Milyen indítékok húzódnak meg a brutális csecsemőgyilkosságok mögött? Hogyan lehetne megelőzni ezeket a bűncselekményeket?
Az elmúlt hetekben több csecsemőgyilkossági ügy is megrázta a közvéleményt.
Magyarországon évente hat-nyolc csecsemőgyilkosság történik. Legalábbis a hivatalos bűnügyi statisztika szerint.
A szakemberek azonban úgy vélik, hogy az ilyen jellegű bűncselekmények tényleges száma ennek akár a tízszerese is lehet.
Ezért is keltett feltűnést, hogy ez év júniusában a Készenléti Rendőrség Kiemelt Ügyeket Felderítő Főosztály Életvédelmi Osztálya bravúros nyomozással – nem kevesebb mint tizenhat évvel az elkövetés után – kiderítette egy monori biztonsági őrről, hogy megölte újszülött gyermekét.
A magyar büntetőjog évszázadokon át halálbüntetéssel fenyegette a gyermekölést elkövetett anyákat. Werbőczy István Hármaskönyve (1514) alapján halállal lakolt a csecsemőgyilkos:
Mindazáltal tudnunk kell, hogy az asszonyok és nők ellen is abban az esetben, ha közülök valamelyik a férjét vagy szülőjét, avagy saját magzatait gonoszul megöli vagy megöleti (mivelhogy ez hűtlenség vétkének számába esik) éppen, mint a férfiak ellen, főbenjáró ítéletet kell hozni és kimondani.
A 18. században e bűntett megelőzésére elrendelték a viselős hajadonok megseprűzését, illetve a községi elöljáróság felügyelete alá helyezésüket. Az 1792. évi büntetőjogi javaslat kimondta:
Az anyának nemcsak a saját maga által kezdeményezett bármely olyan tette számít csecsemőgyilkosságnak, amelynek rendes és az anya előtt is ismert folyamata szerint a csecsemő halála bekövetkezett, hanem a csecsemő élete fenntartásához szükséges anyai kötelesség gonosz szándékú elmulasztása is csecsemőgyilkosságként büntethető.
A 19. század elejétől valamelyest enyhült a cselekmény megítélése: a halálbüntetés helyébe az időleges rabság lépett, illetve ha a gyermek halálát a szülés eltitkolása, avagy segítség hiánya idézte elő, akkor időleges fogságot szabtak ki. A Csemegi-kódex (az 1878. évi V. törvénycikk) már kiemelte az emberölés fogalomköréből a gyermekölést:
Azon anya, aki a házasságon kívül született gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli: öt évig terjedő börtönnel büntetendő.
A Kádár-rendszerben a Btk. (1961. évi V. törvény) már nem tartotta fenn az emberölésnek ezt az enyhébbnek minősülő esetét, azzal az indoklással, hogy a nők társadalmi helyzetében, a társadalmi és gazdasági viszonyokban bekövetkezett alapvető változásokra figyelemmel az szükségtelenné vált.
A rendszerváltozás után is erőteljesen hullámzott a csecsemőgyilkosság büntetőjogi megítélése.
1999. március 1-jétől a Btk. ismételten önálló bűntettként üldözte az újszülött megölését. Ennek alapján az a nő, aki gyermekét a szülés alatt, vagy megszületett gyermekét közvetlenül a szülés után megölte, kettőtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel számolhatott.
2003. március 1-je után ez a szabály kikerült a törvényből, és a szülő nő az újszülött megöléséért már minősített (14 év alatti személy sérelmére elkövetett) bűntettért felelt, amelyet a Btk. tíztől tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel rendelt büntetni. A jelenleg hatályos Btk. nem változtatott a korábbi szabályozáson, azaz minősített esetként szabályozza a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölést.
Kónya István, a Kúria elnökhelyettese szerint
a gyermekek sérelmére elkövetett emberölések büntetéskiszabási gyakorlata rendkívül megosztott, mivelhogy az ítélkezés során az egyes cselekményeknél a hangsúly, a büntetőjog figyelme az ártatlan áldozatokról átterelődik az elkövetőre, a cselekmény indítékára, motívumára, vagyis a tettarányos büntetés érvényesül.
A Kúria 3/2013. Büntető jogegységi határozata szerint a 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett emberölésnél a minősítés szempontjából kizárólag a sértett életkorának van jelentősége, azaz közömbös, hogy védekezésre képes volt-e vagy sem. E minősített eset alá tartozik az újszülött megölése, nevezetesen az, amikor a szülő nő gyermekét a szülés alatt vagy közvetlenül a szülés után szándékosan megöli.
Mindazonáltal az újszülöttnek a szülés tartama alatt vagy közvetlenül azt követően az anya általi megölése kapcsán – igazságügyi orvos- és pszichológus szakértő bevonásával –
tisztázni szükséges, hogy az a különleges állapot, amely az újszülött világra hozatalával jár, befolyásolta-e
(és ha igen, milyen mértékben) az elkövetőt a cselekményében. Ennek ugyanis a büntetés kiszabásánál jelentősége lehet, miként annak is, hogy a szülő nőt milyen ok vezette az ölésre. Így a házasságon kívül szülő nő esetében figyelembe kell venni, hogy a magárahagyatottság érzése, a szűkebb környezet rosszallásától való félelem olyan motiváló tényező, amely számottevő enyhítő hatást jelenthet.
Az a körülmény, hogy az elkövető titkolja a terhességét, nem tesz előkészületeket a szülésre, nem vesz igénybe orvosi ellátást, gondozást sem, önmagában még nem alapozza meg a cselekmény előre kiterveltkénti minősítését.
Cseres Judit pszichológus az Újszülött-gyilkosságok – Titok és a megelőzés lehetőségei című tanulmányában 268 esetet elemezve arra a megállapításra jutott, hogy
a bűncselekmények kulcsmozzanata minden esetnél a terhesség titokban tartása volt.
A terhesség eltitkolásának fő oka
A vizsgált személyek 19 százalékánál (49 esetben) fogant tiltott kapcsolatból a magzat. Harmincnégy lány és tizenegy rendezetlen helyzetben élő fiatal nő alkalmi ismeretség következtében lett terhes, három nő pedig erőszak, illetve zsarolás áldozataként.
A pszichológus szerint ezeket a kapcsolatokat a társadalom többé-kevésbé általában tolerálja, illetve közömbösen szemléli, az érintett nők életében a valódi fenyegetést a családon belül kell keresni, mégpedig a családfő személyében.
Ez különösképpen érvényes a falusi környezetre, AHOL a család tekintélyét, presztízsét féltik, tartanak attól, hogy a terhesség miatt megszólják őket az emberek, szájára veszi a falu népe a családot.
A vizsgált esetek többségére jellemző, hogy a lányok, fiatal nők serdülő korukban – álszeméremből, nemtörődömségből – nem kapták meg családjuktól a későbbi szexuális élethez elengedhetetlen alapinformációkat.
A titokban világra jött újszülöttek csaknem fele anyja szülés utáni passzív magatartásába halt bele (például elvérzik, a padlóra esik szülés közben), 28 százalékuknál a fulladásos halál sem utal erőszakos elkövetési módra. Volt olyan nő, aki a nadrágjába szült és ott fulladt meg a csecsemő.
Az elkövetők harmada viszont tettlegesen is bántalmazta újszülöttjét: 51 nő saját kezével vagy a köldökzsinórral fojtotta meg, 16-an szúró vagy vágóeszközt használtak a gyilkossághoz, míg négyen falhoz, padlóhoz vágták újszülöttjüket.
A csecsemőgyilkosság önmagában még nem szünteti meg az anya titokkényszerét, a konfliktus végleges megoldását számára a kis holttest eltüntetése jelenti. A vizsgált elkövetők többsége valamilyen textildarabba csomagolta halott csecsemőjét, nejlonszatyorba tette, és úgy rejtette el valahová.
Az árnyékszékben szülők a helyszínen hagyták, vagy az emésztőgödörbe dobták. A falun élők elásták, a városiak kukába tették. Akik elhagyott helyen (erdőben, lakatlan házban) szültek, ott hagyták az élettelen testet, mások vízbe dobták, szeméttelepre vitték. Akadtak olyan anyák is, akik megmagyarázhatatlan megoldást választottak, például elégették, a disznók elé vetették, vagy a mosógépben álló szennyes vízbe dugták újszülöttjük holttestét.
A csecsemőgyilkosságok megelőzésére több program is született.
Kifejezetten a bajba jutott anyák számára szereltek fel inkubátorokat több mint harminc kórház előtt.
Az inkubátorba betett baba szüleit nem keresi a rendőrség, a gyermeket viszonylag rövid várakozási idő után örökbe lehet fogadni. Ugyanakkor sok kritika is éri ezt a módszert, hiszen nem tudni, ki tette be a dobozba a bébit, és vajon önként tette-e, és a gyermek identitása is sérül. Gyakorlati szempontból az is aggályos, hogyan jut el a frissen szült anya egy nagyvárosig a síró újszülöttel, ráadásul nehéz friss listát találni az inkubátorokról.
Az Európai Unió Daphne programjának jelentése például egyenesen gyerek- és nőellenesnek nevezte a kihelyezett inkubátorokat, mondván, semmi sem bizonyítja, hogy a dobozok segítenének megelőzni a gyermekgyilkosságokat.
A jelentés szerint a gyermekek elhagyásának fő oka a szegénység. Ezt követi az anya fiatal kora vagy az, ha egyedülálló, a csecsemő fogyatékossága, illetve a szülés utáni depresszió.
Utánanézett az inkubátorügynek az ombudsman is, aki a 2013-ban közzétett jelentésében a csecsemőgyilkosságok megelőzéséhez inkább tanácsadói hálózat és ingyenes segélyhívószám működtetését javasolta. Az alapvető jogok biztosa megemlítette az anonim szülés lehetőségét is, amely szerinte megoldás lehetne a feltárt problémák kiküszöbölésére.
Két parlamenti képviselőnő, Szél Bernadett és Ertsey Katalin hét évvel ezelőtt törvényjavaslatot nyújtott be az Országgyűléshez, amelyben
azt indítványozták, hogy a gyermeküket megtartani nem akaró várandós nők nevük megadása nélkül vehessenek igénybe terhesgondozást, majd szülésükhöz kórházi ellátást.
Az így megszületett gyermekek hat hét után örökbe fogadhatóvá válnának. Ámde a parlament egészségügyi bizottsága még a határozati javaslat tárgysorozatba vételét is leszavazta. Ellenérvként elhangzott, hogy jó néhány jogi és adatvédelmi kérdést meg kell vizsgálni a jogszabályhoz, így egyebek közt ki kell zárni, hogy az anonim szülés során a tiltott dajkaanyaság teret nyerjen Magyarországon.
Negyedszázada a csecsemőgyilkosságok megelőzésére hozta tető alá Budavári Zita a Bölcső Alapítványt, amely azóta fő feladatának a krízisterhesek és a válságban élő várandós anyák megsegítését tekinti. Az első terhes nő 1995 júniusában jelentkezett náluk,
azóta több mint 1800-an kértek segítséget.
A kuratórium elnöke szerint összesen 1150 újszülött kapott esélyt arra, hogy gondoskodó családi környezetben nőhessen fel. A segítséget kérők között akadt tizennégy és fél éves kamaszlány, valamint 48 esztendős asszony is. Több mint felük hajadon volt, míg a többiek házasságban, élettársi kapcsolatban, elváltan vagy özvegyen éltek. Minden ötödik nő mégis hazavitte a nem várt újszülöttet, míg négyötödük az örökbeadás mellett döntött.
(Borítókép: Frank Molter/picture alliance via Getty Images)