Érettségiről vitték őket a gettóba
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Fortepan cikkek
A fotók hiánya azért is nehezen érthető, mert a zsidóság közül sokan a városi középosztály tagjai voltak, gyakran fényképezőgépet használó, afféle fotóamatőrök. Olyan polgárok, akiknek családi fotóiból több tízezer látható a Fortepanon. Hogy saját szenvedéstörténetükről miért nem készültek nagy számban képek – még azelőtt, hogy fényképezőgépeiket is be kellett szolgáltatniuk –, vagy ha készültek, miért semmisítették meg őket, nem tudhatjuk. De nem fotózott a legtöbb esetben passzív keresztény középosztály sem az utcán vagy az ablakokból, miközben például 1944 nyarán a légitámadásokat vagy épületkárokat sokan, sok képen megörökítettek.
A fotók hiányát és töredékességét mi is többször megmutattuk: akár egyetlen képben, amelyben benne volt a XX. század , akár az 1944-ben tizenhárom éves, 10x10 centis kanárisárga jelet a szíve fölött viselő Szilárd Vera történetével (aki több mint hetven év után visszament mosolyogni a Pannónia utcába ). A soha el nem készült holokauszt fotók helyett most egy, a Fortepan-kiállításon is bemutatott 1944-es kassai osztályképet hoztunk, melynek azóta az 1940-es párja is előkerült. A képen a zsidó származású fiúk csillagot viselnek, de nem a kabátjukra varrottat: valószínűleg egykori osztálytársuk jelölte meg őket.
Az osztálykép Sztehlo Mátyásé volt, aki erdőmérnök apjával akkoriban Kassán élt. A hagyatékot a Fortepannak adományozó unokatestvértől, Schermann Ákostól tudjuk, hogy Sztehlo később Sopronban evangélikus teológiát végzett, és haláláig lelkészként szolgált Békéscsabán, Balassagyarmaton, Salgótarjánban, Sámsonházán és Bükön. Szülei és négy öccse Csehszlovákiában maradtak.
Az 1944-es osztályképen a Magyar Királyi Állami Hunfalvy János Gimnázium egyik végzős osztálya és tanáraik vannak. Az első világháború után Csehszlovákiához csatolt Kassa ekkor már több mint öt éve ismét Magyarország része. Az iskolát az első bécsi döntés után 1939 nyarán, huszonkét évi miskolci működés után a teljes tanári karral költöztették át Kassára, mert a premontreiekhez visszakerült gimnázium nem tudta befogadni a teljes, ,,eddig idegen szellemben nevelt magyar ifjúságot”.
Az iskola évkönyveiből kiderül, hogy a Hunfalvy háromszáz diákkal kezdett a megürült állami leánygimnázium épületében. 1942-ben az épületet a katonaság kórházi célra lefoglalta, így a Kovács utcai állami elemi iskolában folytatták. A valláserkölcsre és a hazaszeretetre építő oktatás sikerének tartották, hogy a tanulóifjúságot sikerült „távol tartani, és megóvni a szélsőséges politikai és társadalmi mozgalmaktól”. A háborútól azonban nem: a fűtési nehézségek, a tanárok bevonulása, a sebesült katonáknak való gyűjtés, az elsősegélynyújtás módjaival, az elgázosított területen való áthatolással, vödörlánc-alkotással megismertető légoltalmi kiképzés az iskola háborús mindennapjainak része lett.
![A diákok és a tanárok névsora az 1944-es osztálykép hátulján, a zsidó származású diákok neve mögött csillaggal.Az 1944-es tanévet tavasszal zárta a Hunfalvy, márciusban a Kovács utcai épületet is át kellett adniuk a katonaságnak. Az utolsóéveseknek tudtak csak helyet biztosítani a Rákóczi internátusban, de április elején a tanítás számukra is befejeződött. A ballagás is elmaradt. „Az életbe távozó ifjaink mindössze tanáraiktól búcsúzhattak el az ötödik órában. [...] Az igazgató beszédet intézett a távozókhoz, lelkükre kötve, hogy a mostani világégésben, amikor nemzetek és népek semmisülnek meg, önfeláldozó és hű fiai maradjanak a hazának”– írja az évkönyv. A kép talán az április 21-ig tartó érettségi után készülhetett. A helyszín a már említett Rákóczi internátus, az eredetileg a város közép- és főiskolásai számára fenntartott kollégium, amely 1939-ben Makóról költözött Kassára (ma iskola működik benne). A képet az évkönyvben közölt osztálynévsorral összehasonlítva kiderül, hogy a VIII. bé huszonnégy diákja közül kettő hiányzik a képről. Azt is tudjuk, hogy az osztályba 1924 és 1926 között született fiúk jártak, főleg Kassán élő kiskereskedő, tisztviselő és iparos szülők gyerekei.Az érettségi utolsó napján vizitált Kassán Endre László belügyminiszteri államtitkár, aki a Szepsi úti téglagyáron kívül a városban három kisebb gettó kijelölését javasolta (ennek volt a parancsnoka Csatári László, szerepéről és a Kassára koncentrált zsidóság sorsáról Gellért Ádám írt részletesen). Az osztályképen szereplő fiúknak április 27-ig gettóba kellett költözniük. A Függetlenség így tudósított a téglagyári gyűjtőtáborról: „A kassai zsidóság ezzel hosszú körforgás után visszaérkezett oda, ahonnan elindult: a gettóba. [...] A kassai gettó megvalósította számukra azt, mely után mindig olyan kitartóan áhítoztak: a tökéletes demokráciát. [...] Szükség volt erre a gyökeres megoldásra – mint ahogy sok más felvidéki és erdélyi városban is szükség volt erre –, mert a zsidók aránytalanul nagy száma kétségessé tette voltul a rend és a fegyelem további fenntartását, amely pedig a háború győzelmes befejezése érdekében létérdekünk. Rákóczi városa újra magyar lett és most lett igazán magyar, 1944 tavaszán.” A Kassára koncentrált zsidókat, több mint tizenháromezer magyar állampolgárt, köztük az 1944-es osztályképen szereplő hét, tollas csillagot viselő érettnek nyilvánított fiút négy transzporttal deportálták. Az első május közepén, az utolsó június elején hagyta el a kassai vasútállomást. Róth Károly, Róth György, Horn György, Sós György, Farkas Tamás, Fodor Oszkár és Deutsch Ernő neve és arca mellett szerepel csillag az 1944-es osztályképen. Az évkönyv listája szerint VIII. bés volt Grünstein István is, de ő nincs a fotón. Szerettük volna a neveket és arcokat összekötni, a fiúkhoz történetet kapcsolni, ezért megkerestük a kassai zsidó hitközséget. Peter Absolon, a hitközség munkatársa megtalálta Fodor Oszkár máig Kassán élő kilencven feletti unokatestvérét, aki azonban nem szeretne a múltról beszélni. Peter Absolon hívta fel a figyelmünket a Yad Vashem és a USHMM adatbázisára, melyekben a legtöbb fiúról találtunk adatokat: mindannyian meghaltak Auschwitz-ban vagy Dachauban. A kassai zsidók közül párszázan tértek vissza a háború után.](https://kep.index.hu/1/0/2769/27699/276997/27699711_0e6e35014f031f471ed61f14c6b03589_wm.jpg)
Az 1944-es tanévet tavasszal zárta a Hunfalvy, márciusban a Kovács utcai épületet is át kellett adniuk a katonaságnak. Az utolsóéveseknek tudtak csak helyet biztosítani a Rákóczi internátusban, de április elején a tanítás számukra is befejeződött. A ballagás is elmaradt. „Az életbe távozó ifjaink mindössze tanáraiktól búcsúzhattak el az ötödik órában. [...] Az igazgató beszédet intézett a távozókhoz, lelkükre kötve, hogy a mostani világégésben, amikor nemzetek és népek semmisülnek meg, önfeláldozó és hű fiai maradjanak a hazának”– írja az évkönyv.
A kép talán az április 21-ig tartó érettségi után készülhetett. A helyszín a már említett Rákóczi internátus, az eredetileg a város közép- és főiskolásai számára fenntartott kollégium, amely 1939-ben Makóról költözött Kassára (ma iskola működik benne). A képet az évkönyvben közölt osztálynévsorral összehasonlítva kiderül, hogy a VIII. bé huszonnégy diákja közül kettő hiányzik a képről. Azt is tudjuk, hogy az osztályba 1924 és 1926 között született fiúk jártak, főleg Kassán élő kiskereskedő, tisztviselő és iparos szülők gyerekei.
Az érettségi utolsó napján vizitált Kassán Endre László belügyminiszteri államtitkár, aki a Szepsi úti téglagyáron kívül a városban három kisebb gettó kijelölését javasolta (a kassai zsidóság elhurcolásában játszott szerepet a 2013-ban perbe fogott Csatári László, akinek ügyéről Gellért Ádám írt részletesen, a védelem érveit pedig Verbovszki Sándor gyűjtötte össze). Az osztályképen szereplő fiúknak április 27-ig gettóba kellett költözniük. A Függetlenség így tudósított a téglagyári gyűjtőtáborról: „A kassai zsidóság ezzel hosszú körforgás után visszaérkezett oda, ahonnan elindult: a gettóba. [...] A kassai gettó megvalósította számukra azt, mely után mindig olyan kitartóan áhítoztak: a tökéletes demokráciát. [...] Szükség volt erre a gyökeres megoldásra – mint ahogy sok más felvidéki és erdélyi városban is szükség volt erre –, mert a zsidók aránytalanul nagy száma kétségessé tette voltul a rend és a fegyelem további fenntartását, amely pedig a háború győzelmes befejezése érdekében létérdekünk. Rákóczi városa újra magyar lett és most lett igazán magyar, 1944 tavaszán.”
A Kassára koncentrált zsidókat, több mint tizenháromezer magyar állampolgárt, köztük az 1944-es osztályképen szereplő hét, tollas csillagot viselő érettnek nyilvánított fiút négy transzporttal deportálták. Az első május közepén, az utolsó június elején hagyta el a kassai vasútállomást.
Róth Károly, Róth György, Horn György, Sós György, Farkas Tamás, Fodor Oszkár és Deutsch Ernő neve és arca mellett szerepel csillag az 1944-es osztályképen. Az évkönyv listája szerint VIII. bés volt Grünstein István is, de ő nincs a fotón. Szerettük volna a neveket és arcokat összekötni, a fiúkhoz történetet kapcsolni, ezért megkerestük a kassai zsidó hitközséget. Peter Absolon, a hitközség munkatársa megtalálta Fodor Oszkár máig Kassán élő kilencven feletti unokatestvérét, aki azonban nem szeretne a múltról beszélni. Peter Absolon hívta fel a figyelmünket a Yad Vashem és a USHMM adatbázisára, melyekben a legtöbb fiúról találtunk adatokat: mindannyian meghaltak Auschwitz-ban vagy Dachauban. A kassai zsidók közül párszázan tértek vissza a háború után.
(Fotó: Schermann Ákos / FORTEPAN)
A Fortepan-kiállítás megnyitása után került elő ez az 1940-es osztálykép, az 1944-es nyolcadik bé itt még csak negyedikes. Az évkönyv szerint hatvanan jártak az osztályba, a képen ötvenhárman vannak, csillaggal jelölve a zsidó származású osztálytársak.
Vajon mi vezette a csillagozó Sztehlot (vagy mást), tárgyilagos dokumentálás vagy más? És mikor jelölt: amikor már a Felvidékkel visszacsatolt Kassán is mindenféle listák születtek vagy csak évtizedekkel később? Akárhogyis, minden múlt a múltunk.
(Fotó: Schermann Ákos / Családi archívum)A Fortepan 110 ezer képéből 200 kiemelkedő fotót és 16, a képekhez tartozó történetet mutat be a Minden múlt a múltam című kiállítás. Néhány történetet az Indexen is olvashat a következő hetekben. Ha az összesre kíváncsi és a Fortepan saját történetét is szeretné megismerni, szeretettel várjuk 2019. augusztus 25-ig a Magyar Nemzeti Galériában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
