Sokat gondolkodtam rajta, hogy az alábbi témáról írjak-e, és igazából még most sem vagyok benne biztos, hogy helyesen döntöttem, de majd ti megmondjátok. A lebontott régi Daubnerről és a kicsivel odébb felhúzott újról van szó.

Vannak ugyanis az országban jó hírű cukrászdák, amelynek csak a neve és a patinás épülete maradt meg a régi korokból. Ezeknél aztán az új tulajdonos megpróbálja visszahozni a hely régi fényét, kihasználva azt, ami még megmaradt a tárgyi emlékekből. (A Hauerről például nem is olyan rég esett szó a blogon.)

A Daubner egyáltalán nem ilyen. Úgy lett messze földön híres neve, hogy azt valóban a Daubnerek tették azzá mostanáig, mindenféle különösebb reklám, brandépítés, meg ilyesmi nélkül. Ha négy-öt menő budapesti cukrászdát kell mondania valakinek, nagy valószínűséggel bekerülnek merítésbe. Hogy miért, az - ahogy Gazda Albert pár éve összefoglalta - rejtély.

Mármint remek dolgokat készítenek, de azért a sikerhez ez manapság édes kevés (jaj bocs nem direkt szójáték volt). Bár a logójukban ott díszeleg, hogy 1902-ben alapították a céget, semmiféle hamis romantikával, régieskedéssel nem játszanak. Vagyis nem játszanak semmivel. Sőt. Ezt az őszinte "teszünk a marketingre" dolgot talán kicsit túlzásba is vitték. Na de lássuk miről van szó. 

Az ősszel levelet kaptam egy felháborodott olvasótól, hogy nagyon rondán néz ki a Daubner. Panaszának rövid összefoglalója ("csúnya lett a budai cukrászda, ahová járni szoktunk, intézkedjetek") simán elmehetett volna a first world problems definíciója mellé példának, de aztán mások is írtak, végül képeket is kaptam a helyről, és akkor megértettem, mi a gond.

Egy építész barátom, aki maga is nagyon szereti a Daubner süteményeit, így foglalta össze a történetét:

"Évekig egy tradicionális óbudai parasztházban működtek, a Szépvölgyi és a Pusztaszeri út sarkán. Bár az ablakokat már rég portálajtókká alakították át, az összkép aránylag harmonikus volt. Néhány éve aztán a bővítés mellett döntöttek, és hosszú idő alatt (nagyon sokat állt félkészen) felépült egy igazán visszataszító, kb. 3 és fél szintes, engem a 90-es évekbeli román vidéki plázákra emlékeztető új épület, mellette egy teleknyi kétszintes parkolóval. Ez önmagában gázos volt, de a környék amúgy elég dinamikusan fejlődik, változik a lépték, és nem lehet mindenkinek ízlése, meg épkézláb építésze.

Aztán nagy nehezen átadták az új épületet, és bezárták a régit. Bár az új és a régi együttélése igazán szörnyű volt, mégis mindenki abban

Szomorú voltam sokakkal együtt, de az új nagy épület úgy rátelepedett, hogy lehetett mondani, így már nem sok értelme volt.  Azóta viszont ultraciki az egész: a lebontott régi parasztház helyét egy zöld rézsűvel "parkosították", ahol pedig a régi házhoz csatlakozott az új, most kilóg az egész bele. Rózsaszín hőszigetelő táblák, szakadt, kilógó bitumenes vízszigetelés, beton zsalukő támfal, gigaigénytelenség pont az egykori fő homlokzat felé, ami amúgy városi szempontból is a lényegesebb útra néz."

És ez így áll már jó ideje, senki nem tudja, hogy ezt véglegesnek szánták-e, vagy ha ideiglenesnek, akkor meddig, és mit akarnak kezdeni vele.

Szóval nehéz jó választ találni az elején feltett kérdésre. Egyrészt vannak ennél csúnyább házak is Budapesten, miért ne engedhetné meg magának valaki hogy ronda/félkész háza legyen, csak azért mert egy híres cukrászdája van. Másrészt viszont ez egy elég fontos helyen levő, fontos épület, ráadásul elveszett az átalakítással egy építészeti emlék is. Ti hogy látjátok? A környékbeliek mindenesetre időnként cetliket ragasztanak a homlokzatra, amelyben háborognak a jelenlegi állapotok ellen, hogy képtelenek befejezni a lábazatot, de nem nagyon történik semmi.

Aztán persze lehet, hogy csak tesztelik a vevőket, tényleg annyira jók-e a süteményeik, hogy még ez sem riasztja el őket. Nos, a tapasztalatok szerint tényleg ennyire jók, legalábbis a vevők ugyanúgy tolonganak a Daubnernél, mint eddig, függetlenül attól, hogy hogy néz ki. Ennyit a barndépítés jelentőségéről.

Szerettem volna megkérdezni a cukrászdát is az ügyről, de gyakorlatilag elérhetetlenek (FB-üzenet kikapcsolva, e-mailcím nincs a honlapon, telefont nem veszik fel - oké, valamennyire megértem, ahogy azt már fentebb is írtam, tesznek a PR-kapcsolatokra). Kérdéseimet elküldtem az önkormányzatnak is, ha válaszolnak, frissítem a blogposztot.

Érdekel mi épül, és mit bontanak a városban?  Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.

Zubreczki Dávid / Urbanista (@zubreczkidavid) által megosztott bejegyzés, Júl 4., 2018, időpont: 12:19 (PDT időzóna szerint)