A Fideszben és az ellenzéki oldalon is tűkön ülve várják, hogyan hatnak a választásokra a kampány végén előkerült hangfelvételek és szexvideók. Mozgósítja vagy otthon tartja az embereket ez a kampány, amelyben több váratlan jelenséggel is találkozhattunk? A legnagyobb újdonság, hogy a teljes ellenzék összeállt, és több településen valódi versenyre kényszerítette a Fideszt. Mi a Fidesz számára a választás tétje? Az ellenzéknek miért múlik az élete rajta? Kampányelemzés.
Másfél év alatt három országos választást tartottak Magyarországon, és feltehetően sok tekintetben a mostani önkormányzati választás marad a legemlékezetesebb. Ebben a kampányban ugyanis több olyan jelenséget tapasztalhattunk, amely újdonságként hatott, vagy legalábbis nem a most látott mértékben volt eddig jellemző a magyar politikai életre. Érdemes sorra venni.
A legnagyobb újdonság ugyanakkor, és ez némileg magyarázza is az előző pontokat, hogy
ennek a választásnak több településen is komoly tétje lett: megszületett ugyanis szinte minden kerületben és nagyvárosban a teljes ellenzéki összefogás, amely esélyt teremt az ellenzéknek az eddigieknél jobb szereplésre.
Mindez pedig új taktikára kényszerítette a Fideszt is. Érdemes ezt közelebbről is megvizsgálni.
A Fidesz az elmúlt választásokon rendre kényelmes pozícióból várhatta az eredményt: az előnye tetemes volt az ellenzéki pártokkal szemben – minimum 30 százalékpontos a biztos szavazók között. Ráadásul a centrális erőtér elve, az ellenzék belső csatája biztosította, hogy az egyes településeken, választókerületekben győzni tudjon. Miskolcon például a fideszes jelöltek úgy tudtak sorra nyerni, hogy a jelöltjeik 35-40 százalék körül szerepeltek, ám az MSZP és a Jobbik képtelen volt összefogni, hiába voltak együttvéve 55-60 százalékon.
A Fidesz ennek ellenére nem bízta el magát, a kampánymunkát, a mozgósítást precízen elvégezték, és a végén mindig szinte teljesen narancssárgává vált a térkép. Az ellenzéki összefogások most viszont új helyzetet teremtettek több településen, valódi küzdelmet kiváltva ezzel.
A kutatások szerint a Fidesznek most sem kell amiatt aggódnia, hogy tömegesen veszítené el a pozíciókat. A kerületi, városi polgármestereik a pártjuknál is népszerűbbek, meg tudnak nyerni olyan szavazókat is, akik más választásokon amúgy az ellenzékre ikszelnek. A felmérések alapján a fideszes polgármester olyan, inkább balosnak könyvelhető kerületeket is megnyerhet, mint Óbuda (Bús Balázs), Újpest (Wintermantel Zsolt), Erzsébetváros (Vattamány Zsolt) vagy éppen Kőbánya (Kovács Róbert) – itt persze kérdéses a képviselő-testület összetétele. De a legtöbb megyei jogú városban a Fidesznek van győzelmi esélye polgármesteri és testületi szinten is. Vasárnap este ráadásul az országtérkép ismét narancssárga lesz, a megyei közgyűlésekben ugyanis biztos a fideszes dominancia (erre csak a falvak és nem megyei jogú városok szavaznak).
A választás értékelését meghatározó kulcspozíciók esetében is jól áll a Fidesz. Azokról a posztokról van szó, ahol a legtöbb forrás felhasználásáról döntenek, és amelyek esetében a legerősebb a politikai érdekérvényesítő képesség:
A Fidesz tehát itt is jól áll, de az ellenzéknek több helyen lehet keresnivalója. Több kutatás szerint Karácsony Gergely megközelítette Tarlós Istvánt, a belső kutatások szerint az ellenzék több kerületben fordíthat és leválthatja a fideszes polgármestert (például Ferencvárosban vagy Pestszentlőrinc-Pestszentimrén), és az eddigi kettő mellett több megyeszékhely válhat ellenzékivé (Miskolcot, Szombathelyt, Pécset és Dunaújvárost emlegetik kiélezett csatatérként).
A Fideszben is jól tudják: ha ezeken a posztokon veszítenek, például Karácsony lesz a főpolgármester, vagy például 5-6 várost és 8-10 kerületet veszít a párt, keserédes lesz minden más győzelem. És az sem mindegy a jövő szempontjából, hogy a fideszes polgármesterek mögött megvan-e a fideszes többség. Az összefogott ellenzék ugyanis erőre kaphat egy közgyűlési, képviselő-testületi többségtől is (lásd Szombathely esete). A legnagyobb csataterek helyszíneit a kampányban úgy volt könnyű beazonosítani, hogy jellemzően ezeken a helyeken tűntek fel Berki Krisztiánok és úgynevezett Hirtelen Kiugrott Ellenzékiek, hogy megzavarják és megosszák az ellenzéki szavazókat.
A Fidesz stratégiai szempontból két dologra koncentrált ezeken a helyszíneken:
A legjobb példa erre Budapest maga, ahol a Fidelitas egy plakátra tette Karácsonyt, Puzsért és Berkit „Budapest nem cirkusz felirattal” – mintha valóban egy súlycsoportban lenne a három jelölt. És ezzel párhuzamosan Tarlós István kampányát visszafogták, a főpolgármester nem indult kerületjárásra, nyilvános rendezvényei alig akadtak az utolsó hetekben. Tarlós megafonos vitája Tordai Bencével ugyanis minden felmérés szerint a főpolgármestert rombolta.
A Fidesz emellett a kampány végén bevetette a jól megszokott eszközeit: a krumpli- és utalványosztást, migránsokkal riogatást, az ellenzéki ellenfelek megvádolását azzal, hogy bevándorlókat akarnak telepíteni, illetve több fideszes politikus is utalt arra, hogy az ellenzéki települések kevesebb pénzre számíthatnak.
A kutatások szerint Tarlós István vezet, de a kutatóintézetek nagyon szórnak, mekkora az előnye (a Századvég és a Nézőpont tízen túli előnyről írt, míg a többi intézet pár százalékpontos különbséget jelez). Ebben persze nincs benne a Borkai-videó hatása, amelyről egyelőre kiszámíthatatlan, hogy mozgósít-e vagy demobilizál. A Fidesznek emellett azt is figyelnie kell, hogy az ellenzéki összefogások mely településeken, milyen mértékben és mennyire hozták meg az eredményt.
Az elmúlt választásokon tönkrevert, megfáradt, sokszor kiégettnek tűnő ellenzék váratlan helyzetben találta magát erre a nyárra: reális forgatókönyvvé vált a teljes ellenzéki összefogás. Jó pár év kellett hozzá, de kínkeservesen sikerült megkötni az egyezségeket, és a legfontosabb helyeken, a fővárosban, illetve a kerületek és megyei jogú városok többségében egy komoly ellenzéki maradt talpon. Az ellenzék már a téli „rabszolgatörvényezés” közben összeért az utcán, ám az EP-választáson ezek után kissé logikátlanul (de a pártok stratégiáit ismerve érthető módon) külön indultak, ám most tényleg megvalósult az MSZP-től a DK-n és a Momentumon át a Jobbikig ívelő együttműködés.
Most először tesztelik országosan ezt a konstrukciót, így a tét elég nagy: ha ebben a felállásban is bukik az ellenzék, akkor az eddig ismert formájában végük van ezeknek a pártoknak. Hiszen kipróbáltak már mindent: külön indulás, fél összefogás, koordináció, közös jelöltek, de külön listák. Nem marad több verzió, több forma, amellyel kiállhatnának a Fidesz ellen.
De mi jelenti a bukást az ellenzék számára? Az önkormányzati választási eredményben minden oldal, minden párt találhat valamilyen neki hízelgő adatsort, ám azt meg tudjuk mondani, hogy mi jelenti a biztos kudarcot.
Hosszú távon nemcsak a győzelmek számítanak, hanem az is, milyen mértékben kap ki az ellenzék a vesztes helyeken. Mondani sem kell, hogy nagyon más 55-45 százalékra kikapni a Fidesztől, mint 10 százalékos mélységből nézni a Fidesz hátát. Nem csak a siker, egy szoros vereség is összehozhatja az eddig viaskodó pártokat az egyes településeken, hiszen az eredmény igazolja, hogy jobb a Fidesz ellen összefogva harcolni, mint egymást évekig fúrni az alsóházi rájátszásban.
Az ellenzék tehát a korábbinál jobb eredményekből akár erőt is meríthet, ha viszont bukik, valószínűleg jön az egymás hibáztatása, a pártok teljes összeomlása (a Jobbik, az LMP, de az MSZP–Párbeszéd is a veszélyeztetett zónában van), az ellenzéki elit és a szavazóbázis teljes depressziója. És várhatóan hosszú évek kellenek majd, hogy egy új ellenzéki formáció kinője magát ebből.
Ehhez képest az ellenzéki kampányon nem mindig látszott, hogy tudatosulna: az életükért küzdenek. Tarlós megafonos akcióját vagy Borkai videóját is mintha elkésve, visszafogottan kezelték volna. Ráadásul az ellenzék változó elánnal közvetítette a kívánt üzenetét is: hogy Fidesz elleni népszavazássá tegye az egész választást.
Minden választásnál közhely, hogy kihat a következő voksolásra is, de most fokozottan igaz: nemcsak polgármesteri és képviselői posztokról döntünk vasárnap, hanem arról is, hogy lesz-e tétje 2022-nek.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)