Újra fényes az Alfa!
El se hiszem. Visszakaptam, újra a garázsban áll. Már szinte el is felejtettem, milyen szép.
El se hiszem. Visszakaptam, újra a garázsban áll. Már szinte el is felejtettem, milyen szép.
Igaz a legenda, tényleg megtörtént, hogy egy oldtimerért lenyúlt a gyártó. Csak nem akármilyenért.
Egyszer volt ilyen, el se hittük. Aki ott járt, ma is meséli. Idén dupla erővel tér vissza.
A DC72-műhely Citroenje Hollandiában elvitte a legszebben restaurált autónak járó díjat.
Senki ne higgye, hogy tétlenül hevertünk a fotelben. Arra vártam az írással, hogy legalább egy munkablokk végére érjünk. Hol Bálint néhai szép motorja állott, ma alkatrészhalom.
Azt hiszem, sikerült méltó módon zárni az évet. A dugóért pedig elnézést kérek mindannyiunk nevében.
Van ez a vén angol motor, amit nemrég beszereztem Olaszországban. Na, az volt a könnyebbik fele a dolognak. A nehezebbiken viszont csak most lettem túl.
Bálint fiam összekuporgatta a kis pénzét, motort akart volna, erre a pillanatra várt fél éve. Imolában jártunk, a nagy börzén, szinte izzott a della a zsebében. De nem vett, csak utána. Miattam.
Áttörés, Gabi elkészült a kisautó váltójával. Mivel ez a kocsi lengőtengelyes, ezért egyben nagyjából a hátsó futóművel is. Lassan mozgásba lendül megint az ügy.
A tehetséges asszony esélyt adott a veteránoknak egy új életre.
Az idén már nem fér bele a költségvetésbe, 2019-re csúszik a felvonulás.
Nagyon sok embernek volt már öreg autója, ültetett autója, nagy, használt, német luxusautója, driftautója. Egyszer. Aztán soha többet.
Aki szereti a szocialista motorokat, annak egyszer muszáj eljutnia a suhli Fahrzeugmuseumba.
Egyes német bankok kifejezetten ajánlják ügyfeleiknek, hogy veterán autókba fektessék pénzüket.
Amerikában és Svájcban, kis zuggarázsokban születtek talán ennél furcsább Rolls-Royce-ok is, de a szériagyártásúak közül egész biztosan ez a legkreténebb. Egyben a legszínesebb múltú is.
A Concorso d'Eleganza Villa d'Este egyet jelent a rongyrázással és a legkülönlegesebb veteránokkal.
A gyerek feje beszorult az ablakrácsba, úgy lógott a többemeletnyi mélység felett.
Mint vesztét érző légy, úgy csapongtam Északnyugat-Magyarország mindenféle régióiban; eltávon lévő katona nem érezheti ennél jobban magát a bordélyházban.
Meg egy rakás dolog, ami burzsuj dolognak számított az úgynevezett átkosban. Gyertek Győrbe, már rakják össze a bulit a hétvégére!
Kéne egy jó hétvégi program? Ennél zsírosabbra nemigen lehet szükség.
Emitt egy Land-Rover, amott egy Apal-buggy, ezt meg itt valaki otthon hegesztgette össze táblalemezből a sufniban. De igazából ez mind Škoda, mind sárképes.
Három évig írtam, utána jött fél év szülés - egy első könyv születése nem könnyű. De most készen van, már kapható is, páran mintha vártak is volna már rá.
Ezek nem dísznek vannak: kiállítási darabok, de saját lábon gurultak a Concours d’Elegance-ra. Krúzolás megyéken át.
Aki nem zsigulizik, pannóniázik, izsezik és wartburgozik (a hasonlókat képzeld hozzá), de falja az oldtimerezést, annak Tulln kötelező. Idén ráadásul más lesz.
Mit mondsz? Hogy nem halad? Nem írok róla? Miért, szerinted hogy kellene állnia? Hiszen csak tizenhat éve, hogy megvettem.
Van egy halom, 500-8500 euróig. Némelyiken kicsit sok a galambszar, van, amelyik horpadt, de a többségük elég izgalmas. Műanyagosok, krómosok, Turbo Dék és GTI-k.
Hatmillió forint egy Fiat 500-asért? De akkor az a makulátlan, hathengeres Volvo, pamlagnyi bőrfotelekkel miért kerül csak háromba? És akkor ott vannak még a Lamborghinik is.
Az amerikai masters bajnokságon tényleg hihetetlen tempóban száguldoztak a versenyzők.
Nem úgy alakultak a dolgok, ahogy számoltam, a Ponton tervezett esseni eladását fel kell adnom. Jobb híján most egy kicsit akkor pingvinezek.
Túrsz némi rozsdás vasat a mezőn, kipofozod, levizsgáztatod, és újraéled vele a Párizs-Rouen-versenyt. Oké, elcsúsztál 14 évvel, az a futam 1894-ben volt.
Az Instagramra töltötték fel a lángoló Triumph-ot.
Ezt is megértük: szárnyalni kezdett a szép állípotú szoci autók ára, milliós Trabantok, Wartburgok, Volgák - és tessék megkapaszkodni: Zaporozsecek.
Nincs értelme nagyokat fejleszteni, nincs értelme tartósra tervezni, nincs értelme új utakat járni – az autógyártásban a legkifizetődőbb a buta konformizmus.
Hátul kapar, kettő a vezértengely, öt a gang, mi baj lehet? Italia, amore! És ennek egy közeli rokonával még Walter Röhrl is nyert rali-világbajnokságot.
A Közlekedési Múzeumnak lehet, hogy hűlt helye, de nem érhet véget az év a megszokott, szilveszteri, veterános dzsembori nélkül. Gyertek!
Megint Mercit vettem, tudom, most sokan kocogtatják a homlokukat. Mindenkivel egyetértek, mert ez már szerintem sem normális. Védelmemre szóljon - ez az autó most más.
A rák és a nyers hal közti összefüggést csak fél évszázaddal a háború után kezdték vizsgálni.
Amikor valaki azt mondja – sose fognak már ilyen autókat készíteni -, jó eséllyel egy ilyen Mercedesre gondol. Persze az is lehet, hogy nem, de akkor csak alulinformált.
Nyolc évvel ezelőtt egy Tokióban élő honfitársunk Magyarországra autózott egy kétütemű, 360 köbcentis, fél évszázados Subaru-töpörtyűvel. Most indulni fog vele a Budapest-Bamakón.
Ez nem autó. Négy kereke van, persze. Meg kormánya meg ülése meg lámpája meg motorja – úristen milyen motor az, 7,7 literes. Nem evilági dolog.
Ez volt az utolsó, igazi Rover-tervezők által, a Rover eredeti, solihulli gyárában, főként Rover-alkatrészekből készült Rover. Olyan is.
Sokan egy lyukas garasba nem fogadtak volna, hogy ez az autó idén ősszel még nálam lesz/még működni fog/még jóban leszünk. Na lám, így érdemes jósolgatni.
Nem sok motorban volt ennyi henger, s a trendeket ismerve nagyon valószínű, hogy már nem is lesz. Ez a Honda valamennyi hatos közül a leghíresebb és legvágyottabb.
Taylor Winston elkötött egy kisteherautót, azzal vitt kórházba két körben két tucat súlyos sérültet.
Azért van ilyen motorom, mert klasszikus, igazi, régi japán vas, tehát sosem döglik be. De azért megtaláltam a gyenge pontját, bár nem szándékosan.
Atom érvelés: aki ilyennel jár minden nap, úgyis odafigyel rá.
Így sem kell szégyellnie azt, amit Európa felszabadításáért tett.
Csikós Zsolt mesél a veteránozás nehézségeiről, buktatóiról és legörömtelibb pillanatairól. Íme, a Mesterkurzus előadása vágatlanul.
Hányszor, hányan temették már az autót és az autózást az elmúlt negyven évben. Aztán... a kőolaj nem fogyott el, a dugók nem érnek körbe a Földön. De kicsit azért igazuk volt. Most én jövök.
A Dunkirk hatására újra maga előtt látta elesett társai arcát a 97 éves veterán.
Egy ilyen autónál még annak örült a tulajdonos, hogy végre nem két-, hanem négyütemű motort kap a kocsi orrába. Valami egész másból viszont ebbe a konkrét példányba kevesebb jutott bárminél.
Nem tévedés, ez a Mercedes csak Amerikának és Amerikában létezett – tehát igazi különlegesség. Nyissa ki mindenki a szemét, mert trükkös ugyan, amit látunk, mégsem átverés.
Mártírhalált akart halni, Törökországban fogták el. Laptopján dzsihadista propagandavideókat találtak.
A donyecki frontot megjárt kárpátaljai katona egy kocsmai vitát zárt le brutálisan. Korábban is gyilkolt.
A felkészülés szerény és optimista ízű volt, a jármű rémesen öreg, pici és kényelmetlen, akadtak hát gondok a 770 km alatt. De jött egy másik motor is, amelynek hibái mellett a Moriniéi eltörpültek.
A luxus értelmezései országtól függően változnak, de ami akkor kiadta, az ma is tiszteletet parancsol. Melyiket vinnéd haza?
Csodaország ma Balatonfüreden van, a Concours d'Elegance-on olyan autókat láthatsz, amik még a neten is ritkák.
Eddig is takarékosan élt, ezután is így fog. Egy kerti sufnit és egy használt autót akar venni.
És egyben a legdrágább is lehet a 1003-as vázszámú, 1946-os prototípus.
Harold G. Moore nyugalmazott altábornagy vietnami helytállását Mel Gibson vitte vászonra.