Preisich Gábor építész élete átível az egész huszadik századon. 22 éves fejjel még Európában találkozhatott a Bauhaust alapító Walter Gropiusszal és a modern építészet svájci atyjával, Le Corbusier-vel. Negyvenes éveire már túl volt élete fő művein, közben mellékesen átvészelte a holokausztot. Állítólag kétszer is süketsége mentette meg: egyszer nem hallotta meg, hogy vadul keresik a nyilasok, egyszer pedig félreértette, melyik vonatra kell szállni a munkaszolgálatosoknak, és véletlenül hazautazott Budapestre. A másik szerelvényt felrobbantották.
A szocializmus alatt keményen beleállt a Révai-vitába, ami arról szólt, hogy milyen építészeti stílus felel meg leginkább a szocialista társadalomeszménynek, utána nem is tervezett sokáig. Volt Budapest főépítésze, amibe majdnem belerokkant, utólag úgy emlékszik vissza, azokra a fejlesztésekre a legbüszkébb, amiket meg tudott akadályozni. De tanárként, és szakíróként is elismerésnek örvendett. Fordulatos életéről lánya, Váradi Júlia mesélt nem is olyan rég egy rádióinterjúban.
Preisich Gábor azonban nem csak tervezett, vezetett, tanított és írt, hanem fényképezett is, és fotóhagyatéka most a Fortepanhoz került. A számtalan családi, nyaralós és más hasonló kép mellett (melyekről hamarosan külön cikk jelenik meg itt a Fortepan-blogon) természetesen jó pár építészeti témájú felvétel is akad. Ezek közül választottunk ki néhányat, melyeken talán legfontosabb, forradalmian modern alkotása, a Simplon-ház látható. Ez az az épület, amit az akkor még csak 27 éves Preisich Gábor Vadász Mihállyal közösen tervezett, és a sokat emlegetett 111 év, 111 híres ház listáján is szerepel.
A Simplon-ház egy hegyes szögű saroktelekre épült 1934-ben, a Móricz Zsigmond körtérnél, a Bartók Béla (akkoriban Horthy Miklós) útra. Ez volt az első modern stílusú bérház Budapesten. Az utána követekezők közül kevés van, amelyik el tudta érni ennek a színvonalát.
Acélvázas szerkezete van, aminek egyetlen oka, hogy a lakásínséget úgy csillapította a főváros, hogy adómentességet adott a főútvonalak mentén épülő bérházaknak - feltéve, hogy időben elkészülnek. Ezt tempót pedig csak ezzel a technológiával lehetett elérni.
A tető szintje fölé nyúló üveg "toronydíszítményt" ma már hiába keressük, de a ház aljában meglepő módon azóta is működik a hentes. Manapság Ica mama húsboltjának hívják.
(Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A homlokzaton végighúzódó üvegsávok mögött a felületes szemlélő talán lépcsőházat sejt. Sok helyen valóban ez volt a bevett szokás (a
dessaui Bauhausnak is ilyen a lépcsőháza), de itt egy zárterkélysorról van szó. Ez volt az igazi dísze az épületnek a hegyesszögű sarkon is. Az üvegfalak mögött látszanak a függyönyök és a radiátorok, a kép baloldalán pedig ott az igazi lépcső.
(Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Amely önmagában is páratlanul szép. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Az izgalmas formák megelőlegezik azokat a gyönyörű lépcsőházakat, amelyek majd Újlipótvárosban, vagy épp a Margit körúton épülnek. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A Simplon volt az első modern bérház a fővárosban, szóval alighanem ez volt az első olyan is, aminek igazi nagyvárosi tetőterasza lehetett. A nyugágyak akár maiak is lehetnének. A háttérben a Móricz Zsigmond körtér egyik házának jellegzetes tetődísze, és a térre néző neonfelirat utolsó betűi látszanak. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Ez pedig a ház aljában működő mozi bejárata, a SIMPLON felirattal. Érdekes, hogy teljesen más betűtípust használtak itt, mint a tetőn. Akár csak az
Excelsior neonjainál, a Simplonnál sem törekedtek egységes arculatra.
(Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Nem csak az első modern stílusú bérház volt ez Budapesten, de az első olyan, ahol előre betervezték a mozit az épületbe. Korábban azokat vagy átalakított színházakban, udvarokon, földszinti helyiségekben helyezték el, esetleg külön épületet emletek nekik, mint a Corvinnál. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
1934-ben készült belső tér kisebb átalakítások után évtizedekkel később is frissnek hatott. A moziplakátok tanusága szerint (Májusi fagy) 1961-et írunk. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A belső tér azonban nem csak látványos, de praktikus is volt: ez volt az első filmszínház, ahol máshol mentek be és jöttek ki a nézők. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A nézőtér egészen biztos meglepte az első vendégeket. A filmszínházak egészen addig igyekeztek versenyre kelni a színházzakkal, és minnél több dísszel akartak pompásabbnak látszani. A Révész Zoltán tervei szerint készült belső tér végtelenül egyszerű. Nincs díszes kerete a vászonnak. Sőt semmiféle kerete sincs. Ugyanakkor nem csupasz a tér, elég csak az ügyesen elhelyezett fényeket megnézni. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A nézőtér lejtése nem optikai csalódás: az nem a vászon felé lejtett! Az elsőre szokatlan megoldásnál abból indultak ki, hogy a magasra helyezett vásznat így is látni. Ezzel viszont helyet kapott az erkély, mely valójában több volt annál. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Korábban a régi színházaknál megszokott oldalerkélyekkel, zsölyével, hátul néhány széksor mélységű karzattal épültek a mozik. Itt azonban szinte egy második nézőtérszintet hoztak létre. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
És ha még ennyi nem lett volna elég az újdonságokból, azok voltak a kagylóívben elhelyezett széksorok is, melyben ma már tényleg semmi különöset nem találunk. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A mozi túlélte a világháborút, és néhány névváltás után Bartók lett belőle, akár csak a Horthy Miklós útból. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A gyönyörű belső jó része - természetesen lelakva, átalakítva, de - a rendszerváltás után is megmaradt ugyan, ám a privatizációt már nem vészelte át. A műemléki védelmet abszurd módon az hátráltatta, hogy az alkotó, még élt. Preisich Gábor, a Bauhaus-szellemű alkotók utolsó mohikánjaként 1998-ban hunyt el. (Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
A moziból Citibank-fiók lett, ennek során szinte a teljes belső berendezés elpusztult. Állítólag kötelezték őket a helyreállításra, de nem történt semmi. A mozi helyén ma több bérlő osztozik, legnagyobb részét a Semmi Extra étterem foglalja el.
A házat azonban így is érdemes megcsodálni. A büszke üvegsávot a sarkán, a félemeleten végigfutó párkányt, a jó arányokat, vagy épp azt, hogy a mellékutcára néző homlokzata is mennyire igényes kialakítást kapott.
100 éves a Bauhaus, emlékezzünk meg róla egy sétával a Móricz Zsigmond körtéren.
(Fotó:
Preisich / FORTEPAN)
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!