Index Vakbarát Hírportál

Budapesten nincs is Bauhaus-ház, csak az ingatlanosok találták ki?

Amúgy meg miért ne hívhatnánk így azt, amit mindenki annak hív

2019.04.01. 13:44

Pont ma ünnepli századik születésnapját a Bauhaus, a huszadik század egyik legmeghatározóbb iskolája, amely forradalmasította az építészetet és a dizájnt szerte a világban. Németországban ez 2019-ben végig a nemzeti turisztikai kampány központi témája lesz, erre fűznek fel egy rakás eseményt, kiállításokat, fesztiválokat, előadásokat, miegymást. Új múzeum nyílik Weimarban, ahol az iskola született, és Dessauban is, ahol a fénykorát élte. Nyílt volna egy amúgy Berlinben is, ahol az utolsó éveiben működött, de azzal úgy megcsúsztak, hogy az évfordulóra tuti nem lesznek kész – szóval nem csak nálunk fordul elő ilyen. Ezen kívül, gyakorlatilag minden Bauhaus-épületet felújítanak, merthogy van egy rakás az országban.

Na de mi a helyzet nálunk? Merthogy, mi is eléggé a magunkénak szoktuk érezni a Bauhaust! Budapesten is nyílnak kiállítások a Ludwigtól a Vasarely Múzeumon át a Nemzeti Galériáig (melyekre hamarosan visszatérünk még). Persze ezek főleg képzőművészetről szólnak, miközben az átlag fővárosinak ez a kifejezés egy építészeti stílust jelent. Ráadásul elég elterjedtet.

Az ingatlan.com keresője a poszt írásakor 550 lakás és 100 családi ház hirdetését dobja fel a kulcsszóra. Vagy elég csak megnézni, hány épületlátogatós Bauhaus-túra közül válogathatunk idén: lesz tavasszal az Imagine Budapestenek (a Budapesti Tavaszi Fesztivál keretében), a Hosszúlépésnek, a Miénk a ház!-nak, de szokott lenni ilyen a Sétaműhelynek, meg a Kortárs Építészeti Központnak is. Arról nem is beszélve, hogy ez lesz a központi témája idén a Budapest100-nak is, amihez első körben több száz házat tettek térképre.

Szóval ezek után kicsit talán hülyén hangzik a címben megfogalmazott kérdés, de muszáj feltenni:

van egyáltalán Bauhaus-ház Budapesten? És ha igen, mennyi?

Nos ehhez a legegyszerűbb, ha tisztázzuk a fogalmakat, milyen házra mondhatjuk azt, hogy Bauhaus. Mivel nem egy stílusról van szó, elég nehéz definiálni – akik megpróbálják, azok legtöbbször a szellemiséget, a megközelítést emelik ki. Mindenesetre semmiképp nem azt jelenti, hogy szögletes, fehér, lapostetős, sarokablakos épület. Leginkább olyan házakra mondhatjuk ezt, amelyeket

a Bauhaus mesterei vagy növendékei terveztek, az iskola szellemiségében.

Magyarországon nem sok ilyen van. Breuer Marcell ugyan ott volt diák, majd tanár is, sőt haza is jött dolgozni, de munkát a származása miatt már nem kapott. Szóval kénytelen volt elmenni sztárépítésznek Amerikába. Másoknak megépült egy-két háza idehaza, Forbát Alfrédnak, illetve Budapesten leginkább Molnár Farkasnak. Persze ők sem mindig szigorúan a Bauhaus elvei szerint alkottak, elég csak a híres Magyar Szentföld-templomra gondolni.

Szóval ha nagyon szigorúan vesszük, akkor alig van idehaza valami, amire ráaggathatjuk ezt a jelzőt. És ebben valóban az ingatlanosok a ludasok. A szocializmusban épült, nem túl népszerű kockaházaktól valahogy el kellett különíteni a patinásat. Így lett minden háború előtti modernből Bauhaus, ahogy mondjuk minden eklektikus épület lakásából nagypolgári.

A kérdésre a válasz tehát: van, de jóval kevesebb, mint amire rámondjuk. A híres „Bauhaus-negyedben”, vagyis

Újlipótvárosban, például egy sincs.

A „Bauhaus körúton”, vagyis a Margit körúton, megint csak egy sincs. Pedig hányan hivatkoznak így a Szent István park épületeire, vagy a híres Dugattyús-házra! Na de. Most jön a szentségtörés, művészettörténész olvasók vegyen mély lélegzetet.

Miért ne hívhatnánk ezeket Bauhausnak? Sőt, akár bauhausnak is. Így, kisbetűvel?

Az a helyzet, hogy nem nagyon van kifejezésünk a két világháború közti modernre, miközben sokak fejében él a kép, hogy milyen is az, amire azt mondja, Bauhaus. Akkor is, ha az az épület egy teljesen más iskolát képvisel esetleg.

Mindenesetre nem ez lenne a világtörténelemben az egyetlen stílusirányzat, ami utólag kap nevet. Az art decónak egyáltalán nem volt például elnevezése a maga korában, azt csak évtizedekkel később biggyesztették rá. Ennyi erővel mi is alkalmazkodhatnánk a nép nyelvéhez, nem? Végül is klassz, hogy organikusan elkezdtek körülhatárolni egy irányzatot, és annak – ha tévesen is, de – nevet adtak. Nem ez lenne az első eset, hogy jelentésváltozással kap elnevezést egy művészeti kor.

A biedermeier kifejezést is csak utólag ragasztották a stílusra, egy versekben visszatérő nyárspolgár figurája után. Mintha, mondjuk móricka stílusúnak hívnánk egy bútort. De eredetileg pejoratív értelemben használták a gótikust és a rokokót is, aztán rajtuk ragadt. A sort hosszan folytathatnánk.

Hogy máshol máshogy nevezik ennek a korszaknak a hasonló épületeit, mint nálunk? Ugyan már! Ami nálunk szecesszió, az máshol Jugendstil, art nouveau, vagy stile Liberty

Szóval kár ezen görcsölni, én ezen túl nem fogok haragudni a Bauhausozásra, sőt a bauhausozásra sem.

És akkor mi van a szocreállal?

Egyetlen komoly ellenérvet hallottam eddig a fentiekkel szemben, mikor művészekkel vagy művészettörténészekkel  beszéltem róla, hogy:

oké, és akkor a háború utáni modern házakra meg mondhatjuk azt, hogy szocreál? Csak mert mindenki így hívja őket?

Hahaha! Nem. Természetesen erről szó sem lehet! Azért nem, mert a szocialista realista építészet az tényleg egy stílus, pontosan meghatározható, körülírható jegyekkel. Ráadásul teljesen ellentétben áll a modernnel, amit a szovjet elvtársak útmutatásai alapján száműztek miatta az országból. Úgyis azt veszem észre, hogy az emberek kezdik megismerni már, hogy mi is az a szocreál. De lehet, hogy csak túl optimista vagyok.

Érdekel a Bauhaus? Kedvelj Facebookon vagy kövess Instagramon!



Rovatok