Lehet, hogy a hiperelfoglalt Orbánnak azért szervezték a Várkert Bazárba az évértékelőjét, hogy egy füst alatt negyedszerre is felavathassa a soha el nem készülő, ámde máris rohadó városépítészeti remeket?
Orbán Viktor tizenhetedik alkalommal tartja meg a Polgári Magyarországért Alapítványa által szervezett évértékelőjét, most először a Várkert Bazárban. Vajon mit akar üzenni a fideszeseknek a veszprémi zakó után? És Simicskának? És mi van a gazdasági bevándorlással? Meg az oroszokkal? Rengeteg izgalmas kérdésben kéne eligazítania táborát, persze simán lehet, hogy ebből semmi nem lesz.
A sok pozitív folyamat „egy újabb lépés a polgári Magyarország felé”.
A sajátos magyar megoldásokra fejenként tíz kritika jutott, de aztán megmentették a devizahiteleket, amiért
köszönet Matolcsy Györgynek, a Magyar Nemzeti Bank kormányzójának.
Kezd Orbán nemzetkarakterológiai fejtegetésekbe, ami arról szól, hogy külföldön már megszokták, hogy a magyarok mindent másként csinálnak, és bár néha Brüsszelben jelentik fel a saját kormányukat, de legalább nem ácsingóznak hitelekért, mint a németek.
Ez csak egy állítás a gazdasági eredmények felsorolása között, melynek kategóriái között semmi olyan nincs, amivel a világ kevésbé unikális nemzetei ne dicsekednének. Azt is állítja:
a hatvanas évek óta először fordul elő, hogy nem nőttek az árak.
Aminek a szegények a legnagyobb nyertesei.
Megvédtük a nyugdíjak értékét!
Sőt, 19 százalékkal nőttek a nyugdíjak, ami azt jelenti, majdnem visszaállították a 13. havi nyugdíjat.
Előre is elnézést kérve mindenkitől.
Ne járjunk úgy, mint a székely Józsi bácsi, akitől megkérdezték: mindenhez ért? Mire azt válaszolta: mindenhez IS.
Jó, a Bajnai-kormány szószerkezetben, de akkor is. Míg potenciális ellenfele volt, nem nagyon tett ilyet, a baloldal vezetőinek név szerinti püfölését jellemzően embereire bízta.
Mert minden ember pasa akar lenni – okította Orbánt elmondása szerint a török elnök. Ezt akkor betesszük a nemzetkaraterológiai megállapításokhoz.
Az ellenzék komolyabb vádjának nevezi, miszerint a szektorális adók és más egyszeri intézkedések fenntarthatatlanok. Orbán szerint azonban ezek kellettek ahhoz, hogy beindítsák a növekedést.
Újabb várható célcsoport kerül szóba:
azok, akiket neveztek már a rendszerváltás veszteseinek, melósoknak, bérből és fizetésekből élőknek
Vagy csak nagyon erősen koncentrál, miközben issza a kormányfő szavait, esetleg világrekorder a lassú pislogásban – az ATV az előbb a közönséget pásztázva egy becsukott szemű Andy Vajnát mutatott.
Ezért liftet kell építeni, de minimum létrát kell támasztani az emeletek közé
De egyetlen új áthidaló intézkedést sem említ azon kívül, hogy egy hosszú távú béremelési megállapodást akar tető alá hozni a munkaadók és munkavállalók között.
Azért nem teljesen:
Megvédjük a rezsicsökkentést a mégoly körmönfont Brüsszeli támadásoktól is.
A hátul lévők előreengedése azonban nem mehet hitelek útján, csak a gazdasági fejlődésen keresztül.
Van egy háromgyerekes magyar fogorvosnő, aki többször teljesítette a Spárta-maratont. Az ő példája bizonyítja Orbánnak, hogy
a lehetetlen nem tény, hanem vélemény.
A fogorvosnő után jön Bach, aki szerint egyszerű az orgonajáték, csak le kell nyomni a billentyűket. Na, lapozzunk.
Azt mondja a miniszterelnök, utalva Veszprémre, hogy „simán vesztettünk, jó ideje nem fordult elő velünk ilyesmi”. Hogy milyen régen? 2014 novembere óta, akkor Újpesten, egy másik időközi parlamenti választáson szintén simán, 20 százalékpontnyi különbséggel vesztettek – igaz, ott az volt a papírforma, Veszprémben viszont nem.
Ezek a
„A technológia olyan, mint a szökőár”, de a kormányok képesek alakítani ezt a változást. Fel kell készíteni a társadalmat a változásra.
A választási törvény jó és működik, a sajtószabadsággal is minden rendben van, különben hogyan győzhetett volna egy „független szocialista jelölt”. És jön a Vicc:
A kétharmadunk is elesett, Nyugaton is megnyugodhatnak az elvtársak. Ott ugyanis az a jó demokrata, aki gyenge. És ez nem vicc, hanem Kész vicc.
Egy háromgyerekes fogorvos sportolónő kitartását hozta példának Orbán, aki nem más, mint Lubics Szilvia. Wikipédia oldala szerint Lubics
"amatőr hosszútávfutó és ultramaratonista, az Ultrabalaton és a Spartathlon többszörös győztese. Civilben fogorvos, három gyermek édesanyja. Jelenleg Nagykanizsán él. Ötszörös magyar bajnok és ötszörös spártai hősnő. Az év ultrafutója Magyarországon 2011-ben."
Szerinte azért komolyan kell venni a szavazás eredményét. Vannak, akik szerint több egyeztetésre, megegyezésre és konzultációra lehet szükség, de Orbán inkább arra figyelmeztet, hogy három év kampány következik, melyben az is előállhat, hogy a változatos jelzőkkel illetett baloldal vádjai beboríthatják a Fideszt.
Talán nem harcolunk eléggé vagy elég jól
– mondta a veszprémi vereségről. És hogy most nagyon el kell kezdeni dolgozni – „Ne finnyáskodjunk, fogjuk meg a munka végét” – és harcolni, egységben, mert egy a tábor, egy a zászló.
Buzdítja összetartásra és konfrontációra a táborát
Csak a kommunisták gondolták azt, hogy van végső harc, ha polgári Magyarországot akartok, akkor újra meg újra meg kell harcolni érte.
Orbán ösztökéléséről jutott eszembe, hogy az Emberi, nagyon is emberi egyik aforizmájában Nietzsche milyen szépen gúnyolja ki az álomszövő idealistákat:
Minden idealista beképzeli magának, hogy azok az ügyek, melyeket szolgál, lényegesen jobbak a világ más ügyeinél, és nem akarják elhinni, hogy ügyük gyarapodásához ugyanarra a büdös trágyára van szükség, mint minden más emberi vállalkozáshoz.
Orbán szerint a kommunista milliárdosok, és
Ha nem leszünk észnél, még azok fognak bennünket korrupcióval vádolni, akik szétlopták az országot
Fúj ébresztőt búcsúszavaival. Ennyi volt Orbán Viktor évértékelő beszéde.
A Fidesz kommunikációjában.
A miniszterelnök az évértékelő végén végén arról beszélt, hogy dolgozni kell, nem szabad elkényelmesedni (mert a politikában nincsenek végleges győzelmek).
És mit írt a hét elején G. Fodor Gábor?
A munkát el kell végezni. Nem szabad hagyni, hogy elvegyék a jobboldal eredményeit. Mert aki hátradől, annak a politikában sem terem babér.