Az EU-s átlaghoz képest is sokat költünk nagyberuházások támogatására, ami jellemzően azt jelenti, hogy német multiknak adunk elég sok ingyenpénzt autóipari állásokért. A 2004 és 2016 között kormányok beruházásösztönző támogatásait vizsgáltuk meg, és többek között az is kiderült, hogy a Fidesz mégsem utálja annyira a multikat, illetve az is látszik, hogy azok az autóipari cégek járnak nagyon jól, amelyektől éppen hogy függetlenednie kellene a magyar gazdaságnak, hiszen egy-egy szélsőségesebb kilengésükkel az egész országot magukkal tudják húzni.
A multik megítélése nem csak a magyar lakosság körében volt ellentmondásos az utóbbi években, adott esetben a kormány sem riadt vissza a multik szapulásától. Ehhez képest ha megnézzük az adatokat, látszik, hogy a kormány igazán nem mondható szűkmarkúnak, ha a multik támogatásáról van szó.
Ha csak a kormány vissza nem térítendő, beruházásösztönző támogatásait nézzük, 2010 óta nagyjából 6 millió forint jutott egyetlen munkahely létrehozására a támogatott cégeknél. És akkor ebben az idetelepülő multiknak juttatott adókedvezmények még nincsenek is benne.
A képet kicsit árnyalja, hogy egy újonnan létrejövő munkahely áttételesen több munkahelyet is létrehozhat: a kormány által előszeretettel támogatott autóiparban például elég magas ez az érték, egyes számítások szerint akár 2,35 is lehet, ami azt jelenti, hogy 100 új munkahely a teljes gazdaság szintjén 235 új munkahelyet hoz létre a konkrét beruházás által generált kereslet miatt. Az Európai Bizottság számításai szerint minden új feldolgozóipari munkahely 0,5-2 másik munkahelyet hoz létre más szektorokban.
2003 óta létezik egy olyan gazdaságpolitikai eszköz, aminek a beruházások ösztönzése a célja: ezt egyedi kormánydöntéssel kiadható vissza nem térítendő támogatásnak hívják, és olyan beruházásokhoz lehet igénybe venni, amik megvalósítása előtt a cégek ígéretet tesznek arra, hogy a beruházással adott számú munkahelyet teremtenek.
Sok dologtól függ, de például attól, hogy az adott régióban mekkora a munkanélküliség, hogy ezt a beruházás hány új munkahellyel tudja enyhíteni, hogy az adott régióban az EU-szabályok alapján mekkora állami támogatást lehet nyújtani, és hogy milyen ágazatban tervezik a beruházást. A beruházásoknak legalább tízmillió euró értékűnek kell lenniük. Ezek alapján a kormány egyedi döntéseket hoz minden projekt esetén. Bővebben a KPMG szedte össze, hogy hogy néz ki a pályázat és az elbírálás, és mik a szabályok részletesebben.
Ezek a pénzek nem EU-s forrásból, hanem a magyar költségvetésből származnak. De mennyit költ a kormány egy munkahelyre az adófizetők pénzéből? Mennyit költ ilyesmire a Fidesz, és mennyit költöttek a korábbi kormányok? Milyen nemzetiségű cégeket támogatnak, és milyen iparágakban? A nyilvánosan hozzáférhető adatok alapján összeszedtük, hogy mit lehet tudni ezekről a támogatásokról
Miből lehet tudni, hogy a kormány szívesen tömi pénzzel a külföldi cégeket, amikor épp nem a multik bűneit sorolja? Az ábrán látszik, hogy 2010 óta a kormány a vissza nem térítendő támogatásoknak mindössze negyedét adta magyar cégeknek. Külföldi cégek közül a legtöbbet német, indiai, amerikai és japán cégek kaptak.
De ami még ennél is érdekesebb, hogy a Fidesz-kormányok még több pénzt is osztottak ki, mint a 2004 és 2010 közötti kormányok. 2004 óta a kormányok összesen nagyjából 199 milliárd 815 millió forintot osztottak ki ilyen fajta támogatásokra, 2010 óta pedig 129 milliárd 932 millió forint ment ilyen célra. Ha megnézzük egy grafikonon, hogy hogyan oszlottak meg éves alapon ezek a támogatások, az is látszik, hogy 2014-ben és 2015-ben kiemelkedően sokat költöttek ilyesmire.
Azt is tudni lehet az adatok alapján, hogy mire ment el ilyen sok pénz. 2014-ben az indai Apollo Tyres kapott kb. 16 milliárd forintot a 146 milliárdos gyöngyöshalászi beruházásához, ami 975 új munkahelyet hozott létre. Szintén nagyobb összegű támogatás volt a Tisza-TK 9,25 millárdos támogatása: 550 munkahely lett ezért a pénzért cserébe beígérve az új gabonafeldolgozó-gyárban. Az Audi győri gyárának fejlesztéséhez 2015-ben 6 milliárd forintot kapott, és szintén nagy összegű támogatást kapott tavaly a Master Good Termelő és Kereskedelmi Kft, a győri Graboplast, illetve a német Wupperman és a sváci Insterspan Faipari Kft. is.
Ha 2004 óta nézzük az összes támogatást, akkor szintén a német cégek vannak a támogatási lista élén. Az ábrán látszik, hogy 2004 óta összesen csaknem 69 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást kaptak. A magyar tulajdonú cégek ennek összesen nagyjából a felével kellett beérniük.
Az is érdekes, hogy pontosan mennyi és milyen munkahelyre megy el ez a pénz. Ha az egy munkahelyre jutó támogatás összege alapján listázzuk a projekteket, abból az derül ki, hogy a legdrágábban az Auditól vásárolt munkahelyeket a kormány: az Audi 2008-as 5,3 milliárdos támogatása összesen csak 150 munkahelyet hozott létre, ami azt jelenti, hogy egy munkahely nagyjából 35 millió forintba került ebben az esetben.
Szintén drága munkahelyek jöttek létre a svájci tulajdonú Interspan Kft. vásárosnaményi faüzemében (29 millió/munkahely), és a Béres gyógyszergyárában (26 millió), de a már említett Graboplast-beruházás és a Hell Energy 2016-os beruházása is viszonylag drága az adófizetőknek, ha a munkahelyek költségét nézzük.
És milyen iparágakat támogat a kormány? A tíz legnagyobb támogatási összeget átnézve az látszik, hogy a mindenkori kormány főleg autó- és alkatrészgyártókat támogat. A toplistán tíz támogatott cégből nyolc ilyen, és a német autógyártók is erősen felülreprezentáltak, hiszen a legtöbb támogatást (22 milliárd forintot) kapó Mercedes mellett ott van a listán az Opel, és az is Audi is – ráadásul ez utóbbi háromszor is.
Az Európai Bizottság statisztikái alapján az is látszik, hogy nagyon sok pénzt fordítunk ilyenfajta vissza nem térítendő támogatásra: ahogy az a térképen is látszik, 2014-ben csak Lettország költött ilyesmire többet, mint Magyarország az Európai Unión belül, hiszen amíg mi a GDP-nk 1,63 százalékát költöttük cégek direkt támogatására, Lettország 2,08 százalékot. Az uniós átlag 0,72 százalék, tehát
Erre persze lehet azt mondani, hogy minden kormány szabadon döntheti el, mennyire aktív iparpolitikával akar beavatkozni az ország gazdaságába. Az viszont, hogy ezt milyen hatékonysággal és milyen stratégia mentén teszi, már kérdéseket vet fel.
Ahogy arra például nemrég Szepesi Balázs, a Hétfa Kutatóintézet vezetője felhívta a figyelmet, miközben a gazdaságpolitika évtizedeken át arra koncentrált, hogy a külföldi tőke számára vonzóak legyünk, a hazai vállalkozások intézményi környezetének kialakítására, a kis cégek dominálta ágazatok versenyképességének megerősítésére nem jutott figyelem. Ha viszont a magyar gazdaság kisebb vállalkozásai olyan sikeresen működhetnének, mint cseh, lengyel és szlovák társaik, az ország GDP-je 10 százalékkal lehetne magasabb.
Az sem egyértelmű, hogy hosszú távon megéri az autóipart olyan mértékben nyomni, ahogy a kormány most teszi: egyrészt lassan már közhellyé válik, hogy nem túl egészséges gazdaságszerkezet az olyan, aminek a növekedését már az haza tudja vágni rövid távon, ha az ország egyik nagyobb autógyárának egy kicsit visszaesik a termelése. Ha megnézzük a táblázatban, hogy 2015-ben és idén mire költött eddig a kormány, az látszik, hogy az autóipar dominanciája még mindig nem tört meg.
Pár évtizedes távlatban pedig azért lehet veszélyes a feldolgozóipar ilyen szintű támogatása, mert az automatizáció egyre szélesebb körű elterjedése miatt a robotok pontosan a kormány által támogatott munkahelyeket tüntetheti majd el egyik pillanatról a másikra. És még az sem biztos igazából, hogy évtizedeket kell erre várni, elég csak arra gondolni például, hogy az Adidas épp nemrég jelentette be, hogy Kelet-Ázsiából az USA-ba viszi egy gyárát, ahol szinte csak robotok fognak dolgozni, de a magyar gazdaság egyik zászlóhajóját, az Audit se kell félteni, hiszen ott is kísérleteznek már hasonlóval.
(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)