A kinyomtatott Fortepan elsőre nem tűnik valami nagy ötletnek. Még akkor sem, ha az egyszer már megjelent blogposztokból, meg újságcikkekből készült köteteknek mindig nagy sikere van. Mert hát ugye, ott az a több mint százezer kép, mindenki kedvére kereshet benne, akár a telefonján is. Minek fizetne akkor száz darabért külön is? Nos több okból is!

1. Válogatás

Először is ez egy remek válogatás. A Fortepanon található, felfoghatatlanul sok képből álló adatbázissal egyszerűen nem tudunk mit kezdeni. Hacsak nem keresünk valamit szándékosan, vagy nem vagyunk megszállott a kutakodók, nem esünk neki egy ekkora halmaznak. Épp ezen segít mondjuk a Fortepan blog. Itt hétről hétre kiválasztunk egy témát, és azt nagyjából egy tucat képpel illusztrálva körüljárjuk, emészthető formában és méretben. Tulajdonképpen hasonló az Elfelejtett Budapest logikája is, persze itt jóval nagyobb, könyvméretű a merítés: száz remek, fontos vagy épp érdekes részleteket feltáró fotóról van szó.

2. Szöveg

Bár hivatalosan a képeké a főszerep, a szöveg önmagában is izgalmas, ahogy a témaválasztás is. Legát Tibor olyan budapesti helyszíneket válogatott össze, amelyek gyökeresen megváltoztak a 20. század folyamán. Elsősorban a belső városrészeket veszi sorra, hiszen itt voltak a leglátványosabbak a bontások és az építések. A legkézenfekvőbb helyszíneket – Tabán, Óbuda – ki is hagyta, hiszen ezek olyan gyökeresen átalakultak, hogy külön kötetet érdemelnének (talán fognak is egyszer).

A szövegek a szerzőtől megszokott színvonalon tényszerűek, de érzelmektől cseppet sem mentesek, jól keverednek bennük a szellemes fordulatok és a szikár ismertetések. Van, ahová csak egy vastagabb képaláírás került, teret engedve a fotóknak, míg máshol több bekezdéses szócikkekből kerekednek ki a történetek.

Nem is akármilyenek. Mondjuk láthatjuk azt a hidat, amelyet a Zagyva folyóról hoztak fel, hogy az Astorián épülő metró felett azon járhassanak a villamosok. Megtudhatjuk, hogy a Nagykörutat a Nyugati Pályaudvar elődjéhez igazították, és hogy milyen fantasztikus kertmozi működött egykor a Ráday utcában.

A leírások kétnyelvűek, ráadásul itt-ott apró félmondatos magyarázatok segítik a csak angolul értőket, hogy ki volt Babits vagy Móricz. De nem csak ezért remek ajándék a könyv.

3. Dizájn

Hanem azért is, mert nagyon jól néz ki. Szellemes, szellős, könnyed a tipográfiája, a tördelése, a képszerkesztése. Puha fedelű és nem túl nagy, mégis elég elegáns ahhoz, hogy ajándék legyen. Szellemes a borítóból elől és hátul is kivágható, feladható képeslap, amihez egész biztos, hogy soha egyetlen tulajdonos sem fog nyúlni.

Különösen tetszik a képekhez tartozó térkép. Végre nem valami nehezen kisilabizálható magyarázat tartozik hozzájuk: egyszerűen azt a számot kapták a pöttyök, amelyik oldalon szerepel a hozzájuk tartozó leírás. Elég evidens, de nem nagyon találkoztam még hasonlóval más könyveknél. (Igaz, két szomszédos helyszínt felcseréltek, de ezt talán senki más nem veszi észre.)

4. Támogatás

Na és ne feledkezzünk el erről sem. A jogtisztán, szabadon felhasználható képekből elvileg bárki készíthetne albumot, ám itt minden eladott példány után 400 forintot kap a Fortepan. Bár nem az ő kiadványukról van szó, elég szoros együttműködésben készült velük, a fülszöveget Tamási Miklós alapító írta. A kiadónál 3000 forintba kerül a könyv, könyvesboltokban valamivel többe. És ha beindul a dolog, hamarosan jönnek még százas válogatások. Idén őszre ígérik még az Ez a divat és a Presszók és büfék, télre pedig a Kötött pályán című köteteket. Kíváncsian várjuk!

Érdekel Budapest története? Kövesd az Urbanistát Facebookon, Twitteren, vagy újabban akár Instagramon is.