III. Károly király támogatja, hogy a szakértők megvizsgálják azon csontokat, amelyeket korábbi felmenőinek, V. Eduárdnak, illetve Richárd yorki hercegnek tulajdonítanak. A testvérpárt a legenda szerint nagybátyjuk, a későbbi III. Richárd király ölette meg, mivel azt állította, őt illeti meg a trón. Az újabb vizsgálatok azonban fényt deríthetnek arra, hogy a 12 és 9 éves hercegek valóban gyilkosság áldozatai lettek-e.
Ugyan a néhai II. Erzsébet királynő nem lelkesedett azért, hogy megbolygassák 15. századi rokonainak maradványait, utódja, III. Károly király a hírek szerint támogatja azt az ötletet, hogy végre kiderüljön, igaz-e a legenda, ami IV. Eduárd király két gyermekéről szól. Az uralkodó 1483-ban bekövetkező hirtelen halálát követően a testvére, III. Richárd lett Anglia régense, és az ő felügyelete alá kerültek a néhai király gyermekei, köztük V. Eduárd és Richárd yorki herceg is.
Bár hivatalosan előbbi volt a trónörökös, III. Richárd – aki akkor még a gloucesteri herceg címet viselte – később elérte, hogy érvénytelenítsék IV. Eduárd házasságát, ezzel együtt pedig a gyermekei is törvénytelennek lettek nyilvánítva. III. Richárd ugyanis úgy vélte, jogosan őt illeti meg a trón, ezért a legenda szerint a londoni Towerbe záratta a tizenkét éves V. Eduárdot, illetve kilencéves testvérét, Richárd herceget, akiket azután soha többé nem láttak. Azóta is azt tartják, III. Richárd ölette meg őket, akit már 1483 nyarán királlyá koronáztak.
Ha III. Károly valóban engedélyezi, hogy DNS-vizsgálatot végezzenek a csontokon, amelyekről azt gyanítják, a testvérpárhoz tartoznak, a rejtély végre megoldódhatna. Két gyermek maradványait még az 1600-as években találták meg a londoni Towernél, illetve további kettőét a Windsor-kastélynál az 1700-as években, előbbiről vélik azt, hogy V. Eduárd és Richárd yorki herceghez tartozhatnak. A maradványokat jelenleg a westminsteri apátságban tartják egy urnában, emiatt van szükség az uralkodó engedélyére a vizsgálatokhoz.
Mint arról a Historic Royal Palaces szervezet vezető kurátora, Tracy Borman beszámolt a staffordshire-i irodalmi fesztiválon, II. Erzsébet királynővel ellentétben, aki ellenezte a feltárást, III. Károly király más nézeteket vall.
Azt mondta, szeretné, ha vizsgálatok folynának az ügyben, hogy egyszer s mindenkorra kiderüljön, hogyan haltak meg a fiatal királyi sarjak
– magyarázta Borman.
Az említett legendát egyébként annak köszönhetően kezdték tényként kezelni az angolok, hogy William Shakespeare megírta III. Richárd című drámáját, amelyben pontosan azt állította, amiről a korábbi híresztelések szóltak. A legenda akkor váltott ki újabb érdeklődést, mikor 2012-ben egy azóta már parkolóvá alakított terület alatt megtalálták III. Richárd király maradványait. Ő volt az utolsó a brit uralkodók sorában, aki egy csatában vesztette életét.
Korábban II. Erzsébet királynő mellett az anglikán egyház és a miniszterek is többször megtagadták a törvényszéki vizsgálatot, amelyen a maradványokat szénizotópos kormeghatározásnak vetnék alá, majd DNS-vizsgálattal igazolnák, hogy a talált csontok a 15. században élő hercegekhez tartoznak-e egyáltalán.
Egyes kutatók ugyanakkor tavaly azt állították, bizonyítékuk van arra vonatkozólag, hogy III. Richárd király nem bezáratta, és ezzel együtt megölette a testvérpárt, hanem megengedte V. Eduárdnak, hogy – úgymond – inkognitóban éljen Devon megyében. A szakemberek mindemellett hozzátették, tudomásuk szerint a testvérek édesanyja, Elizabeth Woodville lepaktált III. Richárddal. Sőt, azt a merész kijelentést tették, hogy az elméletet, miszerint a néhai király ölette meg unokaöccseit, csak a Tudor-ház terjesztette el.
Mint azt a hercegek megtalálását célul kitűző projekt vezetője, Philippa Langley kifejtette, középkori dokumentumokban talált nyomok Coldridge-ba vezették őket, ahol a York-ház különböző szimbólumait vésték a helyi Szent Máté templom (St. Matthew’s Church) üvegébe. Ezekből a leletekből azt tudták kiolvasni, hogy III. Richárd és a testvérpár anyja titkos alkut kötöttek, így V. Eduárd John Evans néven élhette tovább az életét. Ezt támasztja alá az is, hogy John Evans képmása megtalálható az említett templomban, amint közvetlenül az V. Eduárdot ábrázoló ólomüveget nézi, ez pedig arra utal, hogy ők egy és ugyanaz a személy voltak.
A titokzatos szimbólumok meg nyomok hallatán mindez úgy hangzik, mint a Da Vinci-kód. Rendkívüli felfedezéseket tettünk ebben a semmi közepén álló templomban
– nyilatkozta John Dike, a projekt vezető kutatója, továbbá arról is beszámolt, az általuk feltárt információk szerint III. Richárd és V. Eduárd anyja abban állapodott meg, hogy az ifjú trónörökös azzal a feltétellel költözhet titokban Devon megyébe, ha élete végéig hallgatni fog erről. Dike elmondása szerint a titkos alkuról egyébként III. Richárd utódja, VII. Henrik is tudott.
Egyes történészek azt állítják, hogy az V. Eduárd és Richárd herceg meggyilkolásáról szóló összeesküvés-elméletek pusztán azt a célt szolgálták, hogy becsméreljék III. Richárd királyt. Philippa Langley csapata ezzel szemben úgy véli, a dokumentumok, amelyek arra utalnak, hogy V. Eduárd valóban Devonba ment, megállják a helyüket, ahogy azok a bizonyítékok is, melyek szerint ő volt John Evans.
Az ugyanakkor nem képezi vita tárgyát a szakemberek között sem, hogy V. Eduárdnak és testvéreinek – kilenc volt belőlük – édesanyja, Elizabeth Woodville 1484 márciusában elhagyta Westminstert, majd levelet írt egyik száműzött fiának, Thomas Greynek, hogy térjen haza, mivel a király megkegyelmezett neki. Mint kiderült, március 3-án III. Richárd egy küldöncöt küldött Coldridge-be, ahol nem sokkal később John Evans is feltűnt a színen, aki földesúri címet kapott. Az viszont különös, hogy John Evansról nem találhatóak korábbi feljegyzések.
Ez az ember, John Evans rangos címeket kapott annak ellenére, hogy látszólag a semmiből érkezett, ami enyhén szólva furcsa
– mondta Dike, illetve azt is kifejtette, azt követően osztották meg a nyilvánossággal felfedezésüket, hogy megtudták, a coldridge-i templomot John Evans építtette, és tele szimbólumokkal, köztük egy szentnek kinéző kisfiút is ábrázoltak, aki V. Eduárd lehetett.
A kutatók gyanúsnak vélik azt is, hogy V. Eduárdról csupán kettő portré készült: egy a canterburyi katedrális ablakán, a másik pedig a coldridge-i templomban található, a semmi közepén, ezért úgy vélik, V. Eduárd így szeretett volna üzenni a kilétével kapcsolatban. A szakértők azt is kiszámolták, hogy a királyi sarjnak 41 évesnek kellett lennie akkor, amikor 1511-ben felépült a templom, amelyben egyéb érdekes szimbólumokat is találtak. Észrevették, hogy John Evans vezetékneve helytelenül EVAS-ként szerepel, amiből azt következtették ki, hogy az EV az Edward V-t, azaz V. Eduárdot jelöli, az AS pedig latinul a személyt jelenti, de ezeken kívül az egész épületben a York-házra utaló jeleket találtak. Ahogy azt Dike kiemelte, az isten háta mögötti templom tökéletes búvóhelyként szolgálhatott V. Eduárdnak, akit teljesen el akartak távolítani a politikai színtérről, és sikerült is nekik.
(Borítókép: V. Eduárdnak és Richárd yorki herceg 1831-ben. Fotó: The Print Collector/Print Collector/Getty Images)