Szerencsésebb fejlődésű városokban, mint amilyen Nürnberg vagy Veresegyház, a heti piac a főtéren van hetente kétszer fél napon keresztül, aztán úgy eltűnik, mintha a föld nyelte volna el. Ez a hihetetlenül ronda gombás pavilon például a Moszkva téren éktelenkedett télen-nyáron, pedig az év legtöbb napján zárva volt. A hasznosságához persze nem fér kétség, de az már egy másik történet.
(Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11 / FORTEPAN)A hatvanas évek pavilonjain visszaköszön a korabeli épületekre jellemző anyaghasználat és formavilág. A maga nemében szellemesen megoldott feladat ez a könyves stand. A fémborítás, vagy a fémkeretbe illesztett üvegek sokkal inkább megbocsáthatók egy ilyen építménynél, mint egy irodaháznál vagy iskolánál, melyeknél ma is vakarják a fejüket a fenntartók, hogy vajon mit kezdjenek velük. A funkción persze már lehet vitatkozni: vajon miért volt szükség ilyen könyvbódékra? A válasz többek közt a korabeli ideológiai útmutatásban keresendő.
(Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11 / FORTEPAN)
Persze ne legyünk igazságtalanok, az utcai könyvárusítás nem csak a szocializmushoz kötődik: épp a rendszer váltás után, a kilencvenes években volt egy hatalmas fellendülése a mobil standoknak. Akkoriban minden metrófeljáróban volt két-három ilyen könyves pult, melyeket aztán a kiépülő új boltláncok (meg a szigorúbb szabályozás) szorított ki.
(Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11 / FORTEPAN)Nagyon praktikus volt az előző két újságosstand-modell, de hát hol vannak ehhez a csodához képest? Hangulatában olyan, mint a vízvezeték-szerelő biciklije nagyjából ugyanebből az időből, amelyet maradék építőanyagból alakított át teherszállítóvá. Nem lennék meglepve, ha ez is házi modell lenne, és akkor sem, ha kiderülne, hogy a néni már harminc évvel korábban, fiatalasszonyként is ezzel járta az utcákat. Külön érdekesség, hogy kínálatában több külföldi nyelvű újság is felbukkan.
(Fotó: Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU_BFL_XV_19_c_11 / FORTEPAN)Ez a meglehetősen szerény kínálatú újságárusbódé kifejezetten jól néz ki ezen az 1964-es felvételen. Közeli rokona a balatoni ufóépítészet gyöngyszemeinek, igaz azoknál jóval mulandóbb anyagokból készült.
(Fotó: Fortepan / FORTEPAN)
A szocializmus hajnalán úgy képzelték, hogy a piac az valami falusi elmaradott izé, aminek a korszerű, városlakó emberek életében semmi keresnivalója. Majd mindent megvesznek a Közértben. Ám kiderült, hogy az embereknek nem elég az ABC-áruház, úgyhogy elkezdtek szaporodni a zöldséges pavilonok. A zöldség és gyümölcs visszakerült az utcára.
Persze általában nem úgy, mint a már említett szerencsésebb fejlődésű országokban (teszem azt Nürnbergben vagy Veresegyházon), hanem szedett-vedett zöldségesstandok formájában. Előbb ezek is a Közérthez tartoztak, aztán persze jöttek a maszekok, és itt is maradtak a pesti utcán. Na jó, azért a helyzet nem reménytelen, egyre több helyen költözik élet az üres boltokba és egyre inkább feltámadóban vannak a piacok is.
A ronda bódék sorsa csak rajtunk múlik.
(Fotó: Fortepan / FORTEPAN)
Ne maradjon le semmiről!