Kereken egy hónapja tart a 2023–2024-es tanév, és talán nem túlzás azt állítani: az első tanítási nap óta fénysebességre kapcsolt a kormánypártok és a változást szorgalmazó szervezetek között dúló számháború. Gyakorlatilag abban sincs egyetértés, hogy van-e tanárhiány, de még az OECD-adatokat is másképp értelmezik a felek. Cikkünkben visszatekintünk a legnagyobb port kavaró ügyekre.
Az oktatás hosszú évek óta nagy szeletet hasít ki magának a hazai nyilvánosságból, ám az elmúlt két-három évben minden eddiginél többen szólaltak fel a változás érdekében. Szinte nem telik el úgy nap, hogy ne érkeznének hírek, adatok, személyes beszámolók a tanárhiányról, az intézmények állapotáról és az egyéb, iskolákat érintő problémákról.
A reform reményében az Egységes Diákfront, a Civil Bázis, valamint a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) már szeptember 1-jére megmozdulást hirdetett, a Parlament előtt megrendezett eseményen a résztvevők alternatív plenáris ülést tartottak, ahol lefektették, milyennek kellene lennie a jövő oktatásának. Elhangzott többek között az esélyteremtő nemzeti alaptanterv ötlete, de természetesen az alacsonyabb munkaterhekről, valamint a nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülésről is szó esett.
A tiltakozók már ekkor jelezték, hogy a szeptemberi 1-jei – egyébként meglehetősen visszafogott – kiállás csak a kezdet.
Ma okosan, legközelebb haragosan
– fogalmazott Simkó Edit aktivista.
Rögtön az új tanév elején a döntéshozók is rögzítették elképzeléseiket, Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter a Vermesy Péter Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola új tagépületének átadásán azt mondta:
Bízunk abban, hogy a következő évek a magyar oktatás évei lesznek, amihez szükség van iskolafejlesztésre, a pedagógusbérek emelésére és arra, hogy legyenek diákok.
Novák Katalin köztársasági elnök a Temesvári Utcai Általános Iskola tanévnyitó és épületátadó ünnepségén beszélt arról, hogy „Magyarországon meg kell teremteni azokat a körülményeket, amelyek a pedagógusokat a közösség elismert, nagyrabecsült tagjaivá teszik”.
Az érdekvédők szerint ilyen típusú ígéretekre már korábban is volt példa, érdemi változás ugyanakkor máig nem következett be, ezért is döntöttek úgy, hogy a diákokkal karöltve folytatják a küzdelmet, szeptember 15-ére nagyszabású, hídfoglalással egybekötött tüntetést szerveztek. Az eseményre Orbán Viktort is meghívták, ám miután a miniszterelnök nem jelent meg a helyszínen, a diákok a Karmelita kolostor felé vették az irányt, menet közben azonban rendőrök állták el az útjukat.
Szeptemberben az érdekvédők nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy a megmozdulásokon túl számokkal, adatokkal vagy személyes történetekkel is alátámasszák, mekkora a baj.
A Szülői Hang felhívására online formában többek is közzétették, mit láttak, mit tapasztaltak az iskolákban. A legmegdöbbentőbb beszámolók az alábbiak voltak:
Miközben egyre csak gyűltek az ilyen típusú megosztások, Rétvári Bence az Origónak arról beszélt, hogy Magyarországon a diákok számához képest arányosan több a pedagógus, mint Finnországban, Japánban, Svájcban, Franciaországban, Németországban vagy az USA-ban. A Belügyminisztérium parlamenti államtitkára kiemelte azt is, hogy míg az alsó tagozatokon az OECD-átlag 14,6, addig hazánkban ez a szám 10,3, ami jelentős könnyebbséget jelent a nálunk tanítóknak.
A nyilatkozat nagy port kavart, Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezetének (PSZ) elnöke, valamint Nahalka István oktatáskutató egy sajtótájékoztatón próbált tiszta vizet önteni a pohárba.
„Ez nem felel meg a valóságnak, Magyarországon ugyanis speciális helyzet uralkodik, a közoktatás a szociális szféra feladatait is ellátja, vagyis egész napos iskolarendszer van. Ez mindenképpen pozitívum, ugyanakkor ebből kifolyólag a gyerekeket duplán kell számolni, hiszen ellátást kapnak délelőtt és délután is” – fejtette ki a szakszervezeti vezető.
Ugyanezen az eseményen Nahalka István az adatokat is ismertette, mint kiderült, a 2020/2021-es tanévben 20 587 pedagógus hiányzott a közoktatásból, míg a törvényben előírt minimumhoz képest nevelő- és oktatómunkát közvetlenül segítőből 14 032 fővel volt kevesebb. Összesen tehát további 34 618 főre lett volna szükség ahhoz, hogy az iskolák a jogszabályi keretekkel összhangban működjenek.
Később az oktatáskutató – már lapunknak nyilatkozva – arról beszélt, hogy a tanárhiány hátterében egyértelműen a bérek állnak, az áttörés ugyanakkor még mindig várat magára.
Arról, hogy mi várható az illetmények ügyében, Gulyás Gergelyt kérdeztük a Kormányinfón. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt mondta: uniós források nélkül is terveznek emelni, januártól ismét érkezik az általános 10 százalék, de a hátrányos helyzetű térségekben dolgozók 25-30 százalékkal is kalkulálhatnak. Ezt a mértéket a pedagógusok ugyanakkor keveslik.
Mint ismert, az elmúlt időszakban a bérek mellett a státusztörvény korbácsolta fel leginkább az indulatokat. Bár az új jogállási törvény csak januárban lép életbe, a tanároknak szeptember 29-ig kellett jelezni, ha nem kívánnak az új rendszerben dolgozni.
Egyelőre nincsenek pontos adatok arról, hogy hányan döntöttek a távozás mellett. A PDSZ képviselői az elmúlt időszakban többször is arról beszéltek: özönlenek hozzájuk a megkeresések azzal kapcsolatban, miként lehet a jogviszonyt megszüntetni. Ezzel szemben szintén a Kormányinfón Gulyás Gergely azt mondta: „Kifejezetten kevés tanár jelezte, hogy nem kíván a státusztörvény hatálya alatt dolgozni, lényegesen kevesebb, mint ahányan távozni szoktak a nyári időszakban. Nagyjából 700 távozóról van szó.”
Arról, hogy mire számíthatnak azok, akik maradnak, és milyen egyéb változások várhatók még ebben a tanévben, itt írtunk bővebben.
(Borítókép: Az Országos Tanévnyitó 2023. szeptember 1-jén. Fotó: Papajcsik Péter / Index)