Tizenhat év kihagyás után három koncerttel tért vissza Budapestre a Coldplay. A brit pop-rock zenekar fellépéseinek Magyarország legnagyobb befogadóképességű stadionja, a Puskás Aréna adott otthont, ahol június 16-án láthatta őket először a közönség. A szervező Live Nation tájékoztatása szerint a banda vasárnap este 55 ezres tömeg előtt állt színpadra azzal a gigashow-val, amellyel az elmúlt két évben az egész világot bejárták – s bár a magyar nyelvbe az énekes Chris Martinnak beletört a bicskája, egy meghökkentő rajongói kérésnek sikerült eleget tennie, ráadásul ezen az estén debütált élőben a Coldplay június 21-én érkező, legújabb dala. Beszámoló.
A 2021-es Music of the Spheres című albumának apropóján indította el űrtematikájú világ körüli turnéját két évvel ezelőtt a Coldplay, amely idén a magyar fővárost is érinti. A brit pop-rock formáció tavaly nyáron hirdette meg a budapesti koncertjét, amelyre akkora volt az érdeklődés, hogy végül tripla esemény lett belőle. A banda legutóbb 16 éve járt hazánkban, akkor a Papp László Budapest Arénában lépett fel, ám azóta olyan nagyra nőtt nemcsak maga a zenekar, hanem az élő produkcióik is, hogy ha nem lenne a Puskás Aréna, valószínűleg ebbe a kanyarba sem fértünk volna be. Kozmikus show-jukkal az elmúlt két évben egyes országokban még ennél is méretesebb helyszíneket töltöttek meg – ráadásul voltak olyan városok, ahol nem három, hanem egyhuzamban négy vagy akár hat (London, 2022) koncertet is adtak.
Jómagam Párizsban és Nápolyban láttam tavaly a zenekar Music of the Spheres műsorát – mindkét helyen igazi tomboldába csapott át az est, épp ezért borzasztó kíváncsi voltam, hogy a kritikusok által is abszolút méltatott produkciót vajon a magyar közönség hogyan fogadja.
Bár a zenekar tagjai 2019 decemberében bejelentették, hogy az akkor kiadott Everyday Life című lemezükkel környezet- és klímavédelmi okokból nem indulnak turnézni, mire elkészült a Music of the Spheres című albumuk, szakértők közreműködésével sikerült olyan megoldásokat találniuk a koncertezésre, amelyekkel csökkenteni tudják a környezetükre rótt terheket. A 2022-ben elstartolt világ körüli turnéjukat úgy hirdették meg, hogy az 50 százalékkal alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással jár majd, mint az előző, az ehhez kapcsolódó zöldprogramjukba pedig a rajongóikat is igyekeznek bevonni. Felsorolni is nehéz lenne, hány szervezettel állnak kapcsolatban, és mi mindent tesznek azért, hogy a bolygónk védelmére buzdítsák az embereket – most csak azokat vesszük sorra, amelyek a turné zöldebbé tételében a legfontosabbak.
A turnéstart előtt tett környezetvédelmi ígéreteikre vonatkozóan a zenekar tagjai egyébként pont a napokban, egészen pontosan június 3-án adtak ki egy közleményt, amelyben tudatták, hogy túlteljesítették a vállalásukat: a turné első két évének közvetlen szén-dioxid-kibocsátása 59 százalékkal lett kevesebb, mint az előző, 2016–17-es körútjuk esetében. A közleményből az is kiderül, hogy a jegyeladások után eddig 7 millió fát ültettek el.
A turné apropóját adó Music of the Spheres az eddig kiadott kilenc stúdióalbum közül – a 2011-es Mylo Xyloto után – a Coldplay második konceptlemeze. A korong dalai egy The Spheres nevű fiktív bolygórendszert írnak le, az abban található planétákhoz, műholdakhoz és csillagokhoz kötődve. Ennek megfelelően a koncerten is a világűr atmoszféráját teremti meg a zenekar a színpadképpel, a vizuálokkal és a közönséget a produkció részévé tevő, világító karkötők segítségével, amelyeket érkezéskor az aréna területén vehetnek magukhoz a rajongók. A karperecek életre keltéséhez a koncert alatt infravörös technológiát alkalmaznak, amellyel különböző adatokat lehet küldeni meghatározott helyekre – így hozzák létre azokat a speciális effekteket, amelyek a tömeget szinte videóvászonná változtatják a show közben. A jelek az aréna területén a delay tornyokon és a színpadon elhelyezett jeladókból érkeznek.
Ahogy arról a zenekar énekese, Chris Martin is beszélt már korábban, maga a koncert egy ismeretlenbe vezető űrutazás, ahonnan hazatérve új tudással gazdagodhatunk. A produkció tulajdonképpen négy részből áll, amelyek fontos üzeneteket tartalmaznak – ezeknek megfelelően lett a dalok sorrendje is meghatározva.
A show egyébként minden helyszínen ugyanúgy indul: két vendégelőadó produkciója után a kivetítőkön a Coldplay fenntarthatósági törekvéseit népszerűsítik, amelyhez John Hopkins Light Through The Veins című zenéjét használják, majd felkonferálják a zenekar tagjait, akik az E.T. című film John Williams által jegyzett Flying betétdalára vonulnak be az arénába – a frontember Chris Martin, a basszusgitáros Guy Berryman, a gitáros Jonny Buckland és a dobos Will Champion útját a backstage-től a színpadig a kivetítőn követhetik nyomon a jelenlévők.
Információink szerint a zenekar tagjai pénteken érkeztek Budapestre, szombat este pedig már a Coldplay színeiben tündökölt a Puskás Aréna. Kérdésünkre a szervező Live Nation arról tájékoztatott, hogy
koncertenként 55 ezer jegyet értékesítettek.
Már régóta sold out volt mindhárom buli, az utolsó pillanatban viszont elérhetővé vált még néhány belépő, amit a produkció eddig technikai okokból tartott vissza. Legutóbb Azahriah Puskás-koncertjén történt hasonló, amire sokan rácsodálkoztak, pedig külföldi helyszíneken elég gyakran megesik, hogy az esemény napján ismét lehet vásárolni jegyeket, pontosan amiatt, mint most. Jómagam nem egyszer jutottam már be így más országokban koncertekre.
Vasárnap este 6 óra körül érkeztem a Puskás Arénához, már akkor nagy volt a tömeg a bejáratoknál, noha a Coldplay csak fél 9-kor állt színpadra. Miután bejutottam a stadionba, rögtön megértettem, miért: a merchpult előtt hosszú sorokban várakoztak az emberek, hogy beszerezzék a bulihoz illő zenekari öltözéket. A pólókat egyébként 12 ezer forintért adják, a kapucnis pulcsi ennek a duplája, de szerepel a kínálatban vászon hátizsák 3 ezerért, és kétféle sapkát is kínálnak, amelyeknek 11 ezer forint az ára. Hogy valaki hozzájusson az áhított termékhez, akár másfél órás várakozásra is számíthat. A büféknél is meglehetősen nagy volt a tömeg – ráadásul ezen a bulin nem lehetett a pultok előtt ácsorogva követni az eseményeket, ugyanis a szektorokhoz vezető lejáraton kívül mindent letakartak.
Ahogy bóklásztam a helyszínen, elég gyorsan megállapítottam, hogy erre a koncertre bizony a magyarok mellett egy csomó külföldi is érkezett, és nemcsak a környező országokból, hanem jóval messzebbről is. De a világsztár csapatoknál ez már csak így működik, és ma már nem olyan bonyolult megoldani, ha valaki annyira szeretné látni a kedvencét. Mindemellett úgy tűnik, a Coldplay-re mindenféle korosztály kíváncsi – gyerekek, tinik, fiatal felnőttek és idősebbek is tömegével vettek részt a bulin. A nemzeti és korosztálybeli sokszínűségre egyébként a show alatt a zenekar is felhívta a figyelmet – Chris Martin sorra vette, hányféle zászlót lát a tömegben, majd amikor a kameramannal összedolgozva a kivetítővel játszott, a tömeg egy-egy pontjára közelítve hol egy kisgyereket, hol felnőtteket igyekezett felváltva kiemelni a közönségből.
Budapesten Solére és Maisie Peters lépett fel a főhősök előtt a Puskásban, utóbbi valamivel 8 óra előtt búcsúzott el a közönségtől. Ezután következett a zenekar környezetvédelmi törekvéseit népszerűsítő videók levetítése, ami egyébként egy klassz dolog, és abszolút becsülendő, ha valaki a hírnevét jó ügyek előmozdítására is igyekszik használni. Ahogy telt az idő, a közönség érezhetően egyre izgatottabb lett, többször is hangoskodtak, hátha előbukkannak végre a zenekar tagjai, akiket a pódium mögé látó szektorokban ülők buktattak le először. Fél 9 körül végre elindult az E.T. Flying című betétdala, és megjelentek a kivetítőn a backstage felől a színpadra igyekvő zenészek, akiket végig hangos ováció kísért az útjukon. Rendezői jobb oldalon a fotósárokban gyalogoltak végig a küzdőtér közepéig nyúló kifutó mellett, majd az annak a végén kialakított B színpadra sétáltak fel mind.
Innentől aztán hirtelen nagyüzemre kapcsolt a hangulat – megmozdult a nagyszínpad, amelynek kör alakú kivetítői már eleve planétákat idéznek, az íves LED-háttér mögül a magasba emelkedett néhány „bolygó”, a delay tornyokra szerelt lámpák ritmusra villantak, majd Chris Martin visszaszámolt, és a Higher Power című dalukkal berobbantotta a bulit. Durrantak a konfettiágyúk, életre keltek a karkötők és a kisszínpad LED-borítása, az ülőszektorokban pedig szinte egyszerre ugrott fel mindenki, hogy aztán a koncert végéig vissza se akarjon többé süppedni a székébe. Az Adventure of a Lifetime című szám alatt bolygókat idéző labdákat engedtek rá a küzdőteres közönségre, akik láthatóan örömmel passzolgatták azokat a fejük fölött. A Paradise című sláger ugyan kissé lassított a tempón, de miután ez tényleg olyan dal, amit az is ismer, aki egyébként nem hallgat rendszeresen Coldplay-t, a hangulatot egyáltalán nem ültette le. A zongorával előadott The Scientist aztán tovább csillapított a héven – ezt követően szólalt meg Chris Martin magyarul először.
Jó estét, Budapest! Jó, hogy itt lehetek veletek
– valami ilyesmit szeretett volna mondani, de aztán bájosan belekeveredett kissé a második mondatba – nevetve meg is jegyezte, hogy bizony a magyar nyelv borzasztóan nehéz. Ez kétségtelen, és úgy tűnik, valóban ki is fogott rajta, más helyszíneken ugyanis van, hogy előad egy helyi dalt eredeti nyelven, esetleg a saját dalát a helyiek nyelvén – nálunk most nem történt ilyesmi.
A „Moons-felvonás” a zenekar egyik legpörgősebb számával, a fülbemászó dallamú Viva la Vidával indult, ami végleg „küzdőtérré” változtatta a lelátókat is – többször is felpillantottam, és még a legfelső karéjon is ugráltak meg hadonásztak az emberek. Persze erre a villódzó karperecek is nagyban ösztönzik őket, hiszen mindenki a részévé akar válni a produkciónak. Bár Beyoncét mellőznünk kellett, nélküle is abszolút rendben volt a soron következő Hymn for the Weekend, amit pirotechnikával turbózott fel a zenekar – a frontember kifogástalanul hozta az énekesnő sorait.
Ahogy minden koncertállomáson, most is elérkezett az a pillanat, amikor Chris Martin rajongókat hív fel maga mellé a színpadra. Ennek tudatában a közönség szépen fel is készült – többen különböző feliratokkal ellátott transzparenseket emeltek a magasba, míg végül három rajongót kiválasztott az énekes. Egyikük azt kérte tőle, hogy énekeljék el közösen a Til Kingdom Come című számot, amit készségesen teljesített is a frontember. Egy másik lánynál viszont olyan tábla volt, ami kissé meghökkentette – ő az Oasis Don’t Look Back in Anger című számát szerette volna hallani.
Biztos, hogy jó koncerten vagy?
– kérdezte viccelődve a lányt, majd hozzátette: ugyan ez nem az ő dala, és nem is biztos, hogy elő tudja adni, de azért megpróbálja. Így történt meg az, hogy egy Coldplay-koncerten Oasis-dalt énekelt a közönség. Érdemes megjegyezni azért, hogy Chris Martin nem először adta elő ezt a számot, 2017 júniusában Ariana Grande társaságában már biztosan elénekelte egyszer a One Love Manchester koncerten, amit azután rendeztek, hogy az énekesnő egyik fellépésén robbantásos merénylet történt.
A fanpillanatokat követően a Charlie Brownnal tüzelte fel a hangulatot a zenekar, majd a Yellow következett, ami alatt a karperecek segítségével az egész stadion sárgába borult.
A harmadik etapban előkerült a The Weirdos bábzenekar egyik tagja, hogy együtt adják elő a Human Heart című számot. Ennél a dalnál a karkötők segítségével óriási vörös szíveket festettek a tömegre, ami láthatóan mindenkit lenyűgözött. A következő számok a lézerfényeknek és a stroboszkópnak köszönhetően még energikusabbnak hatottak – előkerült a People of the Pride, a Clocks, majd a Something Just Like This is, amelyhez a zenekar tagjai űrlénymaszkokat húztak. Ez a dalcsoport ugye az idegenekkel való találkozást, mások elfogadását hirdeti – nem véletlenül vett elő rögtön az elején egy szivárványszínű zászlót is az énekes. A My Universe című szerzeményt, amit a BTS tagjaival közösen készítettek, a sokszínűség jegyében szintén ebbe a részbe illesztették – a K-pop csapat tagjai a dal közben a kivetítőn jelentek meg.
A harmadik részt lezáró Sky Full of Stars című szerzemény egyértelműen a koncert csúcspontja – az énekes először félbeszakítja a számot, majd arra kéri a közönséget, hogy tegyék el a mobiltelefonjukat és próbáljanak meg egy dal erejéig százszázalékosan részt venni a produkcióban. Bár mindig vannak olyanok, akik csalnak és kameráznak közben, a többség általában készséggel tesz eleget Chris Martin kérésének. Ez Budapesten sem történt másként: néhány perc erejéig igazi tomboldává változott a stadion, mindenki ugrált, a karperecek intenzíven villogtak, az élményt pedig
óriási konfettiesővel és a tűzijátékkal tette teljessé a zenekar.
Itt akár véget is érhetett volna a koncert, ám ezt a közönség biztosan nem engedte volna, akkor sem, ha nem ez lenne a menetrend. Ahogy a zenészek elköszöntek és levonultak a színpadról, hatalmas tapsba és ovációba kezdett az egész aréna, követelve, hogy a zenekar folytassa a show-t.
A visszataps után a színpad félköríves LED-hátterén napfelkelte rajzolódott ki, miközben Louis Armstrong What a Wonderful World-höz kapcsolódó felvezetőbeszéde szólalt meg. Ezalatt óriási, bolygókat idéző léggömbök jelentek meg a közönség felett – a crew-ból néhány ember besétált a tömegbe, madzagon tartva a színes lufikat. A zenekar elgyalogolt a kifutó végéig, majd az emberek között átosontak a küzdőtéren elhelyezett kisszínpadhoz. Ott előadták a Sparks című dalt, majd arra kérték a jelenlévőket, hogy emeljék a magasba a kezüket és együttes erővel küldjék el a szeretetüket azoknak, akikre abban a pillanatban gondolnak. Ez a közös manőver aztán ismételten tűzijátékban csúcsosodott ki.
A kisszínpadon már csak az a játék volt hátra, amely a The Jumbotron Songhoz kapcsolódott – az énekes a kameramannal együttműködésben egy-egy embert „kiemelt” a közönség soraiból, a kivetítőn megjelenítve őket, és kifejezetten nekik kommunikálva. A móka után hosszas köszönetnyilvánítással folytatta, majd a zenekarral együtt visszatért a fő színpadra, és az örök közönségkedvenc Fix You című számmal igyekezett az érzelmekre hatni.
A meglepetés sem maradt el: június 13-án jelentette be a zenekar, hogy a Music of the Spheres folytatásaként, és egyben a 10. stúdióalbumuk előfutáraként június 21-én megjelentetnek egy új dalt feelslikeimfallinginlove címmel. A banda Instagram-oldalán már megosztottak egy rövid részletet belőle, vasárnap este pedig
teljes egészében eljátszották élőben a szerzeményt Budapesten.
A koncert a Biutyful című számmal végződött, és miután végleg eltűntek a zenekar tagjai, egy újabb parádés tűzijátékkal és a produkció egyik legfontosabb üzenetével engedték haza a közönséget: annyit vetítettek a színpad mögötti LED-re, hogy
higgy a szeretetben.
A Coldplay gigaprodukcióját világszerte méltatják. Egyrészt tényleg nagyszerű, hogy ennyire környezettudatosak, és sikerült megvalósítaniuk a zöldebb koncertezéssel kapcsolatos elképzeléseiket, másrészt egy olyan show-t raktak össze, amellyel már harmadik éve járják a világot, és még mindig telt házas bulikat adnak, ráadásul a legnagyobb helyszíneken. Természetesen minden jó koncert alapját a jó dalok adják, de manapság, amikor az emberek ingerküszöbe is már szintet lépett, látványban és technikában is muszáj olyasmivel előrukkolni, amivel egyedi lesz az élmény.
A Music of the Spheres produkció már eleve különleges attól, hogy egy meghatározott tematika köré épül, ráadásul a világűr egy misztikum, ami vonzza az embert, izgalmas elmerülni benne. Tény, hogy a Coldplay nem fukarkodik a show-elemekkel, de mindnek megvan a helye a produkcióban – ott és akkor használják a labdákat, a lufikat, a konfettiket és a tűzijátékot, ahova és amikor odaillenek, a LED-karperecekkel pedig az első perctől kezdve bevonják a közönséget is a show-ba. Nem mellesleg a zenekar tudatosan pozitív üzenetekkel operál, a szeretet és az elfogadás irányába tereli a közönséget, és a bandára jellemző színkavalkád sem véletlen – ez is jó érzéseket generál az emberben.
A zenészek hétfőn pihenőt tartanak, június 18-án és 19-én viszont visszatérnek a Puskás Arénába.
(Borítókép: Chris Martin. Fotó: Kaszás Tamás / Index)