Mi a közös Londonban, Párizsban, Lengyelországban és egy banánban? A kérdés meglehetősen furcsa, a válasz pedig talán még annál is inkább, ugyanis a fent felsorolt ország- és városnevek, illetve a trópusi gyümölcs is egy-egy települést jelöl egy csendes-óceáni szigeten.
Bár az amerikaiak földrajztudása meglehetősen hiányos – főleg, ha Európáról, annak országairól és városairól van szó –, a legtöbben London vagy Párizs nevét már biztosan hallották, és jó eséllyel országhoz is tudják kötni azokat. Nem is véletlen, hiszen Anglia és Franciaország fővárosa igencsak népszerű célpont a turisták számára, a városok nevét pedig egy-egy nevezetesség kapcsán talán mindenki könnyebben a fejébe vési.
De mégis hogyan kerülhet egy szárazföldre a külön szigeten fekvő brit főváros az Eiffel-toronynak otthon adó Párizzsal?
Nincsen semmi szükség összeesküvés-elméletek gyártására ahhoz, hogy könnyedén megválaszolhassuk ezt a kérdést. Anélkül, hogy olyanokat feltételeznénk, a két kontinens hosszú évek múlva a földrészek vándorlása miatt összeér majd, így Anglia és Franciaország érintőlegesen is szomszédok lesznek, vagy éppen azt, hogy Manchester jövőre már Párizs néven jelenik meg a szigetország térképén, adhatunk egy ennél sokkal egyszerűbb választ:
Kiribati.
Igen, jól olvasta. Talán egyeseknek komolyabban nem is kell bemutatni a Csendes-óceánban, Hawaii és Ausztrália között félúton fekvő, utóbbi sziget partjaitól nagyjából 2000 kilométerre lévő Kiribati államot, hiszen az elmúlt években többször is hallatott magáról az ország. Elsősorban azonban nem a pozitív eseményeknek köszönhetően. A globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés miatt Kiribatit ugyanis régóta
fenyegeti a veszély, hogy teljesen ellepi a tenger.
A sziget körüli vízszint évente 1,2 centimétert emelkedik, ami az átlagosnál négyszer gyorsabb. Szakértők szerint 2100-ra az ország teljesen eltűnhet, de a helyiek úgy vélik, ez optimista becslés. Ők arra számítanak, hogy
20-30 éven belül költözniük kell.
Erre pedig már terve is van az országnak, mivel a közelmúltban már egy szigetdarabot is megvásárolt a Kiribati Köztársaság. A Fidzsihez tartozó Vanau Levu szigetén vettek meg egy 20 négyzetkilométeres területet 8,8 millió dollárért, ami nagyjából 3 milliárd forint. Egyelőre földművelésre és halászatra használják, de ha költözésre kényszerülnek, az egész lakosság áttelepülhet az új területre. De a süllyedő sziget mégis hogyan tudhatja magáénak Európa két nagyvárosát, Londont és Párizst is?
Meglepő lehet, de
KIRIBATI TERÜLETÉN NEMHOGY LONDON ÉS PÁRIZS VÁROSA MEGTALÁLHATÓ, DE EGY BANANA, AZAZ BANÁN, ÉS POLAND, AZAZ LENGYELORSZÁG NEVŰ TELEPÜLÉS IS HELYET KAPOTT.
A magyar füleknek ismerősen csengő nevek pedig bármennyire is különös, nem hasraütésszerűen kerültek Kiribati városainak tábláira.
A legenda szerint Poland, azaz Lengyelország települését egy Stanislaw Pelczynski nevű lengyel tiszteletére nevezték el így, aki egy koprát szállító amerikai kereskedelmi hajóról akkor került a szigetre, amikor annak lakóinak problémái voltak a pálmaültetvények öntözésével. Stanislaw segített nekik megoldani a problémát, és módosított öntözőrendszert hozott létre. A legendával szemben azonban a falu neve valószínűleg Charles Malinowski lengyel származású franciához köthető, aki a sziget egyik adminisztrátora volt, amikor Emmanuel Rougier bérbe vette azt.
Az első emberi tevékenység a jelenlegi Lengyelország helyén 1902 és 1905 között zajlott, amikor a Levers Pacific Plantations nevű cég egy kis kókuszpálma-ültetvényt létesített a falu közelében. Az ültetvények többségét elpusztító szárazság miatt a sziget elhagyatott volt, és 1905 és 1914 között lakatlan is maradt. A Lengyelország név 1927-ben jelenik meg először Margarette Rougier, a sziget akkori bérlője, Emmanuel Rougier unokahúga levelében. A név kezdetben csak az ezen a helyen található ültetvényre utalt, amelynek szomszédságában idővel munkások által szezonálisan lakott lakótelep épült, amely aztán átvette a nevet – írja a Steemit.
Lengyelország azonban csak az 1960-as években vált településsé, amelynek a 2020-as adatok szerint 404 állandó lakosa van.
Ahogyan Lengyelország, úgy Paris, azaz Párizs sem a sziget legnagyobb lakossággal bíró települése, sőt mára teljesen elhagyatottá vált, nincs egyetlen lakosa sem. Pedig korábban fontos szerepe volt, ugyanis ez volt az otthona a francia Emmanuel Rougiernek, aki 1917 és 1939 között bérelte a szigetet, és több ezer kókuszfát ültetett ott. Az egykori falu maradványai Benson Pointnál találhatók, a sziget nyugati felét uraló nagy lagúna déli bejárata közelében, ami igencsak közel van Londonhoz, amely Kiribati egyik fő települése. Ez lehet az oka annak is, hogy később mindenki az angol főváros kiribati ikertelepülését választotta a francia helyett...
London, sőt Kiribati neve is a Nagy-Britannia protektorátusa alatti időkből maradt fenn – a Kiribati név például a „Gilbert” átírása, így London nevének története korántsem annyira kacifántos, mint például Polandé. London az ország Kiritimati nevű szigetén, a Line-szigeteken belül található. A település lakossága körülbelül kétezer fő, ám London még így is csak a második legnépesebb településnek számít az államban.
De az ország- és városnevek után honnan jöhetett a Banana, azaz Banán elnevezés? Banana (más néven Banana Wells ) egy kis falu Kiritimati északi oldalán, Kiribatiban. Itt található a Cassidy nemzetközi repülőtér és a James Cook Hotel is, 1209 lakosával pedig egyben ez a harmadik legnagyobb település a szigetállamban. Feltételezések szerint Bananát és Kiritimati többi részét először polinézek lakták 1250-1450 körül, majd a szigeteket a spanyol Hernando de Grijalva fedezte fel egy expedíció során újra 1537-ben, utána pedig James Cook a 18. században.
A második világháború idején a szigetet az Egyesült Államok elfoglalta, hogy ott leszállópályát biztosítson a Hawaiiról Ausztráliába és Új-Zélandra tartó repülési útvonalon. Ráadásul 1957 és 1962 között az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság számos nukleáris kísérlethez is használta a szigetet anélkül, hogy a helyieket evakuálták volna, így repterével Banana az USA katonai tevékenységeinek egyik fontos helyszíne volt a hidegháborút megelőző időszakban.
A költözésre készülő, különleges településnevekkel rendelkező államot érintő különlegességek azonban ennyivel sem érnek véget, Kiribati ugyanis az egyetlen ország, amely a Föld mind a négy féltekéjét érinti. Hogy a fenében lehet négy féltekéről beszélni, amikor az két Földet adna ki?
A magyar nyelv értelmező szótára így definiálja a féltekét:
a Föld a középpontján áthaladó és a tengelyét merőlegesen metsző v. a tengelyén áthaladó képzeletbeli síkkal két részre osztott földgolyó egyik fele. Déli, északi félteke: a Földnek az Egyenlítőtől délre, ill. északra elterülő fele; keleti, nyugati félteke: a Földnek a kezdő délkörtől a 180. délkörig keletre, ill. nyugatra elterülő része.
Azaz északi–déli, keleti–nyugati felosztásról is beszélhetünk, amelyek mindegyikébe belenyúlik a csendes-óceáni szigetállam.
Helyzetéből adódóan ez az ország van legmesszebb az alapnak tekinthető greenwichi időzónától is, vagyis a dátumválasztó vonal mellett fekszik az ország. Ám mivel Kiribati szigetei elég nagy területen szóródtak szét, a különböző szigetek két időzónába estek. Hogy ezt a problémát feloldják, 1994-ben átrajzoltatták a dátumválasztó vonalat, emiatt viszont Tarawa lakói kihagytak egy napot, hogy szinkronba kerüljenek az ország többi részével, így eshetett meg az, hogy az ország legnépesebb szigetén abban az évben elmaradt a szilveszter – ennek köszönhetően azonban az ország idén is elsőként köszönthette az újévet a Földön.
(Borítókép: Justin Mcmanus / The AGE / Fairfax Media / Getty Images)