Amerika nagyon messze van. Persze azért mindig is hatott ránk az építészete, ami leginkább az art decóval kezdődött, meg ugye azért a magyarok is letettek ezt-azt a tengerentúlon, elég csak Breuer Marcell házaira vagy Róth Imre Central Parkot övező felhőkarcolóira gondolni. Ám ami igazán izgalmas, és kevesek által ismert, azok a hatások, amelyek korábban érkeztek az Egyesült Államokból.

Az 1800-as évek végéig mindent megtettek odaát, hogy európai mintára megteremtsék az ottani historikus építészetet, amelyik olyan, mintha valóban régi lenne. Közben észrevétlenül kialakítottak egy sajátos stílust, amely már határozottan megkülönböztethető volt az óvilágitól. Az igazi dupla csavar meg ott van, amikor az ottani historizáló stílus visszahatott a mi építészetünkre. Mondjuk a szombathelyi Bagolyvárnál, vagy épp ennél a kis zalai faluban, Hahóton álló parasztháznál.

A hirdetését elküldő tulajdonos szerint 1922-ben épült a lakóház Amerikából hozott tervek alapján. Megmondom őszintén nem találtam volna ki. Gyanúsnak gyanús lett volna a rengeteg furcsa részlet, és csak vakartam volna a fejemet, hogy mégis honnan került egy fedett terasz az utcai homlokzatra, két különös oszlop az oldalbejárat elé, meg a padlásszoba a „tisztaszoba” fölé. 

Ha viszont elfogadjuk a kiindulópontot, hogy egy amerikai tervvel van dolgunk, akkor hirtelen semmi sem különös többé. Érdekes módon annyira nem üt el a kor magyar falusi házaitól, bár határozottan világosabb annál.

Persze egy csomó kérdés nyitva marad azért. Vajon az eredeti terv is téglával dolgozott, vagy ez faház volt a tervrajzon még? Vajon mennyit változtattak a tervező elképzelésein a helyi mesteremberek? A homlokzat tekeredő díszítése vajon a parasztbarokk hagyományokból jött, vagy eredetileg is így álmodta meg az építész?

Meg amúgy is, hogy került egy amerikai építész terve egy csöpp zalai faluba?

Nos, ez utóbbira legalább tudjuk a választ, legalábbis amit a faluban mesélnek róla. Úgy tudják, az egyik falubeli kivándorolt Amerikába a század elején, mint olyan sokan mások is, aztán helyi viszonyokhoz képest elég sok sok spórolt pénzzel, és ezzel a tervvel a zsebében tért vissza szülőföldjére. Itt pedig aztán megvalósította az álmát.

A jelenlegi tulajdonosokhoz 1990-ben került az ingatlan, akkoriban épp le akarták bontani a házat az örökösök. Ekkor fedezte fel a különleges épületet a néhány éve elhunyt Fischer György szobrászművész, és felesége Németh Klára tűzzománcművész, aki ma is aktívan alkot. (Egészen véletlen egybeesés, hogy Fischer életművéből épp ma nyílik kiállítás a Göcseji Múzeumban, egy róla megjelent album apropóján.) A művészházaspár gyönyörűen felújította és kicsinosította a házat a hosszú évek során.

Tetszik. Ideális helyszín lehet mondjuk a teraszán felolvasni egy kisgyereknek a Rémusz bácsi meséiből. Azt mindig valami ilyesmi helyre képzeltem.

Akit érdekel, itt az alaprajza, meg még több kép és információ. Sőt, ha van 25 milliója, akár meg is veheti.

Többet olvasnál érdekes eladó ingatlanokról? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!