Ahogy az Index Budapest blogja bemutatta, elég szépen halad a Rózsadomb aljában, Felhévízen éktelenkedő SZOT-szálló csonkjának bontása. Az épület a korszak egyik igazi szégyenletes emléke lenne akkor is, ha teljesen befejezve pöffeszkedne bele a budai panorámába (érdemes összevetni, hogy ehhez képest mennyivel ügyesebben alkalmazkodott környezetéhez a nagyjából ugyanekkor épült Hotel Olimpia a Normafán). Viszont így, betontorzóként, még sokkal rondább.

Mivel sokáig arról volt szó, hogy nem lebontják, hanem csak átalakítják, kíváncsiak voltunk, mégis miért döntöttek másképp, és milyen lesz az új épület, ami a helyére kerül.

Mint a beruházó Rózsadomb Panoráma Kft.-től megtudtuk, „a vázszerkezet mintegy húsz évig állt, kitéve az időjárás minden viszontagságának. A szellemház műszaki állapota a hőingadozások, a fagy, a jég, az esővíz okozta károk nyomán leromlott. Az állapotfelmérések során nyilvánvalóvá vált, hogy a torzó életveszélyes, ezért a félkész szerkezetet le kellett bontani. Környezetvédelmi okok miatt

a bontás során keletkezett sittet a helyszínen ledarálják, a felhasználható alapanyagokat pedig beépítik az alapozás során. Vagyis a bontással egy ütemben már az új szerkezet építése is zajlik.”

Az újraépítésnek persze gyakorlati okai is vannak: a hatvanas évektől kezdve, évtizedeken keresztül minden nyomasztóan alacsony belmagassággal épült, akár üdülő volt az, akár panellakás, akár aluljáró, akár iroda. Ráadásul, a Hotel Olimpiánál már említett okból, a technológiai kötöttségek miatt variálni se nagyon lehetett a legtöbb szerkezetet.

A SZOT-szálló a luxuselhelyezkedés ellenére sem volt kivétel. Sőt, a maga 230 centiméteres belmagassága a legalacsonyabb panellakásokénak felelt meg (azoké jellemzően 230 és 260 centiméter között mozgott). Ezzel ma már nem lehetne eladni prémiumkategóriás apartmanokat, de átlagosakat se nagyon.

Tehát a bontás teljesen logikus lépés a beruházó részéről, mivelhogy százlakásos társasházat épít ide. Bár kerülhetett volna ide iroda vagy hotel is, a kerület állítólag azért támogatta ezt a funkciót, mert ez jár a legkisebb környezeti terheléssel. A beruházó elmondta, hogy az építéssel párhuzamosan a környéket is fejlesztik, a Vérhalom utca felső szakasza szélesebb lesz, illetve megújul az útburkolat is. A meglévő járdákat felújítják és a hiányzó járdaszakaszokat pótolják, a száz lakásra pedig 145 parkolóhely jut a mélygarázsban, meg még néhány a telken, így ígéreteik szerint nem fognak többen parkolni a környéken, mint eddig.

Persze minket, városlakókat leginkább az érdekel, hogy mi épül a lebontott ház helyére. Titokban mindenki bízott abban, hogy ha egyszer már eltüntetnek egy teljesen hibásan engedélyezett monstrumot, akkor a helyére nem kerül vissza egy ugyanilyen nagy épület. Úgy tűnik, azonban, hogy 

Szerencsére azért némi ráncfelvarrással, és valamivel kisebb alapterületen: bár a dunai homlokzat mérete marad, az új épület keskenyebb lesz, mint az elődje volt. Ahogy korábban az Urbanistán is beszámoltunk róla, az eredeti terv az volt, hogy a meglevő betonszörnyet humanizálják, megpróbálják elrejteni kicsit – már amennyire el lehet. Végül azonban az lesz, hogy lebontják, aztán az elrejtős-átalakítósnak kommunikált tervek szerint visszaépítik.

Ahogy akkor is összefoglaltuk, a kiírt pályázaton első helyet nem osztottak ki, a megosztott második helyet az Építész Stúdió nyerte el. Az ő homlokzati elképzelésük felhasználásával (helyenként módosításával) készített új terveket a CÉH, a Market ezek alapján épít. A tervek szerint 2019 második felében készül majd el a társasház.

A Duna felé néző hosszú erkélyeket üvegkorlátokkal szerelik fel, és zöld növénykazettákkal osztják kisebb erkélyekre. Így részint a tükröződő felületek, részint az élő lombok „álcázzák az épületet" – foglaltuk össze az elképzelést 2016-ban, s bár nekem speciel a másik terv (Lab5) jobban tetszett kicsivel, ezzel is teljesen meg voltam elégedve. Sőt, azt írtam, „boldog lennék vele”. Na igen, amennyiben egy betontorzó elrejtése a feladat. De azt kicsit érthetetlennek tartom, hogy egy üres építési telekre miért kell visszaépíteni ugyanezt a rémet, akármennyire is humanizált formában. Akik megrökönyödnek a Várba visszaépülő Lovardától, azok vajon mit szólnak ehhez?

Mindez természetesen teljesen érthető lépés a beruházó részéről, hiszen ezekre a tervekre van engedélye, és ha neki jobban megéri a bontás+építés, akkor miért vesződne a romokkal. Ők ráadásul nem is használják ki teljesen a lehetőségeket: a beépíthetőség húsz százalék is lehetne a térszint felett, de csak 14,7 lesz, és a magasságban sem használják ki az övezeti előírásokban szereplő 28 méteres maximumot.

Inkább a szabályozást nem nagyon értem, hogy egy bontás után miért engedik visszaépíteni ugyanazt. Miért kerülhet vissza egy ilyen hatalmas épület a budai panorámába?

Akit érdekel, mit építenek és bontanak Budapesten, kövesse az Urbanistát a Facebookon!