Napokon belül elkezdődik a hármas metró vonalának felújítása, ami az állomások felújítását is jelenti - joggal kérdezgette hát több olvasónk is, hogy vajon mi lesz majd az ott található műalkotásokkal. Hogy micsodákkal? Milyen műalkotásokkal? Na igen a többségük olyan absztrakt kompozíció, amelyeket talán észre sem veszünk, hiába sétálunk el előttük naponta kétszer. Talán mert már nem vagyunk elég érzékenyek rájuk, talán mert annyira jók, hogy tökéletesen öltöztetik fel a teret, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna. Na és persze ne csússzunk át teljesen sznobba: talán mert nem is a legtökéletesebb mindegyik. Ettől függetlenül nagy kár lenne, ha eltűnnének.
Ezek a megállók ugyan messze vannak a négyes metró építészeti értékétől (kiváltképp az északi hosszabbításon), vagy akár a kettes (felújítás előtti) kialakításától, de éppen ezek a műalkotások azok amelyek életet, egyediséget visznek beléjük. Leginkább az 1990-ben átadott (Újpest-Központ, Újpest-Városkapu, Gyöngyösi utca, Forgách utca), illetve két 1984-ben elkészült megállóban (Árpád híd, Dózsa György út) találkozhatunk tudatosan elhelyezett, a metró megépültével együtt komponált művekkel.
Másfél évtizede Nagy Attila Károly fotózta végig a legfiatalabbakat az Indexnek. Az állapotuk már akkor is elég siralmas volt, és persze nem lett sokkal jobb azóta sem. Lássuk hát akkor végig Újpesttől Ferencvárosig: csodálatos posztmodern kiállítás egyetlen vonaljegy áráért. Az összeállításhoz elsősorban a BKV honlapján található információkat és a Köztérképet használtuk fel.
Kezdjük a tárlatvezetést Újpest-Városközpontból, ahol Tari Gábor Felület és textúra című alkotása fogadja a metróval érkezőket. Mondjuk ezzel a címmel simán el lehetne rettenteni az emberek 99 százalékát egy kortárs kiállítástól, de a köztéri alkotásokban éppen az a jó, hogy nem kell értük kiállításra menni. Akit nem érdekel, az elsétál előttük, akinek van ideje, kedve, megáll és hagyja, hogy beindítsa a fantáziáját. A tűzzománcot amúgy elbontják, felújítják és a visszaépítik az állomás érkezési oldali peronján. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Földalatti karnevál. Ez a fotó címe is lehetne, de Nemcsics Endre tűzzománcát hívják így. Kifejezetten vidám kompozíció, bár mindent megtesznek, hogy szomorú legyen a hangulata. Volt egyébként rosszabb sora is, a Köztérkép fotóján még egy kólaautomata és egy Metropol-tartó is elé van tolva, de ő csak kedvesen mosolyog ki mögülük. Legalább megvan még egészben, nem úgy mint néhány társa lejjebb. A felújítás után a peronszintre kerül az indulási oldalon, reméljük, ott jobb sora lesz.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Újpest-Városkapunál mind a négy kijáratnál várja egy műalkotás az utazókat. Ez itt ifj. Madarassy Walter Puzzle-je. A szétszórt elemek miatt sokaknak talán fel sem tűnik a rongálás: több eleme hiányzik már. Szerencsére nem vesztek el, raktárban őrzik őket. Aki szeretné még látni eredeti helyén, most nézze meg, mert aztán elbontják és még nem tudni, hol állítják fel. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A végállomáson látható Tari Gábor-alkotás testvére ez. A két tűzzománc kompozíció külön külön is nagyon izgalmas, de együtt még több játékra kínál lehetőséget. Nekem például arra indítja a képzeletem, hogy kiegészítsem a formákat a szabadon hagyott kőlapokon. Mint amikor a mozaikpadlón költségtakarékosságból betonnal pótolják a hiányzó részeket és az embernek csak a fejében áll össze, milyen is az igazi kompozíció. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Zalakovács József Elmozdulás című zománcképének elemei ugyan nem szétszórva vannak a falon, mégis nagyon dinamikus az egész. Ebben persze szerepet játszhat, hogy azért ő is megidézte a fal anyagát, színét, mintha emögül a mű mögül is kikandikálna a burkolat. Hogy az amúgy külön posztot érdemlő, dizájnos berendezés részeként odatett szemetes vajon zavarta-e a művészt, nem tudom. De szerintem tökéletesen illik a kompozícióba, és még a mű címére is rímel. A képet amúgy elbontják, restaurálják, majd visszahelyezik. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Még mindig a Városkapunál vagyunk, itt található Nemcsics Endre Játékos körök című műve. Pechesebb, mint a Puzzle a másik oldalon, ennek a hiányzó elemei a BKV
honlapja szerint elvesztek. Az mondjuk biztató, hogy ott négy darab nincs meg, a helyszínen viszont csak három hiányzott. Mindenesetre, ami megvan, azt felújítják és visszahelyezik.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Annyira csúnyán egyik metrókompozícióval sem bánt el a sors, mint ezzel a Gyöngyösi utcánál. Nemcsics Antal – az előző képet is jegyző Endre édesapja – készítette ezt a zománcképet, melynek a nagy része már hiányzik (néhány elemével egészen furcsa dolog történt, de erről majd később). Ő volt az, aki a műegyetem Rajzi és Formaismereti Tanszékének tanáraként kidolgozta a koloroid színrendszert, mely „a színélmények létrejöttében szerepet játszó fizikai és esztétikai törvényszerűségeket jelenítik meg”.
A művet, melynek neve amúgy Koloroid színtér, a felújítás során elbontják és a sérült elemek javítása után, minden fellelhető elemmel együtt helyezik vissza a burkolatba.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A hármas metró műveit könnyű egy kalap alá venni, de sokukat csak csak az kapcsolja össze, hogy azonos technikával készültek: szabványos méretű tűzzománc négyzetekből állnak. Máriási Iván alkotása teljesen elüt az eddig bemutatott op-artos zománcképektől. A Napvihar egyszerre idéz meg egy megkomponált képregényoldalt, egy Dürer-metszetet, meg egy VHK-koncertet. Szerencsére tökéletes állapotban van társaihoz képest, így kisebb restaurálás után visszakerülhet jelenlegi helyére a Gyöngyösi utcai megállóhoz.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Ugyanennél az állomásnál látható a fenti alkotás is. Nem kell tudunk Zalakovács József képének címét – Körök – ahhoz, hogy feltűnjön: a jobb alsó sarokban található három lap nem ide való. Persze, hiszen azok Nemcsics Antal Koloroid színtér című művéről kerültek át. Színben biztos passzol, gondolták a felújítók, itt meg úgyis hiányzik három, áthozzuk. Szerencsére most helyreáll a rend: a mű meglévő elemeit restaurálják és visszahelyezik az aluljáróba a felújítás után. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A metrófelújítás honlapja szerint Miskei László színlépcső című művét is restaurálják azután eredeti helyére helyezik vissza. Reméljük addigra már nem lesz ott ez a borzalmas bódé, amit egyszerűen rátelepítettek a képre, és arra fura, fedetlen kapcsolószekrénynek látszó üregre is visszakerül egy kőlap. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Az egy dolog, hogy Nemcsics Antal Felszín és a mély című zománcképéről hiányzik két lap, amit sima barnával pótoltak (az egyiket a sapkás úr feje takarja ki). De könyörgöm, legalább a meglevőket helyesen tették volna vissza. Olyan egyszerű a logikája a képnek, mint egy általános iskolai feladat: balról jobbra haladva pikk-pakk ki lehet találni a sorozatot, ráadásul van hozzá
megoldókulcs is. De nem, a nő orra előtti négyzetet kilencven fokkal forgatta el valaki. A felső sorban, jobbról a második elemet pedig 180 fokkal. Istenem, pedig ez nem egy kanálisfedél, vagy egy térkő, hanem egy műalkotás, és még csak nem is bonyolult.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A Fürkésző szemek (Kétszemközt) eléggé elüt a legtöbb metrós műalkotástól, ugyanis nem tűzzománcról van szó, hanem műanyag domborműről. Ifj. Madarassy Walter Forgách utcai szobra ugyan állja a sarat, de eléggé össze van már karcolva. Hogy a restaurálás után hova kerül, épp nem tudni, mint a művész Városkapunál látható Puzzle-jéről sem. Bár a mellette látható körök nem a kompozíció részei, nem árt megjegyezni: az 1990-ben átadott új metrószakaszon nem csak a műalkotások, de a tájékoztató táblák is Nemcsics Antal koloroid rendszerhez igazodtak. Állítólag a Nemzetközi Színtudományi Akadémia színtervező szakos hallgatóinak minden évben tanulmányi kiránduláson mutatták be az új metrószakasz színinformációs rendszerét és a képeket. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A 2003-ban elhunyt Gulyás Dénes festményei ma is rendszeresen bukkannak fel aukciós házak árverésein. Hogy ide a Forgách utcai metrómegállóba miért pont egy Veszélyben című alkotása került, abba bele se merek gondolni. A másik címe – Hatszemközt – viszont rímel a fenti Madarassy-domborműre. Milyen kár, hogy az nem marad a helyén. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Aki látta Máriási Iván Napviharát, az egyből rájön, hogy ez is az ő alkotása. A Csillagok útja, mely olyan, mint egy illusztráció a Galaktika magazin fénykorából, most a Forgách utcánál látható. A felújítás során elbontják, restaurálják, aztán az Újpest-Városkapu megállóban állítják ki újra ifj. Madarassy Walter Puzzle című alkotásának helyén. Ne is kérdezzenek semmit. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Somogyi János Hullámok cím zománcképe több szempontból is különleges. Egyrészt kétszáz négyzetméteres, tökéletesen alkalmazkodik a környezetéhez és míg az eddig bemutatott művek 1990-ben készültek, ez 1984-ben került a helyére az Árpád híd megállónál. Alighanem előképe lehetett a későbbi alkotásoknak. Végigvezet az egész állomáson, a két közlekedési szintben két különböző színvilágot jelenítve meg: a vágányok alatti mélyben a kék, közvetlenül a felszín alatt a piros dominál. Természetesen restaurálják és a helyén marad. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Ugyanebből az évből származik Szász Endre Dózsa pannója is. Ez talán a legismertebb alkotás mind közül, mert hatalmas, látványos, reflektál az állomás nevére, ráadásul egy olyan művészről van szó, aki a maga korában igazi sztár volt. Nem véletlen, hogy a festett porcelán falikép megmentéséért már majdnem egy évtizede
felemelték a hangjukat a városlakók. A műalkotást restaurálják, majd elszállítják, azonban az eredeti mű reprodukcióját ismét láthatjuk az állomáson.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Dél felé haladva megritkulnak és esetlegessé válnak a művek, de azért érdemes megemlíteni őket. Az Arany János utcai pad elsőre egyáltalán nem tűnik szobornak, pedig egy egészen szellemes húzás ez, még a metrófelújítás honlapja is az alkotások közt említi. Kányádi Sándornak van ugyanis egy
verse még 1983-ból, amelyben egy neki szentelt padról ábrándozik, épp itt. Nem tudni, ki a „ready made mű” alkotója, de le a kalappal előtte, hogy tíz évvel később keresztülvitte a dolgot, és még a vers is kinn van egy táblán a gyengébbek kedvéért.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Őszintén, van bárki, aki már várta a kék metrót a Deák téren, de még nem próbálta kiolvasni a portugál festőművész, Joao Vieira Csempefalának szövegét? Ha valaki nem tudná, mi van odaírva, annak elárulom: három magyar költő (Petőfi, Ady és József) versei portugálul, és három portugál költő (Camoes, Césário és Pessoa) versei magyarul. Persze ettől még olvashatatlanok hiszen csak töredékek, ráadásul – természetesen – itt is vannak rosszul felrakott csempék. Ha egy szót nem értünk belőle, akkor is jól néz ki, de azért érdemes elolvasni a fal sokszor megírt történetét például a
Szerelmem, Budapest blogon. (Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Bár a metrómegállók feletti aluljárókkal nem nagyon foglalkozunk ebben az összeállításban (így például Papp Oszkár hetven elemből álló Budapestjére sem térünk ki, amit
a Ferenciek terénél restauráltak pár éve). De ha már a BKV megemlítette a Kálvin téren Illés Gyula vörösmárvány alkotását, akkor megemlítjük mi is: nem fog vele történni semmi. A szobor amúgy a Kecskeméti kapunak állít emléket, de a biztonság kedvéért a szobrász odabiggyesztette kedvenc macskáját, Macit is.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
A Pöttyös utcai megállónál áll Metky Ödön szobra, melynek neve… nos melynek senki nem tudja a nevét. Látszólag ez a leghétköznapibb alkotás az összes között, mégis ezt övezi a legtöbb rejtély. A neve
egyes források szerint egyszerűen Álló nőalak, és nem is szimbolizál ennél többet. Mások szerint Mama névre hallgat, és azért került pont a József Attila-lakótelep mellé, mert a költő híres versére utal. Ehhez képest most kinn van rajta egy táblácska, ami a korábbi képeken egyáltalán nem szerepelt, és az van ráírva: Teri mama. Hát jó. Bármi is az igazság, az biztos, hogy szobrot lepucolják, aztán valahol kültéren állítják fel.
(Fotó:
Ajpek Orsi / Index)
Érdekelnek a köztéri alkotások? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
