Tavaly ősszel nyílt meg az Országház alatt az épületet bemutató kiállítás, aminek - a sok tárgyi emlék és a rengeteg fotó, na meg a klassz makett mellett - az animációk és videók a legerősebb elemei. Már akkor is villantottunk néhány részletet a filmecskékből, de most hirtelen az összes elérhetővé vált angolul és magyarul is, szóval már otthon is el lehet veszni bennük egy bő félórára. Nem mindegyik olyan pörgős, amilyen egy netes vírusvideó, de ne feledjétek, ezek nem is arra készültek, hanem kiállítási elemnek.
Kicsit mondjuk érthetetlen számomra, miért nem csaptak nagyobb hírverést nekik, illetve, hogy a kiállításon érthető okokból néma felvételekhez, miért nem lehetett legalább egy zenesávot feltolni, amikor felkerültek a YouTube-ra*. A netes verzióban ráadásul talán az is odafért volna, hogy mondjuk a legpengébb animációkat (5. és 1.) a Zoa készítette, és hogy ki mindenki dolgozott még rajtuk.
Na de ez legyen a legnagyobb baj, félre a fanyalgással, mert tényleg örülök neki, hogy végre nyugodtan végignézhetem valamennyit. Íme, itt van mind a tíz, élvezzétek, a végére hagytam a kedvenceimet! (Zárójelben odaírtam, melyik hangos- és melyik némafilm, ha esetleg olyan helyen nézitek, ahol ez gond).
Persze ne egy csupán akármekkora, bazi nagy házat képzeljünk el, hanem egy részben magántulajdonban álló szigetet. Birtokkal, golfpályával, meg ami még kellhet, például medencével, tenisz- és streetballpályával stb.
Miközben London belvárosában lassan több a bringa, mint az autó, a város három útjának (A232, A23, A503) felújítása után elfelejtették visszafesteni az út közepére a terelővonalat - adta hírül egy csomó brit lap.
Persze a TfL (a Transport for London, mely olyan mint a BKK volt nálunk néhány nappal ezelőttig, vagyis egy szervezet, mely a főváros komplex közlekedéséért felel) nem hanyagságból hagyta el a felfestést, hanem tudatosan.
Egy kutatás szerint ugyanis
azon az úton, ahol nincs középen felfestve semmi, mindenki óvatosabban vezet, akár 13%-kal lassabban.
Már tavaly megállt az ingatlanárak emelkedése. Csak a fővárosban tart továbbra is az árvágta, országosan azonban már tavaly sem nőttek a kecók árai.
A budapesti ingatlanpiac a tavalyi pörgés gyémánt fokozatú nyertese. Az árak meredeken kúsztak felfelé, egészen a válság előtti „utolsó békeév” szintjéig kapaszkodtak. A forgalom pedig olyannyira pörgött, mint ha a fővárosi ingatlanok alól mindenki aranybányát szeretne kibányászni. (Persze általános trendekről beszélünk, ez nem jelenti azt, hogy ne lennének Budán és pláne Pesten szinte eladhatatlan ingatlanok.) Hámozható ki mindez a Balla ingatlanirodák legújabb elemzéséből, no meg az alábbiak is:
Tarlós István budapesti főpolgármester eléggé felkavarta a kedélyeket decemberben, amikor "szélsőségesen tömegközlekedés-orientáltnak" nevezte a főváros közlekedését. Most újabb komoly lépés történt a hetvenes évek közlekedésszervezési módszerei felé: darabokra szedik a BKK-t.
Remek alkalom, hogy megnézzük, milyen is volt, amikor a főváros közlekedése még nem volt szélsőségesen tömegközlekedés-orientált, viszont nagyjából mindenhova el lehetett jutni autóval: a Váci úton keresztül a Vörösmarty térre és onnan az Erzsébetre, ahol épp úgy lehetett parkolni, mint mondjuk a Kossuth tér közepén.
Egy Mindeközben-posztban lehoztunk egy érdekes térképet a londoniak tömegközlekedési szokásairól. Kreatív szürkeállományban szerencsére mi, magyarországi magyarok sem vagyunk híján, ugyanis az alábbi olvasói levél esett be Szőke Bálinttól, akik felbuzdulva az ötleten, a Treneconnál elkészítették a hazai változatot:
Legalábbis egy olvasónk szerint a vidékről autóval ingázók közül nem kevesen szórják tele a hegynek azt a részét, ahol nem fizetős a parkolás.
Az illetékes, XI. kerületi önkormányzatnál is rákérdeztünk, egyelőre nem kaptunk választ (a Gellérthegy részben az I.-höz is tartozik, de ott nincs ilyen gond).
Bármilyen szép is az Erzsébet híd, s bármilyen szép volt már az elődje is, nagyon úgy néz ki, hogy azoknak van igaza, akik szerint kár volt éppen ide hidat építeni. Nem csak Budapest főtere és a régi pesti belváros elvesztése miatt kár, hanem a városmagba vezetett autópálya miatt is. Amit ráadásul a Gellért-hegy miatt csak nagyon sután lehetett elvezetni a budai oldalon.
Hogy mennyit izzadhattak vele a közlekedésmérnökök, azt jól mutatja ez a makett, amit nem is olyan rég kaptam a Fortepanosoktól.
Egy szebb – és mint kiderült csúnyább – napokat is látott, gyönyörű, eladó présházra bukkantam, miközben nádtetős épületeket vadásztam a hirdetési oldalakon (nem nagy spoiler: hamarosan jön egy ilyen poszt is).
Egy alsóörsi présházról van szó , nem is akármilyenről.
Az hagyján, hogy műemlék, meg hogy 250 éves, de irodalomtörténeti jelentősége is van. Igaz, akad irodalmi kincs az ingatlanpiacon más is (ebben az eladó kúriában írták például a Bánk bán egy részét, miként arról az Urbanistán is posztoltunk korábban), de alighanem ez a legbájosabb mind közül.
A Fortepan tele van kincsekkel és titkokkal. Akinek már sikerült felfedeznie vagy megfejtenie egyet, az tudja, micsoda élményt jelent egy-egy ilyen rejtély felgöngyölítése. Most itt egy újabb titok, amit többen is próbáltunk megfejteni, de egyelőre nem adja magát. Pedig már elég sok nyomot találtunk.
Egy nagyon menő lakásbelső valahol Magyarországon a 60-as évekből. Gazdagabb, modernebb, nyugat-európaibb, mint az akkori szocializmus tipikus lakásai. Vajon hol lehet? Vajon kié lehet?
Az utcai frontról szemlélve semmi pláne sincs ebben a délnyugat-angliai sorházban. Természetesen különös hangulatot kölcsönöz a környéknek, hogy az íves utca nyomvonalát követve ívesen építették a házakat is. Angliában azonban ez nem is annyira ritka.
Mindkettőjüket Budapest apró, lappangó részletei érdeklik, amik fölött elsiklik a legtöbb ember tekintete. Az utcák alig feltűnő mintáit gyűjtik, így mi sem kézenfekvőbb, mint hogy közösen rendeztek egy kiállítást. Kiderül az is, miért mutat jól a csatornafedél a falon.
Épp egy évvel ezelőtt jártam egy Budapest földalatti kincseit bemutató túrán a Magyar Turizmus Zrt.-vel. Volt egy csomó klassz dolog benne, de a legtöbbről már esett szó vagy a blogon (például Somogyi Levi kalandos kirándulásairól ) vagy az Index más rovatában (például a Gellért-hegy alatti titkos vasútvonalról ). Viszont eljutottam egy olyan helyre is, ahol korábban soha nem jártam, pedig az tényleg a világon egyedülálló ritkaság: a budafoki barlanglakásokhoz. Melyekről mint kiderült, nem is igazán barlanglakások.
Azért nem, mert itt nem arról volt szó, hogy emberek beköltöztek egy barlangba, mint ahogy a Gellért-hegyen tették (volt persze példa erre itt is korábban), hanem hogy maguk vájtak lakást maguknak, egy maguk vájta gödör falába. Úgy mondják szépen, hogy
Mindezt onnan tudom, hogy a helyszínen Appel Péter, lelkes lokálpatrióta elmesélte. Már csak miatta is érdemes felkeresni a helyet, élmény hallgatni a történeteit. Lássuk, miről is szólnak!
Szeretem nézegetni a felülnézeti térképeket. Tök jó szórakozás belesni udvarokba, telkekre, de mindig szomorú leszek, amikor látom, mennyire teleszemeteljük a köztereket parkoló autókkal, amiktől még kocsival is nehéz közlekedni.
Lássuk például ezt a véletlenszerűen kiválasztott XIII. kerületi utcát:
Captain Proton nickű olvasónk remekül ötvözte a kellemest a hasznossal, amikor is a karácsonyi szabadsága alatt egy programozói nyelvet kezdett tanulni.
Mindehhez egy sokakat érintő projektet agyalt ki: hogyan találjuk meg az ideális fekvésű családi házat? Illetve a realitások talaján maradva: amelyik a lehető legjobb helyre épült és számunkra még megfizethető.
Nem is pazarlom tovább az elektronokat, inkább átadom Protonnak a szót:
Az elmúlt néhány hónapban több olyan változást is bejelentettek az építési szabályozásban, amely nem csak az ingatlanpiacra, az építészszakmára meg úgy általában az egész építőiparra lesz nagy hatással. Könnyen lehet, hogy
A három legfontosabb ezek közül:
Ebben a cikkben a típustervek kérdését igyekszünk körüljárni. Miután kiderült, hogy a kormány a típustervek bevezetést tervezi az egész országban, sokan fölhördültek azon, hogy ez ha nem is az építészszakma végét, de mindenképpen a települések sivárrá válását jelenti: jönnek a XXI. századi Kádár-kockák! De tényleg ilyen nagy veszélyt jelent ez? A vélemények ugyan megoszlanak, de úgy tűnik, esztétikailag akár még jól is kijöhetünk az egészből. Ennél azonban jóval nagyobb probléma van az új szabályozással.
A Balla Ingatlanirodák újabb elemzéssel rukkolt elő a budapesti ingatlanpiacról, ezúttal azt vizsgálták, hogy mennyit lehet lealkudni egy-egy ingatlan vásárlásánál.
Röviden:
Kissé részletesebben lentebb.
Mint arról korábban már beszámoltunk, a józsefvárosi Palotanegyedben, a Múzeum és a Szentkirályi utca sarkán álló megviselt külsejű épületet a Sacré Coeur apácarend lebontatná és a városképbe nem illő arculatú, „kocka-apartmanházat” húznának fel a helyére.
Volt ugye egy felhívásunk, hogy küldjetek fotókat olyan hófoltokról, amelyek kirajzolják, hol vannak fölöslegesen leaszfaltozva az utcák. Olyasmiket vártam, mint amilyeneket a This Old City blog mutatott be, ehelyett valami tragikomikusan zseniális megoldásról kaptam képet Krisztinavárosból, a Krisztina sétányról.
Kedves olvasónk már a levél tárgyában összefoglalta jóindulatúan összefoglalta a lényeget:
A szándék a fontos...
Letisztult formák, nagy ablakok, rafinált terek, és néhány apróság, ami izgalmassá tud tenni egyszerű homlokzatot. A 30-as, 40-es évek menő villái szerencsére ismét divatba kezdenek jönni. Ha ingatlanhirdetéseket nézegetünk, egyre több helyen emelik a stílust és a kort, sőt többen az építészek nevét is. Bár még messze nem olyan népszerű, mint mondjuk a szecesszió, a közízléshez pedig a szocreál is közelebb áll mint ez, mégis egyre többen keresnek ilyen otthont maguknak.
Az alábbi válogatásban olyan háború előtt épült magyar családi házakat kerestem, amelyek a modern stílusjegyeit viselik magukon. Kicsit nagyvonalúan hívhatjuk ezt Bauhausnak is. Bár számos magyar építész állt kapcsolatban a híres német iskolával, és annak közvetlen vagy közvetett hatása letagadhatatlan, azért ez nem fedi persze teljesen a valóságot.
A 8 eladó-kiadó ingatlan mellett több olyan hirdetésre bukkantam, amelyik már nem él: elkeltek, kiadták őket vagy csak egyszerűen elévültek. Ezek lakáskeresésnél ugyan bosszantók lehetnek, de nekünk most kapóra jöttek, hiszen a képeiket ugyanúgy meg tudjuk nézni. Kiválogattam közülük szintén 8-at, amelyek valamilyen szempontból izgalmasak lehetnek nekünk: vagy neves építészük miatt, vagy mert korábban már szerepeltek a blogon.
És akkor félre a dumával, jöjjenek a házak!
A Corvintető Budapest egyik legkülönösebb hangulatú szórakozóhelye, amiről még 2009-ben írtunk először, úgy fejezve be, hogy egy-két évig még tuti a helyén marad. Azóta nem csak, hogy ottmaradt, de egy csomó fejlesztésen esett át, melyekről rendre beszámoltunk a horrorvécétől az „emeletráépítésig”. Most újabb átalakításon esett át a hely, elmentünk, megnéztük, milyen lett.
Az újítás, egyben ésszerűsítés része, hogy most már csak egyszerűen Corvin néven fut a szórakozóhely, hogy ne kelljen a külföldieknek szenvedni a keresésnél, mi magyarok, pedig úgy is tudjuk, hogy miről is van szó.
Van az Erzsébet téren egy titokzatos szellem-szemetestartó. Egy cirádás, makkos-bütykös, öntöttvas oszlopocska, melyen egykor egy henger alakú, rácsos hulladékgyűjtő volt. Tudjátok, olyan régi stílusúnak látszó, de valójában olyan formájú, amilyen azelőtt soha nem volt a pesti utcákon. Tipikus 90-es évek.
Ez a példány csak azért érdekes, mert nagyon sokáig egy műanyag kuka volt ráerősítve nagyon buhera módon. Városjárónál ki is verte a biztosítékot 2013-ban és írt az FKF-nek. Na ők le is szerelték szépen és arrébb tették a szomszédos Demszky-karóra, viszont a csonkkal nem nagyon tudtak mit kezdeni.
Visnyai Zoltán, egy 15 éves nagykanizsai srác, aki koleszosként került fel az egyik budapesti elitgimnáziumba, az Eötvösbe. Egy rokonszenves e-mailben kért tőlünk tanácsot: urbanistaként képzeli el a jövőjét, mit tegyen ennek érdekében?
15 éves vagyok, és urbanista építész szeretnék lenni. Már régóta követem ezt a blogot, és sokat olvastam a témában. Imádom a várost, a kortárs művészeteket, és régóta építész szeretnék lenni.
Mivel nem találtam a világhálón túl sok információt - csak a BME honlapján, és az angol Wikipédián - ezért úgy gondoltam megkérdezem Önt.
Mit csinál egy urbanista? Tudom, hogy milyen témakörökben és körülbelül mit dolgozik, csak arra lennék kíváncsi, hogy például Magyarországon milyen szerepeket tölt be, van-e rá kereslet, milyen konkrét feladatokkal foglalkozik, most és a közelmúltban.
Ha jól tájékozódtam, itthon csak a Műszaki Egyetemen oktatnak urbanistákat. Külföldön is néztem - például a Dán Műszaki Egyetemet - ami megfizethető egy átlag embernek, érdemes külföldön végezni, vagy elég néhány kint töltött félév?
Tudom, hogy még korai kérdés, de fontosnak tartottam megkérdezni. Budapest100-on voltak urbanisták, de sajnos velük nem tudtam beszélni akkor, de ha esetleg külföldi oktatás a cél akkor időben kell elkezdeni a felkészülést.
Válaszait előre is köszönöm.
Üdvözlettel:
Visnyai Zoltán
Összehoztuk hát Beleznay Évával, Budapest volt főépítészével, aki egy kötetlen beszélgetésen adott neki némi útmutatót, ami bízunk benne, hogy másoknak is hasznára válhat.
Nem interjú készült. A fiatalember képbe hozása során Beleznay a laikus érdeklődők számára is érthetően összefoglalta a hazai és a nemzetközi urbanizmus jelenlegi állapotát. Emellett egy városépítész szakmai krédóját is megismerhettük, amint egy, az urbanizmus iránt elköteleződő fiatallal megosztja elképzeléseit az alulról szerveződő kezdeményezésekről, az emberközpontú, élhető közterekről és még sok minden egyébről.
Életem első komoly munkahelye volt az Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár (magyarul a Műszaki Könyvtár, csak addigra valami tökfilkó átnevezte ilyen kacifántosra). Egy elég randa, lepukkant, szűk szobában dolgoztam a Reviczky utcában, viszont ezért messze kárpótolt, hogy naponta kétszer beléphettem a Múzeum utcai kapun és átsétálhattam ezen az elképesztő lépcsőházon.
Ilyen gazdagon faragott, fából készült lépcső, korlát, burkolat, pihenő, miegymás kombó nincs máshol Budapesten, de talán az egész országban sem. Egykor ez volt a híres Károlyi-Csekonics rezidencia, mely eddig az államé volt. Mostantól új tulajdonosa lesz.
A „heló, áruljuk a lakásunkat, belefér-e az Urbanistába” típusú levelek mindig elszomorítanak, mert utálom azt megírni, hogy „nem”. Pedig az esetek többségében az égvilágon semmi izgalmas nincs abban, ha egy ház jól végig van fotózva, klasszul ki van festve és be van rendezve. Illetve tényleg üdítő a szemnek, meg persze öröm, hogy egyre több ilyen hirdetésbe is botlani, de azért szerencsére ez nem számít ma már extrém példának.
Kicsit hasonló volt az érzésem, amikor megkaptam ezt a hirdetést, meg a levelet, hogy:
Szia Dávid, anno te raktad ki először első drónos filmünket Budapestről, amivel az egész hazai drónos mizéria elindult. Most egy hasonlóan új technikával (szerintem nagyobb mérföldkő a filmezésben, mint a drónok) csináltunk filmet az Adventi vásárról, és talán elsőként Budapestről.
Tyű tényleg, de régnek tűnik! 2013-ban az állam leesett az Instar filmjétől és nem én voltam az egyetlen, akinek bejött: közel 30 ezren lájkoltátok az Urbanistán a fentről lőtt Budapest-videót. Azóta persze hétköznapivá vált a technika, készült többek közt a Szent István téri adventi vásárról is egy kisfilm a levegőből, viszont ilyet Budapestről még nem láttam. Legalábbis mozgót még nem.