Miután meghirdettük, hogy keresi az Index a járványhelyzet legbosszantóbb hülyeségeit, annyira sok olvasói levelet kaptunk, hogy egyetlen cikkbe bele sem fért minden dühöngenivaló. Ahogy a felhívásban írtuk, nem a mindannyiunk közös érdekében elviselendő kellemetlenségeket vagy az egyértelmű szabályszegéseket vártuk, hanem az önzésből vagy fafejűségből fakadó, idegesítő, néha abszurd apróságokat. A múltkor azokat vettük végig ezek közül, amik veszélyesek is, azáltal, hogy a vírus terjedésének dolgoznak.
Most folytassuk azokkal, amik veszélyesnek ugyan nem veszélyesek, de megkeserítik az életet ezekben az otthonról dolgozós, kijárási korlátozásos időkben. Amikor az extrém élethelyzetben a türelem épp úgy hiánycikk, mint az élesztő, és
a legtöbb embernek rég elege van már a bezártságból, nem árt észben tartani, hogy könnyen lehet még ennél is rosszabb. Elég hozzá, ha
Fúrnak: "A reggel 8:31-kor induló fúró hasítja a panel betonfalát ebben a remek veszélyhelyzetben. A vidia már kiégett a hegyből, de nyomja-nyomja, nincs megállás. Délben dettó, amikor a hallószőrök a füledben felsóhajtanának egy kis szünetért, hátha zabál a szerencsétlen fúró-ember. A gyerekem meg ordít a félelemtől. Legalább kiírná, hogy ettől-eddig tevékenykedik."
Dübörögnek: "Hosszú múltra tekint vissza szomszédunk antiszociális tevékenysége, mely kezdetben a rendszeresen éjjelre időzített, 30 éves NDK mosógéppel történő aktív tevékenységgel indult. Ezt követte az újévi fogadalmaknak megfelelően az esti dübörgés. A művészi szint azonban most, a karanténban kezdett kicsúcsosodni. Miközben e sorokat írom, épp a napi rendszeres dübörgést hallgatom. Néha az jut eszembe, amikor Hulk Lokit megagyabugyálta, majd közölte, hogy "nyikhaj Istenke", néha az, amikor Jerry Tomot püfölte a földhöz, vagy vissza."
Dobolni tanulnak: "Délelőttönként 45 perces (!) dob (!!!) gyakorlás, mert a 8 éves kisfiúnak az iskola előírta. Több emeleten számos környező lakásban remeg tőle a fal, a padló és az asztal... A szülő szerint ez most szükséges és nem tudnak mit kezdeni vele. (...) Ugyanitt egy másik lakásban minden nap kürt és trombita gyakorlás, mert a 6 éves kisfiúnak ez a hobbija. Baromi szarul játszik."
Építkeznek: "A szomszédban épülő családi háznál 1,5 év nem túl gyors kivitelezés után pontosan az „önkarantén” kezdetén jutott eszébe a kivitelezőnek a teljes földmunkagépes, közműépítős, külső körletes létszámot felvonultatni, így 3 hete élvezhető a bobcat, döngölőbéka 100-120 dB-es zaja, a portenger, meg a zaj miatt üvöltöző melósok kórusa."
És nagyon építkeznek: "3 hete 68.5 hz-n remeg a valóságom 12 órában." Besokkalt olvasónk videót is küldött a fürdőszobájából.
Az építkezés bosszantó hangjai a fürdőszobában
De a másik oldalról is tud kiakasztó lenni a helyzet: "Víz-, gáz-, fűtésszereléssel foglalkozunk. Sajnos a gázkészülék, csőtörés javítása sokszor halaszthatatlan és zajos munka. Különösen "boldoggá" tesz, amikor valamelyik kedves szomszéd bekopog, hogy home office dolgozna/tanítana és zavarja a zaj. Sajnos meggyőzni nem lehet arról: hazavinni nem tudom, halkabban nem lehet, nem ér rá máskor. Kb. 1/4 óráig tart fel (ennyi idő alatt már végeztünk volna :( )" és még: "Nálunk a házban most megtiltották a húsklopfolást dél környékén. (Emögött mégis mi lehetett a motiváció? Valaki ipari présgéppel minden nap több száz rántotthúst gyárt?)"
Gyerekek ordibálnak: "A szomszéd gyerekének őrjöngése a társasház kertjében... Nem akarom másét hallgatni, miközben épp egy webes meetinget próbálok tartani." és még: "A társasház udvarán lévő szülők - gyerekek bandázások ugyanaz, mintha a játszótérre mennének. (...) A földszinten lakó bezárt idős emberek pedig bezárt ablak - ajtónál várják a csődület elvonulását."
Vagy pont hogy nem hagyják a gyereket gyereknek lenni: "A minap átjött a szomszéd (kertesházas övezet Dél-Pesten), hogy a karantén idején ne focizzunk a fiúkkal (10 és 15 évesek). Nagyon jó ötlet, addig berakom őket egy befőttesüvegbe." És még: "Labdázni próbáltam a két éves gyerekemmel a társasház közös füves belő udvarán. Konkrétan üvöltözve hajtott el a szomszéd a társasház zsebkendőnyi közös udvaráról, aki a földszinten lakik, és napozott a teraszajtóban."
Lármáznak, cigiznek és köhögnek az ablak alatt: "Leginkább a folyamatos pofázásuk zavar, meg a cigifüst, meg hogy úgy pisilik körbe minden nap a függőfolyosót, mintha minden az övék lenne. Ráadásul minél jobb az idő, annál többet szellőztetnék, meg hát amúgy is ajánlott. De úgy elég nehéz szellőztetni, ha az ablak mellett ücsörögnek a szomszédok és köhögnek, beszélnek minden maszk nélkül és leszarják, hogy nekem ebben a karanténban, home office és minden mellett ez az egyetlen kitekintésem a külvilágra."
Büdösítenek: “Rendszeresen éget, hogyha már kimenni nem tudunk sehová, a saját kertünkben fulladjunk meg.”
És van, akit a saját büdöse is zavar: "Bosszantó, hogy a maszkok hamar szájszagúak lesznek."
A járványhelyzettel együtt érkező bosszúságok szép nagy halmazát adják ki
azok a hétköznapi dolgok, amik a mostani körülmények között hirtelen nehézzé, körülményessé vagy egyenesen elérhetetlenné váltak.
Egérirtás: "Egérinvázió van a belvárosban másfél éve. Szaladgálnak a tetőkön az egerek. Tavaszra ígértek változást (nyilván választási benyali szöveg volt) de eleddig még nem történt változás. Még nem is lennék ki, ha most ezt elnapolnák, (de, mert éjszaka hallgatom, hogy a falunk másik oldalán lévő padláson cincog az egércsalád, és rágnak mellettem 10 centire) de egész egyszerűen eldobom az agyam (a közben továbbra is zajló) munkavégzések láttán. Érdekes módon templomot építeni nem veszélyes, közegészségügyi problémákat kezelni igen."
Cipósütés (élesztővel): "Élesztő! Évek óta hagyomány nálunk húsvétkor a cipó sütés. Idén elmarad, mert a sok önző idióta miatt hetek óta nem lehet élesztőt kapni sehol. És mire mennek vele? 1 hónap múlva kidobják, mert megromlik."
Belvárosi pisilés: "Az Oktogonnál jártam a belvárosban (munkaügyben, persze mondhatja valaki, hogy miért nem maradtam otthon a seggemen) és rám jött a pisilhetnék. Se a Burger Kingben, se a McDonaldsban, se a Starbucksban nem használhattam a mosdót, pedig még egy kávét is kértem kínomban elvitelre, amit megittam, és csak rontott a helyzeten. Javaslom a férfiaknak, hogy hordjanak maguknál széles szájú vizespalackot vész esetére, mert nem könnyű most nyilvános mosdót találni a belvárosban."
Volánbuszozás: "Volánbusz: mobiljeggyel lehet utazni, de akinek nincs okostelefonja plusz bankkártyája, és kistelepülésen él, az nem tud jegyet venni, vagyis nem tud utazni."
Elektromos autó töltése: "A koronavírus helyzet miatt a balatonfüredi polgármester, Bóka István lezáratta a 71-es úttól a Balaton felé eső összes parkolót, hogy megakadályozza húsvétkor az autós turisták beáramlását a parti sétányra. Ezzel viszont Balatonfüred mind a hét darab közterületen lévő elektromos autó töltőpontja is elérhetetlenné vált. Nemcsak a turisták számára, hanem a helybenlakó, ill. az éves bérletért korábban már fizető elektromos autó tulajdonosok számára is."
Korlátlan tulajdoni lap nézés: "Mivel bezártak a földhivatalok, nem lehet ingyenesen betekintést kérni a tulajdoni lapokba, amire korábban tömeges esetben is ingyen volt lehetőség, ezzel szemben az online rendszerben csak évi 2 db betekintés ingyenes."
Nyugodt kutyasétáltatás: "Falun lakunk, mégis minden nap visszük a kutyákat sétálni (meg amúgyis, ők képzett kutyák, kutyás sportokat űzünk velük), ha esik, ha fúj, mi kint vagyunk. (...) A funkcionális analfabéta meg azt hiszi, kutya kell ahhoz, hogy kimehessen sétálni, ezért aztán fogják Buksit, aki sose volt nevelve, meg életében nem járt a kerten kívül, és most ott húzkodják, jó esetben pórázon legalább, és nem jön oda hozzánk. Szóval én alig várom, hogy nyissanak a plázák, nem azért, mert én akarok odamenni, csak remélem, hogy aki régen is ott töltötte a szabadidejét gyorsan visszaszokik oda, és meghagyja azoknak a természetet, akik akkor is azt választják, ha van pláza."
Vagy kutyafuttatás: "Általában a közeli kutyafuttatóra megyünk, ami körbe van kerítve, így szabadon elengedhetem a kutyát, nem fog és nem is tud elszökni. Mivel azonban a környező játszótereket elkerítették, mostanában a szülők rákaptak arra, hogy a kutyafuttatóra terelik be a gyerekeket játszani (...) Fel vannak háborodva, ha szólok, hogy ez az egyetlen hely a közelben, ahol biztonságosan el lehet engedni a kutyát, kismotoroztatni a gyereket viszont sokkal jobb lenne pl. az aszfaltozott kosárpályán, vagy egy sima járdán is... Én nem akarom a felelősséget vállalni azért, hogy a kutyám megkapja a viháncoló gyerekeket, akik körülötte rohangálnak, így viszont nem tudom szerencsétlent kifuttatni, hiszen másfél szobás negyedik emeleti lakásban lakom."
Háborítatlan kirándulás: "Engem az bosszant, hogy emberek, akik azt se tudták, hogy van természet, kimennek "túrázni", ami max 2 km a kocsitól, amivel beállnak a védett ősgyepre mert ott van árnyék, aztán telerakják a szemetest, amire rá van írva, ha "megteheted vidd haza a szemeted". Folyamatosan rácsodálkoznak a világra, fotóznak az ájfonandroiddal virágokat, bogarakat, persze úgy, hogy nem lehet elmenni mellettük 2 méterre. Jó hangosan köszönnek, miközben imát mormolunk, hogy kisbabánk végre alszik a kenguru hordozóban, a kutyák szerteszét, jön oda, bújik, szagol, nyal, persze, csinálja, ami az ösztöne, nem haragszom rá, fingja sincs vírusról se, de hogy a gazdájának se???"
Gyógyszerbeszerzés: "Feleségem és én is rendszeresen szedünk orvos által felírt gyógyszereket, pl. vérnyomáscsökkentőt. 3 havonta szoktuk felíratni, és kiváltani. Mivel az előző 3 havi adag lassan elfogy, emailben kértem a háziorvosunkat, hogy írja fel őket, aki ezt meg is tette e-receptre. Amikor a hozzánk legközelebbi gyógyszertárban ki szerettem volna váltani, a gyógyszerész közölte, hogy egyszerre csak egy havi adagot adhat ki. Mikor magyarázatot kértem, azt mondta, hogy korlátozás van, ők is mindenből kevesebbet kapnak, kell, hogy másnak is jusson. Mindez azért, mert az emberek megrohanták a gyógyszertárakat, és felvásárolták a gyógyszereket, és kevés van. Persze én értetlenkedtem, hogy receptre írható gyógyszernél ez hogy lehetséges, azt nem tudja senki saját szakállára “felvásárolni”, akkor némi bizonytalansággal a hangjában azt magyarázta, hogy volt olyan vevő, aki 9 havi adagot íratott fel az orvosával és váltott ki. Végeredményben pedig ezzel az intézkedéssel sikerült elérni, hogy fölöslegesen növelje a kontaktok számát azzal, hogy eddig 3 hónapban egyszer elég volt gyógyszertárba mennem, most pedig további két alkalommal ezt meg kell tennem. Az már csak érdekesség, hogy a következő gyógyszertárban gond nélkül kiadták a maradék 60 napi adagot, ezzel 2 alkalomból megúsztam a gyógyszerek kiváltását."
Barkácsáru vásárlás: "Dolgozó emberek nem mehetnek el hétköznap szakáruházba vásárolni. Tegnap szükségem lett volna valamire, de mivel 3-kor be kell zárnia minden nem hipermarketnek, ezért esélyem se volt megvennem a terméket. Talán szombaton beférek valamelyik barkácsáruházba és remélhetőleg lesz is belőle (még ha drágábban is, mint az általam látogatott egyik kis üzletben, ami szombaton egyébként sincs nyitva)."
Lakás mellett parkolás: "Eleinte sokat javult a helyzet, de az új ingyenparkolás rendszerével újra megugrott Zuglóban is az autók száma. Ha én hetente max. kétszer elugranék bevásárolni vagy valami másért, reménykednem kell, hogy itthon tudok parkolni, nem 5 utcával arrébb."
Gombnyomogatás: "Az embernek ugye maszk mellett kesztyűt is érdemes viselnie, ha nem szeretné magát összefertőzni. Viszonylag sokszor futottam bele abba, hogy jó pár olyan készülék van, amit olyan kijelzővel szereltek fel, ami nem érzékeli a gombnyomást, ha az ember kesztyűt hord. A leggyakoribb, tömegek által használt ilyen készülék: Bankautomaták, BKV automaták, áruházi önkiszolgáló fizető automaták. Kérdem én: mi értelme kesztyűt hordani, ha az automatához kerülve az embernek le kell húznia, ha bármit intézkedni szeretne? És ezeket az automatákat napi több százan, rosszabb esetben több ezren taperolják. Puszta kézzel, mert máshogy nem megy…"
Bosszantóságban mondjuk egy jó kis fúrás mellett eltörpül, de persze azért bosszantó tud lenni az is,
amikor olyan új társas helyzetekben találjuk magunkat, amelyekre nincsenek kész mintáink, a régi forgatókönyvek nem működnek, mi meg esetlenül téblábolunk.
A futárok borravalója: "Mivel most mindent házhozrendelünk, a futár borravalója elég aktuális kérdés, és e helyzetben valószínűleg nagyobb szükségük van rá mint valaha, de nem kaphatnak mégse borravalót, mert jellemzően előrefizetéssel rendelünk. Ez ugyan biztonságos, mert csak simán átvesszük a cuccot, és nem kell pénzezni, csökkentve a fertőzésveszélyt, de azért ha a futár vállalja a rizikót, szívesen a kezébe ejtenék némi aprót. Csakhogy nincs annyi 100 vagy 200 forintos egy háztartásban, ami elég lenne, hogy egy-egy szállítót megörvendeztessek vele (legalábbis amíg a munkám megmarad, és bírok adni). Tehát az apróból már rég kifogytam, újat szerezni nem lehet, és még a szemmel láthatóan kétségbeesetten hirtelen futárrá avanzsált embereknek sem adhatok, így egy sima köszönet keretében átveszem a cuccot, majd lehajtott fejjel visszasunnyogok a kapun."
Babakocsis segítség: "Bután néznek rám, amikor udvariasan elutasítom, hogy segítsenek megemelni a babakocsit a lépcsőn. (Pedig egyébként szoktam örülni, és el is szoktam fogadni...)"
Elgurult labda: "Futni voltam egy parkban, és előttem gurult be egy kisgyerek labdája a bokorba,egyértelműen adta magát, hogy visszaadjam neki. De mivel ehhez meg kellett volna fognom, inkább továbbfutottam. Bocsánat. Vagy szívesen?"
Az olvasói levelek alapján a járványhelyzet alapbajait tetéző bosszantó dolgoknak még egy nagy csoportja van: ezek
azok a koronavírusra adott reakciók, amikkel nem értünk egyet, amiket károsnak vagy amiket egész egyszerűen hülyeségnek gondolunk.
Sokan dühöngenek politikusok, különféle döntéshozók és hatóságok bizonyos lépései miatt. Ezekről már olyan sok szó volt, hogy most csak felsoroljuk, mik kerültek elő legtöbbször a levelekben:
De hasonlóan sokan voltak azok is, akiket az húz fel, ahogy más emberek reagálnak a koronavírusra.
A halál hírnökei: "Minden hosszú sorban akad 1-2 okoskodó, akik tudják a tutit, és úgyis mindmeghalunk. Nincs elég baja az embernek, de még hallgatnia kell sorbanállás közben ezeket az idiótákat."
A csendőrködők: "A postára a 70 évesek nem 9 és 12 között mehetnek, hanem a nyitás utáni egy órában a 65 éven felüliek elsőbbséget élveznek. Ennek ismeretében 3/4 8-kor beálltam a sorba, ahol a honfitársaim magabiztosan, igazuk teljes tudatában mindennek elmondtak - jöjjek 9-kor, üljek otthon és még hasonlók - hiába mondtam, hogy olvastam a kormányrendeletet, a tájékoztatót a posta honlapján, engem csak szidtak, mert ők jobban tudták. Közben szívtam egy férfi füstjét, mert azért senki nem szólt, hogy a sorban ne dohányozzon. Miután nyitás előtt 5 perccel odamentem a bejárathoz - ezt sem akarták a honfitársaim engedni, mert ne menjek hozzájuk közel - kiderült, hogy nekem van igazam, és mindez nagy betűkkel ki is van írva a bejáratra. Ekkor már az újabb szidalmaktól féltem, mert akinek a legnagyobb szája volt, az is csak dohogott magában, egyetlen elnézés sem hangzott el a sorban."
A megbélyegzők: "Kutyasétáltatás közben, maszkban, kesztyűben. Egy család sétál arrafelé, kikanyarodva egy kis utcából. Gyerekük meglátva az idős, maszkos, kutyát sétáltató embert megtorpan, nagy karlendítéssel rámutat, és hangosan kiáltja: nézd anya, ott egy beteg!!! Persze ráírhatjuk ezt egy kisgyerek tudatlanságának számlájára, de mégis, vajon miket hallhatott otthon, amitől ez állt össze a fejében?"
És a bagatellizálók: "Borzasztóan bosszant a "Palikám, engem nem érdekel ez az egész, én élem tovább a saját életem, leszarom, mi van, csak a hülyék aggódnak" jellegű beszélgetések és attitűd. Hiszen baj van, ha nem veszünk erről tudomást, akkor a többiekkel szúrunk ki - akik közérdekből korlátozzák a mozgásukat, élik nehézkesebben az életüket."
A rossz példát mutatók: "1 óra körül lehet az idő. A patika előtti padocskán ketten ülnek: a körzeti orvos, aki már erősen közeledik a 80-hoz és az ex-polgármester (ő is 70 körül van). Se maszk, se semmi. Kedélyesen beszélgetnek. Nem kéne kint lenniük, nem az ő időzónájuk! Maszkot kéne viselniük! A falu (és még másik 4 falu) háziorvosa így jár elő a jó példával???"
A kulturált viselkedést elfelejtők: "Keresem-kutatom a közlönyben, a hírekben, hogy milyen szabályozásról maradtam le. Valahol biztos van, csak még nem találtam meg, hogy rendelkeztek arról, hogy vészhelyzet során nem kell felszedni a kutya ürüléket. Itt Újlipótvárosban van ahol 100 négyzetméteren körülbelül 200-250 kis csomagot hagytak ott a gazdik."
Meg a háborgók: "A háborgás a mélymagyar lélektanban gyökerező népnemzeti hobbi, amit számos pionír és naponta újjászülető változatos módokon élünk ki. Ennek szeretném a háborgástani rendszertan szerinti ún. matrjoska baba formátumát bemutatni, amely az alábbiakban felsorolt rétegek szerint alakul ki: Legbelsőbb rétege a kijárási tilalom miatti háborgás, amelynek eredője a szabadságunkban történő korlátozás miatti feszültség és szorongás. Ez a típikus háborgás nem jellemző mindenkire, jellemzően a klasszikus punk formai jellemzőit nem mutató, de a punk attitűdöt annál inkább megtestesítő neopunk elemek kifejezési stílusa, ami legtöbbször protest csoportokban történő üldögélést jelent közparkokban és az Akváriumnál. Közbenső rétege a bevásárlás, természetjárás, körmös és sminkes elintézését követő fentiek miatti háborgás a középosztálybeliek, többnyire középkorúak részéről, Facebookon. Eszköze a szinte fenyegetésbe hajló könyörgés Orbán Viktorhoz, vagy a nemzet más bálványához, Istenségéhez, a kesztyűbe dudálás betaníttatásáért és a kijárási tilalom azonnali bevezetéséért. Legkülsőbb rétege az előzőekben vázolt Facebook-kommentátorokon levezetett hőbörgés jellemzően a hipszter, yuppie, normcore kora 20-as populációs csoportokban, akik a kijárási tilalom hallatán azonnali nyugatra költözést helyeznek kilátásba."
És természetesen szép számmal jelentkeztek a felhívásunkra olyan olvasók is, akik szerint az Indexnél magánál nincs bosszantóbb. Végül itt egy válogatás tőlük:
“Számomra a pálmát egyértelműen az Index viszi. Az, hogy semmi más nem történik, és teljesen belelovaljátok az embereket, van, aki 20-30 éves fiatal, és retteg, mert minden nap sulykoljátok bele."
"Hogy az Index 4 görgetésnyi címben kizárólag a koronavírusról ír. (...) Kevesebb több lenne. Elhiszem, hogy uborkaszezon van a vírus miatt, de akkor inkább ne írjatok semmiről, mint hogy kizárólag a vírusról szóljon minden."
"Számomra az a napi bosszantó hülyeség, hogy ha híreket olvasna az ember akár itthoni, akár külföldi portálokon, akkor kizárólag háromféle cikk létezik: koronavírus, clickbait, koronavírusos clickbait."
"Onnantól hogy a média elkezdte feltenni azokat a kérdéseket a politikusoknak, hogy a tanárok majd elkapják a vírust, nem volt kiút a politikusoknak, teljes lezárás felé terelte őket a média. Először olaszban aztán az osztrákoknál, majd Magyarország is lemásolta. Mert az a szenzáció, többen kattintanak. Nagyobb kárt okozott az Index, mint 10 év lopás kormányoldalon. A magyar fertőzésszámok mellett lehetett volna ezt teljesen máshogy managelni, ha nincs a média nyomás."
"A legbosszantóbb hülyeség az Index totális, eltorzult, elfogult, a többség véleményével szembemenő politizálása, amit pofátlanul pártatlannak hazudnak."
"A mindent mindenkinél jobban tudó, az embereket állandóan ostobának ábrázoló, híreket pártosan szelektáló/kreáló/elferdítő/szenzációhajhász/sértődött/saját problémája miatt égbe kiáltó/gyűlöletkeltő/kákán is csomót kereső ámde valójában csekély/nulla tárgyi tudással rendelkező újságíró."
(A cikkbeli idézetek az Indexnek küldött olvasói levelekből vannak. A levélírók nevét nem tüntettük fel, mert a legtöbb esetben vagy kifejezett kérés volt a névtelennek maradás, vagy nem tért ki a hivatkozhatóság mikéntjére a levél. Ha van olyan olvasónk, akitől idéztünk, és szeretné a neve feltüntetését, kérjük, írjon, és pótoljuk.)
(Címlap és borítókép illusztráció: Fillér Máté / Index)