Index Vakbarát Hírportál

Aki jó kávéra vágyik, megpihenhet a kubai presszóban

2016.03.28. 07:56
Bauer Sándor 1946-ban került az MTI-n belül működő Magyar Film Irodához fotóriporternek, majd 1957-től a Vendéglátás magazin munkatársa volt. Több mint négy évtizedes pályájának hagyatéka mintegy húszezer, nagyrészt negatívban fennmaradt fotó. Ezek a kereskedelmi és vendéglátó-ipari szektor fejlesztéseit mutatják meg, az utókornak pedig arról festenek képet, a legvidámabb barakk hogyan szerepeltette propagandájában a gulyáskommunizmust, vagyis a puha diktatúrát legitimáló kádári jólétet.

Mindössze tizenhat éves volt Bauer Sándor, amikor 1946-ban a Sajtófotó Osztály munkatársaként az elsők között csatlakozott az MTI kebelében működő Magyar Film Iroda Rt.-hez: az MFI huszonötödik tagja volt. A filmirodánál azonban csak három évig riportfotózott, mert 1950-ben kitelepítették. Budapestre 1953-ban tért vissza, 1956-ig szabadúszóként dolgozott. Több mint kétszáz képet csinált a forradalomról, legalábbis a visszaemlékezései szerint, a képek azonban nem kerültek elő.

A pályafutása 1957-ben vett új irányt: a Belkereskedelmi Minisztérium által indított új, negyedévesnek szánt, de már 1958-ban havilappá vált Vendéglátás folyóirat egyetlen fotóriportere lett. A nagyjából húszezer, fele-felerészben színes és fekete-fehér képből álló, főként negatívon fennmaradt hagyaték jelentős részben ennek a lapnak az archívuma, ahogy a válogatásba bekerült képek is.

A Vendéglátás magazin (amely mellett Bauer kis ideig az Esti Hírlapnak is dolgozott) egy jellegzetes Kádár-kori propagandalap volt. Azzal a céllal jelentették meg, hogy bemutassa: az országban minden rendben működik, minden nagyon szép, minden nagyon jó, látványos a fejlődés a kereskedelemben és vendéglátásban. 

Bauer Sándor nem eseményfotós volt, nem a helyek átadását örökítette meg (bár fotóriporterként járt eseményekre is, például a Vendéglátóipari Főiskola versenyeit is ő fotózta), és nem is szociofotós, aki azokat és azt fotózta, akik és ahogyan ezeket a helyeket jellemzően használják. Ő inkább építészeti fotósnak mondható – emellett egy időben korabeli dizájnfotókat is csinált például bútoripari vállalatoknak –, jellemzően azt rögzítette, ahogyan ezek a helyek átadáskor kinéznek. Sajnos a képeiről nem vezetett pontos nyilvántartást, így nagyon sok fotóról nem lehet tudni, hogy pontosan mikor és (beltéri képek esetén) hol készült.



Rovatok