Az orosz Szputnyik V oltóanyagba vetett bizalom és magának Oroszországnak a nemzetközi megítélése jelentős mértékben függ egymástól. A kifejlesztett készítmény névválasztása sem véletlen, egy világversenyben elért győzelmet demonstrálnak általa.
A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint az új koronavírus-fertőzés tekintetében jelenleg Oroszország a maga több mint 2,5 millió regisztrált esetével a negyedik legfertőzöttebb ország a világon.
Európához képest többhetes késéssel, majdnem utolsóként kezdte meg a hatósági intézkedéseket, ám elsőként rukkolt elő a járvány elleni oltóanyaggal.
Mára már megkezdődött a tömeges vakcináció az orosz fővárosban megnyílt 70 védőoltási rendelőben.
Ellentmondás, torzítás, propaganda, üzlet vagy erőfitogtatás? Valószínűleg mindegyik egy kicsit.
Oroszországba hivatalosan 2020. március 2-án érkezett meg a járvány, azonban nem ütötte meg kellőképpen sem a társadalom, sem az ország vezetősége ingerküszöbét. Bár a koronavírus-helyzet felügyeletéért felelős operatív testületet még januárban életre hívták, a járvány terjedésének meggátolásáért felelős munkacsoportot pedig március 15-én hívták össze (ennek élére Moszkva polgármestere, Szergej Szobjanyin került), komoly, a lakosságot is érintő intézkedésekre nem került sor.
Az első kijárási korlátozások március végén léptek életbe: Szobjanyin felszólította a 65 év feletti lakosokat, valamint a krónikus betegségekben szenvedőket, hogy ne hagyják el otthonaikat. Az otthon maradtak számára egyszeri támogatást biztosítottak.
Vlagyimir Putyin március 25-én televíziós beszédben fordult az orosz nemzethez.
A járvány terjedésének meggátolása érdekében fizetett munkaszüneti hetet hirdetett a március 28. és április 5. közötti időszakra. Ez az időszak végül május 11-ig tartott. A fizetések megtartása mellett egy kiterjedt szociális csomagot is elfogadtak: meghosszabbították a kedvezmények érvényességét, családi pótlékokat írtak ki, megemelték a táppénzt, valamint a munkanélküliségi-segélyeket.
Bezártak az éttermek, szórakozóhelyek, a munkahelyek távmunkát vezettek be, az orosz főváros digitális kijárási engedélyekhez kötötte az otthonok elhagyását.
Ilyen engedélyekhez kötötték a metró és más tömegközlekedési eszközök használatát, a taxisofőrök csak az engedély érvényességének leellenőrzése után indulhattak el. A kijárási korlátozások, valamint a karantén betartatásához a moszkvai vezetés a digitális engedélyeken kívül a városi térfigyelő kamerarendszereket teljes mértékben felhasználta, arcfelismerő programokat is alkalmaztak. A korlátozásokat több etapban a nyár folyamán enyhítették. Július 13-tól a dolgozók többsége visszatérhetett az irodákba, megnyílhattak a gyerektáborok, szakkörök éjszakai szórakozóhelyek.
Az oroszországi második hullámot mérsékeltebb intézkedések jellemzik. Ezt a tavasszal kialakított infrastruktúra és az egészségügyben felállított eljárási rend megtartásával indokolták. Míg tavasszal a járvány által legnagyobb mértékben sújtott Moszkvában a meglévő kórházi ágyak felét alakították át a Covid–19-betegek számára, addig most már kizárólag az első hullám folyamán kialakított öt ideiglenes kórházban helyezik el a betegeket. Ennek köszönhetően nem alakítják át sem a városi, sem az országos jelentőségű kórházakat, nem maradnak el a betervezett műtétek, nem alakulnak ki járványgócok az általános kórházakban. Jelenleg a Covid–19-ágyak 50%-a foglalt. Mindezek ellenére a fertőzöttek száma egyre csak nő, amit természetesen a tömeges tesztelésre fognak. Tudnunk kell azonban, hogy Moszkva és Oroszország más régiói között hatalmas eltérések vannak. A közösségi médiában tömérdek tartalom található, amelyek
túltelített hullaházakat mutatnak be, a nem Kreml-közeli sajtó kudarcok sorozatáról tudósít, megKÉRDŐJELEZve az intézkedések hatékonyságát.
A helyzet valóban nem egyértelmű, hiszen ahogyan azt már korábban említettem, Oroszország a negyedik legfertőzöttebb ország, de ez a majdnem dobogós helyezés sem teljesen fekete-fehér. A fertőzöttek számát tekintve Oroszországot (több mint 2,5 millió) Franciaország (több mint 2,3 millió) követi, majd Nagy-Britannia (1,7 millió) és Olaszország (1,7 millió). Teljesen másképp mutatkozik a ranglista, ha a mortalitást nézzük, hiszen a felsorolt országok közül Oroszországban eddig 45 ezer halálos áldozata volt a járványnak, míg Franciaországban 56,9 ezer, Nagy-Britanniában 63 ezer és Olaszországban 62 ezer. Az orosz mortalitás 1,7%, ami alig tér el az egyébként mintaszerűen teljesítő Németországtól, ahol ez a szám 1,6%.
Nem egyértelmű Oroszország nemzetközi megítélése sem, amikor a koronavírus-helyzet kezeléséről van szó. Oroszország Európához képest némi fáziskéséssel kezdte meg az intézkedéseket, mi több, sokak szerint politikai megfontolásból inkább ignorálta a fennálló veszélyt.
A járvány előtt ugyanis az orosz alkotmánymódosítás volt a legfontosabb politikai kérdés.
Az erre vonatkozó népszavazást eredetileg április 22-én tervezték megtartani. Az ellenzék és a nyugat azzal vádolta a Kremlt, hogy állampolgárai és a világ egészségét is képes a járvány veszélyeinek kitenni, csak hogy – a többek között Putyin addigi elnöki ciklusait lenullázó – alkotmánymódosítást megszavaztathassa. Nem segített a helyzeten az sem, hogy Oroszország még mielőtt bármit tett volna saját állampolgárai egészsége megóvása érdekében, 15 IL–76 repülőgépnyi orvosi eszközt, virológust és járványügyi szakembert küldött a Covid–19 által legnagyobb mértékben sújtott Olaszországba. Később, igaz, szerényebb mértékben, az Egyesült Államok is részesült orosz segítségben. Mindkét akciót úgy értékelték, mint erőfitogtatást és politikai haszonszerzést. A Kreml március végi járványügyi aktivizálódása valamelyest élét vette ezeknek a vádaknak, amelyek mind külföldről, mind belföldről érték. A népszavazás elnapolása kihúzta sok kritikus lába alól a talajt.
A járványügyi intézkedéseket komoly sajtómunka kísérte, jelentős hangsúlyt helyezve azok hatékonyságára és sikerességére.
Putyin márciusban mélyponton lévő népszerűségi mutatója májusra ismét megerősödött, és végül a június 25. és július 1. között megtartott népszavazás a számára kedvező eredményt hozta. Az orosz sajtóban bemutatott sikereket azonban szkepticizmus fogadta. Elsősorban a nyilvánosságra hozott hivatalos statisztikai adatok hitelessége vetett fel kérdéseket.
Hasonló a helyzet a sokat vitatott Szputnyik V vakcinával is. Az oltóanyag készre jelentésétől kezdve folyamatosan kérdések merültek fel a közzétett adatok hitelességével, a klinikai tesztelések eredményei pontosságával, valamint közvetlenül a vakcina hatásosságával kapcsolatban. A Gamleja kutatóközpont adatai szerint a Szputnyik V hatásossága már akár 95% is lehet 42 nap után (az oltóanyagot ugyanis 2 lépésben adják be a pácienseknek 21 napos eltéréssel.) Minden szakmai, egészségügyi kérdés mellett az orosz vakcina megjelenése politikai kérdés is. Az egészségügyi szakértők, kutatók túlnyomó része ugyan óvatosan fogalmaz az orosz oltóanyaggal kapcsolatban, ugyanakkor érezhetően bizakodóan is. Mert ugye mi van akkor, ha tényleg működik és jó az oltóanyag? (Korábban hasonló szkepticizmussal fogadták az orosz Ebola-vakcinát is, amely hatásosnak bizonyult.)
A fő hangsúly ma már nem arra került, hogy biztonságos vagy hatékony-e az oltóanyag, hanem inkább arra, hogy az orosz kutatók a nyugati kollégáikhoz képest kevésbé átlátható módon végezték a munkájukat.
Nem valószínű, hogy az oroszok egy olyan vakcinát regisztráltattak volna, amelynek jelentős egészségügyi kockázatai lennének. Az izraeli Ediot ahronot szavaival élve nehéz elképzelni, hogy Oroszország a nemzeti presztízs kérdését a biztonság és a tudomány fölé helyezné.
A vakcina gyors kifejlesztése a globális erőviszonyok megkérdőjelezése is Oroszország részéről. A Kreml a járvány kezdete óta azt a narratívát követte, amely szerint megfelelő és erős háttérintézményekkel rendelkezik egy ilyen válság kezeléséhez, mi több, más országoknak is tud segítséget nyújtani. Gazdasága a szankciók, nemzetközi nyomás, a járvány okozta leállások és a költségvetést roppant megterhelő olajárválság ellenére is képes elegendő forrást biztosítani olyan kutatások elvégzésére, amelyek a nála jobban szituált konkurenseit megelőzve biztosítanak megoldást egy globális problémára.
A Szputnyik V, ahogyan korábban az első műhold, egy világversenyben elért győzelem demonstrálása.
Az orosz oltóanyag használata vagy nem használata ebben az esetben Oroszország ilyen fajta ambíciójának elismerése vagy elutasítása is egyben. Az EU még mindig nagymértékben függ az orosz gáztól és szénhidrogénektől, felmerülhet a kérdés, hogy szeretne-e még egy, nem kevésbé fontosabb, köteléket/függőséget is kialakítani Oroszországgal. A helyzet valószínűleg nem ennyire drámai. Sok egyéb szempont is jelen van. Többek között az ár is. Előrejelzések szerint a Szputnyik V jóval olcsóbb lesz az amerikai Pfizer/BioNTech vakcinától, és egyelőre úgy tűnik, hogy sokkal egyszerűbb körülmények között tárolható és szállítható is. A Pfizer, vagy például a brit–svéd AstraZeneca azonban komoly tekintéllyel és jelentős kapcsolatokkal rendelkező vállalatok. Megfelelő rutinnal rendelkeznek a tömeggyártásban is. A nyugati vakcinapiacot valószínűleg ők dominálják majd.
Az orosz vakcina minden kritika ellenére is jelentős piaccal rendelkezik majd,
hiszen ha az európai piacra nagy valószínűséggel csak másodlagos vagy alternatív oltóanyagként jut is be, úgy a szerényebb gazdasági lehetőségekkel rendelkező dél-amerikai és ázsiai országok megfelelő felvevőpiacot biztosítanak a Szputnyik V számára. Annak kockázata tehát, hogy az orosz raktárakban áll majd az oltóanyag, alacsony. Más kérdés, hogy az emberek mennyire bíznak az oltásokban.
A jelenlegi felmérések szerint a Oroszországban a megkérdezettek 15,8%-a vállalná az azonnali oltást, míg a 37,7% elutasítja a vakcinációt.
Külföldi vakcinára a megkérdezettek 4,4%-a vár. A Szputnyik V felé támasztott elvárások és a belé vetett remény egyelőre sokban függ Oroszország megítélésétől is, a szakmai eredmények vagy mutatók ezt aligha befolyásolják. Tökéletes oltóanyagot valószínűleg sosem tudnak majd előállítani, de a tendencia jó, hiszen annak köszönhetően, hogy párhuzamosan több, bizonyítottan alkalmazható vakcina került ki a kutatóintézetekből, további fejlesztésekre és kutatásokra ad lehetőséget, ami hamarabb hozhatja a megszokott, 2020 előtti életvitelhez való visszatérést.
A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet külső szakértője.