„Amit ma az ellenfeleink képviselnek, annak semmi köze a nagy liberális elődök gondolataihoz, az puszta nihilizmus. Ez a nihilista szemlélet lopakodva rátelepedett a világ és az Európai Unió intézményeire. Ismert képviselői is vannak, úgy, mint Juncker, Verhofstadt és Schulz. A nihilisták a társadalomban kisebbségben vannak, de az európai elitet már rég elfoglalták” – mondta Orbán Viktor miniszterelnök Kötcsén.
A kormányfő mondataira valószínűleg nemcsak politikai ellenfelei kapták fel a fejüket, hanem mindazok, akik behatóbban foglalkoznak Oroszországgal és azzal az ideológiával, amelyet az orosz állam különböző csatornákon, politikai és vallási szervezeteken keresztül próbál teríteni Európában több-kevesebb sikerrel. Ez az ideológia identitarizmus néven ismert. Egyik legfőbb képviselője pedig Alekszandr Dugin orosz filozófus, szociológus, mozgalmár, Putyin orosz elnök egyik volt tanácsadója.
Miközben az általa képviselt nézeteket orosz állami háttértámogatással, szisztematikusan felépített csatornákon keresztül terjesztik szerte Európában, addig Duginról az a hír terjed, hogy már közel sincs olyan jó kapcsolatban az orosz vezetéssel, mint korábban. Amolyan számkivetett, bolond emberként könyvelik el a nyilvánosságban. Úgy tűnik, Dugin és az orosz vezetés hivatalos viszonya mindig a kommunikációs stratégiától függ. Dugin nem egy taktikus, ráadásul kőkemény irányvonala nem minden esetben felel meg a hivatalos orosz taktikának. Ettől függetlenül tagadhatatlan, hogy az orosz külpolitikai expanzió alapjául szolgáló identitarizmusnak ő az atyja.
Ennek az ideológiának a terjesztésére pedig bőven van pénz, ez pedig elképzelhetetlen lenne valamiféle orosz állami segítség nélkül. És a Nyugattal viaskodó orosz államnak valójában érdeke, hogy Dugin nézetei egyre szélesebb körben legyenek ismertek és elfogadottak Európában. Hiszen mit is állít valójában Dugin? Azt, hogy a dekadens Nyugattal szemben már csak Keleten, így például Oroszországban maradtak meg azok a tradicionális értékek, amelyek a nemzeteket megmenthetik a nihilista nyugatosodással szemben.
„Válaszolnunk kell arra, vannak-e és lesznek-e még nemzetek, vagy egyesült Európát akarunk? Akarunk-e családot, gyermekeket, vagy azt sem tudjuk eldönteni, hogy ki a férfi és ki a nő?” – tette fel a kérdést a kormányfő. És Dugin is, amikor az Alfahírnek adott interjút, amiben szó szerint ezeket mondta: „Itt már nemcsak Oroszországról, Magyarországról vagy Ukrajnáról van szó, hanem arról, hogy ha az emberiség csak egy lépést tesz még a nyugati világ felé, az egynemű házasságok, a modernizáció és az elnyugatosítás, egyszóval a tiszta nihilizmus irányába, egyszerűen el fog tűnni a föld felszínéről. Vagy felnyitjuk végre a szemünket, és közösen – oroszok, magyarok, szlávok, románok, szerbek, németek, franciák és spanyolok – szembeszállunk a Nyugattal, vagy szép lassan, egyesével eltűnünk."
Nem ez az első alkalom, hogy Orbán Viktor beszédében mindennek nyoma van. Idén március 15-én is egyértelműen azt az álláspontot képviselte, miszerint Brüsszel szándékosan szét akarja verni Európát. „Tilos kimondani, hogy Brüsszel ma lopakodva nyeli el nemzeti szuverenitásunk újabb és újabb szeleteit, hogy Brüsszelben ma sokan egy Európai Egyesült Államok tervén dolgoznak, amelyre soha senki nem adott felhatalmazást” – mondta akkor, egyértelműen arra utalva, hogy itt éppen egy nyugati összeesküvés zajlik, Amerika pedig a végünket akarja.
Dugin és Orbán között van még egy hasonlóság: mindketten azt szeretnék, ha az oroszbarát Donald Trump lenne az Egyesült Államok elnöke. Orbán persze nem ennyire nyíltan foglalt ebben a kérdésben állást, ő lényegében csak annyit mondott, hogy ha a migrációs kérdést nézzük, akkor Magyarország számára az lenne a jó, ha Trump nyerné az amerikai elnökválasztást.
Megkérdeztük Havasi Bertalant, Orbán Viktor sajtófőnökét, hogy a miniszterelnök olvasta-e Alekszandr Dugin műveit, és mi a véleménye az identitarizmusról, de egyelőre nem kaptunk választ.
Mivel Dugin és Vona Gábor már találkozott is egymással, a Jobbik elnökétől is megkérdeztük, mi a véleménye az orosz filozófus által képviselt ideológiáról. Vona szerint a 18–19. századi liberalizmus alapvető célkitűzéseit elérte a világban, az alapvető szabadságjogok manapság vagy érvényesülnek, vagy ha nem is, azok fontosságát nyíltan senki sem kérdőjelezi meg. „A liberalizmus így – különösen az euroatlanti világban – átfogó téma nélkül maradt, és előbb a különféle etnikai, vallási kisebbségek, majd ma már egyre inkább a deviáns kisebbségek szószólójának pozíciójába szorult vissza. A mai nyugati liberalizmusnak így valóban nincs a társadalom egészére nézve víziója, programja, és ezért folyamatosan ki van téve a nihilizmus, a dekadencia és az üres polgárpukkasztás kísértésének. A mai euroatlanti világ jelenleg nem a még több liberalizmus, hanem a még kevesebb liberalizmus irányába halad, amit én természetesnek és logikusnak tartok” – írta válaszában a Jobbik elnöke.
Orbán és Dugin nem csak a liberálisokról, a nyugati dekadenciáról gondolkodik hasonlóan. Úgy tűnik, abban is egyetértés van közöttük, hogy Európa jövőjét valamiféle globális háttérhatalom veszélyezteti.
Akárcsak Oroszországban, ahol a nyilvánvalóan autoriter rendszerrel szembeni kritikusok, legyenek azok jogvédők vagy civilek, külföldi ügynökként vannak elkönyvelve Putyin szemében. Magyarországon sem csinál már titkot a kormány abból, hogy a politikájával szemben esetleg kritikus civil szervezetek a rendszer ellenségei.
Az orosz külpolitikai törekvések legáltalánosabb sajátossága továbbra is a „Nyugattal” – az EU-val, a NATO-val és különösen az Egyesült Államokkal – szembeni geostratégiai játszma, vagyis az említett szervezetek, ország meggyengítése, befolyási övezeteik visszaszorítása. Az orosz szándék a nyugati demokráciák és a nemzetközi együttműködés ideológiai alapjainak lejáratása, bomlasztása.
Emiatt az elmúlt évek során Moszkva erőteljes – a titkosszolgálati zsargonban ún. aktív intézkedési stratégiának nevezett – kampányt kezdett a nyugati demokráciák és szövetségesi rendszer politikai filozófiai-ideológiai aláásásáért. E kampány kulcselemei közé tartozik a modernizmusellenesség, a nyugati civilizáció állítólagos „dekadenciájának” hangoztatása, a kapitalizmussal és liberalizmussal szembeni hangulatkeltés, az egalitarianizmus elutasítása, mindezekkel szemben az identitárius, kollektivista és kulturális konzervativizmus propagálása. Az orosz dezinformációs, propaganda- és befolyásolási kampány szisztematikusan törekszik az európai – így természetesen a magyar – értelmiség, tudományos és kulturális elit befolyásolására, az Európában meghatározó demokráciafelfogással szembeni hangulatkeltés gerjesztésére.
Nemrégiben – közelebbről nem pontosított hírszerzési forrásokra hivatkozva – a Bild német lap ismertette a Kreml-közeli, moszkvai Stratégiai Kommunikációs Központ közelmúltban készített jelentését, amelynek ez a címe: „Putyin mint a nemzetközi konzervativizmus vezetője”. A jelentés rövid összefoglalójából kiderül, hogy Moszkva az európai befolyási övezetének kiszélesítése jegyében tudatosan törekszik az euroszkeptikus és radikális konzervatív mozgalmak anyagi, infrastrukturális és eszmei erősítésére Európában, magát ezen ideológia védelmezőjeként pozicionálva.
Ebben a munkában szerepet kapott Konsztantyin Malofejev. A Putyin-közeli oligarcha szervezte 2014. május 31-én a bécsi Liechtenstein-palotában azt az összejövetelt, amelyen euroszkeptikus és radikális jobboldali személyiségek vettek részt. Az egyik résztvevő, Alexander Dugin az eseményen arról beszélt, hogy Oroszország és Európa egy újabb „Szent Szövetséget” hozzon létre a liberalizmussal és felvilágosodással szemben. (Korábban Malofejev alkalmazásában állt például a volt orosz katonai hírszerző ezredes, Igor Girkin, a kelet-ukrajnai szakadár erők katonai parancsnoka és Alekszandr Borodaj, a szakadár Donyecki Népköztársaság miniszterelnöke. Girkin volt Malofejev biztonsági főnöke.)
Az euroszkeptikus és nemzeti radikális politikai csoportosulások (nem pusztán pártok, hanem politikai mozgalmak, politikai iskolák) támogatásának évek óta ismert jelensége természetesen ugyanennek a stratégiának a része. Az új „Szent Szövetség” elnevezés által fémjelzett ideológiára – vagyis a felvilágosodással és a szekuláris demokráciával való szembenállásra, illetve az egyházi, hangsúlyosan orosz ortodox szereplők kiemelt szerepére – tekintettel a jelenséget vizsgáló elemzők körében „Fekete Internacionálé” néven emlegetik ezeket a szerveződéseket.
Az identitárius nézetek, amelyek az egykori kommunista ideológiát váltották fel és helyezték Oroszországot a Nyugat fölé, nem ad hoc jelleggel terjednek, hanem nagyon is szervezetten. Dugin nézeteinek európai terjesztésében a svéd Daniel Friberg is részt vett.
Friberg a skandináv Motpol egyik alapítója. Ez egy olyan, az identitarizmus szellemiségét erősíteni hivatott politikai think tank, amely több szálon is kötődik Duginhoz. Friberg nevéhez köthető az az Arktos nevű londoni könyvkiadó, ami Dugin könyveit adta ki Európában. Ez a könyvkiadó volt a szponzora annak a fajvédő konferenciának, amit 2014 őszén rendeztek meg Budapesten. Azaz rendeztek volna, ha a Belügyminisztérium közbe nem avatkozik, és el nem lehetetleníti a rendezvényt. Dugint akkor be sem engedték az országba.
Ennek a társaságnak az egyik kulcsfigurája, az európai titkosszolgálatok körében sem ismeretlen Daniel Friberg még abban az évben Budapestre tette át a székhelyét és azon kezdett el dolgozni, hogy az identitárius nézeteket minél szélesebb körben terjessze. Friberg nem tétlenkedik, interjúkat adott, egyebek mellett a Magyar Hírlapnak, mint „svéd közgazdász”. Hogy mennyire sikeres közgazdász, azt jól mutatja, hogy a 2014-ben általa alapított Arktos Publishing Kft. jelenleg kényszertörlés alatt van. Friberg legutóbbi, Magyarországon megjelent könyvének az a Konzervatív Hallgatók Szövetsége rendezett könyvbemutatót, amelynek vezetőjéről korábban kiderült újnyilas múltja, és amely mozgalmat már Identitárius Hallgatók Szövetségének hívnak.
Úgy tudjuk, Friberg kapcsolatban áll egy volt szélsőjobboldali svéd politikussal, Jan Patrik Vilhelm Brinkmann von Druffel-Egloffsteinnel, aki hozzá hasonlóan már szintén Budapesten él. A bányatulajdonos Brinkmann orosz feleségével, Svetlana Brinkmann-nal együtt fémkereskedelmi és ingatlanos vállalkozásokat alapítottak itt, amiről az Átlátszó úgy értékelt, hogy a svéd szélsőjobb rakott fészket a magyar fővárosban. (Brinkmann az Átlátszónak tagadta, hogy kapcsolatban állna Friberggel.)
Ennél érdekesebb, hogy az utóbbi időszakban Budapesten aktivizálódott Friberg megszólalásai szinte teljesen egybecsengenek azzal a kormányzati retorikával, amit a migrációs krízis óta ismerhetünk és amelynek főbb elemei ezek:
Ahogy az orosz közvélemény befolyásolására is jó eszköz volt, hogy az oroszbarát Kovács Béla és a hozzá hasonló európai politikusok legitimálták a Krím megszállását, úgy a magyar kormánynak is jól jöhet, ha „nyugati közgazdászok” adnak igazat a kormányzati kommunikációban, vagy éppen egy orosz propagandalapban istenítik Orbán Viktort, ahogy ez már megtörtént.
Az viszont mára már egyre nyilvánvalóbb, hogy a kormányzati retorikába beemelt ellenségkép és összeesküvés-elmélet (Soros Európa végét akarja) az orosz expanzió alapjául szolgáló ideológiában szinte szóról szóra megtalálható.
Orbán kötcsei beszédében a Vatikánra is kitért, azt mondta, érzékelhető, hogy a pápa és a konklávé döntő többségének a fókusza Latin-Amerikára irányul, nem Európára, így meg kell várni az ortodox egyház álláspontját a migráció ügyében.
Az orosz ortodox egyházra kiemelt szerep hárul az orosz propagandakampányban. Az ortodox egyház hagyományosan szorosan együttműködött az állami titkosszolgálatokkal. Ez a szovjet időkben csak részben fakadt kényszerből: további oka abban a tipikusan orosz mentalitásban gyökerezik, mely szerint az egyház elválaszthatatlan szövetségben működik az állammal, az orosz cár egyben az egyház feje is volt. E felfogás szerint az orosz állam tulajdonképpeni hivatása „Harmadik Rómaként” a kereszténység védelme és terjesztése a hitehagyó Európában, az egyház viszont mindent megad ahhoz, hogy a fenti célkitűzéshez nélkülözhetetlen geopolitikai játszmákat sikerrel vívja meg az állam.
A titkosszolgálati aktív intézkedésekben az ortodox egyház már a szovjet időkben is kulcsfontosságú szerepet játszott. Csak egy példa: a jelenlegi moszkvai pátriárka elődje, II. Alekszij moszkvai pátriárka az egyik legmagasabb kitüntetést kapta a KGB ügynökeként – „Drozdov” fedőnéven – nyújtott szolgálataiért. A vallást és az egyházat a szovjet időben is felhasználták az aktív intézkedésekben, a szovjet külpolitikai stratégia marketingjeként. Az Orosz Ortodox Egyház részvétele az Egyházak Világtanácsában kifejezetten ezzel a céllal lett engedélyezve. Így az egyház pénzügyileg és strukturálisan is integrálódott a szovjet propagandaapparátusba.
Az ortodox egyház ugyanakkor ma is rendkívül szoros szövetségben működik együtt az orosz állammal és a titkosszolgálatokkal. Az egyház jelenlegi vezetője, Kirill pátriárka szintén a KGB ügynöke volt, „Mihajlov” fedőnéven. Kirillt 1971-ben delegáltatta az orosz titkosszolgálat Genfbe, az Egyházak Világtanácsához. „Mihajlov” 1989-ben az orosz ortodox egyház külügyi vezetője lett. Ebből a pozíciójából választották meg moszkvai pátriárkának, az egykori KGB-ügynök II. Alekszij utódjaként. Kirill vetélytársai a választáson ugyancsak a KGB ügynökei voltak egykoron.
Az ortodox egyháznak az orosz titkosszolgálattal való szoros összefonódottságát jelzi, hogy amikor 2011-ben napvilágot láttak egy orosz ortodox katedrális építésének tervei Párizsban, a francia kémelhárítás rendkívül komoly lépéseket tett a terv meghiúsítása céljából, arra hivatkozva, hogy az épület az orosz hírszerzés egyik fontos bázisa lesz Franciaországban.