Forgács végül Würzburgban kötött ki, ahol bár nem ismert senkit, hamar magára talált. Egyetemre járt, stoppal járta a világot és BUDAPRESS néven fotóstúdiót alapított. 1957 óta (küldetés)tudatosan, némi pózt sem nélkülözve a portré műfaja felé fordult, a szellemi élet „felelős egyéniségeinek gyűjtése és összegzése” lett a célja. Világviszonylatban. „Korunk nagyjait kívánom dokumentációként megörökíteni az utókor számára”– írta 1974-ben. Nem hiányoztak a nagy szavak: „Tevékenységem kultúrtörténeti jelentősége miatt tárgyilagosságra törekszem. Előítéletektől mentesen dolgozom, nem is jellemezhet más, mint az elkötelezettség, semlegesség, szakismeret és munkám tisztasága. Korlátokat csak anyagi körülményeim és egészségem szabhatnak.” Sorozatának Köpfe Unserer Zeit, vagyis Korunk Fejei címet adta, saját magát tekintve a Kelet és Nyugat fejei közötti kapocsnak. Politikusokat cserkészett be, Nobel-díjas írókat, festőművészeket, tudósokat, befutottakat és később híressé válókat, külföldi portréit nemzetközi képügynökségek vásárolták meg. A dicsőséges magyarországi visszatérés álma a hatvanas évek végén vált valósággá, külföldi sikerei után ekkor látogatott először haza, és hamarosan újra Egerben telepedett le.
Forgácsnak a fotózás adott lehetőséget a bizonyításra. A nyitott szájpadlással született fiú ebben a közegben nem volt selejt vagy félember (ahogy máskor érezte). Megtalálta a médiumot, ahol a beszéd „általában szükségtelen”. Elég volt a szemek játéka.
Csaknem hétezer negatív maradt Forgács után, rajtuk nagyjából hétszáz személlyel. Levelezések, telefonok, ajánlások, óriási szervezőmunka, kitartás és megszállottság áll az életmű hátterében. Rámenősség. Simulékonyság. „Mindszentynél a legvallásosabb, Lukács Györgynél a legkommunistább volt”– mondja róla a hagyaték feldolgozója. Mások szerint viszont mindenféle megalkuvás és elköteleződés távol állt tőle. Forgács ebben látta misszióját: „fel- és megmutassam a bennünket olyannyira kevéssé, vagy ferdén ismerő nagyvilágnak: nekünk is vannak ám Fejeink!”
A Fortepanra nemrég felkerült magyar vonatkozású portrék közül ritkán fotózott, (egykor) híres emigránsfejeket válogattunk. Bár ők voltak a Kelet Fejei (a Nyugat számára), itthoni sorsuk sokszor az ismeretlenség és feledés lett.
Cziffra György (1921-1994) zongoraművész Forgács lámpái előtt, franciaországi otthonában. Tragédiák és sikerek hullámzásából álló életét Ágyuk és virágok című könyvében írta le. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Elkapott pillanat a Cziffra házaspár franciaországi kastélyában. A zongoraművész mellett balra felesége, az egyiptomi származású Soleika. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
A publicista és történész Fejtő Ferenc (1909-2008) az AFP francia hírügynökség szerkesztőségében. Fejtő a harmincas évek óta élt Franciaországban, kétszer annyit Párizsban, mint Budapesten és Nagykanizsán. A „Század Utasa” számtalan, Nyugaton népszerű könyvet és tanulmányt írt az 1956-os forradalomról. Négy évtized után, Nagy Imre és társainak újratemetésén járt először Magyarországon. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Háy Gyula (1900-1975) és harmadik felesége, Majoros Éva. A ma már teljesen
feledésbe merült író Julius Hay néven egykor Max Reinhardt és Bertold Brecht körében mozgott, és a német nyelvű színpadok sikerszerzője volt. Svájcban Arthur Koestlerrel barátkozott, aki így írt róla: „keresztülvonult Európán egy bőrönddel, tele be nem mutatott színdarabokkal, amelyek vagyonát és jövőjét jelentették”. Tíz Szovjetunióban eltöltött év után 1945-ben tért vissza Budapestre, és belevetette magát a kommunista kultúrharc legmélyebb bugyraiba: színpadon, filmgyárban, lapok és könyvek hasábjain megvallott hite 1951-ben Kossuth-díjat ért.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
1956 októberében, Rajk László újratemetésének napján már más hangon szólt: Kucsera elvtársat, a tipikus pártbürokratát nevetségessé tevő cikke, majd november negyedikén a magyar írók nevében a nemzetközi közvéleményhez intézett segélykérése Déry Tibor mellé utalta az 1957-es nagy íróperben. Négy év után kegyelemmel szabadult, de színpadra nem kerülhettek művei és sokakhoz hasonlóan fordításból élt. De külföldön
nem felejtették el, börtönévei alatt Nobel-díjasok és francia sztárok sora követelte szabadon bocsátását. Így nem volt meglepő, hogy a házaspár egyik külföldi útjáról inkább nem tért haza és Háy ismét Svájcban telepedett le.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Ignotus Pál (1901-1978) és a kopasz londoni fák. Arca keveseknek lehet ismerős, neve többeknek: ő a Nyugat-alapító Ignotus egyik fia. Barátjával, József Attillával és Fejtő Ferenccel együtt dolgoztak a harmincas évek legendás, rövidéletű folyóiratában a Szép Szóban. Ignotus Pál a zsidótörvények elől Angliába emigrált, és a BBC magyar rádióadásainak munkatársa lett. 1949-ben minden figyelmeztetés ellenére hazatért, így hamarosan már az Andrássy út 60-ban
írta saját tréfás sírfeliratát: „Kellett neki London helyett Pest? Megtanulta: aki mer az veszt.” 1956 márciusában szabadult, a forradalom leverése után újra elhagyta az országot és visszatért Londonba. Az angliai magyar emigráció jellegzetes és közösségépítő figurája volt.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Arthur Koestler (1905-1983) londoni könyvtárszobájában. A világhírű Sötétség délben című regény szerzője Budapesten született, a többvariációs Keszler, Köszler, Kösztler nevekből egy Teleki téren beszerzett ékezettelen írógépnek köszönhetően lett Koestler.
Élete és halála kész regény.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
A második világháború előtt Koestler tudósítóként megjárta a Közel-Keletet, Párizst, Berlint, a Szovjetuniót, a spanyol polgárháborút, végül 1938-ban Nagy-Britanniában telepedett le.
Magyarul keveset írt, de annál jobban beszélt és olvasott, barátságban volt az Ignotus és a Mikes házaspárral.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Valószínűleg több angol emlegeti könnyesre kacagott szemmel a George Mikessé lett Mikes György (1912-1987) egy-egy régi How to be... című kötetét, mint ahányan Magyarországon egyáltalán fel tudják idézni nevét és alakját. Rövid ideig ő írta Szinházi Élet híres Intim Pista rovatát. 1938-tól Angliába kiküldött tudósító és zsidó származása miatt nem is tért vissza, a BBC magyar osztályán dolgozott. Rendszeresen szerepelt a Szabad Európa Rádió magyar nyelvű adásaiban is. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Balra Mikes felesége, Hanák Lea és a lányuk. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Mindszenty József (1892-1975) esztergomi érsek arcán nem múltak el nyomtalanul a mozgalmas évtizedek. (Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Az író, esszéíró, kritikus Cs. Szabó László (1905-1984) és sokadik könyvtára Londonban. Csé első könyvtárát a világháború, másodikat az emigrációja sodorta el, de úgy tűnik, hiába határozta el, hogy soha nem lesz háromszáznál több könyve. Legendásan széleskörű műveltségét a párizsi Sorbonne-on szerezte, a Nyugat folyóiratban mutatta be Szerb Antal és Halász Gábor oldalán. Emigrációja 1948-ban kezdődött, amikor nem tért vissza itáliai tanulmányútjáról. Róma és Firenze után London következett, itt
élt haláláig. Dolgozott a BBC magyar osztályán és a Szabad Európa Rádiónak, mindvégig nagyon fontos szerepet vállalt a nyugati magyar irodalom összefogásában.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
Apa és fia. A fiatal
Csé András csak 1956-ban tudott apjához menekülni barátjával, Sárközi Mátyással. A hatvanas években ő is a BBC munkatársa volt.
(Fotó:
Forgács Károly / FORTEPAN)
A teljes Forgács-anyagból itt láthat többet.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!