Index Vakbarát Hírportál

Világ körüli hajóúton tért vissza a magyar fogoly Szibériából

2015.08.16. 12:30 Módosítva: 2015.08.16. 13:01
Az első világháborús szibériai hadifogság magyarok százezreinek volt sorsa és halálos ágyig kísérő emléke – már akinek megadatott, hogy ágyban haljon meg, és ne tömegsírba temessék hastífuszos bajtársai mellé. A fogolytáborok nyomorúságos, de a későbbi világégések lágereihez képest még viszonylag szabad mikrovilágok voltak, ahol bezárva is leképeződött kicsiben a Monarchia. Eredeti felvételek a tízezer kilométerre vetett ifjú dédapákról, a Fortepan jóvoltából.

Világot látni a magyar úgy nagyban 1914-ben kezdett. Messzebbi utazásra előtte se módja, se különösebb oka nem volt az egyszerű alattvalónak, a „n agy verekedés” azonban kitárta a látóhatárt    hogy aztán rögtön végtelenül be is szűkítse azt. A keleti frontról a Magyar Szent Korona országainak félmillió alattvalója került a következő években orosz hadifogságba, szinte mind a félelmetes hírű Szibériába.

Lőw Márton is csak úgy járt, mint mások. Az ifjú geológust júliusban bevonultatták, és decemberében már fogságba is esett Galíciában. Ettől fogva közel hat év telt el, mire haza térhetett. Addig megjárta a hatalmas Oroszország legtávolabbi táborait, belakva-túlélve azokat a pontokat, amelyek nevé t legfeljebb a földgömbről ismerheti az ember, annak is a túloldaláról. Habarovszk, Skotovo, Krasznaja-Rjecska után a Japán-tenger partjáról, Vlagyivosztokból a fél világot megkerülve hozta haza a hajó 1920-ban, egy másik Magyarországra, mint ahonnan a többi honvéddal együtt anno elpöfögött.

 
 
 
 
 
 


Rovatok