Szeptember elején számoltunk be róla, hogy egy rendőr erőszakoskodott egy motorossal. A férfi szerint ő rosszallóan ingatta a fejét, mert a rendőr vezetés közben telefonált, erre a rendőr igazoltatta, majd tonfával feszítette hátra a karját, miközben azt mondta, hogy „anyádnak rázd a fejed, te köcsög”. Utánajártunk, hogy mit tehet az állampolgár, ha a rendőr támadja meg, és hány rendőrt ítélnek el ilyesmiért.
Sz. Ottót állítása szerint Sopronban egy rendőr bántalmazta: a megbilincselt kezét hátrafeszítette, és szándékosan okozott neki felesleges fájdalmat, ráadásul szidalmazta is. Sz. panaszt tett az intézkedés ellen, az ügyészség pedig nyomoz a bántalmazás ügyében. A támadást sokan látták, mert forgalmas helyen történt, de Sz. is csak a fejét fogta az eset után, hogy miért nem vette fel senki sem telefonnal a történteket. Hasonló esetben ez az egyik leghatásosabb bizonyítási mód.
Megkerestük a rendőrséget és a Magyar Helsinki Bizottságot is, hogy mit lehet tenni egy jogtalan rendőri intézkedéssel szemben. Abban egyetértett a rendőrség és a helsinkisek is, hogy a rendőri intézkedésnek alapesetben mindenki köteles alávetni magát, még akkor is, ha nem ért vele egyet. Fura is lenne, ha csak egyetértve kellene engedelmeskedni a rendőrnek, így valószínűleg nem sok bűnözőt fognának el.
Az egyetlen kivétel a rendőrnek való engedelmeskedés kötelezettsége alól, ha a rendőr fellépésének „jogszerűtlensége mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható”. Hogy ez pontosan mit jelent, azt a bíróságok döntik el esetről esetre, és a helsinkisek szerint szigorúan alkalmazzák a szabályt, nem sok esetben ítélik jogosnak az ellenállást.
A Helsinki Bizottság szerint például ha egy rendőr minden ok és felszólítás nélkül elkezd valakit gumibottal ütni, az nyilvánvalóan jogszerűtlen, ennek ellenállhat az állampolgár. Ilyenkor megvédheti magát, és ezért felelősségre sem vonható. A rendőrség szerint általánosan nem lehet megmondani, hogy mikor lehet védekezni a rendőr intézkedése ellen, mert minden eset különböző.
Egy bírósági ügyben a rendőr bekísért a rendőrségre egy férfit, akit lószerszámok ellopásával gyanúsítottak. A rendőr középiskolás korában ugyanabban a kollégiumban lakott, mint az előállított férfi, és már akkor is rossz viszonyban voltak, ezért mikor ketten maradtak egy teremben, a régi sérelmeken újra összevesztek. A rendőr végül megverte a férfit, enyhén zúzódott a férfi mellkasa, combja, és kismértékű agyrázkódást is szenvedett, de a sérülések nyolc napon belül gyógyultak. A rendőr az erőszakoskodás, valamint korrupciós és más súlyos bűncselekmények miatt összesen öt év hat hónap börtönt kapott. Egy másik, a strasbourgi bíróságig jutott ügyről itt olvashat részletesen.
Azt sem a rendőrség, sem a helsinkisek nem javasolják, hogy valaki aktívan védekezzen – vagyis mondjuk fogja le a rendőrt, csavarja ki a kezéből a tonfát, vagy máshogyan tegye ártalmatlanná. Ilyenkor ugyanis nagyon nehéz bebizonyítani, hogy az eredeti rendőri intézkedés valóban jogszerűtlen volt-e, és az ellenálló polgár a hivatalos személy elleni erőszak bűncselekményét kockáztatja.
Nehéz helyzetben van, aki jogtalan rendőri eljárást akar bizonyítani. A 2006-os rendőri túlkapások után is nagyon sok ügyet azért nem lehetett bizonyítani, mert nem voltak felvételek, vagy teljesen mást mondtak a rendőrök, mint az áldozatok. Volt olyan is, hogy a rendőrök nem emlékeztek semmire, mert olyan zaklatottak voltak a 2006-os őszi napok.
Nagy port kavart az Izsákon, kihallgatás közben agyonvert romániai férfi ügye is. A rendőröket két nappal az eset után felmentették a szolgálat alól, és a belügyminiszter is vizsgálódott az ügyben. Bár a rendőrök ellen valló egyik tanút előbb táppénzre kényszerítették, a rendőrség kártérítést fizet az áldozat hozzátartozóinak, az országos rendőr-főkapitány szerint „jogállami keretek között működő rendőrség esetében elfogadhatatlan, megengedhetetlen és tűrhetetlen, hogy egy rendőri intézkedés így fejeződjön be”.
A rendőrség szerint passzívan sem szabad ellenállni a rendőri intézkedésnek, mert ez szabálysértés. Ha egy harmadik ember avatkozik be a jogtalannak tűnő intézkedésbe (például az utcán sétálva lesz szemtanúja a rendőri intézkedésnek), akkor ő ugyanazt kockáztatja, mint az aktívan védekező áldozat. Alapesetben senki sem akadályozhatja a rendőri intézkedést, ha a rendőrt ártalmatlanná teszi egy kívülálló, ő is hivatalos személy elleni erőszak miatt felelhet.
A rendőrségnek arányosan kell fellépnie, bármit is tesz. Ennek sérelmét nem csak bántalmazás vagy más súlyosabb dolog valósíthatja meg. Egy ügyben például egy hatvanegy éves férfi a hétéves unokája társaságában választási plakátokat tépkedett, mire a rendőrök igazoltatták, és bevitték a rendőrségre. A Független Rendészeti Panasztestület szerint ez például aránytalan intézkedés volt, elég lett volna, ha az igazoltatás után feljelentést tesznek a rendőrök a férfi ellen (18. o.). Az viszont, hogy a panasztestület azt állapítja meg, hogy a rendőrség túllépte a hatáskörét, még nem jelenti azt, hogy ellen lehetett volna állni az intézkedésnek, mert az intézkedés „jogszerűtlensége mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan” ettől még nem feltétlenül állapítható meg.
Abban az ügyben, ahol egy férfit, akit „flegma” stílusa miatt a rendőrök a kerítésnek löktek, megbilincseltek, majd bevittek a rendőrségre, a Független Rendészeti Panasztestület kimondta, hogy ez a jogszabályok megsértése volt. A férfit annak ellenére vitték be a rendőrségre, hogy a zsebében végig ott volt a jogosítványa, amivel igazolhatta volna magát, ráadásul az intézkedésnek tettekkel nem szegült ellen, csak szavakban volt durva. A panasztestület szerint a rendőrök nem arányosan léptek fel (63. o.).
Itt volt az egyik legnagyobb különbség a Helsinki Bizottság és a rendőrség véleménye közt: a rendőrség szerint lényegében sosem szabad fényképezni vagy videózni a rendőröket, csak ha ehhez ők hozzájárulnak. Ez az álláspont viszont nem csak a jogvédők szerint téves.
Videózni és fényképezni szabad az előttünk (vagy éppen velünk szemben) zajló jogtalan rendőri intézkedést, mondják a Helsinki Bizottság szakértői. Ha később nyomozás indul, vagy bírósági eljárás lesz a rendőrrel szemben, minden további nélkül fel lehet használni ezt a felvételt. Ha a rendőr nem egyezik bele, nem szabad nyilvánosságra hozni a felvételeket, csak úgy, ha a rendőr arca ki van takarva.
A rendőrség Indexnek elküldött tájékoztatása szerint viszont felismerhető felvételt sem szabad készíteni a rendőrről, ha ő maga nem egyezik bele. Nyilvánosságra hozni pedig kitakarás nélkül szintén nem szabad. A fotózás és a fényképek, videók közzététele egyébként eléggé vitatott téma, ráadásul a jövőre hatályba lépő új polgári törvénykönyv (Ptk.) is változtat a szabályokon. Egy júniusi konferencián Székely László, az új Ptk. megalkotásáért felelős miniszteri biztos (akit azóta ombudsmanná választott meg a parlament) azt mondta, hogy a rendőr nem állíthatja le a fotózást, csak azért, mert ő maga nem járult hozzá a képek elkészítéséhez, hanem csak a publikálás után fordulhat bírósághoz. Ugyanígy vélekedett egy 2011-es jelentésében a Független Rendészeti Panasztestület is (34.o.). Egyik oldalon tehát a rendőrség szerint már elkészíteni sem szabad a felvételt a rendőrökről, másrészt a Ptk. megalkotói, a helsinkisek és a panasztestület szerint ez jogszerű, csak nyilvánosságra hozni nem szabad a felvételt, ha a rendőr felismerhető rajta. Bírósági eljárásban bizonyítékként viszont felhasználhatóak ezek a felvételek.
A helsinkisek szerint a legfontosabb szabályok az igazoltatásnál a következők:
Az intézkedés megkezdése előtt fő szabály az, hogy a rendőrnek azonosítania kell magát, meg kell mondania az intézkedés tényét és célját, és az intézkedés befejezésekor közölnie kell, hogy ellene panaszt lehet tenni.
Azt is jeleznie kell a rendőrnek, hogy ha az állampolgár nem veti alá magát az intézkedésnek, akkor szigorúbban fog fellépni (például igazoltatás helyett előállításra kerülhet sor), és ennek biztosítása érdekében kényszerítő eszközt is alkalmazhat. Az intézkedés végrehajtása során lehetőleg kerülni kell a sérülés okozását, és ha ez mégis bekövetkezik, akkor a rendőrnek gondoskodnia kell a sérülés ellátásáról.
Országgyűlési képviselőket csak tettenérésnél lehet őrizetbe venni, vagy velük szemben kényszerintézkedést (például tonfát, bilincset vagy sokkolót) használni, egyébként a nyomozáshoz is a parlamenttől kell kérni a mentelmi jog felfüggesztését. Legutóbb például Balogh József volt fideszes képviselőt és Zagyva György Gyula jobbikos képviselőt adta ki a parlament.
Ha valaki nehezményezi a rendőr eljárását, panaszt kell tenni. Ezt javasolja a rendőrség és a helsinkisek is. Minél több tanúvallomással és más bizonyítékokkal együtt érdemes a panaszt benyújtani, hogy könnyebb legyen a bizonyítás (akár félig-meddig elektronikusan vagy az Ügyfélkapun keresztül is), ilyenkor kivizsgálják az esetet, és elmarasztalhatják a rendőrséget.
Ahogy a rendőrség fogalmaz: „Az állampolgár a rendőri intézkedéssel szemben panasz megtételével fejezheti ki egyet nem értését az ellene foganatosított intézkedéssel szemben, azonban a helyszínen – sem aktív, sem passzív ellenszegülésével – nem bírálhatja felül a rendőri intézkedés jogszerűségét, a rendőri felszólításnak egyet nem értés esetén is köteles eleget tenni.”
A legtöbb rendőrségi eljárásos ügyet a Független Rendészeti Panasztestület vizsgálja meg, de ők nem minősülnek bíróságnak, tehát nem dönthetik el, hogy mi bűncselekmény és mi nem. Ha úgy látják, hogy súlyos visszaélés történt, az ügyet továbbítják az ügyészségnek, és így lehet belőle büntetőügy. A panasztestületet egyébként többek között pont a 2006. őszi rendőri túlkapások miatt hozták létre.
Az összes bűncselekmény számához viszonyítva a rendőrök által elkövetett bűncselekmények száma szinte elhanyagolható: 2012-ben például majdnem félmillió bűncselekményből csak 636-ot követtek el rendőrök, ez kevesebb, mint 0,14 százalék. Másként mondva: 750-ből csak egy bűncselekményt követ el rendőr, míg 2011-ben még minden kétszázadik bűncselekményt követte el a rendőrséghez tartozó személy.
Fontos viszont figyelni a fel nem derített rendőrségi visszaélésekre, például sok 2006-os ügyben is a bizonyítottság hiánya miatt nem állt meg a rendőrök elleni vád. Sokszor az áldozatok sincsenek tisztában a jogaikkal, vagy nem bíznak az igazságszolgáltatásban, megtorlástól tartanak, vagy félnek a bírósági eljárás költségeitől, ezért nem tesznek panaszt a rendőri intézkedések ellen.
A bántalmazás hivatalos eljárásban, a kényszervallatás és a jogellenes fogva tartás is egytől öt évig tartó börtönt érhet a rendőrnek, de például ha a gyanúsítottat hárman verik meg, az már csoportos elkövetésnek minősül, és kettő–nyolc év közötti büntetést is érhet. Éppen a nehéz bizonyíthatóság miatt a büntető törvénykönyv díjazza azt a rendőrt, aki részt vett ugyan a bántalmazásban vagy kényszervallatásban, de később mindent bevall: az ő büntetése korlátlanul enyhíthető.
A Magyar Helsinki Bizottságtól Tóth Balázs, a rendészeti program vezetője és Fazekas Tamás ügyvéd válaszolt a kérdéseinkre.