Varga Márk – művésznevén G.w.M – rapper, énekes, producer, Kulcsár Edina férje és hamarosan háromgyermekes apa. Tíz éve építi karrierjét, százmilliós online hallgatottságról beszél, és arról sem hallgat, hogy sokat keres. Curtis fedezte fel, akit szeret, de a drogokat utálja, és tízévnyi félplaybackes sikerszériája után élő zenés koncertekre vált.
Új klipje tanúsága szerint vámpír, előadóként nagy váltásra készül, ám a legnagyobb esemény mégis az az életében, hogy mindjárt megszületik Kulcsár Edinával közös gyermekük. Kamaszkora óta rappel, tinédzserkora óta pörög a show-bizniszben, mindeközben hamarosan háromgyerekes apuka lesz. Ez már másféle pörgés?
Plusz van még két gyerek az Edinánál is.
Mit kezd ennyi gyerekkel egy 26 éves popsztár?
Mindig törekedtem arra, hogy jó apa legyek, de az utóbbi időben rájöttem, hogy bennem rejtőzik egy anyuka is. Kiderült, hogy tök jól tudok fürdetni, a pelust is ki tudom cserélni, és nagyon szeretek minőségi időt tölteni a gyerekeimmel.
Mit csinálnak együtt?
Mindent, a bújócskától a fogócskán át a puzzle-ig. A lányom nagyon legós lett. Vettem neki egy Jégvarázs-várat a születésnapjára vagy karácsonyra, nem tudom most pontosan, és nagyon melós dolog összerakni egy mesevárat azokból a kis, háromcentis kockákból. Szóval minőségi az idő, amit együtt töltünk, örökre beég, és szerintem az életben ez a legcsodálatosabb dolog.
Hogy sikerült megoldani a gyerekek életét is megváltoztató új helyzetet a nagy nyilvánosság előtt zajló válás után?
Heti háromszor vannak nálam a gyermekeim. Nyilván száz nap is kevés lenne, annyira szeretek velük lenni, de a jelenlegi állapot már élhető, és hálás is vagyok érte. A gyerekeken is azt látom, hogy imádják és várják azokat a napokat, azokat a perceket, amiket együtt töltünk. Most már mindenki tudja, hogy ez a pár nap szent és sérthetetlen. Nyilván nálam van a telefon, szóval nem akarok itt se álszentnek tűnni, de azok a napok az övék.
Most azért ír szelídebb számokat, mert boldog?
Az én kis zenei palettám nagyon széles körű. Elfér rajta minden, a lassú, romantikus daloktól odáig, hogy szétszedem a partit. Valós, életszerű dolgokról is szoktam beszélni, olyanokról, amiről más nem feltétlenül. Nem tudom magam bekategorizálni sehova, és szerintem mindenki talál olyan dalt a palettámon, amire azt mondja, hogy az jó. A legújabbra főleg.
Tudatosan döntötte el, hogy a szövegeiben nem foglalkozik politikával?
Így 26 évesen már bele-belenézek, ha feldob egy ilyen témájú vitát valamelyik platform, de most sem érzem magamhoz annyira közel, hogy dalt írjak róla. Egyrészt azért, mert amihez nem értek, abban nem fogok okoskodni, másrészt pedig azért, mert nem az én asztalom. Ha nem tudok okosat mondani, akkor butát sem szeretnék.
Egy ideje Azariah-val üzengetnek egymásnak. Ezek a verbális harcok kicsit a megkoreografált pankrációra emlékeztetnek, de azért komolyak?
A karrierem elején nagyon komolynak éreztem ezeket, volt is rá példa, hogy tényleg beleálltam. A jelenlegi helyzetben, ebben a világban, amiben élünk, már én sem gondolom annyira komolynak. Amikor felnő az ember, már elengedi ezeket a beefeléseket, mert ott a család és a zene.
Mégis ezzel szerepel a hírekben.
Nem tehetek róla. Én nem mentem sehova, hogy erőszakkal elmondjam a magamét, ez inkább a show-businessnek betudható külsőség. Nyilván nincs közöttünk kibékíthetetlen ellentét, ebben a szakmában a harag könnyen elszáll.
Saját karrierjének mekkora hányadát teszik ki ezek a külsőségek?
Nyilván ahány ház, annyi szokás, és minden embernek más a nézőpontja. Előttem már nagyon korán célok voltak, mindig a lehetetlen dolgokat akartam megvalósítani.
Igaz, hogy gyermekkorában néha nagyon rossz anyagi körülmények között éltek?
Édesapám, tehát a nevelőapám, aki felnevelt, az átlag fölötti egzisztenciális biztonságot nyújtotta nekünk. Aztán jött egy nagy mélyrepülés a családunkban, különböző okok miatt, de erről nem szeretnék beszélni. Utána visszaállt a normál állapot, aztán jött egy újabb törés. Amikor elváltak, és az anyukám Németországba költözött, egyszerűen ki akartam maradni az egészből. Nagyon szeretem anyámat, nagyon szeretem apámat is, és éreztem magamban egy olyan, hogy mondjam, talpraesettséget, vagy olyan ambíciókkal voltam már akkor tele, hogy úgy döntöttem, ebből nem kérek. Tizenöt évesen elköltöztem otthonról.
Hová?
A mamámék lakásába. Akkor valóban nagyon nehéz idők jöttek. Tudtam volna kihez fordulni, de volt bennem valami mártírság, nem kértem segítséget, úgy voltam vele, hogy nekem kell ezt megoldani, és hogyha ebből kilábalok, akkor legyőzhetetlen leszek.
Tizenöt évesen ennyire tudatos volt?
Már hatévesen tudtam, hogy rapsztár akarok lenni.
Ezért maradt ki az iskola az önmegvalósításból?
Szerettem suliba járni. Nyilván voltak olyan tantárgyak, amiket ki nem állhattam, de egyébként szerettem a sulit. Sajnos úgy alakult, hogy nem tanultam tovább, de nem volt bajom a sulival.
Veszélyes helyzet tizenöt évesen saját lábra állni, kiszállni az iskolából, fellépésekből élni, átélni azt, hogy egyre többen ismerik, hogy pénzt keres, rajongói lesznek. Hogy úszta meg?
Tudatos voltam.
Kamasz fejjel?
Igen, igen, koraérett volt a mentalitásom és az érzelmi intelligenciám.
Ezt tanulta vagy örökölte?
Sok csibésszel mozogtam, de sok nem csibésszel is. Mindig a nálam sokkal idősebb emberekkel jöttem ki jól. Minden embertől lecsíptem a magamét, és mint egy szivacs, szívtam magamba azt, amit kellett. Pedig nem hittek bennem, hiszen 10 évvel ezelőtt, ha valaki kimondta, hogy rapper, az vicces volt. Nem volt sok nagy ikonja vagy emblematikus alakja a magyar hiphopnak. Volt, hogy bementem a bankba, ahol ki kellett töltenem egy lapot, és be kellett írni a foglalkozást. Én is cikinek éreztem, hogy azt írjam oda, hogy rapper vagy előadóművész, miközben ott ülök tizenhat évesen, kölyökarccal. De tudtam, hogy ezt akarom.
Mikor derült ki, hogy ebből meg is tud élni?
Curtis fedezett fel.
Mielőtt fölfedezték, hol lépett föl?
Van egy olyan kifejezés, hogy gettósztár, én is így kezdtem. Most is vannak ilyen srácok, folyamatosan nézem őket. Nekem már akkor szaladtak a cuccaim, az akkori átlaghoz képest nagyon szép nézettségeket csináltam. Ma már viccesen hangzik, hogy 40-50 ezer, de akkor jó volt. Kisebb helyekre már meghívogattak, ahol én voltam a sztárvendég. Először öten voltak a bulikon, aztán tízen, húszan, harmincan. Szóval így épülgetett, aztán
elindultam a Hangolj rá nevű tehetségkutatón, ahol mozijegyet lehetett nyerni a párbajokon, aminek akkor nagyon, de nagyon örültünk.
Ott látott meg Curtis, és onnantól követett. Amikor megengedte, hogy fel legyen tüntetve nálam is a Curtis Production, azzal már ki tudtam nyitni egy-két ajtót.
Az egyik része a pályafutásának a rap, de már énekesként is ismerik. Igazak a hírek, hogy a félplayback fellépések után az élő zenés nagykoncertek felé nyitna?
Igen, most zajlik a dimenzióváltás. Megtaláltam önmagam, és nagyon azt csinálom, amit tudok, amit szeretek, és amiben ki tudok bontakozni, és nem azt érzem, hogy le vagyok korlátozva. Egy szabadság, egy szerelem. Szóval csak pozitív jelzőkkel tudom illetni, még a fáradtság részét is.
Min dolgozik?
Most nagyon a live anyagokon, januártól csak élő koncertek lesznek.
Ki lesz a színpadon?
A zenekar, ami jelen esetben négy fő, plusz kettő vokalista, négy táncos és én mint Batman. Most már nagyon jól állunk, tényleg nagyon király. Elmegyek még félplayback bulikra is, ami egyébként szintén élő előadás, tehát ilyen szempontból tök mindegy, hogy pendrive-ról megy a zene, vagy egy zenekar játssza, de mégsem az.
Teljes stílusváltás jön?
Most már nem kategorizálnám magam annyira be, hogy rapper vagyok, egy csomó helyen nem is ezt írják rólam, hanem azt, hogy énekes. Persze nem tartom magam olyan énekesnek, mint mondjuk Caramel vagy Nagy Laci, a Gitano, de valahogy mégis szeretik azt a kis dúdolást. Nem mindenki tudja, hogy anyai ágon zenész családból származom, és hegedülni is tanultam. Azt persze mindenki tudja, hogy rapper vagyok, de bele tudok nyúlni az énekbe és a zenébe is.
Rapperként az egyik oldalon tolja a keményebb szövegeket a minden nő k.rva vonalon, a másik felén meg ott a szerelem, a megbántottál, magányos leszek és hasonlók. Ezek a világok párhuzamosan élnek a fejében?
Szerintem az mindenképp nagy előnyöm a karrierem szempontjából, hogy én egy halál nyálas romantikus dalt is meg tudok úgy írni, hogy ne legyen ciki. A közvetlen környezetből vagy saját élményből szerzett tapasztalataimból írok, és ezek is nyersen vannak megfogalmazva, amit az utca embere is megért, és az is, aki csak szofisztikáltan kommunikál. Úgy alakult ki ez a kettősség, hogy amit az utcán magamba szívtam, azt úgy is kommunikálom le a dalokban, azzal a lendülettel, azzal a nyers megfogalmazással, életszerűen. Azt is megírom, ahogy az utcán egy csibész odaordít egy csajnak, és ezért is működött az elején ez a sok nóta, de mindig elmondom, hogy tisztelet a kivételnek, nyilván imádom a nőket, édesanyámat, a feleségemet, a lányomat. Most nem akarok felsorolni itt mindenkit, de akinek nem inge, az úgysem veszi magára.
Nyilvános megjelenéseiben sokszor megjelennek a pénzzel összefüggő külsőségek, ahogy egyik kollégája fogalmazott, arra „flexeli” magát, hogy futja arany babakocsira, drága órára, menő ruhákra, autóra stb. Ezt miért csinálja?
Nem játszom szerepeket, önazonos vagyok, és nyilván ez se „flexből” megy nálam. A legelején beszélgettünk arról, hogy nagyon korán kitűztem célnak a lehetetlent. Igenis hatalmas álmom volt, hogy egyszer csak be tudjak menni a Gucci boltba úgy, hogy nem fognak köpni utánam, hogy ez mit bámészkodik. Amikor megvettem az első Gucci cipőmet, konkrétan sírógörcs jött rám, hogy ezt is elértem. Amikor a Louis Vuittonban tudtam venni egy övet, szintén az volt, hogy úristen! És igenis emlékszem rá, amikor ez álom volt, és az a sok éjszaka, az a rengeteg meló, ami ebben benne van, és
most az van rajtam, ami 50 Centen vagy Mike Tysonon, ugyanott vettem, ahol ők, és én ezt megéltem.
Önmagamnak bizonyítottam, hogy el lehet érni Magyarországon is egy olyan szintű életet, mint például Amerikában, csak nyilván kisebben, mert kisebb az ország is. Sokan mondják, hogy ha ott bejött volna legalább az egyik ötmilliós dalom, akkor már nyugodt lehetnék. Nyilván ok-okozat, ide kellett születnem. Itt van a családom, itt van a szerelmem, a gyermekeim. Minden itt alakult ki, szóval nem bánkódom. Sokan kérdezték, hogy nemzetközi karrierbe szeretnék-e belevágni: nem.
Mit akar még elérni? Megvolt a Vuitton, meg a Gucci. Mi az a szint, amikor azt mondja, hogy jól van, ez itt már nekem klassz, elég?
Erre a pontra már öt-hat évvel ezelőtt eljutottam, azóta minden elég és tök jó. Hamar megjöttek a relatíve hatalmas sikerek a zenei világban. És tudatosan elzárkóztam mindenfajta sajtótól, médiától, nem akartam ezt, ami most van.
Most miért vesz részt benne?
Nyilván az új kapcsolatom révén ezt nem tudtam kikerülni. Előtte is voltam a médiában, de nagyon keveset és óvatosan. Visszakanyarodva a kérdésre, évekig tökre elégedett voltam. Ment a fellépés, minden szaladt karrier szempontból. Most meg 10 év után ott vagyok, hogy újra be akarok futni. Szóval a takarékláng annyira felszaladt, hogy leég a ház.
Kit szeretne Magyarországon utolérni?
Ha példakép, akkor Majka. Nyilván ő a léc ebben a szférában. Előadóként teljesen mást csinálok, de jóban vagyunk. A saját jövőképem tehát az, hogy felépítem a live-ot, és jöjjenek az élő zenekaros nagykoncertek.
Mi lesz a régi rajongókkal, akik nem szeretik a váltást?
Nálam az van, hogy nullától 40-ig hallgatnak, és nyilván a fiatalságnak tartozom azzal, hogy önazonosak maradnak a dalaim. Nem az jön, hogy megokosodok, és Beethoven lesz a zenéjükből. Csodálatos kis popdalok jönnek szép rapbetétekkel, és ha valaki eljön a live-ra, meghallja, végignézi és felfogja az egészet, azt fogja mondani, hogy hú, mikor lesz a következő és hol. Szerintem.
Egy ismert előadó megítélésének egy része azoktól származik, akik szeretik, hallgatják és követik. A másik fele meg abból áll össze, ami megjelenik a – gyakran bulvár- – hírekben. Hogy tudja ezt a kettőt kezelni?
A kútnál, ahol minden reggel tankolok, azt mondják, hogy hallod, ha egy újságon rajta van a neved, azonnal elviszik. Ez biztos jó pénzforrás bizonyos embereknek. Sokan azt hiszik, hogy ezért én is pénzt kapok, holott nem nyilatkozom róluk, és nem is követem ezeket a híreket.
Olyasmire gondol, hogy például nemrég elkapott egy srácot a rendőrség, aki a címekben úgy szerepelt, hogy G.w.M barátja?
Igen. Nyilván nem is az ő neve jelent meg a hírben. Belemehetnék, és boncolgathatnám, hogy azért a barát fogalom nagyon messze áll attól, amikor egy ismerős bemutat valakit, és kialakul egy jammelés, amiből rögzítve van két dal, és akkor hú de jó, mert egy este alatt kialakult kb., de ez mindegy is. Hiszek benne, hogy idővel mindig utat tör az igazság, az, hogy milyen ember vagyok. Előítéletesség meg a gyerekkorom óta van velem kapcsolatban, ahogy ezt már mondtam.
Zavarja, ha az ilyen hírek alapján ítélik meg?
Többnyire nem. Egy nálam nagyobb embertől hallottam, hogy addig jó, amíg az ember nem semleges, mert akkor egy olyan fakkba kerül, ahol senkit se érdekel. Semleges semmiképp nem vagyok a megítélés szempontjából, és ennek örülök.
Szerintem ez olyan, mint egy gumilabda, lenyomom, és valahol majd felbukkan.
Direkt nem reagálok, hagyni fogom, hogy a dalaim válaszoljanak bizonyos dolgokra. Attól függetlenül, hogy most slágeresebb vonalra tértem vissza, biztos lesz egy 6-os EP raplemez az év végén, ahol igenis oda lesz mondva, amit oda kell mondani. Olyan dolgokról pedig nem beszélnek, amiket eddig se mutattam, és nem is hagytam, hogy mutassák.
Mire gondol?
Például arra, hogy mennyit és hogyan jótékonykodom vagy hasonlók. Pedig volt turném, ahol szegény gyerekekhez jártam, és olyan előadásokat tartottam, amiben volt tíz perc zene, a többi meg a kommunikáció arról, hogyan kéne élni, milyen rossz a kábítószer, nem szabad inni, vagy hétköznapi problémák, amiken átsiklunk.
Mondja G.w.M, akit a drogproblémáiról elhíresült Curtis fedezett föl, segített, támogatott?
Curtis egy csodálatos ember, megkérdőjelezhetetlen és kikerülhetetlen a tehetsége. Én úgy gondolom, hogy nyilván nagyon sokat tett hozzá a Majka–Curtis-produkcióhoz is, ők együtt voltak a jin-jang. Ettől függetlenül nyilván volt egy kemény korszak Curtis életében, amin szerintem már túl van.
Volt olyan saját életszakasza, amikor közel került a drogokhoz vagy az alkoholizmushoz?
Rengeteget dolgoztam az éjszakában, sok mindent láttam, meg is éltem, de ez már fiatalkoromban is távol állt tőlem, annyira megvetem, utálom, hogy nem tudott elsodorni. Voltak hasonló problémák a családomban, amiből kifolyólag én ezt mindig is gyűlöltem. Gyerekként nyilván sok mindent megpróbál az ember, nem vagyok álszent, de odaálltam a tükör elé, konkrétan felköptem, és aláálltam, és utáltam magam miatta. Rosszul vagyok, ha ránézek valakire, és azt látom, hogy tönkreteszi magát.
Nehéz megállni?
Nem, mert imádok józan lenni. Akkor sem ittam, amikor születtek a gyermekeim, nem volt tejfakasztó bulink. Józanul akarom megélni azt a pillanatot, felfogni, megnézni a gyerekemet, és megszeretgetni azonnal.
Sose értettem, miért a spanokkal nyomsz be, amikor megszületik a gyereked.
A piában nekem is volt egy korszakom a havi harminc fellépések idején. Kicsit elszaladt velem is a ló, de visszagondolva az is jó volt. Gyerek voltam, nagyon beindult, nagyon nagy tömegem lett, nagyon jó helyek, nagyszínpadok, piázás, és elhittem, vagyis nem, inkább felfogtam, hogy Úristen, megvalósult. Volt egy hosszabb ünneplésem, azt mondanám. Egy fiúból férfi lesz, és ahhoz tartozik egy út, amin kialakul a személyiség, amitől férfi lesz. Szóval, volt az a korszakom, én ezt nem titkolom, viszont most egy évben maximum kétszer iszom.
Mi a káros szenvedélye?
Az, amikor kiveszek egy cigit, meggyújtom, aztán jöhet a kávé. A dohányzás is a pörgésemhez tartozik, és szeretem. Szerintem ez az egy káros szenvedélyem van.
Lehet, hogy az is káros, amikor a nagy pénzekről beszél, arról, hogy milyen értékes tulajdonai vannak, mert ezzel irritálja azokat az embereket, akiknek nincs? Tömegesen jelennek meg az ezzel kapcsolatos vélemények, hogy valami sötét titka van, de legalábbis biztos nem adózik stb.
A titok egyszerű: tíz éven át évi öt sláger, és orrvérzésig menni. Negyvenfokos lázzal is felállni a színpadra, amikor más az arcát se bírja megvakarni. Én akkor egy este lenyomtam három koncertet ugyanolyan powerrel, és nem vette észre rajtam a közönség, hogy beteg vagyok. Ehhez jön napi 48 óra stúdiózás, saját cégek és még egy csomó összetevő. Ott van több száz millió online megtekintés, amit szólóban tettem le, és ehhez jönnek az olyan közreműködések, amikben ugyanúgy benne van a kezem, és egy csomó nem az én csatornámon van, amiből összejön a másik 300 millió. Egyszerű a matek, csak nem kell kikerülni. Mindenki meg tudja nézni, ne vicceljünk már!
Tehát nem nyomoz maga után az adóhivatal?
Minden rendben van. Olyat is olvastam, hogy rám törték az ajtót. Miért törték volna rám? Egy idő után az ember már nem akar reflektálni a sok hülyeségre. Megesik, hogy kidobok egy posztot vagy valamit, de már ezt sem csinálom. Nem érdekel. Ezt majd az idő rendbe teszi.
Hogyan kezelik otthon a magánéletüket érintő cikkeket?
Nem foglalkozunk vele. Szeretetben vagyunk, eszünk, iszunk, filmezünk, igazi nagy család, ott van mindenki. Az elején nyilván nagyon kellett támaszkodnia Edinának rám, nekem pedig rá. Ő leginkább az indulataimat csillapítgatta. De alapvetően nincs jelen az életünkben, elzárkózunk tőle. Hiába látják az emberek, hogy mindennap van cikk, azt nem mi csináljuk. Amikor megjelenik egy G.w.M-cikk, ott van Kulcsár Edina is. Ha Kulcsár Edináról írnak, akkor meg ott van a G.w.M. Ő kimagasló a saját dimenziójában, az ő szférájában, ahogy én is nagyhal vagyok az enyémben. A kettő együtt meg még nagyobb. Viszont vannak azok a követőim, akik a gyerekkortól ismernek. Ők tudják, hogy
amikor én mondjuk egy ruhát vagy egy autót vagy bármit villantottam, az azért volt, hogy honnan hová,
és akik hallották azokat az előadásaimat, azok tudják, hogy ez arról szól, hogy nem szabad feladni. És hogy ez legyen példa mindenkinek, aki rossz sorsú, ahol nem volt anya, apa, nem tudom, kábítószerfüggő lett, rossz dolgokhoz szeretne nyúlni, fél lábbal már a börtönben van gyerekként. Hogy nem kell. Mindenki megtalálja a saját tehetségét, bármiben fel lehet fedezni magad. Ha arra teszed a fókuszt, és a teljesítményt felrakod 200 százalékra, akkor ott egy élhető élet.
Ez jól hangzik, de aki kevésbé tehetséges vagy kitartó, hiába tesz bele kétszáz százalékot árufeltöltőként a közértben, akkor se lesz soha elég pénze.
Ahány ember, annyi fajta. Amikor gyerek voltam, és egy forint sem volt a zsebemben, akkor sem az volt bennem, hogy rohadjon meg, akinek van. Ezekről tartottam előadást, vagy ilyenekről beszélgetek el egy olyan kisgyerekkel, akit más átlépne, mert hót retkes. Konkrét példa, amikor odajött hozzám egy rajongóm, és látom, hogy olyan 14 éves, a szájában a cigi, és egy kiscsajjal van, akit már rugdos előttem. Érted? Én járok olyan helyeken, ahol vannak ilyen gyerekek. Odajött egy képért, és láttam, hogy mi van. – Gyere, üljünk be ebbe az étterembe – mondtam neki. Tényleg nagyon rossz sorsú srác volt, de valami megmozdult benne. Utána még tartottuk a kapcsolatot, és azt láttam, hogy igenis bejárt az iskolába, elkezdett figyelni azokra a dolgokra, amiket mondtam neki. És ez olyan, hogy egy fecske nem csinál nyarat, mert nyilván ahhoz nagyon kevés vagyok, de ha egy embernek sikerül egy kicsit irányt mutatni, már megérte. Persze mindig is voltak, és mindig is lesznek, akiknek nem sikerül.
Egy utolsó kérdés: honnan van a művészneve? Szavanként találtam megfejtést: Gino West Marky, de az összefüggést nem értem.
Elmondom, de ezek után se fogja érteni. Az szerintem rám van írva, hogy gyermekkoromban a tereken lógtam, és ott rakták rám a srácok a Ginót, mert a romaságban mindenki dzsínózza magát. Így lett a Sven nevezetű öcsémből, akivel együtt zenélünk, Ginóka. A W a West Coast, a kemény mag, amit nagyon szeretek, mindazok ellenére, hogy a kedvenc rapperem, 50 Cent South Side-os. Az M, meg a Márkból jön. Nem tudom, hány tízmillió embernek hintettem el, hogy vínek ejtse a W-t, de ez már így marad.
(Borítókép: G.w.M. Fotó: Kaszás Tamás / Index)