Ezúton szeretnék válaszolni Maróth Miklósnak, aki Kolozsi Ádám portrécikkére adott válaszában elismerte, hogy 2004-ben ő és köre akadályozta meg, hogy létrejöhessen egy, a CEU és az ELTE Görög Tanszékének együttműködésével, görög támogatással létrehozandó közös hellén/hellénista kutatóközpont.

A magam részéről igen hálás vagyok ezért a beismerésért. A központ ötlete tőlem származott, és hármas célom volt vele:

1. Hatékonyan tenni a CEU és a magyar egyetemek között fennálló eszmei falak lerombolásáért;
2. Kelet és Dél felé orientálni a Magyarországon és nemzetközileg is hagyományosan Nyugat felé tekintő görög tudományokat;
3. Meghaladni azt az idejétmúlt és politikailag pusztító civilizacionista történetszemléletet, amellyel a magyar hivatalos propaganda és ennek részeként Maróth professzor ma is operál.

Civilizacionizmuson azt az elképzést értem, hogy a történelemben léteztek volna, és ma is léteznének elkülönült, egymástól többé-kevésbé elszigetelt, vallási különbségeken alapuló kulturális egységek, amelyek az önfejlődés útját járták mindaddig, amíg a gyarmatosítás és a globalizáció ezeket érintkezésbe és elkerülhetetlen összeütközésbe nem hozta.

A civilizacionista történelemszemlélet mára politikai eszközzé vált, ám a történettudomány mai állása szerint egyáltalán nem állja meg a helyét. Eurázsia és Afrika több, mint két és fél évezrede egy nagy gazdasági és kulturális egységet képez, amelynek részei bár strukturálisan különböznek, de sohasem voltak egymástól függetlenek. Ezt a kölcsönös függőséget, és az abból adódó erkölcsileg kötelező szolidaritást tagadja a civilizacionista történelemszemlélet, amely hamis képet rajzol a múltról, és így szolgálja különféle irányzatok politikai propagandáját.

Akkoriban úgy gondoltam, és az utóbbi idők fejleményei miatt ma sokszorosan is úgy gondolom, hogy a tisztességes tudománynak feladata feltárni Eurázsia és Afrika közös történetét, elválaszthatatlan kulturális összefonódását, etnikai, nyelvi, politikai és vallási különbségeken keresztül is érvényesülő közös történeti és kulturális örökségét. Ehhez választottuk barátaimmal a görög örökség témáját, amely alkalmasint a görög filozófia arab recepciójával foglalkozó Maróth Miklósnak is érdekes lehetne.

Közbeavatkozásával a fent említett első cél elérését, nevezetesen azt, hogy közelebb hozzuk a CEU-n és a magyar egyetemeken folyó kutatást és oktatást, Maróth Miklós és köre ha megakadályozni nem is tudta, de mindenesetre sikeresen gátolta. A második célt elértük, a harmadikon pedig azóta is dolgozunk: a központ a CEU-n megalakult Rafael Chodos kaliforniai ügyvéd, Yehuda Elkana rektor és Evangelos Chrysos, a Hellén Nemzeti Kutatóközpont Bizánci Kutató Intézetének akkori igazgatója segítségével. Azóta is virágzik, ma Keleti Mediterrán Tanulmányok Központja néven a CEU egyik legdinamikusabb kutatóközpontja, számos nemzetközi kutatási támogatást nyert el, jelenleg is két nagy összegű European Research Council (Európai Kutatási Tanács) projekt otthona. Tudományos felügyelő bizottságában a szakma számos kiválósága foglal helyett, tizenhét CEU-s oktató és számos diák a tagja. Egykori igazgatói ma nemzetközi kulcspozíciókat töltenek be: Bodnár István az ELTE Filozófiai Intézetének igazgatója, Betegh Gábor az Ókori Filozófia Laurence Professzora a Cambridge-i Egyetemen, Niels Gaul a Bizantinológia A. G. Leventis Professzora Edinburgh-ban, Volker Menze a CEU-n professzor.

Maróth Miklós azt állítja, hogy nem világnézeti okokból, hanem szakmai kifogások miatt nem akarta a közös kutatóközpont létrehozását. Mivel a fent röviden összefoglalt szakmai eredmények alapján elképzelhetetlennek tartom, hogy a vállalkozás CEU-s részével szemben merültek volna fel szakmai kifogásai, azt szeretném kérdezni, milyen szakmai hiányosságok miatt ítélte az ELTE-t alkalmatlannak az együttműködésre?

A szerző vallástörténész, a CEU professzora, a korai kereszténység és a bizánci történelem szakértője