Izrael és az egész világ zsidósága a Tóra ünnepére készült 2023. október 7-én reggel, az 5784/2023.-i őszi ünnepek méltó és emelkedett lezárására. Ehelyett háborúra ébredt. Több mint ötezer rakéta öntötte el a kis országot és a Gázai övezetből – traktorokkal – áttörtek a Hamász fegyveresei, hogy a környék településein családokat, bulizó fiatalokat, demens öregeket gyilkoljanak halomra. Még a Gázai TV riporterei is élő adásban közvetítettek egy elfoglalt kibucból, teljes természetességgel, mert már nem zavarta őket ebben semmi. 

Egy nappal később, az első összegzések 900 izraeli halottról és közel 2600 sebesültről tudósítottak azzal a megjegyzéssel, hogy ezek nem végleges számok. (Közöttük 26 katona, tisztek és egy körzet közigazgatási vezetője is elesett.) Ennél azonban még ijesztőbb adat, hogy a beözönlő terroristák legalább 100 foglyot ejtettek – egész családokat, gyerekeket és katonákat. (Némelyikük foglyul ejtéséről kegyetlen videók keringenek a közösségi médiumokban.) Nemcsak az emberi élet értéke miatt vészjósló ez a tény, de azért is, mert ez a tényező behatárolja az izraeli válaszlépés vagy csak maga a mentés lehetőségeit. Ugyanis ez lesz a legfélelmetesebb zsarolási eszköz a további fejleményekben, idézzük fel ehhez Gilad Salit esetét.

Az izrali–arab konfliktus egyik legmeghatározóbb különbsége: az emberi életek értéke. A zsidó vallásban nincs túlvilág, minden jónak és rossznak „e világon kell tanyát ütnie”, míg a muszliméban hurik tömege várja a túlvilágon a földi létben – megfelelő anyagi javak híján – szexuális éhezésre kényszerített arab fiatalokat.

A – részben arab médiumokól átvett – sokkoló jelentéseknél még sokkolóbb a kérdés: miért érte meglepetésszerűen mindez az ország politikai és védelmi vezetését? A jogi reformok ellen küzdők nagylelkűen lemondták a Szimhat Tóra ünnepére időzített tüntetésüket, és kinyilvánították szolidaritásukat a hadsereggel, amelynek tartalékosai is hajlandóak voltak részt venni a mozgósításban.

A jom kippuri háború épp 50 éve zajlott: akkor hadsereg állt hadsereggel szemben, most pedig terroristák a civil lakossággal. A mostani helyzet tehát sokkal súlyosabb.

Ami felszivárgott a legfelsőbb vezetésbe, s nemkülönben a fiatal állam viszonylagos biztonságát szavatoló hadseregbe is. A rendőrség és a nemzetbiztonság miniszteri rangú fejének, Itamár Ben Gvirnek sem katonai rutinja, sem vezetői tapasztalata nincs, amit nem pótoltak szélsőséges populista kirohanásai. A választások előtt Netanjahu még fotóztatni sem engedte magát vele, a kölcsönös hatalomvágy azonban – mindkét oldalról – kiirtotta a pártoktól független szakértelem megfontolásait. Tartalékos katonák ezrei tagadták meg az éves „miluhim”-ot (az évenkénti egy hónapos szolgálatot és képzést). Emellett a néphadseregből professzionális hadsereggé alakulás is diszfunkcionális jeleket mutat kulturális és szervezeti értelemben.

A háttérben kitapintható a szekuláris és vallásos hasadás, mely mindkét oldalt a szélsőségek felé tolja. Épp az idei őszi ünnepekkor zavarták meg a tel-avivi vallásosok imáit a szélsőséges „hilonim”-ok (vallástalanok). Ugyanakkor a Szimhat Tóra-i háborúként a történelembe bevonuló rajtaütés isteni büntetés jeleként is felfogható az ortodox vallásosak számára a jeruzsálemi óvárosban keresztet cipelő keresztények megköpködéséért.

A történtekben benne van a szemünk előtt zajló világ erőegyensúlyának újrarendeződése. A szaúd-arábiai–izraeli „kiegyezés” terve talán stabilizálta volna a közel-keleti meg-megingó status quót, ha azt az iráni (Putyin–Kína–Irán) tengely meg nem torpedózza. Ez is közrejátszhatott a Hamász támadásában. A palesztin nép maga is a felforduló világrend áldozata – ha nem is tudnak róla.

Feleségem, akivel még két napja a Renoir-kiállításban gyönyörködtünk, s előtte a Budapesti Könyvfesztiválon értekezhetett a budapesti értelmiséggel, most Izrael közepén, a lakása óvóhelyén hallgatja a robbanásokat. Ha akarnék, sem lehetnék mellette, a repülőteret lezárták, a Wizz Air megszüntette járatait. Sok tízezer izraeli turista nem tud hazatérni, az Egyiptomban tartózkodókkal szemben megszaporodtak a támadások.

A Hezbollah és más terrorszervezetek már vizsgálják az újabb frontok megnyitásának lehetőségét. A feleségem azért indult korábbi géppel haza, hogy vasárnap munkába álljon. Egyik feladata az lett volna, hogy a rábízott problémás gyerekek – köztük arabok – szüleivel átbeszélje a tanév feladatait, a gyerekek otthoni viszonyait. Mára azonban az egész országban felfüggesztették az oktatást. Most a szülőkkel a háborús sokkot, a gyerekekre a bezártsággal keletkező pszichológiai nyomást kell megtárgyalnia, oldásukra tanácsot adni. A Covid alatt kialakultak a Zoom oktatás módszerei és informatikai rendszerei. Az iskolaigazgatók most ezt veszik elő, és állítják készenlétbe.

S mi mikor látjuk egymást újra? 

Melyik ünnepen leszünk újra együtt?

Mi lesz?

Bizonyára erről fogok tépelődni az elkövetkező időben. A Covid, az ukrán háború sokkja, valamint a klímaváltozás miatti aggodalmak után fel-felébredő „múzsák” (tervek, könyv- és folyóirat-pályázatok ínséges időkben) ismét „hallgatásra” ítéltetnek.

Szerte a világon...

A szerző író, a Múlt és Jövő zsidó kulturális folyóirat főszerkesztője.

A véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik az Index szerkesztőségének álláspontját.

(Borítókép:  Rakétával lövik Izraelt palesztin fegyveresek Gáza városából 2023. október 7-én. Fotó:  MTI / EPA / Mohamed Szaber)