Index Vakbarát Hírportál

A Rightmove Nagy Britannia legnagyobb ingatlanportálja, amelyik havonta kidob egy válogatást blogjára a legérdekesebb ingatlanokból. Olyasmi mint nálunk az ingatlansaláta, csak ők céges blogként kizárólag a saját hirdetéseikből szemezgethetnek, onnan is csak a szépet-jót. A ma megjelent augusztusi merítésben van pár érdekes találat.

Villanegyedeket bemutató sorozatunkban eddig csupa olyan helyen keresgéltünk eladó régi villákat, ahol valóban van értelme “negyedről” beszélni. Vagyis olyan településrészek kerültek szóba, amelyeket kifejezetten azért hoztak létre a XIX. század végén, hogy ott villák épüljenek, és ezek többé-kevésbé meg is őrizték ezt a szerkezetüket. Ilyen volt mondjuk Ómátyásföld, vagy a fonyódi Bélatelep.

A budai hegyekre nem így települtek a nyaralók eredetileg sem, hanem egy jóval korábban megindult folyamat során szétszórva, egyesével hintették be a lejtőket. Szellősen, jó nagy birtokokkal. Például így nézett ki egykor a Széchenyi-hegy:

Ám mára ebből nem sok maradt. A nagy telkeket felszabdalták kisebbekre, utakat húztak fel, lakótelepeket építettek, a néhány megmaradt villa ma már egymástól távol esik, teljesen körbeölelte őket a város.

Nem csak az olyan XIX. századi klasszicista kúriáknál feltűnő ez, mint amilyen mondjuk az Óra-villa, ahol fittyet hányva az épületre a ház előtt húztak keresztbe egy utcát a telken, de a két világ háború közt épült modern villáknál is. A város mellé épült egykori nyaralókat ma leginkább a kerület belsejében találjuk, újabb társaikat jóval kijjebb kell keresni. 

Hasonlóan sok más tematikus ingatlanválogatáshoz, most is végignéztem a nagyobb hirdetési oldalakat és a legszebbeket kimazsoláztam nektek, íme:

A mobiltelefon igazából nem alakította át a városainkat, pedig már jó ideje velünk van. Na jó, a telefonfülkék eltűntek, de például a többsávos járdából, ahol biztonságosan andaloghatnak a mobilozók, nem lett semmi.

Na, majd most!

Egy ausztrál dizájnercsoport, a North Büro kitalálta, hogy a mobiljukat bámuló embereket úgy mentik a balesetektől, hogy zebrák elején nemcsak egy szemben levő oszlopon fog világítani a piros, hanem a talpunk alatt is. (Aki siet nyugodtan tekerje át a videó első percét, abban nincs semmi.)

Egy késő tavaszi napon gondoltam egyet, és belevetettem magam a kaszinók fergeteges világába. Bár nagyon sok szépet és jót hallottam korábban erről, igyekeztem óvatosan szemlélni a látottakat, nehogy túlzottan magával ragadjon, és beszippantson ez a titokzatos és sokszor törvénytelen szórakozás. Ám ezúttal nem a szerencsémet tettem próbára, hanem nehéz függönyök mögül lestem meg, milyen volt az élet ebben a fényűző pompában. Bevezetésként, álljon itt pár sor arról, hogy mit is jelentett régen ez a kaszinózás. Kovács Veronika / Vero, a Lásd Budapestet! bloggerének írása.

A hébe-hóba jelentkező Urbanistás könyvajánló sorozatban most három gyerekkönyvet mutatunk be. Egyik sem hétköznapi olvasmány: az egyikhez kivágó jár, a másikhoz matricák, harmadikat pedig ki kell színezni. Ám ami összeköti őket: mindegyik több egyszerű időtöltésnél, mindháromból rengeteg lehet tanulni építészetről és Budapestről. Lássuk őket sorra!

Egészen meglepő dolgot osztott meg velem egy kedves Urbanista-olvasó: a Magyarok Háznak tetején egy hatalmas Kreml-szobor díszeleg. Vajon mit keres Moszkva szimbóluma a Magyarok Házának homlokzatán? Ez nagyjából olyan, mintha egy lófarkas lobogó lenne kinn egy félholddal, vagy egy császári címer - ráadásul ez a jelkép ennél sokkal közelebbi múltra utal.

Nos konspirációk, meg bugyuta aktuálpolitizálás helyett elég a ház történetét megnézni és minden világossá válik.

Megjelent tegnap egy kormányhatározat, majd abból egy MTI-hír, amit aztán át is vett néhány újság, anélkül, hogy a lényeget kiszúrták volna benne. A legtöbben ugyanis arra kapták fel a fejüket, hogy alagút köti majd össze a MTESZ-székház helyén épülő historizáló irodaházat az Országházzal, de hát ezt ugye már elég rég lehetett tudni.

Ennél sokkal izgalmasabb részlet, hogy publikussá vált: az alagút végén egy épp olyan üvegpadlóval fedett helyszínt alakítanak ki az Országház legdélebbi udvara alatt, mint amilyet északi csücskében hoztak létre, ahol a látogatóközpont van. Ám ami az igazán fontos, és ami gyakorlatilag senkinek nem szúrt szemet a hírben, azt nem a lábunk alatt, hanem épp ellenkezőleg, a tetők szintjén kell keresni.

A VIII. kerület Palotanegyed városrészét egyre inkább úgy ismerjük, mint ami Budapest belső városrészei közül a lehető legkulturáltabb módon veszi ki magát a város fejlődéséből, változásaiból. Nagyrészt elkerülték a bontások és botrányok (amelyekről pl. a zsidónegyed elhíresült), és emellett megújulóban vannak utcái és épületei is. A dzsentrifikáció természetesen itt is érvényesül, de jórészt pozitív értelemben, mivel a beköltözők egy jó része is nyitott arra, hogy élő lakóhelyként tekintsen erre a negyedre. Tény, hogy a kerületvezetés is sokat tesz a Palotanegyed fejlődéséért (a kerület más részeihez képest talán túl sokat is).

Most a Palotanegyed egy olyan utcájáról lesz szó, aminek nagy része már szintén megújult: díszburkolat, fasor, felújított homlokzatok, széles járdák. Egy másik része viszont várhatóan átalakulás előtt van, ami radikálisan változtathatja meg az utca képét. Egy-két éven belül ugyanis három egymáshoz viszonylag közel levő épület tűnhet el, és válthatják fel őket új építésű, egyelőre ismeretlen kinézetű lakóházak.

Nagyon különleges hirdetést kaptam Zsuzsitól (aki az eladó Ábrányi-villát is a figyelmembe ajánlotta). Aki szeretné megnézni, milyen most belülről az egykori elnöki palota az Andrássy út 96-ban, kattintson ide gyorsan, amíg el nem tűnik - ugyanis a hirdetés eurós változata a poszt írása közbe már inaktiválódott, de szerencsére most megint van egy éles változata.

Pár napja dobtam egy posztot egy eladó szolnoki házról, amely több szempontból is érdekes volt. Egy különleges épülethez tapasztottak az idők során még különlegesebb kiegészítőket, furcsa kirakatablakokat, meg egy kiskocsmát, aztán az egész valahogy ottfelejtődött három út közében. Ami nekem is feltűnt egyből, azok a különös kapufélfák, amelyek magukban meredeznek kapu és kerítés nélkül, mint valami emlékoszlopok.

Szerencsére szolnoki olvasóink, Norbert és Zoltán küldtek háttéranyagot a házról, így kiderült, hogy nem csak egy izgalmas épületről, hanem egy különös helyi jelenségről van szó.

Egy igen drága ingatlanra hívta fel a figyelem Zsuzsi: 999 millióért kínálnak egy jókora családi házat Szentendrén. Bár a hirdetéshez számos képet is csatoltak, azok alapján talán nem látszik, mennyire izgalmas épületről van szó.

Ez ugyanis a híres szentendrei Ábrányi-villa.

Hatalmas mérete (mai formájában 1470 négyzetméteres!) miatt joggal nevezték gyakran kastélynak is a korabeli képeslapokon és újságokban. Ilyen volt újonnan:

Persze távolról csak addig lehetett ilyennek látni, amíg fel nem nőttek körülötte a fák. Utána már a régi képeslapok is csak ennyit mutatnak:

Szeretem a Balaton építészetét. A több száz éves présházakat, meg a századfordulós nyaralókat. Az Árpád-kori templomokat a Balaton-felvidéken, vagy Kotsis Ivánét Bogláron és Makovecz Imréét Siófokon. És szeretem a 60-as, 70-es évek modern alkotásait is, amelyek színvonalukban simán felvették a versenyt nyugati kortársaikkal. 

A múlt héten Badacsonyban nyaraltunk, ahol egy olyan érdekes válogatásba botlottam, amely egészen megdobogtatta a szívemet.

A városligeti Vajdahunyadvárban egy kőfülképen van egy komor Drakula-szobor. Vagyis nem Drakuláé, hanem a leghíresebb magyar színészé, Lugosi Béláé, akit legismertebb szerepében ábrázol az alkotás.

Ami igazán furcsa, hogy nem csak a témája, az elhelyezkedése a kastélyépület oldalában és maga az ábrázolása misztikus, hanem az odakerülése is:

Ráadásul nem valami két perc alatt összeütött streetart alkotásról vagy gipszmunkáról van szó, hanem egy komoly kőszoborról. Olyan mintha mindig is itt állt volna. Az oldalán ugyan ott a készítés dátuma (2003), meg egy monogram (HZ ), de semmi több.

A szecesszió az egyik legnépszerűbb építészeti stílus Magyarországon. Talán ez az utolsó stílus, amelyet a mai kor átlagembere és átlagépítésze ugyanúgy ítél meg. Ezt a gondolatot már elég sokszor leírtam az Urbanistán, legutóbb  épp két éve és egy hete , amikor összeszedtem az ingatlanhirdetési oldalakon található 10 legszebb szecessziós épületet. Kíváncsi voltam egyrészt, hogy ennyi idő eltelte után még mindig a piacon vannak-e, illetve mi újat talál az, aki ma próbál ilyen épületbe költözni. Végigböngésztem hát a legnagyobb hirdetési oldalakat. Van, ami szerencsére úgy néz ki gazdára lelt (például  ez a nagy kedvencem Mátyásföldön ), vannak amelyek ma is a piacon vannak (meglepő módon egyesek drágábbak, mások olcsóbbak lettek), és vannak természetesen új belépők is. Lássuk hát őket sorra, előbb két kiadó, majd tíz eladó épületet.

Az elmúlt héten nyaralni voltam, aminek köszönhetően pár napig nem volt új poszt, viszont belebotlottam pár csoda jó témába. Az egyik egy legendás badacsonyi épület, az úgynevezett Poharazó volt, amelyet a Balatoni építészet nevű remek honlapról ismerek. Ottjártunkkor legnagyobb meglepetésemre tipp-topp helyre volt állítva, csak a terasz padlója hiányzott még részben, és nagyban pakolásztak benne, meg körülötte.

Na de mitől is olyan nagy szám ez a csöpp italmérés?

A Grand Hotel du Cap Martinben az egyik királyi sarj után még ki sem hűlt a lepedő, már a következő ágyát vetették. A legnagyobb fényűzéssel rendezték be, de ha jól megfizették, akár tábori vaságy is kerülhetett a selyemtapétás falak közé. Szobáit ma már nem bérelni, hanem vásárolni lehet. 

A közelmúltban többször is szóba került Kossuth téren a MTESZ-székház. Ez az a modern saroképület, amelynek az aljában feljövünk a metróból. Az értékéről megoszlanak a vélemények. Vannak, akik kiemelik, hogy a maga módján illeszkedik a környezetéhez, van benne egy klassz lépcső és egy mutatós nagy előadó. Mások szerint viszont egyáltalán nem olyan jól sikerült ház, inkább szégyenfolt a téren, ráadásul kis belmagasságával és a mára teljesen elavult szűk tereivel kifejezetten nehezen használható.

Az Országház felújítása és a tér helyrerántása után természetes volt, hogy ezzel is kellene kezdeni valamit. Kicsit szinkronba hozni a térrel és korszerűsíteni. Bontásról akkor még szó sem volt, hiszen az nem lenne olcsó mulatság, az ötletpályázat is csak arról szólt, hogy miként lehetne átalakítani azt. A beérkezett pályaművek közül ugyan egyik sem volt mindent elsöprően fergeteges, de a legjobbakból ki lehetett azért indulni.

Ez volt a helyzet tavaly decemberben, azóta nem hallottunk semmit a folytatásról. Mivel az eredeti ütemezés szerint már benne kéne járni a tervezési munkában, megkerestük Wachsler Tamást, a Steindl Imre Program vezetőjét, akitől nagyon meglepő dolgot tudtunk meg.

Városfejlesztési konferenciát tartottak ma az Akváriumban a 2024-es budapesti olimpiáról. Hét feltétlen olimpiarendezés-hívő mellé meghívtak engem is, aki kritikával kezelem a rendezést. Mivel egy ötfős kerekasztalban csak néhány mondatban fejthettem ki a véleményemet, összefoglalom nektek, röviden mit is gondolok a budapesti olimpia rendezéséről.

A múlt héten bemutattuk, hány felhőkarcolót terveztek Budapestre a két világháború közt, és aztán a II. világháború után is, melyekből végül semmi nem lett. Ám arról nem ejtettünk szót, hogy eközben szerte a világban több helyen is megvalósították álmukat a magyar építészek és Sanghajtól Torontóig, São Paulótól Manhattanig állnak honfitársaink felhőkarcolói.

Az idei év egyértelmű ingatlanpiaci robbanás Pesten, 2016-ban kutyaólból is több fog épülni, mint tavaly. A Váci úti irodaház-folyosó talán úgy él a fejünkben, hogy tele van irodaházakkal, de valójában még egy csomó projekt várja a nagy fellendülést, hogy megvalósulhasson. Ezek egyike a GTC White House, amely egy védett homlokzatú ipari épületet is magába foglal majd.

Pár éve egy szép kora tavaszi napon egy játék keretében jártam először a Budai Arborétumban . A Móricztól pár lépésre a Villányi útról kanyarodtunk be egy széles kapun, és egy csendes, békés erdőben találtuk hirtelen magunkat. A meglepetés erejével hatott rám, amit ott láttam, hiszen korábban fogalmam sem volt róla, hogy itt a város közepén egy vadregényes kert bújik meg!

Most újra visszamentem, hogy kényelmesen, ráérősen sétálgassak itt. A romantikus kert kis utacskái szép lombos fák alatt vezettek. Sokuk épp most virágzott, ezért színekben és illatokban sem volt hiány. Itt-ott ismerős virágok, hangulatos sziklakertek kísértek utamon. Nem értek a növényekhez, ezért laikusként szemléletem csak, és csodálkoztam rá egy-egy fajra.

A kialakított tavacska mellett még vadkacsával is találkoztam, de tele volt az „erdő” csicsergő, zengő madarakkal is. Néhol kóbor macskákkal jártam együtt, míg el nem csábították őket a cikázó pillangók. A kert végében a borostyánleveles épület lábánál a pipacsokkal szemben egy helyes kőlány üldögélt rózsát tartva kezében. Ennél jobb helyre nem is ülhetett volna. 

Moszkva szocialista felhőkarcolói (a Hét nővér) igen csak megosztó épületek,  de vitathatatlanul meghatározó elemei a város mai képének. Varsóban, Rigában és Kijevben is épültek hasonlók, de Budapesten nem. Pedig tervek lettek volna rá – a két világháború közötti felhőkarcolótervek után ezeknek jártunk utána.

A múlt század ötvenes-hatvanas éveiben, sőt egészen a nyolcvanas évek világpolitikai enyhüléséig az emberek olyan valós veszélyként élték meg egy közeli atomháború kitörését, mint a középkorban az Antikrisztust, vagy akár mi is még néhány évvel ezelőtt a magas inflációt. (Persze ez utóbbi bármikor ismét reális veszéllyé válhat).

Mondjuk félig-meddig már halottnak a csók, de mindenesetre leállították a Radetzky-laktanya bontását a Bem téren. A Budapesti Kormányhivatal közleménye szerint ugyanis visszavonták az épület építési engedélyét. A bontásról és a tervezett irodaház építéséről az Urbanistán is beszámoltunk, bemutatva az épület történetét és az elképzelést. 

Bár az elbontott és bontani tervezett épületszárnyak értékéről megoszlanak a vélemények, az eléggé mellbe vágott mindenkit, hogy a tulajdonos váltás után azonnal, napokkal az építésről szóló sajtótájékoztató előtt megkezdték a bontást. Ráadásul épp a legrégebbi szárnnyal: a klasszicista magtárral.

A 444.hu derítette fel, hogy a Lánchíd budai hídfője közelében fekvő Andante Borpatika helyiségét a fideszes vezetésű önkormányzat több mint baráti áron adja bérbe a Fidesz udvari ....-a többségi tulajdonában álló cégnek.