A brit hercegnő élete folyamán többször is megbánta, hogy a királyi családba született, mivel annak ellenére, hogy nemesi származása miatt különböző kiváltságokban részesült, ugyanennyi hátránya is származott belőle.
Már húsz éve annak, hogy elhunyt II. Erzsébet királynő húga, Margit hercegnő, aki sosem volt rest a normákkal szembemenni vagy épp ellenszegülni nővérének, az uralkodónak, aki pusztán amiatt került kivételezett helyzetbe, mert idősebb volt nála. Azoknak, akik látták A korona című, a királyi család történelmét feldolgozó sorozatot, talán túlzásnak tűnhetett az a lázadás, amit a Margit hercegnőt játszó karakterek jelenítettek meg a képernyőn, ám egyáltalán nem estek át a ló túloldalára, mivel a trónról lemaradt hercegnő a 71 éve alatt nem törekedett arra, hogy bárkinek is megfeleljen.
Margaret Rose, azaz Margit hercegnő 1930. augusztus 21-én született a skóciai Glamis-kastélyban, a királyi család egyébként főképp Margotnak nevezte. Az akkori belügyminiszter, J. R. Clynes is jelen volt a születésénél, amelynek anyakönyvezése több napot csúszott, mivel babonásak voltak, így nem akarták, hogy a 13. számmal szerepeljen a plébánia anyakönyvében. Bár édesanyja, Erzsébet anyakirályné azt szerette volna, hogy Ann Margaret legyen a neve, mivel jól hangzónak találta, ám az akkori királynak, V. Györgynek nem nyerte el a tetszését az Ann név, azonban a Margaretbe beleegyezett.
A gyerekkorát kezdetben a család különböző rezidenciáin, főképp Londonban és a windsori Royal Lodge-ban töltötte, ám a kis hercegnőről elterjedtek olyan pletykák, hogy süket és néma. Ezen találgatásoknak akkor lett vége, amikor először mutatkozott nyilvánosan bácsikája, György herceg esküvőjén 1934-ben. II. Erzsébet királynő és Margit hercegnő otthon tanultak édesanyjukkal, illetve egy skót nevelőnővel, Marion Crawforddal. Ugyan Erzsébet anyakirályné soha nem törekedett arra, hogy lányaiból több legyen, mint kedves, jól viselkedő, fiatal hölgyek, ám Mária királyné ragaszkodott az oktatás fontosságához. Margit hercegnő a későbbiekben bírálta is emiatt édesanyját, aki egyébként azt mondta, sajnálja, hogy lányai nem jártak iskolába, mint a többi gyerek, ám azt állította, hogy V. György király kérése volt, hogy a lányok iskolába adása helyett inkább nevelőnőt alkalmazzanak.
Margit hercegnő még csak ötéves volt, amikor nagyapja, V. György meghalt, így nagybátyja, VIII. Eduárd király került a trónra, aki alig egy évvel az uralkodás megkezdése után le is mondott róla. Mindezt azért tette, hogy feleségül tudjon venni egy elvált amerikai nőt, Wallis Simpsont. Királyként ugyanis az anglikán egyház feje is volt egyben, amely vallás nem engedélyezte, hogy olyan nőt vegyen feleségül királyként, akinek még él a korábbi férje. VIII. Eduárd király lemondásával pedig II. Erzsébet és Margit hercegnő apja, VI. György lett a király, így Margit hercegnő lett a trón második várományosa. Ezt követően a család be is költözött a Buckingham-palotába, Margit hercegnő szobájának ablaka pedig éppenséggel egy bevásárlóközpontra nyílt.
A második világháború kitörésekor Margit hercegnő és nővére a skóciai Balmoral-kastélyban voltak, ahol 1939 karácsonyáig tartózkodtak, és olyan hideg éjszakákat kellett átvészelniük, hogy az ágyuk melletti kancsókban megfagyott az ivóvíz. A karácsonyt a Sandringham-házban töltötték, majd a háború hátralévő részében a Windsor-kastélyba költöztek. A világháború idején ugyan azt tanácsolták, hogy a hercegnőket evakuálják Kanadába, azonban Erzsébet anyakirályné nem hagyta, így az Egyesült Királyságban maradtak. Ellentétben a királyi család többi tagjával, Margit hercegnőnek nem kellett semmilyen hivatalos kötelezettséget vállalnia a háború alatt, ezért volt ideje arra, hogy fejlessze tudását a zene terén, így tanult énekelni és zongorázni is. Gyakran adott elő dalokat musicalekből. Ugyan kortársai azt hitték, hogy elkényeztették a szülei, különösen az apja, aki megengedte neki, hogy 13 évesen sokáig fent maradjon.
Nevelőnőjük, Crawford teljesen kétségbeesett attól, hogy Margit hercegnőre ekkora figyelem irányul és még a hercegnő barátainak is írt egy levelet, amiben azt szorgalmazta, hogy a partijukra inkább hívják csak meg Erzsébetet, mivel Margit túlságosan felhívja magára a figyelmet. Ám Erzsébet anyakirályné egyáltalán nem bánta ezt, mivel szerinte sokkal könnyebb volt, amikor Margit hercegnő is ott volt, tekintve, hogy mindenki nevetett azokon, amiket mondott. Még maga György király is úgy írta le a testvérpárt, hogy Erzsébet a büszkesége és Margit az öröme.
A második világháború végét követően, 1945-ben Margit és Erzsébet a szüleikkel, illetve az akkori miniszterelnökkel, Winston Churchillel együtt jelent meg a Buckingham-palota erkélyén, majd – ahogy arról II. Erzsébet királynő is nyilatkozott még korábban – a királyi testvérpár csatlakozott a felszabadult tömeghez, természetesen csak inkognitóban.
Királyt akarunk, királynőt akarunk!
– ünnepelte a tömeg a palota előtt, hogy végre vége a sötét időknek.
1947. február 1-jén Margit hercegnő a testvérével és szüleivel állami körútra indult Dél-Afrikába, ahol három hónapot töltöttek. Ez volt egyébként a hercegnő első külföldi utazása, amiről később azt állította, hogy minden percére emlékszik. Margit hercegnő kísérője Peter Townsend volt, a király lovagja, aki elég keménykezűen bánt a hercegnővel, akiről azt gondolta, elkényeztetett gyerek. Ugyanezen évben Margit hercegnő koszorúslány volt II. Erzsébet esküvőjén. A királynőnek az ezt követő három évben két gyermeke született, Károly herceg és Anna hercegnő, akiknek születése nyomán Margit lejjebb csúszott a trónöröklési sorrendben.
1950-ben egykori nevelőnőjük, Marion Crawford egy könyvet adott ki, amelyben beszámolt arról, milyen volt gyerekként Erzsébet és Margit. Utóbbit úgy írta le, mint vidám és szórakoztató karaktert, aki ugyanakkor a bohóckodásaival okozott némi bosszúságot is.
Miután II. Erzsébet férjhez ment Fülöp herceghez 1947-ben, a sajtó egyre inkább kezdett azzal foglalatoskodni, mit csinál a szabadidejében Margit hercegnő, aki nem kis hírnevet szerzett magának, mivel szeretett társasági életét élni és a középpontban lenni. Szívesen múlatta az időt a felsőbb elittel és olyan fiatal arisztokratákkal, mint Sharman Douglas, aki Lewis Williams Douglas amerikai nagykövet lánya volt. A híresen jó divatérzékkel rendelkező hercegnő egyre többet szerepelt a lapokban, mivel különböző bálokon és éjszakai klubokban tűnt fel a barátaival, akik a Margaret Set – szabad fordításban Margit és a bandája – néven váltak ismertté. Hivatalos kötelezettségeinek a száma is egyre csak nőtt, körútra ment Olaszországba, Svájcba és Franciaországba is, illetve több jótékonysági szervezethez is csatlakozott elnökként vagy védnökként.
A hercegnő és barátai kedvelt helyei közé tartozott egyébként a 400 Club, a Café de Paris és a Mirabelle étterem. Ebben az időben kezdtek el pletykálni arról, hogy románc alakulhatott ki Margit és egyik barátja között. Sőt olyan találgatások is szárnyra kaptak 1948-ban, hogy 18 éves korában eljegyezte őt egy Sunny nevezetű márki, továbbá összehozták még Peter Warddal és Billy Wallace-szal is. Barátai között volt az amerikai színész, Danny Kaye is, akivel 1948-ban ismerkedett meg, amikor megtekintette előadását a London Palladiumban. 1949 júliusában az amerikai nagykövetek rezidenciájában rendezett díszes bálon Margit hercegnő előadta a Can Cant a színpadon barátnője, Sharman Douglas és tíz másik jelmezes lány kíséretében. Ekkor kitört a botrány, a színész Kaye-t még azzal is megvádolta a sajtó, hogy ő tanította meg a táncra Margitot.
A sajtó érdeklődése pedig egyre tolakodóbbá vált. Egy 1951-es párizsi magánlátogatása során a hercegnőt és Miklós jugoszláv herceget egy éjszakai klubba követte egy paparazzo, aki addig fényképezte őket, amíg a brit nyomozók ki nem hajították a klubból. 1951 augusztusában, a Balmoralban tartott 21. születésnapi partiján a sajtó lefényképezte a csalódott Margitot a háttérben Townsenddel együtt. A hercegnő azért is volt csalódott, mivel Erzsébet feladatköre egyre csak nőtt, azonban ő inkább a háttérbe volt szorítva. A következő hónapban ugyan apját tüdőrák miatt megműtötték, így Margitot kinevezték az egyik államtanácsosnak, aki a király hivatalos feladatait látta el, amíg cselekvőképtelen volt. Édesapja öt hónappal később, 1952. február 6-án meghalt, nővére pedig királynő lett.
Margit hercegnő olyan szomorú volt apja halála miatt, hogy nyugtatókat írtak fel neki, hogy el tudjon aludni. Apjáról ezt írta:
Olyan csodálatos ember volt, boldog családunk szíve-lelke.
Mélyen megőrzött keresztény hite vigasztalta, néha naponta kétszer is járt templomba. Az özvegy anyakirálynével együtt a Buckingham-palotából a Clarence-házba költözött, míg nővére, a királynő II. Erzsébet és családja a Clarence-házból a Buckingham-palotába költözött.
VI. György király halála után Erzsébet anyakirályné Peter Townsendet tette meg a háztartás felügyelőjének. A háború alatt a király állítólag azt javasolta, hogy az arisztokraták helyett válasszanak olyan palotasegítőket, akik magasan képzett katonaemberek voltak. Így érkezett a palotába 1944-ben Peter Townsend, akiről az akkor még hercegnő Erzsébet azt mondta 13 éves húgának:
Nagy balszerencse, házas.
Ugyan Townsend megbízása kezdetben csak három hónapra szólt, ám nagyon belopta magát a királyi pár szívébe, így a megbízatása állandósult. A király szó szerint a fiának tekintette, bár tisztában lehetett vele, hogy lányai odavannak érte. Townsend vonakodva ugyan, de engedelmeskedett a hercegnők "parancsára" még akkor is, amikor megkérték őt, hogy buli után vigye fel őket a lépcsőn a szobájukba.
Azt nem lehet biztosan tudni, hogy mikor kezdődhetett Townsend és Margit hercegnő viszonya, ám az biztos, hogy Margit azt mondta a barátainak, akkor szeretett bele, amikor 1947-ben a dél-afrikai körúton voltak, ahol gyakran látták őket együtt lovagolni. Sőt, állítólag Townsend 1947 októberében egy belfasti útja során a hercegnő melletti hálószobát kérte. A feltételezések szerint a kapcsolatuk 1951-ben kezdődhetett, Townsend elmondása szerint legalábbis részéről 1951 augusztusában lobbant fel a szerelem Margit iránt. Mivel gyakran látták őt a hercegnő társaságában, ezért el is indultak a pletykák és azt gondolták, ő az udvarlója. Különös véletlen, hogy Townsend pont 1951-ben hagyta el a nejét, bár hivatalosan 1952-ben váltak el. 1952 júniusában az egymástól teljesen elhidegült pár még vendégül is látta II. Erzsébet királynőt, Fülöp herceget és Margit hercegnőt is egy koktélpartin az Adelaide Cottage-ban. Margit és Townsend a Royal Windsor Horse Show-n is zsűrizett együtt, ezután terjedtek el azon pletykák 1952 augusztusában, hogy össze akarnak házasodni. Továbbá azt is állították, hogy a VI. György király halála miatti gyász hozta össze őket a Clarence-ház falai mögött, ahol a hercegnőnek saját lakrésze volt.
A felreppent pletyka pedig nagyon is közel állt a valósághoz, mivel 1953 áprilisában Townsend megkérte Margit kezét, aki 15 évvel volt fiatalabb nála, ráadásul a férfinak volt két gyereke és elvált volt. Mindez azért volt problémás, mert az anglikán egyház – aminek a feje volt a királynő – megtagadta azt, hogy valaki újra házasodjon úgy, hogy a korábbi párja még él. A hercegnő ezt követően egyből a nővéréhez fordult, mivel egy 1772-es királyi házassági törvény kimondja, hogy a királynőnek beleegyezését kell adnia a frigybe. II. Erzsébet királynő azonban ebben az időben épp a megkoronázásával volt elfoglalva, illetve egy 6 hónapos körútra indult a Nemzetközösségben, amelyet a korábban a Brit Birodalomhoz tartozó államok alkotnak, közülük 15 ország ismeri el a királynőt uralkodójának és államfőjének. Margit kérésére a királynő így felelt:
A körülményekhez képest nem észszerűtlen, ha azt kérem, hogy várj egy évet
– mondta akkor Erzsébet, ugyanakkor azt is kérte, hogy Margit tartsa titokban kapcsolatát a koronázásig.
Különös, hogy a külföldi sajtó ekkor már többször is meglebegtette azt, hogy Margit és Townsend között bensőségesebb kapcsolat lehet, ám a brit sajtó egyáltalán nem foglalkozott a kérdéssel. Csak azután kezdtek el cikkezni róluk, hogy az 1953. június 2-án tartott koronázási ünnepségen riporterek látták, amint Margit szöszöket szed le Townsend kabátjáról. Rá két hétre meg is jelent az első cikk, amelyben azt írták, botrányos pletykák terjednek a hercegnőről a világsajtóban, ám teljességgel valótlannak gondolták ezen híreszteléseket.
Sőt, a külföldi sajtó azt is állította, hogy az 1953-ban elfogadott törvényt – amely szerint II. Erzsébet királynő halála esetén a férje, Fülöp herceg lehet az uralkodó, nem Margit hercegnő – pont amiatt alkották meg, hogy a hercegnő férjhez mehessen Townsendhez. A tervezett házasság azonban alkotmányos válságot idézett elő, aminek következtében II. Erzébetnek azt tanácsolta a magántitkára, hogy küldje külföldre Townsendet, ezt azonban nem tette meg, hanem a Buckingham-palotába költöztette. Bár az akkori miniszterelnök, Winston Churchill támogatta Margit és Townsend kapcsolatát, ám a kabinet, illetve a Nemzetközösség államainak miniszterelnökei – akik jóváhagyására szintén szükség volt egy 1931-es rendelet szerint – úgy határoztak, nem hagynak jóvá olyan házasságot, amelyet az anglikán egyház nem ismer el, hacsak Margit hercegnő nem mond le a trónról. Úgy gondolták ugyanis, hogy a frigy fenyegetné a monarchiát, ahogy korábban VIII. Eduárd király is lemondani kényszerült amiatt, mert egy elvált nőt akart feleségül venni.
Állítólag Fülöp herceg volt az, aki a leginkább ellenezte Margit hercegnő kapcsolatát Townsenddel. Bár Erzsébet anyakirályné és II. Erzsébet királynő szerették volna, hogy boldog legyen, ám az uralkodó így sem tudta jóváhagyni a frigyet, mivel a monarchia teljesen mást várt el tőle, mint amit testvéreként Margit. Ha zöld utat adott volna a hercegnőnek, akkor azzal nem csak az anglikán egyház hitvallásával ment volna szembe teljesen, hanem az egész Nemzetközösség akaratával. A döntésnek financiális okai is voltak, hiszen Margit hiába volt II. Erzsébet testvére, nem rendelkezett a vagyonával. Azzal pedig, hogy egy megfelelő férfihoz megy hozzá, juttatást kapott volna a parlamenttől, ami évi 21 ezer fontot jelentett. Margit hercegnő ugyan egyáltalán nem tiltakozott az ellen, hogy a trónöröklési sorrendből kiessen, mivel valószínűtlennek látta, hogy II. Erzsébet gyermekei előtte halnak meg, így nem is kerülne trónra soha, ám a parlamenti jóváhagyás megszerzését nehéznek találta.
Az 1772-es törvény értelmében Margitnak 25 évesen nem is lett volna szüksége II. Erzsébet engedélyére, hogy férjhez menjen, az Egyesült Királyság tanácsának értesítése után egy éven belül megházasodhatott volna, ha a parlament nem akadályozza meg. Azonban Churchill úgy látta – és ezt a királynővel is megosztotta –, ha valaki ilyen egyszerűen ki tud lépni a trónöröklésből, az nagy veszélyt jelenthet a monarchiára. II. Erzsébet ezt követően azt mondta a párnak, várják meg, amíg Margit hercegnő 25 éves lesz, hogy ne kelljen nyilvánosan helytelenítenie a házasságot. Titkon viszont abban reménykedett, hogy a románc ezt követően véget ér. Churchill megszervezte Townsend légi attaséi megbízását a brüsszeli brit nagykövetségen, 1953. július 15-én küldték el, mielőtt Margaret július 30-án visszatért Rhodéziából. A megbízás olyan hirtelen jött, hogy a brit nagykövet egy újságból értesült róla.
1953-ban a hercegnő még találkozott Eddie Fisher énekessel is, akit odahívott az asztalukhoz, majd ezt követően egyre több partira kapott meghívást Margittól. Ugyan 1957-ben összevesztek, Fisher a későbbiekben is azt állította, az az este volt élete egyik legizgalmasabbika, amikor Margittal találkozott. 1954 júniusában a hercegnő és barátai Edgar Wallace A béka című darabját adták elő a Scalában, amit Margit és legjobb barátnője szervezett. Az este olyan jól sikerült, hogy 10 500 fontot tudtak összegyűjteni jótékony célra, bár az előadás még így is kapott kritikát dögivel.
Margit hercegnő az '50-es évek közepén-végén sem állt le a bulizással, ugyan a barátai közül már egyre többen lettek házasak, így mondhatni megkopott a banda. Mire Margit elérte a húszas évei végét, a sajtó már nem azt találgatta, vajon kihez mehet majd férjhez, hanem azt gyanították, hogy aggszűz marad. Bár az ezt követő időszakban meg arról kezdtek el pletykálni, hogy a hercegnőnek közel 30 férfival lehetett viszonya, köztük Kanada jövőbeli miniszterelnökével, John Turnerrel. A sajtó akkori közlése szerint mindegyik udvarlónak volt valamilyen címe és gazdag volt. Bár a királyi család abban reménykedett, hogy Margit a politikus John Scotthoz fog hozzámenni, a hercegnőt kicsit sem érdekelte a külcsín. Ugyanakkor Margit későbbi nyilatkozata szerint régi jóbarátjával, Billy Wallace-szal – aki akkoriban 2,8 millió font, azaz a jelenlegi árfolyamon 78,2 millió font (32,8 milliárd forint) egyedüli örököse volt – szeretett a legjobban randizni az '50-es években.
Miután Townsendet Brüsszelbe küldték, egyre csak folytak a sajtóspekulációk arról, mi lesz majd azután, ha Margit hercegnő betöltötte a 25. életévét. Bár a britek között igencsak megoszlottak a vélemények a házasságukról, több közvélemény-kutatást is végeztek, amelyekben hol nagyobb arányban támogatták, hol ellenezték a frigyet. A hercegnő 1955. augusztus 21-én esedékes születésnapjáról azt tartották, hogy ez az a nap, mikor végre szabadon házasodhat. Több száz újságíró gyűlt össze a Balmoral-kastélynál, és várták a nagy bejelentést, ahogy ez az ezt követő hetekben is így volt, mindenki Margitról és Townsendről beszélt. Ám a Buckingham-palota egy közleményben kérte, hogy tartsák tiszteletben Margit hercegnő magánéletét.
A Townsenddel szembeni ellenállás az ezutáni időszakban sem hagyott alább, ahogy a Margitot övező médiacirkusz sem, ami csak még nagyobb nyomást helyezett a királynőre. Townsend ugyanakkor tisztában volt vele, ahogy azt önéletrajzi könyvében is írta, hogy Margitnak mindenről le kellett volna mondania ahhoz, hogy hozzámehessen, ezt pedig képtelen volt ellensúlyozni. Mit mondta, ő ehhez kevés volt.
Több mint 100 újságíró gyűlt össze Balmoralban, amikor az akkori miniszterelnök, Anthony Eden megérkezett, hogy megbeszéljék a házasságot a királynővel és Margittal 1955. október 1-jén. David Maxwell Fyfe lordkancellár egy titkos kormányzati dokumentumot is készített a tervezett házasságról. Norman Barrymaine Townsend 1958-as életrajza és más beszámolók szerint Eden azt mondta, hogy kormánya ellenezni fogja a parlamentben, hogy Margit hercegnő megtartsa királyi státuszát. Hozzátette, a parlament határozatokat fogadhat el a házasság ellen, amit a nép a kormány és a monarchia közötti nézeteltérésnek látna. Azonban kifejtette azt is, a parlament nem tudja megakadályozni a házasságot, ha Margit hercegnő a királyi státuszáról lemond, ám ezzel együtt elveszítené a juttatását, illetve az egyház törvénytelennek tekintené a házasságból származó minden gyermeket. Épp emiatt Eden azt javasolta, hogy Margit hercegnő és Townsend hagyják el Nagy-Britanniát több évre.
Érdekesség, hogy egy 2004-es iratból kiderült, hogy a királynő és az akkori miniszterelnök, Eden azt tervezték, hogy átdolgozzák az 1772-es törvényt, ami az útjába állt Townsend és Margit boldogságának. Ennek értelmében pedig Margit hercegné feleségül mehetett volna Townsendhez amennyiben saját magát és gyermekeit is kivonja az öröklési sorrendből, így nem is lett volna szüksége a királynő engedélyére. Sőt, Margit megtarthatta volna királyi címét és járandóságát, az országban maradhatott volna, ahogy a közfeladatait is elláthatta volna. Eden a Nemzetközösség miniszterelnökeinek írt levelében a királynő hozzáállását a következőképpen jellemezte:
Őfelsége nem akar húga boldogságának útjába állni.
A terv utolsó részként pedig 1955. október 28-án jelentették volna be, hogy Margit hercegnő hozzámegy Townsendhez, és lemond királyi státuszáról. A királynő ezt követően konzultált volna a Nemzetközösség államainak vezetőivel, hogy módosítsák az 1772-es törvényt. Eden pedig azzal érvelt volna a parlamentben, hogy az 1772-es törvényt amiatt kell módosítani, mert nem túl modern. David Maxwell Fyfe lordkancellár úgy becsülte, hogy a britek 75% százaléka helyeselné a házasság engedélyezését, ugyanakkor hozzátette, hogy az 1772-es törvény lehetséges, hogy nem is vonatkozik Margit hercegnőre, így ment minden a levesbe. A hercegnő végül 1955. október 31-én vetett véget a találgatásoknak és egy közleményben kijelentette, nem kíván hozzámenni Townsendhez:
Szeretném, ha tudnák, hogy úgy döntöttem, nem megyek feleségül Peter Townsend kapitányhoz. Tisztában voltam vele, ha lemondok az öröklési jogomról, civilként hozzámehettem volna. De tekintettel az egyház tanításaira, miszerint a keresztény házasság felbonthatatlan, és tudatában a Nemzetközösség iránti kötelességemnek, úgy döntöttem, hogy ezen szempontokat helyezem előtérbe. A döntést teljesen egyedül hoztam meg, amiben nagy segítséget nyújtott Townsend kapitány kitartó támogatása és odaadása.
A Margaret aláírással ellátott írásos nyilatkozat volt az első hivatalos megerősítés a kapcsolatukról. Egyes britek hitetlenkedtek vagy dühösek voltak, míg mások, köztük a papok, büszkék voltak a hercegnőre, amiért a kötelességet és a hitet választotta. Townsend ezt követően egy 18 hónapon át tartó világkörüli útra indult, ám 1958 márciusában visszatért Nagy-Britanniába és számtalanszor találkoztak a hercegnővel. Bár egy 1970-es körút során azt mondta, hogy ő és a hercegnő nem leveleztek, és nem látták egymást az 1958-as "baráti" találkozó óta. Szerelmes leveleik egyébként a Királyi Levéltárban vannak, és csak 100 évvel Margit hercegnő születése után, 2030 februárjában lesznek elérhetőek a nyilvánosság számára. Margit hercegnő egyik barátnője később elkotyogta, hogy 1993 októberében Townsend és Margit újra találkoztak, ekkor látták utoljára egymást, ugyanis 1995-ben a férfi elhunyt.
A hercegnő úgy gondolhatta, a Townsend miatt őt ért csalódásnak köszönhetően többször már nem fog rátalálni a szerelem, ám nem így lett. Régi jóbarátja, Billy Wallace többször is házassági ajánlattal bombázta, míg végül az egyiket elfogadta, de az eljegyzésnek még azelőtt vége szakadt, hogy bejelentették volna, mivel Wallace-nak viszonya volt valakivel a Bahamákon. 1958-ban viszont a hercegnő megismerkedett egy fotóssal, Antony Armstrong-Jones-szal, akivel 1959 októberében el is jegyezték egymást. A férfi rózsabimbó formájú, gyémántokkal körülvett rubin eljegyzési gyűrűvel kérte meg Margit kezét. Állítólag ez egy nappal azután történt, hogy Townsendtől megtudta, feleségül kíván venni egy fiatal belga nőt, Marie-Luce Jamagne-t, aki feleannyi idős volt, mint ő és nagyon hasonlított is rá. Margit hercegnő 1960. február 26-i bejelentése az eljegyzéséről igencsak meglepte a sajtót, mivel a románcot eltitkolta az újságírók elől.
Margit hercegnő 1960. május 6-án mondta ki a boldogító igen Armstrong-Jones-nak a Westminster-apátságban. A ceremónia volt az első királyi esküvő, amelyet a televízió közvetített, és világszerte 300 millióan nézték meg. Összesen 2000 vendéget hívtak meg az esküvői szertartásra, amelyen Margit egy Norman Hartnell tervezte esküvői ruhát viselt, illetve Poltimore-i tiarát. A szertartást követően a pár hagyományosan a Buckingham-palota erkélyén jelent meg. A nászút egy hathetes karibi körutazás volt a Britannia királyi jachton. Colin Tennant nászajándékba adott is nekik egy telket privát karibi szigetén, a Mustique-en. Az ifjú házasok ezt követően a Kensington-palotába költöztek.
1961-ben Margit hercegnő férjét Snowdon grófjává nevezték ki, összesen két gyermekük született, a hercegnő kérésére mindkettő császármetszéssel. David 1961. november 3-án, míg Sarah, 1964. május 1-jén látta meg a napvilágot. A házasság után egyébként Margit hercegnő baráti köre csak még nagyobb lett, mivel különböző hírességekkel került közeli viszonyba.
Margit hercegnőnek állítólag 1966-ban volt az első házasságon kívüli kapcsolata lánya keresztapjával, Anthony Bartonnal, egy bordeaux-i bortermelővel. Egy évvel később pedig Robin Douglas-Home-mal, Alec Douglas-Home volt brit miniszterelnök unokaöccsével volt együtt egy hónapig. Bár a hercegnő azt állította, hogy Douglas-Home-mal való kapcsolata plátói volt, de a neki írt levelei (amelyeket később eladtak) elég intimek voltak. Douglas-Home egyébként depresszióban szenvedett, és öngyilkosságot követett el 18 hónappal azután, hogy szakítottak Margittal. A hercegnőt többek között összehozták Mick Jagger zenésszel, Peter Sellers színésszel és Keith Miller ausztrál krikettjátékossal is, ám azt máig nem tudta senki alátámasztani, hogy ez valóban így volt-e. Azt is tartották, hogy a humorista Leslie Hutchinsonnak viszonya lehetett vele, sőt David Niven színésznek is, aki 20 évvel idősebb volt nála. Továbbá arról is pletykáltak, hogy Warren Beatty és John Bindon színészekhez is volt köze, utóbbi azzal büszkélkedett, hogy bensőséges kapcsolata volt a hercegnővel.
Az 1970-es évek elejére Margit hercegnő és férje teljesen eltávolodtak egymástól, amire rátett egy lapáttal az is, hogy 1973 szeptemberében Colin Tennant bemutatta a hercegnőt Roddy Llewellynnek, aki 17 évvel volt fiatalabb nála. Margit 1974-ben meg is hívta vendégül a férfit a Les Jolies Eaux-ba, a Mustique-on épített nyaralóba, ezt követően pedig több alkalommal is járt ott. Margit a kapcsolatukat "szerető barátságnak" írta le. Egyszer, amikor Llewellyn egy törökországi utazásra indult, a hercegnő érzelmileg teljesen összezavarodott és túladagolta az altatót. Későbbi nyilatkozata szerint nagyon kimerültnek érezte magát, majd amikor magához tért, az udvarhölgyei igyekeztek távol tartani tőle a férjét, mivel úgy vélték, ha találkoznának, akkor az csak rontana a helyzeten.
Az igazi botrányt az robbantotta ki, amikor Margit hercegnő és Roddy Llewellyn a címlapra kerültek egy közös, fürdőruhás képpel 1976 februárjában. A sajtó egyenesen úgy ábrázolta Margitot, mint egy ragadozót, aki a fiatalabb férfiakra bukik, akikre csak játékszerként tekint. Egy hónappal később a hercegnő és férje nyilvánosan beismerték, hogy a házasságuk tönkrement, és már képtelenek helyrehozni. Azonban csak két évre rá, 1978. július 11-én váltak el hivatalosan. Victoria Melita edinburgh-i hercegnő 1901-es válása óta ez volt az első, hogy a brit királyi család egyik vezető tagja bontja fel a házasságát. Ugyanebben az évben a hercegnőnek komoly egészségügyi problémával is kellett szembesülni, gyomor-bél hurutban és alkoholos hepatitisben szenvedett, bár azt mindig tagadták, hogy valaha is alkoholista lett volna.
1978. december 15-én egyébként egykori férje, Antony Armstrong-Jones feleségül vette Lucy Lindsay-Hoggot, azonban ő és a hercegnő ezután is közeli barátok maradtak. Llewellynnel, aki 1981-ben ment férjül Tatiana Soskinhoz, szintén megőrizték a jó viszonyt és ezután is barátként tekintettek egymásra.
Margit hercegnő az életét sok betegeskedés árnyalta be, amelyek nem kis mértékben nehezítették meg a mindennapjait. Még csak tizenéves volt, amikor elkezdett dohányozni, ezt a káros szokást pedig éveken át megőrizte. A '70-es években idegösszeomlást kapott, majd depresszióval kezelték. 1985. január 5-én egy műtétet hajtottak végre rajta, aminek következtében eltávolították a bal tüdejének egy részét. Édesapjának, VI. György királynak egyébként szintén a bal tüdejében találtak egy tumort, aminek a következtében el kellett távolítani a szerv felét.
Ugyan a hercegnő már csak másfél tüdővel rendelkezett, de csak évekkel később, 1991-ben szokott le a dohányzásról, azonban továbbra is sokat ivott. Két évvel azután, hogy sikerült búcsút mondania káros szenvedélyének, 1993-ban tüdőgyulladást kapott, így kórházba került. A baj ezután sem kerülte el, 1998. február 23-án enyhe agyvérzést kapott Mustique szigetén lévő nyaralójában. Egy évvel ezután pedig egy fürdőszobai balesetet szenvedett, aminek következtében olyan mértékben leforrázta a lábát, hogy a sérülés a járásban is akadályozta, így néha tolószékbe kényszerült. Az ezredforduló után, 2001. január 10-én ismét kórházba került étvágytalanság és nyelési problémák miatt, amelyek egy újabb stroke következményei voltak. 2001 márciusában megint agyvérzést kapott, aminek következtében romlott a látása és lebénult a bal oldala.
Margit hercegnő nyilvánosan utoljára édesanyja 101. születésnapi ünnepségén jelent meg 2001 augusztusában, valamint nagynénje, Aliz hercegné 100. születésnapi ünnepségén ugyanezen év decemberében. Végül 2002. február 9-én hunyt el egy londoni kórházban, három nappal apja halálának 50. évfordulója után. A hercegnő a halála előtti napon egy újabb agyvérzést kapott, amit egyéb szívproblémák követtek, így már nem lehetett megmenteni az életét.
Károly herceg egy televíziós adásban tisztelgett nagynénje előtt, ahogy az Egyesült Királyság különböző politikusai és külföldi vezetők is részvétüket fejezték ki. A halálát követően a Szent Mária Magdolna-templomban és a Glamis-kastélyban privát megemlékezéseket tartottak a tiszteletére. Végül 2002. február 15-én, édesapja temetésének 50. évfordulóján kísérték őt el utolsó útjára. Kívánságának megfelelően a szertartás egy privát istentisztelet volt a windsori kastély Szent György-kápolnájában a család és a barátok számára. A királyi család többi tagjával ellentétben pedig Margit hercegnőt a Slough krematóriumban hamvasztották el. Hamvait a Szent György-kápolnában helyezték el, majd két hónappal később szülei, VI. György király és Erzsébet anyakirályné (aki hét héttel Margit hercegnő után halt meg) sírjába a VI. György király emlékkápolnában.
Margit hercegnő élete során több jótékonysági szervezettel is együttműködött. Fő érdeklődési körébe a zene és a balett tartoztak, illetve az általános jóléttel kapcsolatos szervezetek. Elnöke volt például a The National Society for the Prevention of Cruelty to Children, a The Royal Scottish Society for the Prevention of Cruelty to Children és az Invalid Children's Aid Nationwide gyermekvédő szervezeteknek, valamint az alábbiak is a védnöksége alá tartoztak:
A Királyi Balett elnökeként kulcsszerepet játszott egy olyan alapítvány létrehozásában, ami a pénzügyi nehézségekkel küzdő Margot Fonteyn balettművészt támogatta. Sőt, a Children's Royal Variety Performance segítségével évente adománygyűjtést is szervezett a The National Society for the Prevention of Cruelty to Children gyermekvédő szervezet számára. Bár ennek ellenére élete során sokan kritizálták Margit hercegnőt amiatt, hogy nem annyira aktív, mint a királyi család többi tagja.
Élete során Margit hercegnőt igazi divatikonnak tartották. Imádta a kiegészítőket, sokszor hordott élénk színű fejkendőket, illetve napszemüvegeket. Szoros kapcsolatot alakított ki Christian Diorral, egész életében az általa tervezett ruhákat viselte, az egyik legjelentősebb vásárlója lett. Dior 1950-ben egy krémszínű ruhát tervezett Margit 21. születésnapjára, amelyet a divattörténet egyik ikonikus darabjának tekintenek azóta is. Az évtized során a hercegnő virágmintás ruhákat, továbbá merész árnyalatú báli ruhákat viselt, amelyekhez gyémántokat, gyöngyöket és szőrme stólákat vett fel.
A '60-as évek közepére már olyan hírességekkel fotózták le, mint a The Beatles, Frank Sinatra és Sophia Loren. Pompás kalapjairól és fejdíszeiről is ismert volt, köztük az 1962-es jamaicai látogatása alkalmával viselt kanáritollas fejfedőről, valamint az 1973-as pávatollas kalapjáról. 2007 áprilisában Princess Line – The Fashion Legacy of Princess Margaret címmel kiállítás is nyílt a Kensington-palotában, amelyen brit tervezők alkotásait mutatták be, amit a Margit hercegnő által képviselt divat ihletett. Ahogy Christopher Bailey is a hercegnő 1960-as évekbeli öltözködéséből merített a 2006 tavaszi Burberry kollekcióhoz.
Margit hercegnő vagyonát körülbelül 20 millió fontra becsülték élete során, azonban ennek nagy részét az apjától örökölte. Nagyanyja, Mária királyné főképp műalkotásokat és régiségeket hagyott rá, míg nagyanyja egyik barátnőjétől, Dame Margaret Greville-től 20 ezer fontot örökölt 1943-ban. 1999-ben a fia, David eladta a karibi rezidenciáját, a Les Jolies Eaux-t 2,4 millió fontért.
A hercegnő a halála idején egyébként 219 ezer fontot kapott a kormánytól juttatás gyanánt, halála után pedig egy 7,6 millió font értékű hagyatékot örökölt két gyermeke. A különböző illetékek levonása utána ez 4,5 millió fontra csökkent. 2006 júniusában a hercegnő hagyatékának egyes tárgyait elárverezték annak érdekében, hogy – a fia szavaival élve – normális oktatásban részesülhessenek Margit hercegnő unokái. Bár néhány darabot jótékonysági szervezeteknek adtak oda, ahogy ezt II. Erzsébet királynő el is várta. Az árverésen rekordáron, 1,24 millió fontért kelt el egy Fabergé óra, illetve a Poltimore tiarát, amit a hercegnő az esküvőjén viselt 1960-ban, 926 ezer 400 fontért vitték el. Az aukción végül összesen 13 658 000 fontért tudták eladni a hercegnő számára legkedvesebb tárgyakat, amelyek örökre őrzik a királyi család leglázadóbbjának kikiáltott Margit emlékét.
(Via Wikipedia, Independent)
(Borítókép: Margit hercegnő 1965. május 19-én. Fotó: Les Lee / Daily Express / Hulton Archive / Getty Images)