Orbán Viktor pénzt, paripát és fegyvert ígért a magyar titkosszolgálatoknak a brüsszeli terrortámadások másnapján, egyúttal megsürgette Pintér Sándor belügyminisztert, hogy a szerdai kormányülésre minden olyan, a terrorizmussal kapcsolatos tervezetet készítsen elő, amely korábban politikai viták miatt megrekedt; ilyen például az alkotmánymódosítás, amit Orbán már korábban a fejébe vett. Számítani lehetett arra, hogy amint lehet, a miniszterelnök újra előveszi az ellenzéki oldalon sokat bírált ötletet.

A kormányfő lépése semmiben nem különbözik attól, ahogy a politikai vezetők általában reagálni szoktak a terrortámadásokra. A párizsi merényletek után a francia vezetés azzal próbálta elejét venni a problémának (és megnyugtatni a közvéleményt), hogy több pénzt ígért a titkosszolgálatoknak, és könnyen lehet, hogy a franciák is módosítják az alkotmányt a terrorveszélyre hivatkozva. De lehetne említeni az Egyesült Államokat is, hiszen a párizsi támadások után kuncsorgott pénzért és még több technikáért a CIA igazgatója.   

Bár az is igaz, hogy a politikai vezetők rendszerint akkor állnak elő látványos ötletekkel, ha a támadás a saját hazájukban történik. Orbán Viktor azonban ahogy a párizsi, úgy a brüsszeli terrortámadásokat is „magára húzta". Ez egyébként teljesen logikus lépés a részéről: a kormányzati kommunikáció egyik fontos üzenete régóta az, hogy a menekültáradat és a terrorizmus között összefüggés van, ha másért nem, akkor azért, mert e narratíva szerint a Közel-Keletről érkező migránsok képtelenek beilleszkedni az európai kultúrába, mindez pedig terrorkockázatokat rejt. Orbán minden egyes európai terrorakció mögött ezt a kormányzati érvelést látja igazolva. 

Noha Magyarországon még nem követtek el dzsihadisták merényletet, és egy budapesti támadásnak sokkal alacsonyabb presztízse lenne az Iszlám Állam híveinek köreiben, mint egy német, francia vagy belga földön végrehajtott akciónak, az vitathatatlan, hogy elméletileg az EU összes állama a terroristák célkeresztjében van.

Ez persze nem újdonság, valójában azóta van ez így, hogy több nyugati állam – köztük Magyarország – szerepet vállalt az afganisztáni beavatkozásban. 

Miközben a kormányzat azt kommunikálja, hogy ura a helyzetnek, és Orbán Viktor a Facebook-oldalára posztolja, hogy az Operatív Törzs már kedden kora reggel dolgozik, érdemes közelebbről is megnézni, kik is azok, akik azért felelnek Magyarországon, hogy a terrorista összeesküvéseket időben leleplezzék, megakadályozzák – ha esetleg az Iszlám Állam vagy bármelyik dzsihadista szervezet úgy dönt, hogy éppen a Kárpát-medencében mutatja meg az erejét. Azaz kik azok, akiknek Orbán Viktor még több pénzt és technikát adna a terrorveszélyre hivatkozva.  

A nagy magyar elhárítás

A második Orbán-kormány hivatalba lépése, azaz 2010 előtt a terrorelhárítás a polgári elhárítás alá, azaz a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz (NBH) tartozott. Ez a szervezet felelt az ország belső biztonságáért, az ott dolgozók feladata volt felderíteni egyebek mellett a terrorszervezeteket is. Igaz, az NBH-n kívül a rendőrségnek is volt egy kvázi a terrorelhárításra szakosodott szerve. Ez volt az Nemzeti Nyomozó Irodán belül működő TEEO, vagyis a Terrorizmus és Extrémizmus Elleni Osztály, amelynek olyan ügyek jutottak osztályrészül, mint például a karlendítős Bácsfi Diána vagy a terrorizmussal meggyanúsított, majd később szabadon engedett budai fogorvos, Saleh Tayseer, aki emiatt aztán jól be is perelte az államot. 

Amikor 2010 őszén megalakult a Terrorelhárítási Központ (TEK), aminek az élére Orbán Viktor egykori testőrét, a Fidesz volt biztonsági igazgatóját, Hajdu Jánost nevezték ki, akkor a terrorelhárítás az időközben Alkotmányvédelmi Hivatallá átnevezett Nemzetbiztonsági Hivataltól a TEK-hez került. Az új szervezet felé a külföldi partnerszolgálatok már a kezdetek kezdetén rettentő bizalmatlanok voltak, és ez a bizalmatlanság valójában a mai napig nem változott. A bizalmatlanság oka elsősorban az, hogy a külföldi titkosszolgálatok a TEK-re mint rendőri szervezetre, nem pedig titkosszolgálatra tekintenek. Már csak azért is, mert a TEK vezetőjének soha nem volt titkosszolgálati múltja.

Márpedig amikor Orbán Viktornak köszönhetően Hajdu megkapta a TEK-et, akkor a szervezet vezetésébe egykori kollégáit tette. Akik anno szintén sikeres bevetésiek voltak, de akárcsak Hajdunak, nekik sem volt semmi közük sem a felderítéshez, sem a műveleti munkához. Az egykori kollégákból a TEK-nél egy csapásra osztályvezetők, főosztályvezetők lettek. Volt, aki régen alhadnagyként szerelt le, majd Hajdu csapatában már ezredesként reaktiválták. 

A titkosszolgálatnál emiatt sokan okkal gondolhatták azt, hogy a konditeremben és lőtereken szocializálódott kommandósoknak lövésük sincsen a felderítéshez és a terrorelhárítás titkosszolgálati aspektusaihoz. Ezek a kritikák – bár nyilván egy részük irigységből is táplálkozott – egyáltalán nem voltak alaptalanok. A legutóbbi idők TEK-es ügyei is rávilágítanak arra, hogy 

Ilyenkor áll elő az a helyzet, hogy a politikai elvárás felülírja a szakmait, legalábbis a kommunikációban mindenképpen. Legutóbb például híre ment, hogy Orbán Viktort meg akarták ölni, és bár a történetnek több gyenge pontja is volt,  volt olyan sajtótermék, amelyik ezt kész tényként hozta le. Csak hónapokkal később derült ki, hogy azért ez kissé távol állt a valóságtól. 

A TEK helyzetét az sem könnyíti meg, hogy a rendőrség megyei elfogóemberei és a mezei nyomozók is rendszerint fújnak rájuk. Mégpedig azért, mert sokszor még a piti drogdílerek elfogásához is a TEK-et kérik fel, noha azt a munkát a megyeiek is ugyanolyan jól el tudnák végezni. A TEK-kel kritikus rendőrök szerint azért veszik el tőlük ezeket a feladatokat, hogy az elfogási statisztikák alapján is igazolni tudják a terrorelhárítók létjogosultságát. A mezei rendőröket egy időben az is nagyon idegesítette, hogy az Orbánhoz közel álló Hajdu lényegében bármit kért, megkapott, legyen szó új autókról vagy éppen felszerelésről. 

Részben ez a kivételezettség, részben a szakmai kiválasztás okozta a feszültséget a TEK és a rendőrség, valamint a TEK és az Alkotmányvédelmi Hivatal munkatársai között. A rendőrség és a titkosszolgálatok hagyományosan sem szeretik egymással megosztani az információkat, és a TEK megjelenésével ez a rivalizálás csak tovább erősödött. Nem csoda, hogy Orbán Viktor most azt szeretné, hogy az információáramlás a szervezetek között legyen hatékonyabb. 

Azaz nagyjából 120 ember vesz részt a humán hírszerzésben, felderítésben – miközben az Alkotmányvédelmi Hivatal érdemben a terrorelhárítással már nem foglalkozik. Az iménti szám pedig a TEK összlétszámához képest nem valami sok. Pedig a legtöbb szakértő szerint éppen a humán hírszerzést kellene erősíteni szerte a világban, önmagában a technika (telefonlehallgatás, internetfigyelés stb.) nem elég. 

Jó példa erre az, ami Belgiumban történt: a terroristák eldobható telefonokat használtak, a párizsi merénylet egyik fő gyanúsítottja, Salah Abdeslam pedig úgy tudott bujkálni hónapokig, hogy szinte zavartalanul szervezhetett közben újabb terrorista sejtet. Ha a technológia mindenható lenne, akkor ezt nem tehette volna meg ilyen könnyedén.

Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a humán felderítésben a belgák és a franciák sem remekelnek, máskülönben nem tudnának a dzsihadisták olyan könnyen terroristákat toborozni a francia börtönökben.

De a felderítők létszáma csak a probléma egyik fele. Legalább ekkora baj az is, hogy 

Ami azt is jelenti, hogy egy ilyen szakember, ilyen előélettel nem ahhoz ért, amihez egy titkosszolgának kell. A rendőrségen belül annak idején működő TEEO megszűnésekor ráadásul az osztály nagyjából harmada a titkosszolgálathoz került, és csak egy másik harmada ment a TEK-hez – a maradék pedig szétszéledt a privát szférában.

Az AH sincs a helyzet magaslatán

És miközben a TEK-et a létrehozása után módszeresen felhizlalták és kipárnázták, az Alkotmányvédelmi Hivatal tovább gyengült. A titkosszolgálatra ez azért sem volt jó hatással, mert míg az első Orbán-kormány idején a titkosszolgálatokat akkor felügyelő Kövér Lászlóra a hivatalon belül úgy emlékeznek sokan, mint aki megbecsülte őket, a szocialista éra alatt ugyanez már nem volt jellemző. A szocialista kormány alatti viszonyokat jól mutatták azok a titkosszolgálati botrányok, amelyek a nyilvánosságot is gyakran elérték.

Ám hiába remélt pozitív változást az AH a kormányváltás után, a szervezet a második Orbán-kormány alatt sem talált magára. Olyannyira nem, hogy tavaly tavasszal lemondott az AH főigazgatója – az a Göbölös László, akit 2012-ben még Pintér Sándor nevezett ki. Göbölös távozásának körülményei is arról árulkodtak, hogy a titkosszolgálat teljesítménye siralmas, a főigazgatót a miniszter egy állománygyűlésen, beosztottai előtt alázta meg annyira, hogy kénytelen volt felmondani. A Népszabadság szerint Pintér azt vágta az AH vezető fejéhez, hogy a titkosszolgálatnál érdemi munka nem folyik. (A lap ezen értesülését az Indexnek is megerősítették a Göbölös távozásának körülményeire rálátó forrásaink.) Csakhogy Göbölös ideiglenes utódja, a korábban hírszerzőként dolgozó Földes Gyula sem nyújtott jobb teljesítményt, amit mi sem mutat jobban, mint hogy végül nem őt, hanem egy új, fiatalabb embert ültetett Pintér a vezetői székbe.

A sűrű vezetőváltásoknál árulkodóbb azonban mindaz, ami az elmúlt években a kémelhárítás területén nem történt meg: 

A nyugati titkosszolgálatok az orosz befolyásolás terén Magyarországot ma már az egyik leggyengébb láncszemnek tartják, és ennek a külföldi sajtóban már hangot is adnak. (Magyarország mellett Ausztriát és Csehországot is ostorozzák emiatt.)

Mindennek azért van jelentősége, mert a menekültválság nemcsak terrorelhárítási, hanem kémelhárítási ügy is, mivel a menekültáradatot az orosz titkosszolgálat is kihasználja saját céljaira. A német kémelhárítás és hírszerzés rengeteg energiát fordít arra, hogy elhárítsa az Európa destabilizálására irányuló orosz törekvéseket. A Balkánon már szabályos kémháborúvá fajult a helyzet, ez pedig a nemzetközi együttműködésre is hatással van. Az orosz veszélyt felismerő nyugati titkosszolgálatok ujjal mutogatnak az osztrákokra, a magyarokra és a csehekre, mint akik képtelenek úrrá lenni az orosz befolyáson. 

Utóbbi viszont előbb-utóbb a nemzetközi együttműködésre is rányomja a bélyegét.

Úgy tudjuk, hogy a magyar szolgálatoknak már közel sem olyan jó a kapcsolatuk a nyugati partnerszolgálatokkal, hogy az információáramlás kielégítő legyen. A nemzetközi együttműködés kérdése a parlamenti nemzetbiztonsági bizottság szerdai ülésén is szóba került, a testület egyik tagja ezzel kapcsolatban az Indexnek diplomatikusan csak annyit volt hajlandó elárulni, hogy azon „valóban lenne mit fejleszteni".

A magyar kormány keleti nyitása sem tett jót a nemzetközi együttműködésnek. „Persze hívják a TEK-eseket külföldi konferenciákra, előadásokra, de ezeken az eseményeken sokszor a cigiszünetekben vagy sörözés közben alakulnak ki jó kapcsolatok. Leginkább ilyenkor érzik azt a TEK munkatársai, hogy másokkal ellentétben ők háttérbe szorulnak." De forrásaink szerint „úgy általában" a magyar szervek felé bizalmatlanok a nyugati szolgálatok, és terrorügyben még mindig inkább az AH-t keresik, noha a terület már a TEK-é.

Valódi elhárítás helyett parasztvakítás

Az Indexnek nyilatkozó szakemberek abban egytől egyig egyetértettek, hogy fegyveres rendőröket és a TEK-et az utcára küldeni értelmetlen. Egyik forrásunk úgy fogalmazott, hogy ezzel legfeljebb csak az emberek szubjektív biztonságérzetét lehet növelni, a másik a „parasztvakítás" kifejezést használta. Egy, a felderítésben jártas szakember szerint most nem a háborús hangulatot kellene gerjeszteni, mert „ilyet a dilettáns és gyáva csinál", hanem teljesen józanon értékelve az eseményeket a felderítésre és a közvélemény higgadt felkészítésére kellene koncentrálni.

Noha Belgiumban is látni az utcán katonákat, ez valójában ott is csak látszatintézkedés; lélektanilag azonban az az értelme, hogy megnyugtassa a kedélyeket a támadás után. 

A szakember példának hozta fel a Belgiummal szomszédos Hollandiát, ahol egyáltalán nem emelték meg a készültségi szintet, de akár említhetnénk Nagy-Britanniát is, ahol csak a stratégiai fontosságú pontokon szigorodott az ellenőrzés. Katonákkal és utcán is látványos készültséggel ugyanis ilyen típusú fenyegetés ellen nem lehet védekezni hatékonyan.

A terroristák a legegyszerűbb módját választották a merényleteknek, amit bárki különösebb képzettség nélkül meg tud csinálni: szöges bombát tettek a bőröndbe. Ehhez szinte semmi szervezés nem kell, és ki sem lehet védeni az utcákon álldogáló fegyveresekkel. „Tudomásul kell venni, hogy ilyen merényletek mindig is lesznek, mert manapság ez nagyon könnyen kivitelezhető, az interneten megtanulható. A zárt gettók pedig ideális rejtőzködő helyek ehhez" – mondta a volt felderítő. 

„A biztonsági rezsimeken lehet és kell változtatni, de annak semmi köze ahhoz, hogy katonák grasszálnak a Kossuth téren” – mondta forrásunk a felderítés elsődlegessége mellett érvelve.

Végül egy nem túl szorosan, de azért mégis csak idekapcsolódó hír: szerda este Budapest egyik legforgalmasabb helyén, a Blaha Lujza téren kiraboltak egy OTP-fiókot. 

(Borítókép: Rendőrök járőröznek Újpest-Városkapu metróállomáson, 2013. február 28-án. Fotó: Máthé Zoltán/MTI)