November 7-én jelent meg Barbra Streisand memoárja, aki a kötetben életének számos olyan szakaszára emlékszik vissza, amelyekről eddig még nem beszélt. Szó esik például a szüzessége elvesztéséről, és az olyan hírességekhez fűződő viszonyáról, mint Marlon Brando vagy III. Károly király.
Dübörög a memoárbiznisz Hollywoodban, mivel idén már a sokadik önéletrajzi könyv jelenik meg egy-egy híresség által. Harry herceg a Tartalékkal dobta le az atombombát még az év elején, amelyben a királyi családot egy eddig nem ismert oldaláról mutatta be, illetve alig két hete került fel a boltok polcaira Britney Spears minden rekordot megdöntő kötete, azonban máris egy újabb alkotásból csemegézhetünk. November 7-én debütált ugyanis Barbra Streisand memoárja, a My Name Is Barbra, amiben a 81 éves, kétszeres Oscar-, kilencszeres Golden Globe- és tízszeres Grammy-díjas amerikai színésznő-énekesnő idézi fel több évtizedre kiterjedő pályafutásának leglényegesebb momentumait – kiemelve néhány olyan részletet is, amelyekről korábban még nem tett említést.
Ahogy Barbra Streisand a könyvben arra kitér, amikor bekerült a show-bizniszbe, arra sarkallták, hogy változtassa meg a keresztnevét, a Barbarát. Elmondása szerint kezdetben olyan neveken gondolkozott, mint a Sydney, amit igen férfias, erős névnek ítélt meg, illetve tetszett neki, ahogy alliterál a családnevével, a Streisanddel. Ám végül egyszerűbbnek látta, hogy szimplán kivegye a Barbarából a középső a betűt.
Más volt, egyedi. Az is tetszett, ahogy kinézett, de legbelül még mindig ugyanaz a Barbara Joan Streisand voltam
– fogalmazta meg, kifejtve, nagyon fontos volt a számára, hogy a szerettei továbbra is ugyanannak lássák őt, mint azelőtt.
A névváltoztatás mellett ugyanakkor másra is rá akarták venni az énekesnőt, egy orrműtétre. Kifejtése szerint néha úgy érezte, az orra miatt nagyobb nyomás nehezedett rá, mint amúgy. Mint hozzátette, bárcsak azt mondhatná, hogy mindez nem volt rá hatással, de még ennyi év távlatából is rosszul érintik őt ezek a bántások, míg a dicséreteket alig tudja befogadni.
Azt hiszem, amikor híres leszel, köztulajdonná válsz. Egy olyan tárggyá, amelyet meg kell vizsgálni, lefényképezni, elemezni, boncolgatni, és az esetek felében rá sem ismerek arra az emberre, akinek lefestenek. Sosem tudtam hozzászokni ehhez, és máig kerülöm, hogy bármit is el kelljen olvasnom magamról
– jegyezte meg.
Streisand visszaemlékezése alapján már számtalanszor hallotta, hogy meg kéne csináltatnia az orrát és a fogait, ám benne mindvégig az a kérdés fogalmazódott meg, vajon a tehetsége nem elég-e az érvényesüléshez. Mint írja a könyvben, egy orrműtét fájdalmas, drága, illetve nem tudja, hogyan bízhatna meg akárkikben is, hogy pontosan ugyanolyanra csinálják meg neki, mint szeretné. Elmondása szerint mindig is szerette a dudort az orrán, és túl kockázatosnak tartja, hogy bármilyen operációt bevállaljon – pláne amiatt, mert ez akár kihatással lehet a hangjára is. Az énekesnő felidézte, egyszer egy orvos azt mondta neki, orrsövényferdülése van, így talán ennek köszönhető, hogy ilyen hangja van.
Az énekesnő a könyvben megemlíti Judy Garlanddal való kapcsolatát. Mint ismert, Garland gyógyszerfüggőségben szenvedett, és igen fiatalon, 47 éves korában hunyt el nyugtató-túladagolásban, ám még karrierje csúcsán volt, amikor Streisand elkezdte bontogatni a szárnyait. Mint a kötetben felidézte, sokan vélték úgy, hogy egyfajta rivalizálás van közöttük, ami nem felelt meg a valóságnak. Rengeteg dalt énekeltek együtt, és Garland nemcsak magára, hanem rá is koncentrált. Figyelemmel kísérte őt, hátraigazította a haját, akárcsak egy anya.
Judy lánya, Liza Minnelli azt mondja, az anyja első reakciója az volt, amikor meghallott engem énekelni, hogy »Soha többé nem fogom kinyitni a számat«. Ő már csak ilyen volt, önmagát kétségbe vonó és nagyon sebezhető
– írja, hozzátéve, hamar barátok lettek, illetve elment az egyik partijára is, amit New York-i lakásán tartott.
Szerintem későn érkezett, és emlékszem, hogy mondott valamit, amit nem értettem egészen: »Ne hagyd, hogy azt tegyék veled, amit velem.« Meg kellett volna kérdeznem, mire gondol pontosan, de nem akartam túl kíváncsinak tűnni. Hat évvel azután, hogy befejeztük a The Judy Garland Show-t, 47 évesen meghalt. Micsoda tragédia, mekkora veszteség. Rendkívüli tehetség volt
– tette hozzá.
Streisand énekesnőként tört be a szórakoztatóiparba, viszont igen hamar megtalálták a filmes szerepek. A könyvben az 1969-ben megjelent Hello, Dolly! című filmet említette meg, amihez túl fiatalnak találta magát, mivel akkor még csak 24 éves volt, míg a szereplő, akit végül alakított, egy középkorú özvegy volt. Állítása szerint Ernest Lehman, a film producere és forgatókönyvírója kereste meg őt, akit nagyon tisztelt a munkássága miatt, ő írta többek között a West Side Story forgatókönyvét is.
Mint hozzáteszi, megtiszteltetésnek érezte a felkérést, azonban nem értette, miért épp őt akarják erre a szerepre. Sőt, le akarta őt beszélni erről az ötletről, és inkább Carol Channinget javasolta, aki akkoriban a negyvenes éveiben járt, így jobban illett rá a filmbeli szerep. Ahogy a könyvben írja, Lehman elvetette ezt az ötletet, mivel úgy vélte, Channing személyisége nem feltétlen képernyőre való.
Még ha nem is vállaltam volna el a szerepet, akkor sem lett volna arra esély, hogy felvegyék őt. Higgyék el, azt akartam, hogy Carolnak adja a szerepet. Elmondtam neki, hogy szerintem a történet megrendítőbb lenne, ha Dolly egy idősebb nő lenne, aki férje halála után magányos, és azon gondolkodik, mi lehet az utolsó esélye, hogy újra férjhez menjen. Udvariasan hallgatott, majd rámutatott, hogy egy nő bármely életkorában lehet özvegy. Azt mondta, biztos benne, hogy ugyanolyan megrendítő tudok lenni, mint bárki más, és tudta, hogy ki tudom hozni a forgatókönyvből a komédiát
– írta.
Előbbiek mellett Streisand igen hosszasan értekezik a memoárban a szerelmi életéről, köztük szüzessége elvesztéséről. Azt állította, egy olyan férfival történt meg, akivel már néhányszor találkozott azt megelőzően. Azon az estén egy cigarettával kínálta meg őt, amiről később kiderült, hogy marihuána volt benne. Visszaemlékezése szerint a drogtól teljesen elgyengültek a térdei, míg a férfi teljesen visszaélt ezzel a helyzettel, és amint látta, hogy a szer hatása alá került, másképp viselkedett vele. Mint írta, azután pedig, hogy lefeküdtek egymással, úgy tett, mintha semmi nem történt volna.
Az énekesnő a kötetben szintén beszámol arról a pillanatról, amikor megtudta, hogy gyermeket vár Elliott Gould színésztől. Az egyik fellépése után közölte vele az édesanyja, hogy nagymama lesz, ami meglepetésként érte őt, mivel megfeledkezett arról, hogy az egyik barátjával elvégeztek egy terhességi tesztet, aminek az eredményére egy hetet kellett várni.
Annyira ledöbbentem. Elmentem a barátaimmal bulizni, de az éjszaka hátralévő részét kábultan töltöttem. Emlékszem, Rex Harrison azt mondta: »Gratulálok«, én pedig azt mondtam: »Köszönöm«, de egészen más okból. Kizárólag a babára gondoltam. A hír sokkoló volt. Elliott és én tizenkilenc éves korom óta éltünk együtt, és akkor éppen huszonnégy éves lettem. Őszintén szólva évekig azt hittem, hogy valami baj van velem, mert azelőtt sosem estem teherbe. Egy baba megszületése más nők számára jelentett valamit, nekem nem
– írta, kiemelve, teherbe esése egy londoni fellépésére következtethető vissza, amely után összevesztek a párjával, ami hamar szenvedélyes szeretkezésbe csapott át:
Éreztem a pillanatot, amikor megfogant a gyermekem. Mennyire csodálatos. Olyan boldog voltam. Végre egyszer normálisnak éreztem magam.
Ahogy Streisand kifejtette a könyvben, élete során viszonya volt többek között a Miami Vice színészével, Don Johnsonnal, Andre Agassi teniszsztárral, valamint egyéjszakás kalandba keveredett Warren Beatty színésszel. Állítása szerint Don Johnson máig a fülébe súgja, hogy szereti őt, ha meglátja egy partin – bár az érzései nem találtak viszonzásra. Agassi kapcsán megemlítette, megesett, hogy egy vacsora után hat tucat rózsát küldött neki, míg Beattyvel máig tartják a kapcsolatot – bár azon el kellett gondolkodnia, volt-e valaha köztük szexuális viszony. A könyvben szintén felidézte Anthony Newley-vel való viszonyát, aki sokáig volt a szeretője Elliott Gouldtól való válását követően.
Az énekesnő igen közeli kapcsolatot tudott kialakítani a 20. század egyik legnagyobb hatással bíró színészével, az olasz származású Marlon Brandóval, aki olyan filmekben tűnt fel, mint A Keresztapa vagy A vágy villamosa. Streisand egy konkrét esetről is beszámolt, amikor három órán át beszélgettek Brandóval, aki egyszer csak a szemébe nézett, és kijelentette: »Szeretnélek megd*gni.« Ez a mondat ledöbbentette az énekesnőt, mire a színész azt felelte, szeretne elmenni vele egy múzeumba, amit Streisand romantikusnak vélt.
Pont eltalálta, amiről fantáziáltam: hogy együtt sétálhassak valakivel egy múzeumban, akihez nagyon vonzódom, miközben a művészetet csodáljuk, és együtt fedezzük fel. Aztán eszembe jutott, hogy a felesége a másik szobában van: »Mi a helyzet Taritával? Miért házasodtál össze vele?« Marlon és én nem finomkodtunk. A másik szoba felé nézett, és miután végiggondolta, azt mondta: »Olyan, mint egy érett gyümölcs«
– fogalmazta meg a könyvben Streisand, hozzátéve, ezt követően a házasságról és úgy önmagában a kapcsolatokról beszélgettek. Sőt, Brando kijelentette, nem hiszi, hogy sokáig együtt maradnának Elliott Goulddal.
A lelkem mélyén én is romantikára vágytam, de hagytam, hogy a munka átvegye az uralmat. A munkát inkább a kapcsolatok helyettesítésére használtam
– jegyezte meg.
Ahogy Streisand jelenlegi férjével, James Brolinnal kapcsolatban kifejtette, amikor megismerkedtek, pont egy olyan szakaszát élte az életének, amikor már lemondott arról, hogy megtalálja az igazit. Mint írta, akkor már volt egy fia és nagyszerű barátai, a munka terén nem akadtak gondjai, szerette bámulni az óceánt malibui otthonából, és úgy érezte, elsősorban saját magával kell rendben lennie ahhoz, hogy valakit beengedjen az életébe. Elmondása szerint a férjével való jó kapcsolatának az a titka, hogy mindketten dolgoznak érte, bár nagyon különböznek egymástól.
Ahogy ő mondta nekem: »Te szakértője vagy annak, hogy csak a hibát keresd, míg én örülök, hogy reggel felébredek.« Sokkal tovább fog élni, mint én. Folyamatosan azt mondogatja, hogy 100 évig fog élni, és nemrég ezt fel is emelte 110-re. Ezzel a hozzáállással valószínűleg ez így is lesz
– jegyezte meg párjáról.
Ahogy Streisand a könyvben arra kitér, először akkor találkozott az akkor még herceg Károllyal, amikor 1974-ben a Királyi Haditengerészet által Amerikában járt, ám a férfi állítólag már akkor pusztítóan vonzónak nevezte őt, amikor a Cambridge-i Egyetemen tanult. Azt állította, nagy szexuális vonzerővel bír, és az énekesnő iránt érzett csodálata elültette a bogarat később Diana hercegné fülében is, aki egyes értesülések szerint az egyik palotai alkalmazottnak azt mondta, nem lenne meglepve, ha lett volna köztük valami. Mint Streisand írja a kötetben, örül, hogy III. Károly szexuális vonzerejével kapcsolatos megjegyzéseiről nem tudott még akkor, amikor először találkoztak, mivel biztosan másképp viselkedett volna vele.
Károly herceg aztán San Diegóból rövid időre Los Angelesbe utazott, akkori állítása szerint abban a reményben, hogy ott találkozzon Streisanddel, „a nővel a hang mögött”. Szerencséjére az énekesnő éppen Los Angelesben forgatta a Funny Girl című film folytatását, így összefutottak. Nemzetközi szenzációnak számított, hogy a fotósok lencsevégre kapták, amint Streisand megkínálja őt a teájából.
Az tény, hogy Károly herceg és én is félénkek vagyunk, de valahogy mégis sikerült kapcsolatot teremtenünk, mert ez egy váratlan barátság kezdetének bizonyult
– fejti ki a könyvben, hozzátéve, sajnálja, hogy nem volt annyira bájos vele, mint lehetett volna, de vissza kellett mennie dolgozni.
Az uralkodó később, 1994-ben a páholyból nézte Barbra Streisand koncertjét a Wembley Stadionban, majd másnap csokrot küldött neki, amelyhez egy rövid üzenetet is küldött: „Nagyon jó volt részt venni a tegnap esti koncerteden, csodálatos voltál, imádtam minden percét!”
A herceg a legkedvesebb házigazda, és mindent megkönnyített a számomra, még a sofőrjét is elküldte a Dorchester szállodába, hogy vegyen fel engem
– írja.
A felek 1994-ben még egyszer összefutottak egy Los Angeles-i hotelben, ahol együtt teáztak. Streisand elmondása alapján közös az érdeklődési körük, mivel mindketten rajonganak a kertekért és a bioélelmiszerekért, illetve nagy ügyet fordítanak a bolygó védelmére. A találkozójukat követően egyébként III. Károly biozabkekszeket küldött neki, majd 1995-ben meghívta őt highgrove-i rezidenciájára, ahol egy gyertyafényes vacsorán beszélgettek a művészetről és az építészetről. Mint megfogalmazta, egy gyönyörű, baldachinos ággyal ellátott hálószobában aludt, majd másnap körbevezette őt a kastélyban, megmutatva neki ősei festményeit. Sőt, a 80. születésnapjára egy kártyát adott neki, amelyen az egyik akvarellfestménye volt, illetve egy videóüzenetet is küldött. III. Károly mellett Streisandnek 1975-ben lehetősége nyílt arra, hogy találkozzon II. Erzsébet királynővel a Funny Lady című filmjének londoni premierjén. Az eseményen megkérdezte a néhai uralkodót, miért csak a nőknek kell kesztyűt viselniük ahhoz, hogy kezet rázzanak a herceggel, mire
Erzsébet azt válaszolta, még gondolkodnia kéne ezen, de úgy vélte, a hagyomány miatt lehet.
Szerelmi viszonyain, illetve a szórakoztatóiparban tapasztaltakon kívül Streisand megosztotta aggályait amiatt, hogy Hollywoodban a nők és a férfiak fizetése egyáltalán nincs egyensúlyban, és korábban vele is megesett, hogy csak bónusszal kipótolva tudták egálba hozni a fizetését pályatársáéval. A becslések szerint körülbelül 420 millió dollár csücsülhet a bankszámláján, ami jelenlegi árfolyamon 148,7 milliárd forintot takar. Mint kiderült, az énekesnő nem is spórol, mivel a kötet szerint 100 ezer dollárt fizetett azért, hogy klónozza 2017-ben elhunyt kutyáját, Samanthát.
A tudományos eljárás eredményeként az énekesnő két új kiskutyát kapott, Miss Violetet és Miss Scarlettet, amelyek mellé harmadikként társult egy másik eb, Miss Fanny. Utóbbi ráadásul rokoni kapcsolatban áll korábbi kedvencével, Samanthával. Streisand döntése ugyanakkor némi ellenállást váltott ki az állatvédőkből. Ahogy a PETA az eljárással kapcsolatban kijelentette:
Mindannyian azt akarjuk, hogy szeretett kutyáink örökké éljenek, de a klónozással ez nem érhető el, mivel egy új, egy teljesen másik kutyát hoz létre, amely csak a fizikai tulajdonságaival rendelkezik az igazi kedvencnek.
(Borítókép: Barbara Streisand 2018. június 2-án. Fotó: Rich Fury / Getty Images)