A Jobbik nemcsak itthon ágyazódik be egyre inkább a társadalomba, hanem a külföldi kapcsolatokat is nagyon pörgetik. Az Index birtokába került dokumentum szerint a Jobbik akkora lendülettel tolja a keleti nyitást, hogy attól még Szijjártó Péter szája is tátva maradna. Vona Gábor évértékelőjére szíve szerint elment volna Putyin és a Gazprom elnöke is, de volt helyettük egy rakás keleti diplomata, és olyan orosz férfi, akinek személyazonosságát foggal-körömmel próbálják titokban tartani a magyarországi orosz szervek.
A legújabb felmérések szerint egyértelmű, hogy a Jobbik néppárt lett. Több mint egymillió szavazójuk van, pár százezerrel vannak lemaradva a Fidesz mögött, a leggazdagabbaktól a legszegényebbekig minden társadalmi rétegben népszerűek, az idei évre belengetett programjuk pedig arra predesztinálja őket, hogy ha
Érzik ezt a Fidesznél is, újabban például a bevándorlás témájával próbálják jobbról előzni a Jobbikot, de a legfrissebb közvélemény-kutatási adatok alapján úgy tűnik, hogy ez kevés lesz. A Jobbiknak nincs szüksége arra, hogy egy-egy témát melldöngetve vigyen, ha maradnak az elmúlt évek taktikájánál. A 2010 óta tartó folyamatos, lassú erősödésen az sem változtat, hogy leginkább a botrányaik miatt kerülnek reflektorfénybe: ilyen volt Gyöngyössi Márton és a listázás, a Kovács Béla-ügy, cigányozó jobbikos képviselők, vagy épp Novák Előd esete a roma újszülöttel.
Szavazókat Vonáék a nyíltan szélsőjobboldali politikusok kiválásával sem vesztettek, sőt a Magyar Hajnal megalakulása, Gaudi-Nagy Tamás és Zagyva György Gyula kiválása is kellett ahhoz, hogy elinduljanak a néppártosodás felé vezető úton. Ráadásul a Jobbik az egyetlen párt, amelyik folyamatosan érdemben profitál a Fidesz belharcából is. Nekik kedvez a jobboldal megosztottsága, őket erősíti az Orbán–Simicska-háború minden eltelt napja.
A párt nem csak itthon építi társadalmi bázisát, a külföldi kapcsolatépítésbe is alaposan belehúztak. Külpolitikai programjuk röviden arról szól, hogy szakítani kívánnak „az egyoldalú euroatlantizmussal”, elkezdenek beszélni a „cionista Izrael világ- és országhódító" terveiről, az Egyesült Államok „igazságtalan háborúiról”, három legfontosabb partnerük pedig Németország, Oroszország és Törökország lenne.
Bár míg nincsenek kormányzati szerepben, nem tudnak igazán erős külpolitikát folytatni, de már most sok barátjuk van külföldön – derült ki Vona Gábor nemrég tartott évértékelő beszédének diplomata-vendéglistájából. Az Index birtokába jutott dokumentum szerint a három stratégiailag fontos országból kettővel (Törökország, Oroszország) már megvannak a diplomáciai kapcsolatok, Németországból viszont senkit sem hívtak, és az Európai Unióból is csak a horvát és a holland nagykövetségről vettek részt az eseményen.
A NATO-tagországok közül már többen képviselték magukat az évértékelőn, viszont a listából egyértelmű, hogy a Jobbik komolyan gondolja, amikor arról beszél, hogy még a mostaninál is keletibb orientációjú külpolitikát folytatna. Vona évértékelőjén a következő országokból hívtak diplomatákat: Palesztina, Macedónia, Horvátország, Hollandia, Kína, Ciprus, India, Szerbia, Dél-Afrika, Finnország, Jordánia, Szíria, Kazahsztán, Törökország, Oroszország, Norvégia, Thaiföld, Irán, Litvánia, Olaszország, Dél-Korea, Irak, Azerbajdzsán, Vietnam, Svájc.
Érdekesség, hogy ott volt Észak-Ciprus „nagykövete” is. Azé az országé, amit hivatalosan egyedül Törökország ismer el, a volt szocialista blokk országai közül pedig elsőként Magyarországon nyitottak „külképviseletet".
A diplomatavendégek több mint fele török volt. Nem újdonság, hogy a Jobbik erős török kapcsolatokat épít és ápol, lepték már el szeretetükkel és biztatásukkal Vona Facebook-oldalát török nacionalisták, a pártelnök több telt házas előadást is tartott már török egyetemeken. Nem egyszer beszélt arról, hogy Magyarországnak közelednie kell Törökország felé, tavaly novemberben pedig egyenesen iszlámrajongóként tért haza török haknijáról:
az iszlám az emberiség utolsó fénysugara a globalizmus sötétjében.
Vona évértékelőjén ott volt a Török–Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, Suat Karakus, aki eddig csak akkor került a magyar hírekbe, amikor arról beszélt, hogy aláírás-közeli állapotban van 250-300 millió eurós török telekommunikációs beruházás, ami a legnagyobb török befektetés lett volna Magyarországon, de végül nem valósult meg. Karakuson kívül nem volt túl izgalmas a török vendégnévsor, újságírók, tolmácsok és kisebb befektetők voltak, plusz a török nagykövet.
Ha valakiben felmerülne, hogy esetleg feszül némi ellentét a kereszténység és az iszlám között, akkor annak Vona Gábor azt mondja (már évek óta), hogy nincs olyan kultúra vagy vallás, amivel problémája lenne, mindent csodál és nagyra becsül – a saját hazájában.
A népes török delegációnál sokkal érdekesebb a jelen lévő és a meghívott orosz diplomaták névsora. Ott volt Pavel Hudorenko, akit a listán III. titkárként jelöltek, jelentsen ez bármit is. Ő papíron a Budapesti Orosz Kulturális Központ (OKK) igazgatója. Szokásait tekintve kicsit olyan, mint Goodfriend, szinte mindenhol felbukkan, ahol valami történik, és ott is, ahol nem. Például részt vett Csömör nagyközség 2012. november 29-i képviselő-testületi ülésén, hogy személyesen tegye tiszteletét az orosz kulturális est előkészítésében, de ott volt, amikor magyar–orosz energetikai együttműködésről egyeztettek többek Paks, az MVM és az NFM képviselőivel.
Ahhoz képest, hogy Hudorenko évek óta Magyarországon tevékenykedik, nem készült róla hivatalos kép, az OKK honlapján nem említik, az MTI adatbankjaiban sincs róla információ, ami egy magas rangú orosz diplomatánál talán nevezhető furcsának. Megkerestük az Orosz Kulturális Központot, hogy küldjék el Hodorenko szakmai önéletrajzát, erre azt mondták, hogy Hudorenko az Orosz Nagykövetség munkatársa, náluk érdeklődjünk. Érdeklődtünk az Orosz Nagykövetségen, onnan viszont nem kaptunk választ.
Egy másik orosz vendég volt Valerij Ljahov, aki követtanácsos a budapesti Orosz Nagykövetségen, és a róla szóló információk ennyiben ki is merülnek. Nem egyedülálló egyébként, az Orosz Nagykövetségen dolgozó vezető diplomatákról semmit sem lehet tudni, se fotó, se önéletrajz, még annyi sem, hogy mi a hobbijuk. Összehasonlításképpen az ugyanezt a pozíciót betöltő André Goodfriendről szinte tobzódni lehet az Amerikai Nagykövetség honlapján .
Ott volt Dimitriv Markov, aki az Orosz Nagykövetség kereskedelmi kirendeltségének az elnöke, valamint Andrej Mazin, a Roszatom magyarországi képviselője. Érdekesség, hogy a lista szerint a Roszatom még egy Anton Takon nevű férfit is delegált az eseményre, ilyen nevű embert azonban egyáltalán nem találtunk. Megkérdeztük a Roszatomtól, hogy ki ő, nem válaszoltak, a Jobbik pedig annyit írt, hogy nem tudják hogy került fel az illető a listára, nem ismernek ilyen embert, adminisztrációs hiba történhetett.
Vona évértékelőjére egyébként nemcsak magas rangú diplomatákat, hanem az orosz elnököt, Vlagyimir Putyint is meghívták. Putyin azt mondta, hogy más elfoglaltságai miatt nem tud részt venni, de február 17-én Magyarországon lesz, ezért ha akkor tartanák Vona évértékelőjét, szívesen elmenne. A Jobbik szerint erre már sajnos nem volt lehetőség, mert már korábban
A Jobbik pártlapja, az Alfahír azon élcelődik, hogy az Indexet átverte a Jobbik sajtóosztálya, merthogy a viccesnek szánt válaszokat komolyan vettük. Nem vettük annak, de a hiteles tájékoztatás érdekében közölnünk kellett a hivatalos válaszokat. Annak eldöntését, hogy ezek mennyire viccesek, az olvasókra bízzuk.
lefoglalták a rendezvény helyszínét.
Putyin mellett Alekszej Millert, a Gazprom vezetőjét is meghívták, de ő aznap este munkavacsorán vett részt Michel Platinivel, az UEFA elnökével. Miller azt közölte a Jobbikkal, hogy találkozóját szívesen átteszi Budapestre, amennyiben Platini is elmegy vele Vona évértékelőjére, de
erre sajnos nem tudtunk lehetőséget találni, mert elfogytak a székek
– mondta a Jobbik sajtóosztálya.
A diplomatalista alapján látszólag csak annyi a különbség a Jobbik és a Fidesz külpolitikája között, hogy a Jobbik – az évértékelős meghívóból is tükröződően – legfeljebb a látszat szintjén próbál kapcsolatokat ápolni nyugati-európai országokkal.
Vona Gábor még a néppártosodás előtt néhány hónappal kijelentette, hogy nem demokraták, ami visszaköszön a külpolitikai partnereik listáján. Olyan országokkal barátkoznak már most, ahol nyíltan diktatúra vagy féldiktatúra van, Oroszországról és Törökországról nem is beszélve. Ezekhez az országokhoz a Fidesz szavak szintjén próbál pragmatikusan viszonyulni, és gazdasági partnerségként kezelni a kapcsolatokat. Fontos különbség viszont, hogy míg a Fidesz kormányon és ellenzékben is kereste a nyugati országok társaságát, addig a Jobbik csak olyan belga, angol, francia, olasz, lengyel, litván és szlovén képviselőkkel áll közvetlen és folyamatos munkakapcsolatban, akik a Nemzetek Európája koncepció hívei, szélsőjobboldali nemzeti pártokban politizálnak az Európai Parlamentben. (Az Unió a Nemzetek Európájáért nemzeti-konzervatív euroszkeptikus pártok képviselőit tömöríti, többségük elutasítja az Európai Alkotmányt, és a jelenleginél sokkal lazább szövetséget képzel el az EU tagországai között. A koncepció szerint a jelenleginél több önrendelkezési joguk lenne a tagállamoknak, politikai és gazdasági szinten is.)
Ha a Jobbik kormányra kerülne, az az eddigi tudásunk alapján még a keleti nyitás politikájához képest is újrapozicionálhatja Magyarország külpolitikai helyét. Bár már eltávolodtak attól az iránytól, amikor Novák Előd EU-s zászlót próbált égetni a Deák téren, a Jobbik újratárgyalná az uniós csatlakozás feltételeit, még ha Vona Gábor eddigi szavai szerint továbbra is az EU-ban maradnának, csak „igazságosabb” feltételekkel. A képet ugyanakkor árnyalja, hogy Kovács Béla korábban azt mondta, jó lenne, ha uniós tagállam is csatlakozhatna az Eurázsia Unióhoz. Ahhoz a szervezethez, aminek jelenleg három tagja van: Oroszország, az utolsó európai diktatúraként ismert Belarusz, valamint Kazahsztán.
A jelenlegi Fidesz-kormány próbál lavírozni Kelet és Nyugat között, de 2010 óta külpolitikai konfliktusa mégis csak az EU-val, Norvégiával és az Egyesült Államokkal volt. Ez az egyenlőtlenség részben abból fakad, hogy a demokratikus berendezkedésű országokkal és szervezetekkel szemben van helye kritikának, az viszont elképzelhetetlen, hogy Orbán beszólogasson Putyinnak vagy akár az emberi jogok terén erős kihívásokkal küzdő Azerbajdzsán elnökének.
A tagságból fakadó „cionista, gyarmatosító” EU-pénzek – amikből amúgy az elmúlt évtizedben az ország összes komolyabb fejlesztési projektjét finanszíroztuk – a Jobbiknak is jól jönnének. A keleti nyitással Orbánékon is túltevő Jobbik az ország energiaellátása szempontjából valószínűleg azt jelentené, hogy még a jelenleginél is szorosabbra fűzék a szálakat Oroszországgal. Ami történelmileg jókora visszalépés lenne, hiszen Európa elmúlt tíz évének energetikai fejlesztései arról is szóltak, hogy csökkentsék az orosz gázfüggést.
A Jobbik és az Egyesült Államok azonban kölcsönösen nem tekinti egymást partnernek, jobbikos politikust nem szoktak hívni amerikai külügyes rendezvényekre, Vona Gábor pedig előszeretettel beszél amerikai kultúrdiktatúráról. Egy Jobbik-kormány esetén lefagyó amerikai–magyar diplomáciai kapcsolatok azonban európai szintű biztonságpolitikai kockázatot jelenthetnének. Az amerikaiak már most is aggódnak, hogy a letelepedési kötvényen keresztül lényegében annyi orosz ügynök juthat az EU-ba, amennyi csak szeretne, a Jobbik kormányzása esetén ez a trend biztosan nem változna olyan irányba, amilyenbe az USA szeretné, pedig egy a területre rálátó forrásunk szerint az USA már most is rendkívül nehezményezi, hogy Magyarország nem állít akadályt a keletről EU-ba települni kívánó bizonytalan üzleti és politikai körök elé.