A parlamenti ellenzéki pártoknak útkeresésről és az egymással való versengésről szólt az idei év; a kormánypártok számára 2023 fő tétjét a válságkezelés sikere és a külpolitikai nyomás kezelése jelentette. Mi lesz 2024-ben? A PegaPoll vezető elemzőjét, Kovács Jánost kérdeztük.
Összeállításunkban végigvettük a parlamenti pártok 2023-as évét, és arra is választ kerestünk, hogy a 2024-es választási év milyen kihívás elé állítja az egyes politikai szereplőket.
A 2022-es választási koalíció veresége útkeresésre és egymással való versengésre szorította az ellenzéki pártokat. A 2023-as év fő tétje számukra kettős volt: egyfelől a korábbi összefogás romjai alól előbújva minél sikeresebben újrapozicionálni magukat a kormányváltást akaró választók előtt, másfelől a gazdasági nehézségekből és a kormányzati válságkezeléssel szembeni elégedetlenségből fakadó, pesszimistább közhangulatot felhasználni a kormánnyal szembeni protesthangulat felkorbácsolására, valamint az ellenzéki alternatívaépítésre
– fejtette ki a PegaPoll vezető elemzője az Indexnek.
Mint fogalmazott, azok az ellenzéki pártok tudtak legalább részsikert elérni, kezdeményezőbb politizálást folytatni, amelyeknek a szervezeti erőforrásait nem kötötték le tartósan párton belüli feszültségek, vezetési válság és a konszolidáció hiánya. Kovács János szerint leginkább a DK és az úgynevezett demokratikus ellenzéken kívüli Mi Hazánk sorolhatók ide. A többiek részleges névváltoztatással, ideológiai irányjelzők kitételével (pl. „konzervatívok”, „zöldek”, „igazi baloldal”), néhány témabirtoklási kísérlettel (pl. akkumulátorgyárak, külföldi vendégmunkások, közoktatás) vagy – miként a Momentum – a Gyurcsány Ferenctől való távolság hangsúlyozásával igyekeztek újrarajzolni a helyüket a politikai koordináta-rendszerben, egyúttal „létigazolást” adni a választók előtt saját politikai hasznosságukról.
A Demokratikus Koalíció számára a legfőbb tét az volt, hogy kiszervezze a „kívülről jött” miniszterelnök-jelöltre és az őt támogató pártokra a korábbi választási vereség felelősségét, miközben támogatottságát, szervezeti erejét és innovációs képességét felhasználva domináns pozícióra tesz szert az ellenzéken belül.
Ezt az ambíciót jórészt beváltotta Gyurcsány Ferenc pártja, a régóta kitűzött integráló szerepet pedig a jövő évi önkormányzati választásokra megkötendő választási megállapodásokkal és azok politikai záradékával érheti el. Erre a többi ellenzéki párthoz képesti támogatottsága, »politikai gravitációs ereje« okán jóval kedvezőbb esélye van, mint a szervezetileg instabilabb, politikai súlyát tekintve visszaszoruló vagy marginalizálódó versenytársaknak
– fogalmazott a PegaPoll vezető elemzője. Úgy látja, a DK szempontjából 2023 „nagy, beváltatlan ígérete” maradt az árnyékkormány, hiszen annak működését – valódi váltópárti szerep hiányában – viszonylag „csekély figyelem övezi”.
Az MSZP ciklusok óta kísérletezik a márkaváltással, ahogyan programszinten a baloldali politika neoliberális receptektől való megtisztításával is.
Protestpárti pozícióban, karizmatikus vezető és állandó pártszövetséges – korábban a Párbeszéd – hiányában azonban leginkább csak társutas szereplőként érvényesülhet a következő választási tétmeccsekre készülve
– vélekedett az elemző.
A szocialisták számára a jövő év vízválasztó lesz Kovács János szerint: az európai parlamenti és az önkormányzati választások nyomán kirajzolódhat, hogy mennyire stabil lábakon áll a párt ellenzéken belüli szervezeti autonómiája, van-e szükség önálló MSZP-re.
Az LMP – Magyarország Zöld Pártja és a Párbeszéd–Zöldek egyaránt a zöldpárti értékek legautentikusabb képviselőjének tartja magát, miközben a magyar pártrendszerben aligha tud érvényesülni egyszerre két zöldpárt.
»Összefogáspártként«, a »politikai gombdísz« pozíciójában épp azok az ökopolitikai, környezetvédelmi ügyek kerülnek a jobboldal–baloldal törésvonal értelmezési keretébe, amelyek más körülmények között felhajtóerőt biztosíthatnának a zöldpolitikának. E kispártok számára a legfőbb tét az, hogy médiapártként mennyire tudják tényleges támogatottságukhoz képest látványossá, következésképp nehezen megkerülhetővé tenni magukat, hiszen politikai jövőjük csak egy szélesebb szövetség részeként biztosított
– mutatott rá az elemző.
A Momentum számára 2023 fő tétje a vezetőváltásokat, kilépéseket és átigazolásokat követően a sorok rendezése és a párt növekedési képességének visszanyerése volt. A Demokratikus Koalícióval való látványosabb konfrontálódás az elemző szerint nem járt együtt küldetés- és identitásadó profiltisztítással, miközben a pártelnöki és a közösségi vezetői szerep tartósan szétváltak egymástól, ezt csak az év végi lemondás (Gelencsér Ferenc távozott az elnökségből) és kilátásba helyezett tisztújítás látszik feloldani.
A jövő év a Momentum számára a középpárttá válásról és az ellenzéki kínálat megújításának kísérletéről vagy a kispárti szerepben ragadásról és az »SZDSZ-esedésről« fog szólni. A párt számára bravúros volna az is, ha 2024-ben sikerülne megismételnie a 2019-es EP-választási szereplését, miközben az önkormányzati választásokon ügyes jelöltállítási és szövetségi politikával megerősítené országos beágyazottságát – enyhítve támogatottságának aránytalan településszerkezeti mintázatán
– állapította meg Kovács János. Emellett úgy véli: Donáth Anna helyzetén nem fog könnyíteni, hogy a közelmúltban a DK-val való erőteljes konfrontáció kommunikációs stratégiáját jelölte ki a pártja számára, miközben a Momentum jövőre, az önkormányzati választásokon valamilyen mértékű együttműködésre kényszerül majd Gyurcsány Ferenc pártjával is.
A Jobbik számára az idei év a „hard reset” éve volt, melynek során a párt egyszerre igyekezett ideológiai karakterét, szervezeti hátterét és autonóm politizálási képességét restaurálni.
A fő tét az újabb vezető- és profilváltás utáni konszolidáció, illetve a húzóerőt jelentő témák megtalálása volt
– jelentette ki az elemző. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt hónapok közvélemény-kutatási adatai „komoly bizonytalanságot mutatnak” a Jobbik jövőjét illetően, amit a párt jövő évi választási szereplései oszlathatnak vagy mélyíthetnek el.
A Mi Hazánk sikerként könyvelhette el az önálló pártlistával való parlamentbe jutást 2022 tavaszán.
A radikális párt számára az azóta eltelt időszak fő tétje a stagnálás vagy a további erősödés, utóbbival együtt az önálló pólusképzési ambíció beváltása volt. A Mi Hazánk sikerrel helyezett fókuszba olyan populáris témákat, amelyek alkalmasak voltak a párt által kínált, nonkonform válaszok közbeszédbe való beemelésére
– emelte ki Kovács János.
Az elemző hozzátette: nemcsak az egykori, radikális Jobbik egyes programelemeit porolták le, de merítettek az amerikai jobboldal, különösen a republikánus jobbszárny szimbolikus politikai témakészletéből is (pl. fegyvertartás liberalizálása, kötelező oltás elutasítása, a „big pharma” elleni harc, identitáspolitikai küzdelem stb.).
A 2024-es év fő tétje a Mi Hazánk számára az, hogy képes lesz-e harmadik erőként bebiztosítani magát a pártrendszerben, jobbról ígérve ellenzékváltást, egyúttal megrepeszteni azt az »üvegplafont«, ami a további bővülés egyik legfőbb akadálya
– fejtette ki az elemző.
A kormánypártok számára 2023 fő tétjét a válságkezelés sikere és a külpolitikai nyomás kezelése jelentette. Bár a recesszió és az európai viszonylatban kiugróan magas infláció a PegaPoll vezető elemzője szerint sebezhetővé tette a hatékony válságkormányzás és a „háborús miniszterelnök” imázsát, ezt mégsem tudta előnyére fordítani az ellenzék.
A kormány kedvezőtlen külpolitikai légkörben is képes volt a több irányú érdekérvényesítésre, bár az Európai Bizottsággal és a NATO-szövetségesekkel való időnként feszült viszony nyilatkozatháborút hozott. A Fidesz–KDNP számára 2024 fő tétje az európai politika színpadán az EP-választást követően egy szuverenitáspárti szövetség létrehozása, ami egyszerre erősítené a nemzetállami autonómiát és Európa stratégiai autonómiáját a transzatlanti szövetségen belül. Nyugodtan idesorolhatjuk a befagyasztott kohéziós források feloldásának célját is
– közölte Kovács János.
A hazai tétadásról azt mondta, hogy leginkább az önkormányzati választások körül forog: az ellenzék 2019-eshez hasonló, relatív sikerének megakadályozása, az elvesztett vagy meggyengült bástyák visszahódítása, az ellenzék gazdasági hátországának szűken tartása. Az elemző szerint az önkormányzati választásokon különösen nagy hangsúlyt kaphat a főváros mint pártpolitikai csatatér.
(Borítókép: Németh Emília / Index)