A műterem falán lógó festményeket látva dr. Zwickl András művészettörténész ismerte fel, hogy szentendrei festőről van szó, és a komód feletti, a szentendrei Püspök utcát ábrázoló kép alapján azonosította Bánovszky Miklóst (1895–1995), a művésztelep egyik alapítóját. Innentől kezdve már mint nyitott könyvben lapozgattunk a festő életében, annál is inkább, mert Egy festő naplója címmel 1996 óta olvasható visszaemlékezése.
Bánovszky Miklós 1895-ben született Besztercebányán, érettségi után nyugat-európai körútra indult. Először Münchenben tanult festészetet, majd 1915-től a budapesti Képzőművészeti Főiskolán. Közben kitört az első világháború, és az önkéntesként berukkoló Bánovszky az orosz harctérre került, ahonnan betegen tért haza. A főiskolát csak 1918-ban tudta folytatni. Új mestere, Réti István révén került a nagybányai művésztelepre, a területelcsatolás előtti utolsó pillanatban.
Életében azonban egy másik, általa is alapított művésztelep lett a legmeghatározóbb: hét évfolyamtársával 1926-tól nyaranta Szentendrén, az akkor nyolcezer lakosú unalmas kisvárosban alkotott. Elsősorban tájképeket, jellegzetes városképeket festett a nagybányai festészet szellemében, ezek a képek felbukkannak a fotókon is. Ugyanakkor főleg portréfestésből élt, és nem csak magyar megrendelői voltak: akár Szlovákiában lappangó Bánovszkyk is létezhetnek. A könyvében írja, hogy háború utáni családlátogatásait szlovák portrémegrendelések teljesítésével kötötte össze az immár országhatáron kívül eső Besztercebányán. A harmincas-negyvenes években számos közéleti nagyság portréjának elkészítésére kapott megbízást. Borsod vármegye Horthy Miklós egész alakos, nagyméretű portréját festette meg vele, miniszterek, államtitkárok, főrendiházi tagok, gyárosok, tekintélyes iparosok és családtagjai fordultak meg Bánovszky műtermében.
Pályáját 1942-ben ismét egy világháború akasztotta meg, kilenc hónapig Kijevben teljesített katonai szolgálatot. Visszaemlékezése szerint mély politikai éleslátással itt több Lenin- és Sztálin-arcképet vásárolt, mert már biztos volt benne: az elvesztett háború után Magyarország szovjet befolyás alá kerül, és neki új közéleti nagyságok portréit kell majd festegetnie. És igaza is lett.
A háború után részt vett a szentendrei művésztelep újjászervezésében és kiállításain. Százéves volt Szentendre díszpolgára, amikor meghalt. „Kevés olyan kitérő nélküli életművet ismerünk, mint az övé, olyat, amelyben a húszas évektől a kilencvenesekig semmi változás nem történt”– írták róla.
De kik lehetnek a portréfestéshez használt werkfotókon? A megfejtésben két művészettörténész segített. Bodonyi Emőkétől hallottunk a miskolci vonalról, amelyet magyarázhat, hogy Bánovszky Réti István tanítványaként egy időben részt vett a Képzőművészeti Főiskola 1921-től Miskolcon működő nyári művésztelepének munkájában, sőt a művésztelep 25 éves jubileumi tárlatán is kiállított. Talán így juthatott vármegyei és városi előkelőségek megrendeléseihez, akik közül többet is sikerült azonosítani Bognár Tamás levéltáros és Pirint Andrea művészettörténész segítségével.
A valószínűleg 1941 körül készült fotók többsége Bánovszky pesti műtermében, a Dráva utca 12. harmadik emeletén készült. A festő 1927-től élt itt egészen haláláig, míg a nyarakat Szentendrén töltötte.
Fiatal nő magyaros díszruhában imazsámolyra támaszkodik Miskolcon, a vármegyeháza dísztermében. Bánovszky valószínűleg Lukács Endréné kézdivásárhelyi Nagy Judithról készítette a fotót. Lukács Endre a két világháború közötti korszak egyik befolyásos miskolci alakja volt: alispán, országgyűlési képviselő, és (házasság révén, távoli) rokoni kapcsolatban állt a Horthy családdal. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Bánovszky frakkban, cilinderrel. Öccséről, az ügyvéd Lászlóról korábban készített egy ehhez hasonló beállítású festményt, amely ma a szentendrei Ferenczy Múzeum gyűjteményében található. Jobbra, a falhoz támasztva egy Horthy Miklósról festett kisebb méretű festmény. Minden bizonnyal a Borsod vármegye megrendelésére festett nagyméretű teljes alakos kép mása, amelyet 1940 karácsonyán lepleztek le. Bánovszky visszaemlékezése szerint „ehhez a Főméltóságú Úr három ízben modellt ült a Várban”. A festmény mai sorsa ismeretlen. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A festő pózol, valószínűleg egy vallási témájú képhez. Kezdetektől foglalkozott ezzel a témával: a frissen alapított szentendrei művésztelepen festette azt a Szent Ferenc-képet, amellyel az Országos Egyházművészeti kiállításon második díjat nyert 1926-ban. A modell az öccse volt, Bánovszky pedig a szintén szentendrei Heintz Henrik képéhez pózolt. 1939-ben meghívták a MÁV-kórház kápolnájának pályázatára, ahol az Árpád-házi szenteket kellett ábrázolnia. Visszaemlékezésében azt írta, hogy bár nem nyert, három képét megvette a Fővárosi Képtár. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A próbababán férfi díszmagyar, háttérben a borsodi vármegyeháza díszterme Miskolcon. Megrendelői ebben az időszakban már bizonyára rendesen fizettek, de az 1920-as évek végére, 1930-as évek elejére visszautalva Bánovszky megjegyezte, hogy „nehéz időszak volt, mert a magas állású emberek is csak részletekben tudtak fizetni”. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Egyházi méltóságok is megfordultak Bánovszky Dráva utcai műtermében. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A képen valószínűleg
dr. Szlávy László. Dr. Szlávy 1941-ben lett Miskolc polgármester-helyettese, 1943-ban polgármestere. Beiktatásakor „a magyar faj első számú védelmezőjének” nevezte magát, egyéves működése alatt nemcsak a politikai érdekek elsőbbrendűsége nyert a szakmai munka ellenében, de aktív részese volt a zsidótörvények helyi végrehajtásának is. 1944-ben Szilágy vármegye főispánja lett, polgármestersége ekkor véget ért.
(Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A modellt ülő kisasszonynál is érdekesebb a háttérben lógó festmény: a Női arckép Vogue divatlappal. Ugyanezt a portrét Bánovszkyn kívül Heintz Henrik és Pándy Lajos is megfestette 1932-ben. Bánovszky festménye egy másik fotóról korábbról már ismert, holléte ismeretlen. Pándy és Heintz alkotásait a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. Érdekes adalék: a visszaemlékezésben szerepel, hogy az eltűnt képet Bánovszky a nyolcvanas években újrafestette, bár sosem fejezte be. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Dr. Halmay Béla, Miskolc 1935 és 1938 közötti polgármestere is meglátogatta a fővárosi műtermet. Bognár Tamás levéltáros azonosította, és ennek alapján Pirint Andrea nézett utána. Az egykor a Városházát díszítő portrét két összeírás is említette korábban, de a kép megsemmisült – gondolták eddig. Az, hogy azonos a miskolci Herman Ottó Múzeum által őrzött, „Díszmagyaros férfi arcképe”-vel, a Fortepanhoz került fotó alapján derült ki. „A bekerülés idején senki sem foglalkozott vele, több más sorstársával együtt besuvasztották valahová, és amikor 1974-ben végül lyukasan, piszkosan nyilvántartásba vették, már feledésbe merült az ábrázolt személye. Így lett belőle 'Díszmagyaros férfi arcképe'. A portré pontosan a Bánovszky-féle fotó alapján készült, csak a viselet változott.”
(Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A pózolás, a beöltözés nem állt távol Bánovszkytól, és nem csak a képek kedvéért. A szentendrei művésztelep jelmezes estjei a festő
Kántor Andor szerint a párizsi művészmulatságok hangulatában folytak. „Rögtönzött mulatságokat, vidám álarcos bálokat rendeztünk… Egyik, talán legsikerültebb az volt, amikor Bánovszky mint utcanő, Barcsay szárnyakkal és nyíllal mint Ámor, Jeges mint faun, Czeglédy mint óceánröpülő, Bindorfer mint ajaknéger, Szuly Angéla mint gésa, Pándy mint pólisi, Heintzné mint Nofret, én mint Bagdadi tolvaj szerepeltünk...”
(Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Vitéz kövecsesi Lukács Béla a harmincas években országgyűlési képviselő, főispán, államtitkár és 1940-től a Magyar Élet Pártjának elnöke, 1942-től tárca nélküli miniszter. Ő is a már említett befolyásos Lukács család tagja. Utoljára egy ötvenes évek elejéről származó múzeumi irat említi a régi korszak ide-oda pakolgatott hivatali portréi között, mai sorsa ismeretlen. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
A nyom, amin elindultunk: a falon függő szentendrei városkép Bánovszky Miklós jellegzetes alkotása. (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Ki lehet ő, egy miskolci polgármester-feleség vagy pesti társasági hölgy? Ha felismeri, írja meg nekünk! (Fotó:
Fortepan/Gyimesi Kinga)
Köszönet Steiner Juditnak (MNG Könyvtár) és dr. Zwickl Andrásnak (MNG Festészeti Osztály), Bodonyi Emőkének (Ferenczy Múzeumi Centrum), Bodnár Tamásnak (BAZ Megyei Levéltár) és Pirint Andreának (Herman Ottó Múzeum).
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
