Az amerikai tévécsatornák fejeseinek nagy többsége ugyanis októbertől április végéig egy alternatív tévés univerzumban él, és a jövővel foglalkozik. A körforgás lényege ugyanis a megújulás, a népszerűtlen sorozatokat váltják az újoncok, amik aztán vagy megragadnak a műsorrendben és lesznek közönségkedvencek, vagy buknak, és pár rész után távoznak a képernyőről.
A stúdiók és tévék ezernyi ötletet kapnak évente, ezek közül pedig mindössze 40 sorozat készül egy pilotszezonban, azaz 4 százalékuk jut el a célvonalig, és ezek közül jó, ha tíz, azaz egy százaléknyi éri meg a harmadik évadot. Infografikánkon meglátja, hogyan készülnek és így nem készülnek az amerikai sorozatok.
A magyar gazdaság a kilencvenes években a nyugati működőtőke-befektetések (angol rövidítéssel FDI-k) egy legvonzóbb terepe volt. Az itt befektetett FDI-állomány összegében és GDP-arányosan is kiemelkedően magas a térség többi államához képest. A GDP-arányában a magyarországi FDI-állomány 2011-ben 60,3 százalék volt (igaz, 2009-ben még 78 százalék), miközben a térségi mintaállamnak számító Szlovákiában 53,4-60,2 százalék között változott 2007-2011 között, de a cseheknél is csak 50-64,6 százalék között volt, derül ki az OECD adataiból.
Budapesten mintegy 3700, a környező településeken pedig további mintegy 400 főtevékenységként taxis személyszállítást megjelölő egyéni vállalkozás és cég működik – derül ki az Opten cégszolgáltató összeállításából, amit a főváros új taxirendeletének apropóján készítettek. A taxis cégek közül nagyon kevés ad le éves beszámolót működéséről, ezek alapján a taxis piac árbevétele alig haladja meg az évi 6 milliárd forintot.
Jelenleg országosan több mint 7900 taxis személyszállítással foglalkozó vállalkozás működik. Ezek 90 százalékban egyéni vállalkozók, de sok olyan taxis is van, aki vélhetően bejelentés nélkül vagy minimális óraszámra bejelentett munkavállalóként dolgozik. A 7900 működő vállalkozással szemben tavaly 1789 végrehajtást indítottak, ami kifejezetten rossz arány.
Az Európai Bizottság szerdán kiadott jelentésében látványos ábrát közölt a magyar vállalatok adóterheléséről. Az elmúlt tíz évet végignézve úgy tűnik, GDP-arányosan most fizetik a cégek a legtöbb adót. Hiába csökkent a nyereségadó, eközben drámaian emelkedtek a különadók.
A 2011-ig a magánkasszáknál vezetett számlákon lévő, nagyon is valóságos megtakarítások 90 százaléka már rég nincs meg (kivéve azt a néhány tízezer embert, akik maradtak a magánpénztári rendszerben, és tavaly például bőséges reálhozamot értek el). A nyugdíjállamosításkor a kormány a kasszákban felgyűlt, közel 3000 milliárd forintnyi pénzt a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapba tette.
Majd a pénz felét, közel 1380 milliárd forintot az államadósság csökkentésére fordította (a grafikonon ez az első havi meredek esésnek az oka), bár ebből édeskevés látszik, a 80 százalék körüli államadósság alig változott az elmúlt években. A maradék 1550 milliárdot különféle költségvetési kiadásokra – például hiánylefaragásra, szociális intézkedésekre – költötte el.
493,6 milliárd forint, vagyis az éves előirányzat 56 százaléka lett az államháztartás központi alrendszerének hiánya március végére. Bár az első két hónap bevételi számai túl sok jóval nem kecsegtettek, a 154,1 milliárd forintos március havi hiányadat az előző évekhez képest jónak számít. Könnyen elképzelhető, hogy ennek hatására a kormány úgy dönt, nem mutat be újabb kiigazító csomagot a konvergencia programban. Csakhogy az igazi kockázatok inkább az év második felében várhatóak, ekkor derül ki, hogy mennyi pénz jön be az elektronikus útdíjból és a pénztárgépek online bekötéséből.
A becslések szerint akár háromszázezer magyar is élhet Nagy-Britanniában, míg a kelet-európai bevándorlók száma több millió lehet. David Cameron kormányfő a napokban egyértelművé is tette, hogy torkig van a bevándorlókkal, mert szerinte sokan kihasználják az ország szociális ellátórendszerét.
A 10 százalékos rezsicsökkentés lett mára a kormány legfőbb témája, és valóban: a lépéssel nagyjából húszezer forint ajándékot kap minden egyes háztartás. Igaz, a jobban élők többet, hiszen a medencék fűtése ugyanúgy 10 százalékkal olcsóbb lesz, mint a paneleké. Nemcsak ez a baj, hanem az is, hogy ez nem fenntartható lépés, Orbán volt államtitkára is azt mondta: „a rezsiproblémát csak nagyon rövid időszakra tudja kezelni a rezsicsökkentés”.
Évértékelőjében a miniszterelnök azt mondta, hogy 90 300 gyermek jött világra 2012-ben, több mint kétezerrel több, mint egy évvel korábban. "A kisbabáknak kedvük támadt megszületni" - mert a jövő tartogat valami biztatót.
Az adatokat a KSH közölte szerdán, a 2012-es csak becslés, de ezt használta a miniszterelnök is. Eszerint a gyerekszületésszám a 2010-es szintre ment vissza, de igen messze van akár a 2009-es adatoktól is.
A 2004 óta az Európai Unióhoz csatlakozott 12 ország közül nincs még egy olyan, mint Magyarország. Valódi különlegességünk nem is abban a jól ismert tényben rejlik, hogy itt a legmagasabb az adósságszint, hanem abban, hogy mi vagyunk az egyetlen ország, ahol a csatlakozástól a 2011 végéig eltelt években soha, egyetlen évben sem sikerült érdemben csökkenteni az adósságszinten. Az adósság növekedése most ugyan megállt, de ez a negyedévente érkező költségvetési megszorítások mellett (infografika itt) a magánnyugdíjpénzek államosításának köszönhető, ami nem más, mint a meglévő vagyon felélése a jövő terhére. A növekedési kilátásaink is rosszak, és az adórendszerünk sem lett sokkal versenyképesebb. A kiscégek adóztatása ugyan javult, de a javulás mértéke elmarad a globális átlagtól.
Ez a mutatvány egyetlen közép-kelet európai országnak sem sikerült. Még a bennünket fáradhatatlanul üldöző Máltának, és az éppen IMF-pénzre ácsingózó Ciprusnak sem. Mindkét országban 2008-ig ütemesen csökkent a közadósságszint, a tendencián a gazdasági világválság elleni költségvetési költekezés fordított. A magyar görbéhez a legjobban Lengyelország teljesítménye hasonlít, de nagy különbség, hogy a lengyel mutató 60 százalék alatt, a miénknél jóval alacsonyabb szinten áll, miközben az ország nyolc év alatt az Európai Unió leggyorsabban növekvő gazdasága lett.
A tavalyi számok azt mutatják, hogy a GDP arányában 30-50 százalék közötti, biztonságosan finanszírozható tartományban van az új tagországok fele. Ugyanakkor meredek, a minknél jóval gyorsabb ütemű eladósodásra ebben a csoportban is sok példa van. Ugyanakkor mindegyik esetre igaz, amit Málta és Ciprus kapcsán is kiemeltünk, hogy 2008-ig az adósságszint - a magyarral ellentétben - kisebb-nagyobb mértékben csökkent.
A válság 2008-as begyűrűzésével a szlovén adósság nőtt a legnagyobbat: a 24,9 százalékpontos növekedés bő duplázódást jelent (elemzésünk itt). A lett kormányok is megkétszerezték az állam eladósodottságát az utóbbi években, az adósságnövekedés a 2011 év végi adat szerint 22,4 százalékpont volt. Ugyanezt a mutatványt (a bő duplázást) csinálta meg Litvánia is a maga 23 százalékpontos növekedésével, és Románia is, ahol a 2008-as 13 százalékról 33 százalékra ugrott az adósságmutató.
Szűkebb értelemben vett versenytársainknál is nőtt az eladósodottság, Szlovákiában 15,3 százalékponttal (részletek a szlovák gazdaságról itt), Csehországban 12,1 százalékponttal, de a 40-43 százalék közötti mutatóikkal mindkét ország államadóssága a biztonságos, fenntartható tartományban maradt.
Az utóbbi években az EU-hoz 2007-ben csatlakozott Bulgária teljesített a legjobban. Az ország 2004 és 2008 között közel harmadára vitte le eredetileg is alacsony, 37 százalékos mutatóját, és a költségvetés a válság hatásait sem próbálta újabb hitelfelvételekkel tompítani. Ráadásul ez az ország az adósságcsökkentést úgy tudta levezényelni, hogy közben a gazdaság is jelentős és stabil (többször 5 százalékot is meghaladó) növekedést produkált, igaz, a bővülés üteme az utóbbi években már jóval alacsonyabb volt.
Mennyi pénzből gazdálkodjon a következő költségvetési időszakban az Európai Unió? Csütörtök óta ezen csatáznak az uniós kormány- és államfők Brüsszelben, ahol zuhog az eső, és ahol eurószázmilliárdokon megy a harc. Az unió működését finanszírozó, úgynevezett nettó befizetők többsége azt akarja, hogy csökkentsék a költségvetést, azok viszont, akik sok támogatást kapnak agrárcélokra vagy a kohéziós alapból, nem nyúlnának a korábban kialkudott főösszeghez.
Hogy mekkor az eltérés? Elég durva: 1033 milliárd euró az az összeg, ami az eredeti bizottsági tervben szerepelt a hétéves költségvetés egészeként, ennél 6 százalékal, 61 milliárddal kisebb, 972 milliárdos Herman van Rompuy kompromisszumos javaslata, és még ennél is 9 százalékkal, majdnem 86 milliárddal kisebb, 886 milliárdos az az összeg, amit a britek akarnak. Igaz, a hírek szerint most már a többi nettó befizető is faragna büdzsén. Hogy kik is ők?
Tavaly 128 700-an haltak meg Magyarországon. Majdnem negyven éve kellett temetni ilyen kevés magyart. Ez még akkor is jó mutató, ha a népességcsökkenés miatt is csökken a halálesetek száma, mivel a lakosság folyamatosan öregszik, márpedig a magasabb életkor növeli a halálozási arányt.
A második világháború utáni negatív rekord 1993 volt, a fekete évben több mint 150 ezren hunytak el. Azóta ez a szám, kisebb döccenőkkel, de csökken.
Hogy a népességcsökkenést kiszűrjük, a KSH adatbázisából azt a számot vettük elő, ami arányaiban mutatja, hogy ezer lakosra hány haláleset jut. Ugyanakkor például az idei első nyolc hónap adatai szerint többen hunytak el, mint a tavalyi hasonló időszakban.
Miután pénteken elengedtük a Budapesten börtönbüntetését töltő azeri baltást gyilkost, aki otthon nyomban kegyelmet kapott, majd nemzeti hős lett – a magyar-örmény diplomáciai kapcsolatok pedig szinte ugyanolyan gyorsan megszakadtak –, senki nem tudott nem arra gondolni, hogy van valami titkos alku Baku és Budapest között, és ez az alku sok-sok pénzről szól. Már csak az előzmények miatt sem.
Augusztus közepén napvilágot látott a hír, hogy a magyar államadósság finanszírozását a honi gazdaságpolitika sajátos útjának megtervezői többek között azeri kötvénykibocsátással képzelnék el, hadd lássák rettegve Washingtonban, hogy a Valutaalapon kívül is van élet. Az országban a nyár elején Orbán Viktor vezetésével magyar kormányzati delegáció járt, és többek között a gazdasági együttműködés felfuttatásáról tárgyalt. És van is honnan felfuttatni.
Európán olyan szárazság vonul végig, amilyet ötven éve nem láttak. A magyar kukoricatermés majdnem fele elveszhet, lehet, hogy a repcét és az őszi kalászosokat el sem tudják majd vetni. A FAO, az ENSZ élelmiszerügyi és mezőgazdasági szervezete azt jósolja, hogy olyan élelmiszerválság jöhet, ami az öt évvel ezelőttin is túltehet.
Az akkori, 2007-2008-as élelmiszerválság idején a magyarországi gabonaféleségek és a belőlük készült élelmiszerek, illetve alapanyagok árai két év alatt 40-80 százalékkal nőttek.
Kiket ölelgetett a legtöbbet Kádár, kivel váltott a legtöbbször csókot? Íme a kortárs kommunista pártvezetők elitmunkaversenyének a végeredménye, ahol bizony csak a középmezőnyben végzett Kádár János.
Volt, ahol bajban voltunk, honnan is számítsunk a hatalom kezdetét. Mao Ce-tungnál (aki már 1945-től a kommunista párt első embere volt) például azt vettük figyelembe, amikor a polgárháborút megnyerve a kommunisták 1949 október elsején kikiálltották a Kínai Népköztársaságot. Gustav Husáknál viszont a párt irányításának átvételénél indult a számlálónk (1969. április 17.), és nem 1975. május 29-én, amikor Csehszlovákia elnöke lett. Brezsnyev 1960-ban lett a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, de mi 1964. október 14-ét számítjuk, amikor a hatalom valódi birtoksa, azaz a párt első titkára lett.
Megnéztük egy másik szempontból is a hosszú ideig hatalmon lévő kommunista diktátorokat: ki hány évesen lett az országa rettegett ura és ki bírta legtovább. A lengyel Gomulka például 65 évesen, a többiekhez képest ereje teljében távozott, mégha a gdanski lázadás miatt végül is megrendült egészségi állapotára hivatkozva állították félre. Honecker hozzá képest már öreg veterán volt, mire Brezsnyev támogatásával sikerült kifúrnia Ulbrichtot, szintén egészségügyi kényszernyugdíjazással. A kései indulás ellenére csak 1989 söpörte el Honeckert, aki még öt évvel élte túl a nem csak számára végzetes évet.
Az ötven bajnoki góljával friss európai aranycipős erős hajrájának köszönheti a címet. A 34. fordulóban még 41-41 gólon állt Messi és Ronaldo, majd jött a spanyol bajnoki címet végleg eldöntő meccs Barcelonában, ahol Ronaldo gólt szerzett, Messi pedig nem. A rangadó utáni, lényegében tétnélküli meccseken (négy is volt, mert ekkor pótolták be a 20. fordulót is) Messi kilenc gólt szerzett, Ronaldo viszont - hiába talált be minden mérkőzésen - csak négyet. Így álltak meg végül 50-46-nál.
Messit a szezonban elkerülték a sérülések, csak kétszer nem volt kezdő a bajnokságban. Még a harmadik fordulóban, a Real Sociedad ellen csak a hatvanadik percben szállt be, amikor két gyors góllal egyenlített a hazai csapat. Messi csereként nem tudott segíteni a katalánokon. Majd március elején sárga lapok miatt eltiltását töltötte, nélküle is nyert a Barcelona a Gijon ellen. Felfrissülve duplával tért vissza, és nyolc fordulón keresztül rendre eredményes volt a kispadozás után (nyolc meccsen 13 gól). Messi egyébként 65 percenként talált be a bajnokságban.
Cristiano Ronaldo munkabírása és egészsége szintén kivételes, minden bajnokin pályára lépett, egyszer nem volt kezdő, akkor a félidőben küldte őt be Mourinho, de hiába, mert kikapott a Real a Levantétól. Kétszer pedig a nyolcvanadik perc körül pacsizhatott a pályáról lekocogva a cseréjével.
Ronaldo Messinél egyenletesebben szórta a gólokat, csak tíz olyan forduló volt, amikor nem talált be, Messinek 12. (Érdekes, hogy az első tíz fordulóban háromszor is előfordult, hogy sem az argentin, sem a portugál nem lőtt gólt. Erre később már nem volt példa). Ronaldo hét mesterhármasig jutott, ötször duplázott. Messi kétszer is négyet szerzett, hatszor mesterhármast ért el, hétszer duplázott. A portugál átlagosan 73 percenként szerzett gólt.
Egyikükkel sem fordult elő, hogy ne szerezzen gólt három egymást követő meccsen. Mint említettük, Messinek volt egy olyan sorozata, amikor nyolc bajnokin zsinórban ünnepelhette a gólját. Ronaldó csak hétig jutott, igaz kétszer is.
A Barcelona erősebben függ Messi teljesítményétől, a csapat góljainak 43,8 százalékát az argentin szerezte, Ronaldo a madridiak találatainak 38 százalékát lőtte. Előkészítésben is Messi a jobb: húsz asszisztja volt, szemben Ronaldo 13-ával.
Messi 66 meccsen játszott az idényben, ezeken 77 gólt lőtt. Egy meccse van még, a spanyol kupa döntője. Ronaldo 59 meccsen 63 gólt rúgott.
Törzsadat, hogy Helsinkiben annyi olimpiai aranyat nyertünk, mint sem előtte, sem azóta, darabra 16-ot. Még lenyűgözőbbé teszi az eredményt, hogy ekkor még csak 149 aranyat osztottak, így minden tizedik díjkiosztón a magyar himnuszt játszottak el. Magyarországot csak az Egyesült Államok és a Szovjetunió előzte meg az éremtáblázaton, Rákosi Mátyás legnagyobb örömére.
*nem vettünk részt
Nem volt előzmények nélküli a kiemelkedő magyar szereplés, a második világháború fényes sportsikereket (is) vett el Magyarországtól, közvetlenül előtte és utána is meghatározó szereplői voltunk a versenyeknek (Gerevich Aladár úgy nyert teljes pályafutása alatt tíz érmet, hogy 1932 és 1960 között kimaradt két olimpia).
A legrosszabb eredményt éppen legutóbb, Pekingben értük el, 302 aranyból csak hármat nyert magyar sportoló.
Ha érdekli, hogy mikor volt elképesztő hatékonyságú a magyar olimpiai csapat, azt megnézheti itt. Ha pedig arra kiváncsi, hogy mekkora helyet foglaltunk el az olimpia faluból, akkor kattintson ide.
Míg 1904-ben csak négyen utaztak el az Egyesült Államokban megrendezett olimpiára, hogy minden idők leghatékonyabb csapatát alkossák, 1980-ban a valaha volt legnépesebb magyar olimpia delegáció kelt útra, hogy versenyezzen Moszkvában. Összesen 263 sportoló foglalta el az afganisztáni szovjet invázió ellen tiltakozó nyugatiak bojkottja miatt szellőssé vált olimpiai falu jó részét. Arányaiban azonban nem ezen a foghíjas tornán volt a legtöbb magyar, hanem egy szintén súlyos történelmi árnyékban megrendezett játékon, 1936-ban, Berlinben.
*nem vettünk részt az 1920-as és az 1984-es olimpián
Mindössze négy magyar utazott ki 1904-ben az Egyesült Államokba, hogy részt vegyen a St. Louisban tartott harmadik újkori olimpián. Ez volt minden idők legkisebb magyar olimpiai küldöttsége, persze nem számítva ide az 1920-as és az 1984-es teljes távolmaradásunkat. Ekkor még a katonákból álló kardcsapatot a monarchia hadügyminisztériuma nem engedte indulni. A maroknyi magyar volt a torna legkisebb küldöttsége, az úszók remeklésének köszönhetően azonban mégis ötödikek lett az éremtáblázaton .
Halmay Zoltán négy évvel korábban még csak két ezüstöt nyert Párizsban, St. Louisban már két aranyat 50 és 100 yard gyorson, Kiss Géza ehhez rakott hozzá egy ezüstöt (egy mérföld) és egy bronzot (fél mérföld). A csapat másik fele atlétákból állt, Gönczy Lajos magasugrásban negyedik, ennek speciális változatában, a helyből magasugrásban ötödik lett. A negyedik versenyzőnk, a sprinter és távolugró Mező Béla helyezéseiről nincs adat.
A St. Louis-i csapat hatékonysága az olimpiákon hamar hatalmasra duzzadt csapatlétszám miatt megközelíthetetlen. Ha ezt tartottuk volna például a legutóbbi, pekingi olimpián, akkor 86,5 aranyat nyertünk volna. Vagy elég lett volna kimennie hat sportolónak. Mert Kínában 173 magyar sportoló nyert mindössze három aranyat.
Egy rövid visszatekintő: 2012. január 26-án járunk, Matolcsy Györgyöt a parlamenti költségvetési bizottság hallgatta meg, sok mindenről szó esik, egyebek között betekinthettünk a magyarok hálószobájába is:
Matolcsy György sikeresnek nevezte az egykulcsos adórendszert, amely szerinte nem csak a foglalkoztatást és a gazdaság fehéredését segíti, de a gyermekvállalást is ösztönzi. A tárcavezető szerint már az egykulcsos adóval kapcsolatos bejelentések is „megmozgatták a magyar férfiak és nők fantáziáját”, az elmúlt hat hónap népesedési adatai azt mutatják, hogy a születésszám elmozdult a növekedés felé. Úgy vélte, évtizedekig, talán évszázadokig az volt a szokás, hogy a gyermeket vállaló a szegénységet vállalta, ezt most a kormány megfordította.
A már a hírekre begerjedő magyar férfiaknál és nőknél az igazság pillanata 2011 februárjában jött el, ekkor kapták meg az első egykulcsos fizetésüket. (A kormányzati kommunikáció szerint ezzel mindenki jól járt, azóta kiderült, hogy azért mégsem mindenki.) Hogy aztán még aznap este a magyar férfiak és magyar nők nekiláttak, hogy apává és anyává váljanak, vagy vártak még pár hetet, azt nem tudhattuk, egészen mostanáig.
Az első igazi egykulcsos bébik 2011 novemberében, decemberében születtek meg. A KSH a héten jelentette meg a legfrissebb adatait a népesség számának változásáról, ebben már benne vannak a 2011 decemberi születésszámok is. Eszerint az év utolsó hónapjában 0,4 százalékkal kevesebb gyerek született, mint egy évvel korábban.
Abban egyébként igaza volt Matolcsynak, hogy az év első öt hónapjában még jelentősen csökkent az újszülöttek száma, majd júniustól elkezdett javulni a mutató. Hónapokra lebontva viszont az látszik, hogy novemberben már csak hat gyerekkel született több, mint egy évvel korábban, decemberben pedig megfordult a trend, és megint kevesebb gyerek született, mint 2010 utolsó hónapjában.
A Kemény-korszak leggyengébb négy évével fordulunk az olimpiára, mindössze egy Európa-bajnoki bronzot szereztünk ebben a ciklusban, most Eindhovenben.
A Pekingben megszerzett harmadik olimpiai bajnoki cím óta két világbajnokságot és két Európa-bajnokságot rendeztek (ami a vízilabdában ugye lényegében azonos erősségű), az ezek alapján összeállított éremtáblán mindössze hatodikok vagyunk.
A friss Európa-bajnok Szerbia mind a négy versenyen nyert érmet: világbajnoki arany és ezüst, Eb-arany és bronz. Horvátország háromszor volt dobogón (Eb-arany otthon, két világbajnoki harmadik hely), Olaszország két érmet nyert (vb-arany, Eb-ezüst), Montenegró most egy Eb-ezüstöt szerzett, és még a spanyoloknak is jutott egy vb-ezüst 2009-ben. Mi az egyetlen Eb-bronzérmünkkel csak utánuk következünk. Az egyetlen harmadik hely a legsoványabb eredmény két olimpia között Kemény vezetésével.
Kemény 1997-ben vette át a válogatottat, a 2000-es olimpiáig mindkét Eb-t megnyerte, a 98-as vébén másodikak lettünk. Három tornán három érem, két győzelem. Aztán jött az olimpiai arany.
2001 és 2004 között a kettőből egy vébét megnyert a csapat (2003-ban), a másikon érem nélkül maradt (2001). A két Eb-n két bronz jutott, az egyik Budapesten (2001), ami akkor csalódást keltett, utólag már becsülhetjük. Négy tornán három érem, egy győzelem. Aztán jött Kemény második olimpiai aranya.
2004 és 2008 között világbajnokságon és Eb-n már nem tudtunk győzni, de legalább mindenhol érmet szereztünk. A két vb-n két ezüstöt, a két Eb-n egy ezüstöt és egy bronzot. Négy torna, négy érem, győzelem nélkül. Aztán jött Kemény harmadik olimpiai aranya.
Peking óta viszont nemhogy a győzelem nem jött össze, négy próbálkozásból még dobogóig is csak egyszer jutottunk, a most zárult Európa-bajnokságon. Összesen 14 érem 1997 óta. Legutóbbi arany: pekingi olimpia, 2008.
1997 óta Szerbia, hol még Jugoszláviaként, hol Montenegróval közösen, hol már teljesen egyedül Európa-bajnokságon négy aranyat, két ezüstöt és egy bronzot nyert, csak 99-ben nem voltak dobogón. És nem gyengítette őket az sem, hogy Montenegró külön vált. Világbajnokságon a szerb éremtábla (különböző felállásokban): két arany, két ezüst, két bronz. Csak 2007-ben maradtak érem nélkül. Olimpián aranyat nem nyertek ugyan, de mindig dobogón voltak az elmúlt három alkalommal: egy ezüst, két bronz. Összesen 16 érmet nyertek 1997 óta. Legutóbb győzelmük: 2012, Európa-bajnokság, Eindhoven.
Peking óta: egy vb-arany és egy ezüst, egy Eb-arany és bronz. Négy érem.
Némasági fogadalmat tehetett Matolcsy György szilveszterkor, más magyarázatot nem találhatunk arra, hogy a vitorlákat tépő viharos körülmények között a pénzügyekért felelős miniszter január elseje óta senkinek nem adott interjút. Így ha a nemzetközi csapások elől hajolgatva gazdasági kérdésekről kell nyilatkozni, Martonyi János állja a sarat. Az elmúlt másfél hétben a külügyminiszter nyilatkozott a Reutersnek, az osztrák Kuriernak, a Guardiannek, a Le Figarónak, itthon pedig az Estének. Nemcsak interjút adott, írt is a European Voice-nak és külföldi kollégáinak is, valamint Esztergomban is beszélt az európai kritikákról.
Matolcsy György ehhez képest mindössze két levéllel vétette észre magát. Ezeket egy napon írta, az egyiket Mario Draghinak, az Európai Központi Bank elnökének, a másikat Olli Rehnnek, az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi biztosának küldte el, még kormányszóvívői tájékoztatón sem vett részt, nyilvános eseményen nem szólalt fel.
Második napja tudjuk, mi az, ami fújja fölfelé az államadósságot, mint egyszeri Barroso a jegybanktörvény ügyét, mi a magyar gazdaságpolitika legnagyobb baja.
Nem, nem Matolcsy György.
Hanem az alma és a körte. Pontosabban az, hogy a Magyar Nemzeti Bank, mint azt előbb Selmeczi Gabriella , majd másnap Szijjártó Péter elmondta, az almát hasonlítja össze a körtével, amikor mindenféle – egyébként az európai uniós módszertannak megfelelő – számításokkal azt az eredményt kapja, hogy a magyar államadósság 16 éves csúcsra nőtt. Hiába a harcunk – ami mondjuk nem saját zsebből megy –, az adósság, mint egy gonosz IMF-gólem, rendíthetetlenül nő, arányaiban is, nominálisan is.
Legalábbis az MNB adatai vagy az egyébként Matolcsy György felügyelete alá tartozó állami adósságkezelő szerint. Utóbbi szerint év végén a tavalyinál 500 milliárddal volt nagyobb a magyar adósság, míg a jegybank azt mondta: az adósság 22 931 milliárd forint volt szeptember végén, ami a GDP 82,6 százalékát jelenti (és egyben azt is elárulja, hogy a jegybank 27 761,5 milliárdos bruttó hazai termékkel számolt).
A fideszes politikusok szerint az a baj: az MNB nem vette figyelembe, hogy a GDP-t forintban számoljuk, míg az államadósság részben devizás kötvényekben van.
Ha ortodoxok lennénk, megelégednénk azzal, hogy Selmeczinek és Szijjártónak természetesen nincs igaza (ha igaza lenne, akkor még mindig 165 forinton fizetné minden magyar a frankhitelét). De persze levonhatnánk azt a következtetést is, hogy a fideszes politikusok szerint el kellene felejteni az árfolyamváltozásokat, a bizonytalan lebegtetés helyett jobb lenne egy jól kiszámítható, rögzített árfolyam.
De nem vagyunk ortodoxok. Nekünk tetszenek a meg nem írt tankönyvek, és nem akarunk bölcsebbek lenni Selmeczi Gabriellánál.
Ezért megtesszük azt, amit sosem tettek a hülyehasonlatos matektanáraink: az almát az almával, a körtét a körtével hasonlítjuk össze.
És sajnos rossz hírrel kell kezdenünk.
A magyar adósság tavaly szeptember végén nagyjából 8,7 almaszázalékkal magasabb volt, mint 2010 szeptemberének végén. Igaz, ennek részben – a szabolcsi gazdák őszinte bánatára – az alig emelkedő almaárak, vagyis szintén úgymond árfolyamhatások az okai. Körtében még rosszabb a helyzet, nagyjából 14 körteszázalékos volt az adósságemelkedés.
Akkor most a részletek.
Egy kiló alma tavalyelőtt szeptemberben 193,5 forint volt a KSH adatai szerint, míg tavaly 199,5 forint. A körte ára a 2010-es kilónkénti 340,5 forint után tavaly szeptemberben 334,3 forint volt. Az úgynevezett folyó áron számított GDP így tavaly nagyjából 140,155 milliárd kilogramm alma volt. Idén az MNB kalkulációjában szereplő 27 761 milliárd forint kevesebb, már csak 139,155 milliárd kilónyi almát jelent.
Ugyanígy számolva azt kaptuk, hogy az államadósságot tavaly ősszel 105,761 milliárd kiló almával lehetett volna megváltani, míg idén már 114,942 milliárd kilónyit kellett volna adnunk, hogy lenullázzuk magunkat. Így nőtt az adósságunk 8,7 almaszázalékkal, vagyis megközelítőleg 9,18 milliárd kiló almával egy év alatt.
Körtében ugyanez: a GDP-nk 79,647 milliárd kilóról 83,043 milliárd kilóra nőtt, az adósságunk viszont 60,102 milliárd kilóról 68,594 milliárd kilóra. Abszolút értékben az almáénál kevesebb, 8,491 milliárd kilós a növekedés, arányaiban viszont több, mint írtuk, meghaladja a 14 százalékot.
És akkor most jöjjön a következő feladvány. Ha egy dobozban két piros, két fehér és két zöld golyó van, hányat kell kihúzni, hogy biztosan maradjon benne egy alaptörvény?
Az elmúlt egy évben 133-mal nőtt a hatályban lévő törvények száma – derül ki a CompLex kiadó közleményéből. A jogi kiadó november 22-i állapotokat tükröző statisztikája szerint összesen több mint 7600 hatályos központi jogszabály van az országban.
Hétfőn a késő esti órákban új történelmi mélypontra zuhant a forint az euróval szemben: egy euróval 317,72 forintos rekordszinten is kereskedtek. A forint a Bloomberg adatai szerint hétfőn a világ legrosszabbul teljesítő devizája volt, már a kora délutáni órákig több mint 2 százalékot gyengült az euróval és a svájci frankkal, több mint 3 százalékot a dollárral szemben.
A forint árfolyama az utóbbi két hónapban került lejtőre. Július elsején még 264,7 forint volt az euró MNB-középárfolyama, és egészen szeptember elejéig egy ennél nagyjából 10 forinttal gyengébb, 3 százalékos sávban, 264 és 273 forint között mozgott az euró jegybanki jegyzése. Aztán a szeptember 8-i 275,7 forintos árfolyam egy hét alatt 288 forint közelébe emelkedett, majd szeptember 22-én már 292 forint fölött volt – ebben az időszakban jelentették be a végtörlesztést. A forint árfolyama október első napjai óta nem volt 290 forint alatt, október 27-e óta pedig már 300 forint alatti jegybanki középárfolyamot sem láttunk.
Szombaton megkezdődött az idei, október 31-ig tartó népszámlálás. Ennek apropóján a tíz évvel ezelőtti és a korábbi népszámlálások adataiban böngészünk.
És ékes bizonyítékát kaptuk annak, hogy az adatsorokból már évtizedek óta látszik: karcsúsodik, fogy, múlandóságba vész, kopik, csökken, sorvad, sőt-sőt-sőt, sorvadozik elfelé a magyarság, a magyar.
Magyarországon nem egészen 34 ezer német élt tíz évvel ezelőtt. Vagyis inkább 62 ezer. De ha úgy nézzük, akkor 53 ezer vagy éppen 88 ezer. Huszonegy évvel korábban még 31 ezren voltak. Vagyis inkább 37 ezren.
A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatai alapján úgy tűnhet: az adatgyűjtés tökéletesen alkalmatlan arra, hogy kiderüljön a nemzetiséghez tartozás. A felmérés során 2001-ben és 1990-ben kérdezték azt, és kérdezik a most szombaton induló népszámláláson is (válaszolni egyikre sem kötelező): milyen nemzetiségűnek valljuk magunkat, és milyen nyelvet tekintünk az anyanyelvünknek. Emellett tíz éve már azt is kérdezték, hogy családi, baráti közösségben milyen nyelvet használ – ezt most is kérdezik –, és azt is, hogy egy nemzetiség kulturális értékeihez, hagyományaihoz kötődik-e (ezt most nem).
A hatvanas évektől elsősorban a nők tömeges munkába állásának köszönhetően nőtt történelmi magasságokba a magyarországi foglalkoztatás mértéke – derül ki a 2001-es népszámlálás után közölt, 1930-ig visszatekintő adatokból. Idén ismét népszámlálás lesz, október elsején kezdődik, ebből az alkalomból a korábbi népszámlálások adataiban bogarászunk.
Az idei népszámlálási kérdőívből - a korábbiaktól eltérően – kimaradtak a nyaralókra vonatkozó kérdések. Ha magánügy, hát magánügy, teljes sötétben azért nem tapogatózunk. Tavaly – a KSH adatai szerint – 20 823 lakás épült Magyarországon, miközben csak 806 nyaraló, 2009-ben ennél is rosszabb volt az arány, 31 994 új lakásra 508 üdülő jutott.
A 2001-es népszámlálás idején nem egészen 3,7 millió embernek volt munkája, vagyis a lakosok alig valamivel több, mint egyharmadának – derül ki a KSH adataiból. A mostani foglalkoztatási adatok azt valószínűsítik, hogy az idei, október elsején, jövő szombaton induló népszámláláson – ahol már online is kitölthet – ennél magasabb lesz ez a száma, hiszen az augusztusi adatközlés szerint több mint 3,83 millióan voltak állásban (igaz, ez a mutató időarányosan így is alacsonyabb annál, mint amit a kormány tavaly megígért).
Az 1930-ig visszanyúló KSH-adatokból kiderül: a magyarországi foglalkoztatás a hatvanas-nyolcvanas években volt a csúcson. Bár abszolút értékben az 1980-as népszámlálás hozta a foglalkoztatási rekordot több mint ötmillió munkában állóval, arányaiban az 1970-es 48,3 százalék volt a legmagasabb érték. Igaz, ezekben a látványos statisztikákban jócskán szerepe volt – főként a nyolcvanas évektől – az úgynevezett kapun belüli, vagyis rejtett munkanélküliségnek (hiszen a jog szerint nemcsak jogunk, hanem kötelességünk volt, hogy dolgozzunk).
Negyven éve egy dolgozó nagyjából egy nem dolgozót (nyugdíjast, diákot, rokkantat) tartott el, a kilencvenes évek közepén már majdnem kettőt. A helyzet az ezredfordulóra csak kis mértékben javult, és – részben a 2008 óta hullámokban jelentkező gazdasági válságok hatására – érdemben azóta sem változott.