Idén lesz 97 éve, hogy megalapították az Oscar-díjakat kiosztó Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát, azonban a feltételezésekkel ellentétben a szervezetet nem amiatt hozták létre, hogy elismeréseket osszanak ki. Sőt, a társaság már számtalanszor került olyan válságos helyzetbe, hogy az akadémiának majdnem befellegzett.
Hazai idő szerint hétfő hajnali egykor veszi kezdetét a 95. Oscar-gála, amelyen az amerikai filmakadémia által odaítélt díjakat adják át. A szervezetet már a fennállása óta kritikák érik azzal kapcsolatban, hogy főleg a hollywoodi filmeket részesítik előnyben, ezzel teljesen kizárva más országok alkotásait, ami nem véletlen, mivel a Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát kezdetben egy elit klubként képzelték el.
Az alapítók ugyanis csak a legjobb amerikai szakemberek munkáját akarták elismerni, nagy hangsúlyt helyezve ezáltal az Egyesült Államok filmiparára. Az akadémiának a mai napig vádakkal kell szembenéznie a részrehajlása miatt, de kijelenthető, hogy a megalakulásakor lefektetett egyes elvi szabályokon már túl tudtak nőni, teret engedve a külföldi produkcióknak. Ahogy az is vitathatatlan, hogy sokszor kellett vakvágányra tévedniük ahhoz, hogy belássák: a megújulás egyenlő a szervezet fennmaradásával. De honnan jött a filmakadémia ötlete?
A Filmművészeti és Filmtudományi Akadémiát (Academy of Motion Picture Arts and Sciences, AMPAS) 1927-ben alapították a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió vezetőjének, Louis B. Mayernek a javaslatára, aki azt szerette volna, ha létezne egy olyan társulat, ami a szakszervezetek közbenjárása nélkül lenne képes elrendezni a munkaügyi vitákat, ezzel jelentősen javítva a filmipar megítélését. Az ötletet Conrad Nagel színésszel, Fred Niblo rendezővel, Fred Beetson producerrel beszélte át, és közösen azt eszelték ki, hogy évente tartanának egy bankettet, amelyen a tagok vennének részt. Díjátadóról ugyan ekkor még szó sem volt, és azt is lefektették, csak színészek, rendezők, írók, technikusok és producerek csatlakozhatnak az akadémiához – ma már a filmiparhoz kötődő 17 szakterületnek a képviselői vannak jelen az akadémiában.
Az első bankettet 1927. január 11-én rendezték meg egy Los Angeles-i hotelben, amelyre Louis B. Mayer összesen harminc főt hívott meg, bemutatva nekik az akkor még Nemzetközi Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia néven megálmodott szervezetről szóló javaslatát. Az ott megjelent harminc főt fel is vették a társulatba, amelynek a megalakulásáról szóló hivatalos okirat benyújtásakor már változtattak az elit klub nevén. Kiszedve a nemzetközi szót, Filmművészeti és Filmtudományi Akadémia lett a végső neve – és a részrehajlásuk már akkor is érzékelhető volt, mivel egyes alapítók azt preferálták, hogy csak az amerikai filmiparra fókuszáljanak.
Az akadémia elnöke Douglas Fairbanks lett, aki első hivatalos ülésükön bejelentette, hogy 230 főt fogadnak a társaság tagjává – ők producerekből, színészekből, rendezőkből, írókból és technikusokból álltak. A többek között a fonográf, a mikrofon és az izzólámpa atyjaként emlegetett Thomas Edison feltaláló pedig az első tiszteletbeli tagja lett az akadémiának. (Tagokat a jelenlegi rendelkezés szerint csak az igazgatói tanács meghívása alapján vesznek fel minden tavasszal, ehhez viszont meg kell felelni néhány előírásnak. A bekerüléshez egy korábbi Oscar-jelölés is elég, vagy az, hogy a jelölt szponzorálja az akadémia két jelenlegi tagját, akik ugyanazon ágazatba tartoznak, ahova jelentkezni szeretne. A tagok száma a 2020-as adatok szerint 9921 fő.)
A szervezet ugyanakkor az első éveiben fokozatosan kezdett eltávolodni korábbi szerepkörétől, és már 1928 májusában elkezdtek tárgyalni a díjátadóval kapcsolatban, majd júliusra megszületett az Academy Awards, azaz az Oscar-díj. Bár ma már 23 kategóriában adnak át elismeréseket, akkor még csak 12-t fogadott el az igazgatótanács, ahogy a szavazási rendszer szabályait is lefektették. Az akadémia kezdeti székhelye a 6912 Hollywood Boulevard címen volt, azóta többször is költöztek, jelenleg Beverly Hillsben van a főhadiszállásuk. A szervezet létrehozta Amerika első filmes iskoláját, elkezdtek foglalkozni a filmkészítés technológiai fejlődésével, és a szabályrendszerüket időről időre átdolgozva próbálnak idomulni a kor elvárásaihoz. Az idáig vezető út azonban nem volt könnyű.
Az akadémia és az Oscar-díj történetével kapcsolatban a szervezet korábbi ügyvezető igazgatója, Bruce Davis adott ki egy könyvet (The Academy and the Award: The Coming of Age of Oscar and the Academy of Motion Picture Arts and Sciences) még tavaly ősszel, amelyben felelevenítette, milyen nehézségekkel kellett szembenéznie az évek során a társulatnak. Davis szerint a szervezet örökre megváltoztatta azt, hogyan tekintünk a filmekre, azonban ehhez semmi közük nincs a kiosztott díjaknak. A társulat nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy formálja az akkor már virágkorát élő filmipart. Többek között ők szabták meg a megfelelő képarányt a filmekhez, és az volt a céljuk, hogy elősegítsék annak elfogadtatását, hogy a filmiparban dolgozók többet köszönhetnek a technológiának, mint korábban bármelyik művészeti ág. Davis kiemelte: a szervezet olyan minőségi ellenőrzésnek vetette alá a filmnézés élményét, amiért járna a köszönet, ennek ellenére a filmipar később teljesen ellenük fordult.
Az akadémia az első éveiben olyan munkaügyi viszályokba bonyolódott, amelyek majdnem a vesztét okozták. Közel 350 színész és producer között, illetve több mint 50 író és producer között kirobbant vita békéltető tárgyalásán kellett döntőbírót játszaniuk. Az egyik problémát az jelentette, hogy a szervezet a megalakulásakor öt csoportot különített el, ezek egyike a „technikus” volt. Ez a kifejezés különösen bosszantotta a kamera mögött dolgozókat, bár a viszályt a producerek elégedetlenkedése robbantotta ki. Az 1933-as év jelentette a mélypontot az AMPAS történelmében: folyamatosan csökkent a taglétszám, pénzügyi gondok sújtották őket, és a filmiparban sem töltöttek már be fontos szerepet – hiába szerettek volna. Eddie Cantor, az akkoriban létrejött Screen Actors Guild-díjátadó második elnöke például úgy nyilatkozott abban az időben, hogy a filmakadémiát meg kell semmisíteni.
A társaság végül mindenkit kirúgott az anyagi helyzetükre és a producerekkel – akik a tagjaik közé tartoztak – szembeni ellenérzéseikre hivatkozva. Pénzügyi problémáik abból származtak, hogy éveken át az egyetlen bevételi forrásuk a tagdíj volt. A szervezet ugyanis egy petákot sem keresett a díjátadó első nyolc évében, mivel a döntéshozók kezdetben visszataszítónak vélték, hogy szponzorokat szerezzenek a finanszírozására. A rádióban is a 2. Oscar-gálát közvetítették először.
A szakma ellenállt annak, hogy a tévében közvetítsék az Oscar-gálát, de ez megváltás volt az akadémia számára
– nyilatkozta Bruce Davis.
A főleg férfiakból álló filmakadémia elitista szemléletmódja már a megalakulása óta viszályokba sodorta őket. Hosszú éveknek kellett eltelniük ahhoz, hogy ne csak az amerikai, hanem a külföldi produkciók is esélyt kapjanak az aranyszoborra. 1948-ban például a William Shakespeare Hamlet című drámája alapján készült filmadaptáció négy díjat zsebelt be. Ez több tagot is feldühített, tekintve, hogy nem amerikai filmről van szó.
Walter Wanger producer volt az első, aki az 1940-es években azt javasolta, a szervezet találjon módot arra, hogy elismerje más országok alkotásait is – szemben az alapítók többségének megállapításával, miszerint az amerikai filmipart kell előnyben részesíteni. Wanger attól tartott, ha az akadémia továbbra sem ismeri el a külföldi produkciókat, a világ szemében túl szűk látókörűnek fognak tűnni. Az ugyanakkor nem volt világos, hogy a hidegháború miatt két részre szakadt Európa keleti felén, a vasfüggöny mögött lévő országok filmjei is kapjanak-e esélyt az Oscar-díjra. Sőt, voltak olyan államok, amelyek feketelistára kerültek, köztük Oroszország és Kína.
1947-től egy bizottság döntötte el, mely külföldi produkciók kapjanak jelölést, majd 1956-ban már külön kategóriát hoztak létre a legjobb nemzetközi filmek díjazására. Bár akkor még nem nevezhetett minden ország, 1960-ban a filmakadémia bejelentette, hogy a világ minden országának alkotásai kaphatnak jelölést – noha ezúttal is akadtak kivételek. Bár Oroszországnak már engedélyezték a részvételt, Bulgária, Albánia, Kína és egy ideig Magyarország is a feketelistán volt. Az első magyar Oscar-jelölt Czigány Tamás Részletek J. S. Bach Máté passiójából című rövid dokumentumfilmje volt 1967-ben.
A szervezet az elmúlt évtizedekben a filmiparral együtt próbált fejlődni, több-kevesebb sikerrel. Még mindig akadnak hiányosságok, és sokak már idejét múltnak tekintik a díjátadót. 2016-ban például amiatt kritizálták őket, mert már második éve a legfőbb kategóriákban mind a húsz jelölt fehér volt, kifogásolva, hogy nem ismerik el a kisebbséghez tartozó művészek munkáját. Az üggyel kapcsolatban Spike Lee rendező, valamint Will Smith és Jada Pinkett Smith színészek is felszólaltak, arra kérve az akadémiát, változtassanak a jelöltekre vonatkozó szabályrendszeren. A szervezet erre reagálva kijelentette: 2020-ra megduplázza a női és a kisebbséghez tartozó jelöltek számát – valószínűleg ezen változtatásoknak köszönhető az is, hogy 2020-ban az Élősködők lett az első nem angol nyelvű alkotás, amely elnyerte a legjobb film díját.
Az akadémia számos újítással próbálkozott az elmúlt években. 2018-ban bejelentették például, hogy létrehoznak két olyan kategóriát (Oscar-kedvenc, Oscar-hurrápillanat), amelyeknek nyerteseit a közönség szavazhatja meg, ezen tervek végül 2022-ben valósultak meg. A szervezet 1959 óta pedzegette azt is, hogy lerövidítik a gálát, ami 2019-ben ismét terítékre került, majd végül 2022-ben tettek egy próbát vele. Ennek értelmében a „kevésbé fontos” kategóriák nyerteseinek – köztük Sipos Zsuzsannának – járó elismerést a gála közvetítése előtt adták át, ami kissé személytelenné tette a díjátadót, mivel futószalagon osztották ki az aranyszobrokat. A szervezők ígéretet tettek arra, hogy ilyen soha többé nem fog előfordulni.
A filmakadémia hátrányos megkülönböztetésével kapcsolatban 2016-ban kirobbant vita eredményeként számos változtatást kellett eszközölniük. Egyrészt, hogy a szervezetben nagyobb arányban legyenek jelen női és színes bőrű tagok, másrészt az egyes kategóriák jelöltjeire is más kritériumok fognak vonatkozni a jövőben. 2024-től például csak olyan film nyerheti el a legjobb alkotásnak járó díjat, amely a fajilag/etnikailag nem fehér bőrű színészeket, női, fogyatékos vagy éppen LMBTQ irányultságú fő- vagy mellékszereplőket és az ezekből az alulreprezentált rétegekből kikerülő, a gyártásban dolgozó személyeket helyezi előtérbe. Emellett a jövő évtől az alábbi szabályoknak kell még megfelelniük a legjobb film kategória jelöltjeinek:
Az A kategória kifejezetten a színészekhez szól, és legalább az egyik pontot érintenie kell:
A B kategória a kreatív vezetőkhöz és a projektet készítő csapathoz szól, és az egyik pontot érintenie kell:
A C kategória a lehetőségekhez való hozzáférésre vonatkozik, és minden pontot érintenie kell:
A D kategória a közönségfejlesztésre vonatkozik:
Az Oscar-gálát idén is élőben követjük az Indexen vasárnap éjjel.
(Borítókép: Frazer Harrison / Getty Images)