Kijöttek a legfrissebb OECD-adatok a bejelentett munkát terhelő állami elvonásokról az egyes országokban. A számokból látszik, hogy járulékcsökkentés ide vagy oda, Magyarországon még mindig kimagaslóan drága a foglalkoztatás. 

Az OECD-statisztika alapján készült ábra azt mutatja meg, a legálisan foglalkoztatott munkavállalóra fordított összeg mekkora része marad az alkalmazottnál, és mekkora része vándorol az államhoz különböző adók és járulékok formájában. Minél nagyobb az utóbbi aránya, annál nagyobb teljes ráfordítást igényel az alkalmazott nettó bérének emelése a munkáltató részéről. 

A tagországok közül magasan Belgium vezet az elvonások tekintetében, a legkevesebbet pedig Chilében nyúlja le az állam. A skála két végpontja között hatalmas, 47 százalékpontos szakadék tátong, de ez persze az adott országok nagy ellátórendszereinek feljettségén is tetten érhető. 

Érdekes a magyar helyzet, hazánk ugyanis összesítésben a harmadik helyet foglalja el az állami elvonások rangsorában, ezzel a régió országai közt Magyarországon messze a legdrágább a foglalkoztatás. A 0,8 százalékpontos javulás ellenére a többi országgal összevetett helyezésünk még romlott is 2015-höz képest, amikor Ausztria még megelőzött minket ezen a téren. Míg Lengyelországban 35,8, Szlovákiában 41,5, Csehországban pedig vándorol az államhoz, itthon a német szinttől épphogy lemaradva 48,2 százalékot visznek el a terhek. Vagyis ha a munkáltató mondjuk

Ehhez képest a magyar szociális ellátórendszer színvonala elég sok kívánnivalót hagy maga után a szánalmasan alacsony minimálnyugdíjjal és a  romokban heverő egészségüggyel, hogy csak a leglátványosabb dolgokat említsük. 

A regionális összehasonlításban magas szintű magyarországi elvonásnak több kellemetlen mellékhatása is van:

• egyrészt hátrányban vagyunk a szomszédokkal szemben a multinacionális cégek idetelepüléséért folytatott versenyben (jelenleg is van olyan billegő gigaberuházás, amiben a V4-ek szóba jöhetnek: az európai Tesla-gyár);
• másrészt mivel Magyarországon drága bért emelni, a fizetések nehezebben mozdulnak felfelé, ez pedig a piaci- és a közszférát is egyre súlyosabban érintő munkaerőhiány elsődleges okozója (igaz, a bérek lassú növekedésében az is benne van, hogy néhány szektort kivéve alig-alig javul a magyar termelékenység).

A kormány 2017-től 22 százalékosra csökkentette a munkaadók által fizetendő szociális hozzájárulás mértékét, 2018-tól pedig jön a 20 százalékos szint, de amint az az ábráról is leolvasható, önmagában ezzel még nem fogunk felzárkózni a közvetlen versenytársak szintjére.