Egyre több baglyot ütnek el az utakon, ugyanis a ragadozó madarak evolúciósan nem alkalmazkodtak az éjszakai járműforgalomhoz – mondta a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, Orbán Zoltán.
Mint arról beszámoltunk, az ember környezetszennyező és túlfogyasztásra hajlamos életmódja pusztítja a természetet, ötven év alatt a populációk többsége kihalt. Orbán Zoltán szerint a nagyüzemi mezőgazdaság veszélyezteti a ragadozó madarakat leginkább, mivel az a rágcsálókat és a baglyokat az utak közvetlen közelébe szorította.
A 4-es főút jász-nagykun-szolnoki szakaszát tartják a madarak legveszélyesebb útjának.
Egy 65 kilométeres útszakaszon egy nap alatt 113 bagolytetemet találtak a Hortobágyi Nemzeti Park munkatársai.
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője, Orbán Zoltán elmondta, hogy a probléma felismerése viszonylag új keletű, és a nem megfelelő emberi tevékenység okoz gondot ezúttal is.
A fő gondot az jelenti, hogy alapvetően változott meg az elmúlt 60-70 évben a mezőgazdálkodási technológia. Egyre inkább megszűntek azok a magas kórós szántószegélyek, ahol alapvetően megtalálták az életfeltételeiket a növények és az állatok. Ha ezeket is felszántják a gazdák, és megközelíti a szántó az útszegélyt, mondjuk, 4 vagy 5 méterig, akkor ez azt jelenti, hogy például a kis rágcsálóra vadászó baglyok számára a nagyüzemi mezőgazdasági terület a sok száz, akár több ezer hektár az ökológiai sivatag, ott nincs táplálék
– mondta a szakértő az Inforádiónak.
Egyedül a szántó és a közút közötti néhány méteres szegélyen találnak az állatok táplálékot, ahol vannak bokrok, fák, de „igen gyakran már a bokrok és a fák is hiányoznak erről a területről, amit a közútkezelő éppen a balesetveszély megelőzése érdekében rövidre nyír. Tehát az agrártájból ide tudnak menekülni a kis rágcsálók, itt tudnak élni, és természetesen ez mágnesként vonzza a kisebb rágcsálókkal táplálkozó állatokat, éjszaka a baglyokat is” – ismertette a szóvivő.
Bár sokszor nincs fa, bokor ezeken a részeken, az utat szegélyező karók, bóják ideális magasságúak ahhoz, hogy a bagoly onnan fülelve lessen a prédára. Az éjszaka reflektorral, újabban már egyre halkabban közlekedő autók pedig összezavarják a baglyokat, mert nem tudtak alkalmazkodni az éjjeli járműforgalomhoz:
„csapdaként fogságba ejti a madár tekintetét az autók fénye.”
A jóléti országokban, nyugaton és Magyarországon is a baglyok esetében az egyik legjelentősebb negatív civilizációs hatás az autók általi elütés.
Elsősorban nyugaton kutatják a megoldást, a bóják tetején olyan elforduló hengerekkel kísérleteznek, amelyek lehetetlenné teszik a madarak számára a beülést. Orbán Zoltán azonban úgy véli, hogy erre a problémára csak igen költséges megoldást fognak találni. Költséghatékony megoldásként a lassabb, óvatosabb vezetést látja.
Talán a sebességcsökkentés lehetne az egyik megoldás. De a legeslegjobb megoldás lenne, ami minden tekintetben orvosolná a nagyüzemi mezőgazdasági élőhely fa- és más egyedszámpusztító hatását, a természetközeli agrárgazdálkodás.
Eszerint a szántók szegélyén hagyhatnának egy 20-30 méter széles kezeletlen földsávot, mert akkor nem szorulnának a rágcsálók és velük ragadozóik az út szélére.