Eddig akár 10 milliárd forintra is rúghat Andrej Melnyicsenko orosz oligarcha hatalmas jachtjának fenntartási költsége, amely az uniós szankciós rendelkezés értelmében kizárólag a luxusjárművet lefoglaló Olaszországot terheli. A hajót parkoltató Trieszt polgármestere is élesen kritizálta a fennálló helyzetet, holott a luxushajóügyek csak a jéghegy csúcsai: számos elkobzott luxusvilla és vállalat ideiglenes gazdája is az olasz állam lett az orosz–ukrán háború kitörése óta, e vagyonelemek pedig mind csak az államkasszát apasztják. Egyelőre nem látszik, hogy a rájuk fordított közpénz visszajön-e valaha.
Az orosz–ukrán háború kitörése után az Európai Unió egyik első szankciója az orosz oligarchákat célozta, akik előszeretettel töltötték szabadidejüket a Mediterráneumban található pazar villáikban vagy luxusjachtjaikon. Igaz, Putyin több mint 36 milliárd forintot érő, Kecses (Graceful) névre keresztelt szuperjachtja hetekkel a támadás előtt még biztonságban átkelt a Kieli-csatornán, az azonban érthető, hogy az orosz szupergazdagok elsősorban nem a Balti- vagy az Északi-tengert preferálják, ha a hasukat süttetnék.
A hajólefoglalások feladata és a költségek viselése lényegében így pusztán öt potenciálisan érintett államra hárult: Spanyolországra, Franciaországra, Olaszországra, Horvátországra és Görögországra. És mivel itt ugye konfiskálásról van szó és nem leamortizálásról, így az eljáró államnak pont olyan gondos gazdaként kell bánnia ezekkel a méregdrága vagyonelemekkel, mint azok tulajdonosai is tennék.
A háborút megelőzően – London és a francia Riviéra mellett – az orosz oligarchák kedvenc desztinációja Olaszország volt, így a központi költségvetés által két éve hitelezett lefoglalások problematikája már a közbeszédben is meg-megjelenik. Egyik leghangosabb szószólója ennek Roberto Dipiazza, Friuli-Venezia-Giulia régió székhelyének, Triesztnek a polgármestere, aki tavaly ekképp fogalmazott a város egyik szárazdokkjában veszteglő megajachtról:
Ez a közpénz elpocsékolása, eddig több mint 7 millió euróba került. Soha nem fogjuk ezt a pénzt visszakapni, meg fogják találni a módját, hogy ne kelljen visszafizetni.
Bár Brüsszelhez befutottak ilyen irányú kérelmek az elmúlt években, mindeddig nem találták meg annak a jogi megoldását, hogy az orosz érdekeltségű ingóságokat, ingatlanokat és cégeket hasznosíthassa vagy akár értékesíthesse a lefoglaló tagállam.
Az orosz iparmágnás Melnyicsenko megajachtjának az „A” nevet adta, pusztán azért, hogy legelöl szerepeljen a különböző regisztrációs listákon. A 2017-ben vízre bocsátott, három árbocos, 143 méter hosszú, 25 méter széles, 12 600 tonnás járművet a francia sztárdizájner, Philippe Starck tervezte, aki a rajzolás során jelentősen elrugaszkodott a konvencióktól. A 8 emeletes épület magasságával konkuráló, 209 milliárd forintot érő hajó immár két éve karakteres eleme Trieszt látképének, jelenleg a második legnagyobb vitorlásjacht a világon – Jeff Bezos Koru nevű hajója után.
Van rajta úszómedence, helikopterleszálló, 20 lakosztály, és az alján még plexiablak is, hogy a maximum 40 vendég ott is élvezhesse a kilátást. Becslések szerint ha az orosz üzletember az elvárható mértékben használná a hajót, az úgy számára évi 20-23 milliárd forintos kiadást jelentene – hiszen egy ekkora jármű működtetése körülbelül 40-50 fős legénységet igényel, éves szinten a hajó értékének nagyjából 10 százalékával érdemes kalkulálni fenntartási költségként ebben a regiszterben. Az olasz állam azonban a csapat kevesebb mint felét alkalmazza csak, a parkoló jacht állagmegóvását és őrzését jelenleg a hajó gyártója, a német Nobiskrug által kijelölt 20 fő végzi főállásban, így ez „csak” évi közel 5 milliárd forinttal apasztja az olasz költségvetést.
Jó kérdés, hogy valóban visszakapja-e egyszer az olasz állam a pénzt. Ha a nyakukon marad a jacht, ki fogja megvenni? A dolgot tovább bonyolítja, hogy időközben kiderült, hivatalosan nem is az oligarcha, hanem egy Sierra Leonéban bejegyzett vagyonkezelő cég a tulajdonos. Mindenesetre az olaszok jól vigyáznak rá, nemrégiben egy viharelőrejelzés miatt 24 órára arrébb vitték Velence kikötőjébe – természetesen az esetleges eltulajdonítástól tartva az olasz haditengerészet biztosításával.
Nem az „A” az egyetlen nagy értékű vízi jármű jelenleg az olasz pénzügyőrség fogságában, többek között a milliárdos oligarcha, Gyennagyij Timcsenko sem tud hozzáférni 25,5 milliárd forintot érő, Lena nevű jachtjához, amely jelenleg San Remo városának vendégszeretetét élvezi. Szintén itt, az olasz Riviérán, Imperia kikötőjében parkol az olasz hatóság ellenőrzése alatt Alekszej Mordasov közel 20 milliárd forintos, Lady M nevű jachtja – ennél azonban valószínűleg jobban fájt a szardíniai Portisco településen lefoglalt 41 milliárdos rezidencia vagy a további 26 milliárd forint összértékű egyéb ingatlan.
De van olyan példa is, amely nem az olasz államháztartást terheli. A 255 milliárd forintot érő Sheherezadé jachtot a toszkánai Carrara kikötőjében foglalták le ugyancsak 2022-ben, a Pénzügyminisztérium pedig elismerte, hogy engedélyezték a Kremlhez közeli tulajdonosnak, hogy maga állja a fenntartási költségeket. A Bloomberg és Navalnij csapata is talált arra utaló bizonyítékokat, hogy az illető maga Putyin, és nem a gazdasági életben szintén jól fekvő, Putyinnal is jó kapcsolatot ápoló Eduárd Hudajnatov, aki vesztett azóta villát is a festői Portofinóban: a Villa Altachiara mellett pedig egy másik luxusingatlanjára, a Villa Serenára is rátette a kezét a hatóság, ami így már közel 22,5 milliárd forint befagyasztását jelenti.
A sort lehetne folytatni, és talán még Vjacseszláv Mose Kantor Porto Cervo-i villáinak egyikét érdemes megemlíteni, a Villa Primavera ugyanis korábban Silvio Berlusconi édesanyjáé volt. Természetesen a luxusházakkal is akad dolog bőven, amely emészti a közpénzt, a nagy kérdés pedig az, hogy meddig még?
A szerző luxusszakértő.
(Borítókép: Andrej Melnyicsenko megajachtja. Fotó: Michael Jacobs/Art in All of Us/Corbis via Getty Images)