Az MSZP jól megkavarná a viszonyokat a baloldalon és Budapest visszaszerzéséért, egy érdekes alkalmi szövetséget ajánlva az LMP-nek: beállnának Schifferék főpolgármester-jelöltje mögé. A konstrukció szerint a baloldali pártok külön fővárosi listát állítanának, de mindannyian Tarlós LMP-s kihívóját támogatnák. A szocialisták szerint így bőven meg lehet a fideszes városvezetés leváltásához szükséges többség, és még a Horváth Csabát nyíltan elutasító Együtt-PM ambícióit is le tudnák törni. Az LMP-ben viszont egyelőre nem igazán lelkesednek az ötletért.
Egy héttel ezelőtt írtuk meg, hogy az MSZP hajlandóságot mutat egy LMP-s főpolgármester-jelölt támogatására, azzal a feltétellel, ha az illető egy nekik is elfogadható civil személy, aki korábban őket nem bírálta nyíltan és durván. Ezt meg is üzenték az ökopárt vezetésének, a puhatolózás tényét akkor LMP-s forrásaink megerősítették.
A helyzet viszont azóta változott:
Molnár Zsolt, az MSZP budapesti elnöke tegnap egy interjúban arról beszélt, a fővárosban a változásra akkor van a legnagyobb esély, ha az LMP-t is be tudnák vonni az összefogásba:
Egy ilyen közös támogatottságú főpolgármester-jelöltnek hatalmas esélye van a győzelemre a jelenlegi főpolgármesterrel szemben.
Egy ismert LMP-s az Indexnek név nélkül úgy fogalmazott, az utóbbi napokban már folyamatosan „bombázták″ a szocialisták az ötletükkel.
A választási vereség elemzésekor a szocialisták több forgatókönyvet is végigvettek, hogyan lehetne a fővárost visszahódítani a Fidesztől. Ennek során korábban tabunak számító lépéseket is reális lehetőségként kezdtek el kezelni. Pedig április 6-a után egy ideig határozottan úgy tűnt, kicsiben megismétlődhet a tavalyi Mesterházy–Bajnai-birkózás a közös ellenzéki főpolgármester-jelöltségért – csak éppen az MSZP elnöke helyett a párt alelnökével, Horváth Csabával.
Bajnai Gordon azonban többször kijelentette: nem ő lenne az Együtt-PM indulója Tarlós István ellen, most mindenki a volt kormányfőnél kevésbé fajsúlyos Karácsony Gergelyt tartja a párt jelöltaspiránsának. Míg azonban Bajnaival kifejezetten gondban lettek volna a szocialisták, Karácsony esetében tudnak arra hivatkozni, hogy kétszer indult egyéniben Budapesten, és mindkétszer elbukott – először ráadásul 2011 őszén abban a II. kerületben, ahol Horváth Csaba korábban a polgármesterséget is el tudta nyerni. A mostani parlamenti választáson ugyanakkor Budapesten egyéni jelöltként Karácsony hozta a legtöbb pluszszavazatot a pártlistához képest: választókerületében az MSZP-Együtt-DK-PM-MLP közös lista szavazatainak több mint 107%-át kapta egyéni jelöltként.
Mindenesetre átütő saját jelölt híján az Együtt-PM és a DK is elkezdett más megoldásokban gondolkozni, így (először Gyurcsányék fejében)
Az Index információi szerint Alföldi Róbertre gondoltak, a Népszabadság szerint pedig rajta kívül még Kulka János neve is felmerült. Alföldinél rá is kérdeztünk a híresztelésre, ő azonban csak nevetett, és azt mondta, tőlünk hall erről először. Molnár Zsolt valószínűleg ezekre a felvetésekre is utalt, amikor a Népszavának azt nyilatkozta, a főpolgármesterség napi 16 órás munka, a fővárosiak pedig nem egy celebet választanak Budapest élére.
Az Együtt-PM és a DK belső castingjával párhuzamosan viszont az MSZP-ben is beindult az agyalás és a matekozás, hogy miként tudnák ők átvenni a kezdeményezést, milyen konstrukcióban állhatna fel egy, az őszi budapesti győzelemhez szükséges koalíció. Mivel április 6-án az MSZP, az Együtt-PM és a DK közösen sem tudta megelőzni a Fideszt a fővárosban, az LMP bevonása teljesen logikusnak tűnik.
Schifferék azonban az Együtt-PM-et és a DK-t is az általuk teljesen elutasított régi balliberális, illetve SZDSZ-es elit pártjainak tartják, ezért bármiféle ajánlat kizárólag – a balliberális értelmiséggel szembeni ellenérzéseiket egyébként nagy mértékben osztó, inkább plebejusnak tekinthető – Mesterházy-féle MSZP részéről érkezhet. A két párt alkalmi együttműködése ráadásul közvetve a DK, és főleg a „rossz kompromisszumok" után az önállóságát bizonygatni akaró Együtt-PM ellen is irányul, hiszen számukra nem hagyna más lehetőséget, mint a feltétel nélküli igazodást. És persze az sem utolsó szempont, hogy egy fővárosi vereség esetén jóval enyhébbek lennének a politikai következmények az MSZP-re – és annak vezetésére – nézve, ha nem a saját jelöltjük bukna el.
Egy befolyásos szocialista politikus az ajánlatukról a következőket mondta:
Nem stratégiai szövetséget akarunk kötni az LMP-vel, ebbe nem is mennének bele, de ezerszer inkább az ő jelöltjük vezesse Budapestet, mint a Fideszé! Hát mi a politikai innováció, ha nem ez?
Molnár Zsolt budapesti MSZP-elnök az Indexnek arról beszélt, május 25-e után pártja első körben mindenképp az LMP bevonására tesz kísérletet, hiszen így nyílna a legnagyobb esély a Fidesz legyőzésére. Az általa felvázolt konstrukció arról szól, hogy az összes ellenzéki párt külön listát és saját listavezetőt állít, emellett azonban mindenki az LMP által megnevezett főpolgármester-jelöltet támogatná.
Molnár szerint ez a közös jelölt
A baloldal szempontjából nem csupán az a baj, hogy április 6-án a baloldali összefogást a Fidesz megelőzte Budapesten, hanem az is, hogy Tarlós István népszerűségéről tudható, pártjáénál is magasabb. A fővárosi MSZP kommunikációjának ezért is lett az a fő üzenete, hogy az amúgy sokszor önjáró Tarlós a Fidesz bábja és kiszolgálója, így próbálják ugyanis meg „leválasztani″ a nem fideszes Tarlós-szimpatizánsokat. Horváth Csabáék ugyanakkor – az egykori II. kerületi polgármesterség tapasztalataiból is okulva – úgy gondolják, a közvélemény-kutatásokban a hivatalban lévő városvezető automatikusan jobban teljesít, a felmérésekben meglévő előny azonban a választáson el fog tűnni. Megkerestük egyébként Horváthot is, ő azonban a cikk témájában nem kívánt nyilatkozni, azt válaszolta, május 25-ig az EP-kampánnyal foglalkozik.
Bár Horváth Csaba pár százalékpontos hátrányát is ledolgozhatónak tartják, az MSZP vezetése a választási vereség és az azt követő csalódottság miatt nem szeretne feltett kézzel belemenetelni egy őszi budapesti vereségbe, márpedig az Együtt-PM nyilvánvalóvá tette, hogy ők semmiképpen nem támogatják Horváthot.
Ezért is fontos a szocialistáknak, hogy az újabb „összefogás-kórus″ biztosra vehető beindulását megelőzve lépjenek. Akár azzal, hogy egy politikai kényszerhelyzetbe kerülés helyett ők határozzák meg az őszi összefogás kereteit, akár azzal, hogy az összefogás – nem rajtuk múló – kudarcának bizonyításával védjék meg Horváth jelöltségét. Márpedig az világos, hogy
Az LMP a parlamenti választáson a belső kerületekben 10 százalék fölötti, a külsőkben 6 százalék fölötti, összességében Budapesten 9 százalék körüli eredményt ért el – ezt a baloldal támogatottságához hozzácsapva már meglehet a Tarlós leváltásához szükséges többség, legalábbis így számolnak az MSZP-ben. A probléma mindössze annyi, hogy szavazótáborokat nem lehet ilyen mechanikusan összeadni, és egy MSZP–LMP alkalmi szövetség esetében ezzel azért a szocialisták is tisztában vannak. Nem véletlenül eleve úgy vetődött fel az együttműködés lehetősége, hogy azt egy LMP-s jelölt mögött, az MSZP indulójának visszaléptetésével teremtenék meg.
A konstrukció fordítva ugyanis sem a pártok, sem a választók szintjén nem működne. Egyrészt az LMP nem lenne hajlandó a sajátján kívül más jelöltet támogatni, másrészt ha ez valamilyen csoda folytán meg is történne, az ökopárt választói akkor sem szavaznának le egy baloldali jelöltre. Az LMP-ben azonban jelenleg minden felállásban működésképtelennek látnak egy ilyen szövetséget. Úgy vélik,
Ahogy egy héttel ezelőtt is írtuk, az LMP-ben úgy számolnak, a jól teljesítő belpesti és budai körzetekben például jobboldali érzelmű szavazók is kellettek az április 6-i eredményhez. Őket pedig nem lehet rávenni arra, hogy szavazatukkal közvetve az MSZP-t is segítsék. Schiffer András a most már az I. és V. kerületből álló, korábban részeiben is jobboldali győzelmet hozó belvárosi választókerületben például 1 százalékpontot javított 2010-es eredményéhez képest, miközben országosan az LMP elveszítette szavazói egyharmadát: a pártban ezt a növekedést is a konzervatív szavazók megnyerésével magyarázzák.
Az LMP frakcióvezetője az Indexnek azt mondta, „abszolút idő előtti″ még az önkormányzati választásról beszélni, pártja csak május 26-ától foglalkozik majd a kérdéssel. Négy évvel ezelőtt csak júliusban lett meg a jelöltjük – aki egyébként a Bajnaiékhoz igazolt Jávor Benedek volt –, Schiffer András nem tartja kizártnak, hogy most is így lesz. Elsődleges céljuk, hogy legyenek jó polgármesterjelöltjeik, és a vidéki településeken is megerősödjenek.
A szocialisták ajánlatára és megkereséseire Schiffer azt mondta, ezek az előzmények nem befolyásolják majd azt, kit választ az LMP főpolgármester-jelöltnek, saját jelöltjük pedig mindenképpen lesz, ugyanis
Horváth Csabát és Karácsony Gergelyt mi egészen biztosan nem támogatjuk. Az meg, hogy hogyan öli egymást az MSZP–Együtt–DK, az ő dolguk, ez minket nem befolyásol.
Az MSZP a 2010-es választások két fordulója között, majd a 2011. őszi II. kerületi időközi választáson is komoly nyomást gyakorolt az LMP-re, hogy a Fidesz helyi jelöltjeinek legyőzése érdekében léptessék vissza indulóikat. Ezzel párhuzamosan a baloldali média és közvélemény is folyamatosan nyomás alatt tartotta az LMP-t, hogy adja fel különutas politikai irányvonalát, amit a párt nem is bírt ki egyben.
Az MSZP részéről azonban éppen 2012 őszén, Bajnai Gordon zászlóbontása után teljesen megszűnt a nyomásgyakorlás. A volt miniszterelnök megjelenését az MSZP-ben és az LMP-ben is külső pártfoglalási kísérletként élték meg, a közös, mindkét formáció szavazótáborára veszélyt jelentő rivális megjelenése pedig normalizálta Mesterházy Attila és Schiffer András pártjainak viszonyát, sőt egyfajta érdekszövetséget hozott létre a két vezető között. A Mesterházy és Schiffer közötti pozitív viszonyról itt és itt is lehet olvasni.
Molnár Zsolt az Indexnek azt mondta, a szocialisták, illetve a többi baloldali párt külső támogatásának elfogadásához is kell egy minimális fogadókészség az LMP részéről. Ha kosarat kapnak, az MSZP nem lesz erőszakos. Onnantól további forgatókönyvekben kell gondolkozniuk.