Mostanában kevés jót hallani a Ferencvárosban zajló ingatlanfejlesztésekről. Igaz, a József Attila lakótelep humanizálása országos szinten is izgalmas kezdeményezés, de kicsit túl sok minden áll vele szemben. A Csarnok téri trafóházhoz hozzábuherált hotel, a Közvágóhíd helyén épülő lakótelep, valamint értékes és kevésbé értékes védett épületek bontása volt az a néhány téma, amivel az elmúlt években a kerület szerepelt az Urbanistán. Az utóbbi kettőről amúgy a polgármester és a főépítész is elmondta a véleményét nekünk egy interjúban, érdemes elolvasni.

Szóval az előzmények fényében kifejezetten örvendetes, hogy most egy századfordulós ház felújításáról kaptunk sajtóközleményt. A Viola és a Tűzoltó utca sarkán álló épület 1898-ban Temesváry Adolfné mészégető és téglagyáros vállalkozó megrendelésére készült, és néhány éve így nézett ki:

A kerületi önkormányzat egymilliárd forint saját forrásból újíttatta fel. Az átalakítás persze a homlokzaton a leglátványosabb, de a lényegesebb dolgok belül történtek. A felújítás előtt 46 lakás volt az épületben, nagy részük egyszoba-konyhás, a függőfolyosók végén szintenként egy közös vécével. A ház kapott egy plusz emeletráépítést, a lakások számát viszont csökkentették: most összesen negyven van benne, egy- és kétszobás kialakítással. 

Az átalakítás (ahol a generáltervező az Éliti '92, az építésztervező pedig Nagy Erzsébet és Szabó Szabolcs volt) olyan építészetileg, mint egy mini tömbház-rehabilitáció, ahol egybenyitják a szomszédos házak udvarait, és egy közös kertet alakítanak ki. Itt a belső épületrészt szedték ki. Ezen a korábbi Google Earth-felvételen látszik, hogy a korabeli ingatlanfejlesztők eléggé igyekeztek kihozni a legtöbb hasznos négyzetmétert a házakból: az összes lakóépület udvara ketté van osztva egy lakószárnnyal, többek közt a szóban forgó szürketetős sarokház is:

Persze nagyvonalúbb lett volna, ha itt is az egész háztömb kap közös udvart, mint a városrehab hajnalán, de azért így is nagy előrelépést jelent, hogy kiszedték a középső szárnyat:

Nem csak az összes nyílászárót cserélték ki, de a függőfolyosókat is újraépítették a jelenlegi szabványok szerint szélesítve, ugyanakkor az eredeti kovácsoltvas korlátok másai kerültek rájuk vissza. Nekem egy kicsit mondjuk furcsa, hogy az utólag ráépített, kissé hátrébb húzott harmadik szinten is ugyanezek a korlátok vannak, de ez legyen a legnagyobb baj.

A homlokzat kifejezetten jól néz ki a fotók alapján, nem buheráltak bele mindenféle igénytelen nyílászárót, bár azt csak tippelgetni tudom, hogy a sarokhomlokzaton az erkélyek korlátját miért kellett megváltoztatni (lásd a poszt első két fotóját - amint választ kapunk rá frissítem vele a posztot)*.

A felújítás körül ugyan voltak fura dolgok - alig néhány évvel a teljes átalakítás előtt kapott új kéményeket a ház, amiket azután elbontottak -, de a magam részéről örülök, hogy egy régi épületet sikerült megmenteni. Nem mintha kiemelekedően értékes lenne magában, de épp az ilyen házak alkotta Középső-Ferencváros hangulata mindenképpen megőrzendő érték. Szóval remélem lesz még folytatása.

Érdekel, mi épül és mit bontanak Budapesten? Kövesd az Urbanistát a Facebookon!

 *Az önkormányzat tájékoztatása szerint: "A Tűzoltó u. és a Viola u. kereszteződésében az utcakép jellemző vonásaiban az szögletes részletek a hangsúlyosak. Az eredetileg íves korlát helyett az új, erőteljesebben kinyúló erkélylemez egyenes korlátkiképzése a külső szemlélő számára egy harmonikusabb vizuális együttest alkot a környező épületekkel." Nem igazán világos, hogy ezért miért kellett egy historizáló, de az eredetitől eltérő korlátot felrakni, de ez van.