Gyors egymásutánban három újság is lehozta hétfőn, hogy a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) megválik az október végén kinevezett kapitányától, a belga Georges Leekenstől.
Mivel nem volt olyan edző a még oly' ingatag magyar válogatott kispadján sem soha, aki félóra alatt elveszítette a közönség szeretetét, rokonszenvét, igazából már március vége óta folyamatos a találgatás: mi kell - ha egy kazahok elleni hazai vereség nem elég -, hogy önkritikusan bevallja a sportág megújítására szegődött, soha ilyen jó módban nem lévő MLSZ-vezérkar, amit minden épeszű futballdrukker gondol.
Egymás közt arra fogadtunk, vajon elkezdi-e a Nemzetek Ligáját, vagy magától elmegy még előtte? Hogyan fogják kommunikálni a bukását, miután gondosan és tudatosan benyalt Orbánnak?
Számoljuk tehát együtt a napokat, mikor lesz vége a belga korszakának, mikor jön a nagy bejelentés, vagy épp az menti meg a belgát, hogy mindenki a nagy bejelentést várja.
Amikor az MLSZ hosszan mérlegelt és kapitányt keresett, akkor Egervári Sándor, Pintér Attila és Georges Leekens jött ki a kalapból.
Egervárinak jó időszaka volt, más kérdés, ha valóban értette volna a dolgát, ha az a korosztály több segítséget kap a kispadról, nem kellett volna 2016-ig várni, hogy ott lehessünk valamelyik nagy tornán.
Pintér nem nyert tétmeccset,
Leekens jelen állás szerint el sem jut tétmeccsig. Egy jó félidővel búcsúzik.
Igazi bravúr volt szerződtetni mindkettőt. Mekkora volt már a gondolat is, hogy Pintér vagy Leekens alkalmas és beválik. Pintér az amszterdami 1-8-ra volt válasz, Leekens az andorrai és luxemburgi megsemmisülésre.
Ha valaki egyszer meg akarja érteni a magyar futball működését, ezt a gondolkodást kell megértenie. Felcsúton és az OTP-ben, a parlamentben van egy párhuzamos futballvilág, nagy kár, hogy néha jönnek valóságos ellenfelek. Nélkülük egyszerűbb lenne.
Borítókép: Georges Leekens. Fotó: Huszti István / Index.