A filmkészítők az utóbbi években újra foglalkoztatni kezdték azon színésznőket, akik már évtizedekre visszamenő pályafutással rendelkeznek. Dudás Viktor filmszakértő szerint viszont több oka lehet annak, hogy ez a tendencia alakult ki.
Könnyen gondolhatnánk, hogy a hollywoodi hírességek élete leányálom, mivel a lehetőségek tárházából válogathatnak, ám tekintve, hogy bizonyos iparágak tehetségekkel telítettek, kitűnni sem olyan egyszerű. Lehetne említeni a színészetet vagy az előadóművészetet, amelyek nehezített terepnek számítanak a feltörekvő újoncoknak, akiknek az egyediség mellett rendelkezniük kell valamilyen plusszal is. Az sem ritka, hogy hosszú éveknek kell eltelniük ahhoz, hogy egyáltalán valakire kellőképp felfigyeljenek, és nem pusztán a közönség, hanem a szakma is. A hírnév farvizén ugyanis türelemjáték úgy evezni, hogy az örvény ne rántson magával.
Az Amerikai pite rajongói például meglepődve vehették tudomásul, hogy a filmben Stifler mamáját alakító Jennifer Coolidge addig, amíg nem került be A Fehér Lótusz című sorozat szereplőgárdájába, a mellőzött színésznők közé tartozott – már ami a díjakat illeti. A hamarosan harmadik évaddal érkező széria kapcsán 18 jelölést kapott a különböző díjátadókon, amelyek közül 14-et meg is nyert, köztük két-két Golden Globe- és Primetime Emmy-elismerést, illetve három Screen Actors Guild szobrot. Coolidge a köszönőbeszédei szinte mindegyikében megemlítette, hogy A Fehér Lótusz – és annak megalkotója, Mike White – adott új értelmet az életének, és bizonyította be számára, hogy van helye ebben a szakmában.
Hasonló felismerésben lehetett részünk az idei Golden Globe-on, amelyen többek között Demi Moore-t jutalmazták. A színésznő ugyan néhány rangosabb díjra már esélyes volt négy évtizedre visszanyúló pályafutása során, például egy Primetime Emmy- és három Golden Globe-kitüntetésre, viszont végül sosem ő szerepelt a győztes nevét tartalmazó borítékban. A szer című filmnek köszönhetően viszont most igazi díjeső várhat rá, már egy Golden Globe-szobrot sikerült bezsebelnie, és szintén esélyes egy BAFTA-, Oscar- és SAG-díjra.
Moore egyébként a beszédében megemlítette, hogy körülbelül harminc évvel ezelőtt egy producer popcornszínésznőnek nevezte őt, ami azt az érzetet keltette benne, hogy nem hivatott többre, és az efféle elismerések nem illetik meg őt. Később azt is elárulta, hogy az említett producer Andy Vajna volt, ám a múltbéli sérelmek ellenére örül neki, hogy végre emlékeztetik arra, igenis ide tartozik.
Tekintve, hogy Demi Moore és Jennifer Coolidge is 60 év felett érték el először azt a mérföldkövet, hogy a színészszakma megbecsült tagjaként tekinthetnek magukra, felmerülhet a kérdés, hogyan és miért alakult ki az a tendencia Hollywoodban, hogy egyes színésznőknek évtizedeket kell gürcölniük azért, hogy elismerjék a teljesítményüket. Moore és Coolidge mellett egyébként meg lehetne még említeni akár a Minden, mindenhol, mindenkor színésznőjét, Michelle Yeoh-t is, aki 60 évesen vehette át első Oscar- és Golden Globe-díját, míg a 77 éves Glenn Close még egy Oscar-díjat sem kapott – pedig nyolcszor jelölték. Hogy pontosabb képet kapjunk arról, ez a minta csak a színésznők esetében figyelhető-e meg, illetve mi állhat a jelenség hátterében, Dudás Viktor filmszakértőt kérdeztük, aki kilencszer volt már az Oscar-díjátadó magyarországi közvetítésének kommentátora.
A trend mögé nézve azt láthatjuk, hogy a rendezők egyre szívesebben osztanak olyan karaktert a már nevet szerzett színészekre, ami merőben eltér a karrierjük korábbi alakításaitól. Emlékezzünk Tarantino felkérésére John Travolta felé a Ponyvaregényben, vagy ott van Darren Aronofsky, aki Mickey Rourke számára A pankrátorral Oscar-jelölést, Brendan Frasernek pedig A bálna kapcsán Oscar-díjas alakítást hozott. A színésznők között Daniels felkérése Jamie Lee Curtis számára hozott Oscart a Minden, mindenhol, mindenkor kapcsán – de ugyanitt említhetném még Michelle Yeoh és Ke Huy Quan nevét is –, míg most Coralie Fargeat rendezőnő Demi Moore karrierjének adott új és jelentős lendületet A szer főszerepével
– fejtette ki.
Mint hozzátette, példaként említhetné még Pamela Andersont, aki Gia Coppola – Francis Ford unokája – The Last Showgirl filmjében, Jamie Lee Curtis társaságában eddig még sosem látott színészi képességeit csillogtatja meg. Megjegyezve, az ő esetében is egy már elfeledett karrier kapott új dicsfényt, és az alakítása kapcsán még az Oscar-jelölés lehetősége is felmerült. Elmondása szerint a tendencia másik mozgatója a nőket érdeklő bensőséges történetek iránti igény, és mivel egyre jelentősebbé vált az a közönség, akiknek a filmek, a sorozatok szerves részét képezik a mindennapjainak, az életük problémáira is elsődlegesen ezekből a produkciókból akarnak válaszokat kapni, illetve ezekben megoldásokat találni. Ezáltal pedig a középkorú vagy annál idősebb nőket foglalkoztató témák megjelenítése jelentős bevételt hoz a filmkészítők számára.
Ma már egyik gyártó sem csukja be az ajtót egy rendező vagy forgatókönyvíró előtt, ha életközepi válságból keresnek kiutat a története főszereplői. Ezek az alkotások pedig remek lehetőségeket biztosítanak a korosabb színésznők számára, hogy a korábban tapasztalt nagymama, vagy idős, kardigános feleség mellékszerepnél jelentősebb és komplexebb alakításokat nyújtsanak. És nem mellesleg a gyártó számára is vonzóbb a befektetés, ha a főszerepben egy régi sztárt nézhet a közönség egy teljesen új, addig még sosem látott karakterben
– tette hozzá.
A filmszakértő azzal kapcsolatban is megosztotta véleményét, hogy mennyivel nehezebb ma színésznőnek lenni Hollywoodban, mint mondjuk ötven évvel ezelőtt. Ahogy megjegyezte, sosem volt könnyű érvényesülni ebben az iparágban, és a jelenlegi helyzetet még azzal is nehezen lehetne összehasonlítani, ami kettő vagy tíz évvel ezelőtt volt. Kiemelve, manapság ha egy fiatal híres akar lenni, az internet segítségével önmaga is az lehet, anélkül, hogy „castingokra kellene járnia, és szereposztókkal kellene smúzolnia az első szerepeiért”. Hozzátéve, az az igazság viszont sosem évül el, hogy a tehetség utat tör magának.
Ami jelentős felhajtóerővel bír, az a streamingkínálat hozta gyártási dömping. Nagyon sok olyan sorozatot tudunk a közelmúltból említeni az Utódlástól A mackón át egészen A Fehér Lótuszig, amelyek az ismeretlenségből a világ tetejére katapultáltak színészeket. Ezeket a sikereket nyilván más ambiciózus kezdő színész is szívesen átélné. A több lehetőség nyilván több aspiránst vonz, így a könnyű sikerhez még mindig a véletlenek szerencsés összeállása, és persze tehetség is kell
– mondta.
Továbbá azt is kifejtette, a színészi tehetség mellett mire van még szükségük a fiatalabb színésznőknek, hogy kitűnjenek pályatársaik közül. Ezen erények között említette a sugárzó személyiséget, az elköteleződést, a szenvedélyt, a kitartást és a stressztűrést, illetve a legfontosabb, hogy képesek legyenek megragadni a lehetőségeiket. „A Weinstein-botrány óta nyilván sokkal »ragadozómentesebben« lehet előrejutni, de egy olyan közegben, ahol a sikerért sokan bármire hajlandók, ott sosem lehet könnyű az út a csúcs felé.”
Ahogy a cikk első felében már megemlítettük, az idei Oscar-gálán részben Demi Moore-on lesz a világ szeme, aki ha minden jól alakul, első Oscar-díját viheti majd haza. A színésznő karrierje kapcsán Dudás úgy fogalmazott, hogy már a pályája korai szakaszában sem a szerepek jelentősége, hanem az anyagi előnyök kapcsán választott. Hozzátéve, ő volt az első színésznő, aki átlépte a 10 millió dolláros gázsit, a Sztriptíz főszerepéért például 12,5 millió dollárt kapott, plusz valamennyi részesedést a bevételből.
Hollywoodban a neve némi ferdítésével a stúdióvezetőktől a Gimme Moore becenevet is megkapta, ami azt jelenti, „adjatok még!”.
Az Egy becsületbeli ügy című film kapcsán viszont, amikor megtudta, hogy Jodie Fosterrel van versenyben a szerepért, akinek 3 millió dollárt ajánlottak, jelezte, hogy 2 millió dollárért is elvállalja, amire a stúdió is áment mondott. A filmszakértő megemlítette, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Moore két korábbi filmje hatalmasat bukott a kasszáknál, ezt a csorbát pedig hamar ki kellett köszörülnie.
A Golden Globe köszönőbeszédében említett popcornszínésznő szerintem meglehetősen pontos megfogalmazás vele kapcsolatban. A jók közé sorolható Ghost, a Tisztességtelen ajánlat és Az esküdt filmjei mellett voltak egészen kritikán aluli szerepválasztásai is, de A szer kapcsán vitán felül áll a jelölése jogossága. Az Oscar szereti a nagy visszatérőket. Neki drukkolok
– emelte ki.
Dudás arra is kitért, hogy a férfi színészek helyzete sem éppen fenékig tejföl. Felemlegetve, hogy Leonardo DiCaprio éveken keresztül szolgáltatott alapanyagot az Oscart kutató mémjeivel, de Martin Scorsese esetében is szégyennek tartja, hogy annyi ikonikus film után egy remake, A tégla rendezéséért kapta meg az Oscart. Kifejtve, ez a jelenség nem új keletű, mivel Charles Chaplin és Alfred Hitchcock sem nyertek kompetitív Oscart.
Laurence Olivier tíz jelöléséből csak egyet tudott szoborra váltani, Paul Newman kilencből egyet, de ugyanez az aránya Al Pacinónak is. Richard Burton hét jelölésből nulla szobor, Bradley Cooper 12 jelölésből szintén semmi. Az látszik, hogy van, aki bármennyire is szeretné, és még a tehetsége is indokolná, nem kapja meg a szobrot, míg másnak az ölébe hullik
– mondta, s megemlítette, máig nem tudja feldolgozni, hogy Gwyneth Paltrow a Szerelmes Shakespeare-ben nyújtott alakításával Oscar-díjas lett.
Az idei Oscar-gálát illetően kiemelte, a húsz Oscar-jelölt színészből 13-at először érhetett a jelölti megtiszteltetés, a maradék hét közül pedig egyedül Adrien Brody térhetett már haza aranyszoborral. Dudás szerint azáltal, hogy az Akadémia tagsága egyre nemzetközibb, és már nem csak Hollywood belügye a szobor, lehet arra számítani, hogy egyre szélsőségesebb produkciók és alakítások kerülnek a jelöltek közé, akik közül a nyertest sokkal nehezebb megjósolni, mint korábban bármikor.
Ez magával hozhat olyan nyerteseket is, akik egy jól eltalált »divatos« szereppel nyernek, de soha többet nem kerülnek az Oscar közelébe. Ez a sikert ünneplők számára üdvös, de azok számára, akik folyamatosan csak a jelölti státuszig jutnak, meglehetősen demoralizáló lehet, és számukra az Oscar egyértelműen veszít az értékéből és fontosságából is
– jelentette ki.
(Borítókép: Demi Moore Beverly Hills-ben 2025. január 5-én. Fotó: Earl Gibson / Getty Images)