A tisztítószereknél is megpróbált minőségbeli különbségeket feltárni a kormány a magyar és nyugati termékek között. Az eredmény azonban valószínűleg nem tetszett, így egészen addig ültek rajta, amíg más forrásból ki nem szivárgott az Indexhez. Miután a felelős minisztériumnál rákérdeztünk, mi a helyzet, gyorsan összedobtak a témában egy közleményt, és még aznap este szétküldték a sajtónak, de válaszolni nem válaszolnak.
A szóban forgó vizsgálatot a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság jogutódjaként eljáró Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) végezte a hatóság laborjában, hogy ellenőrizzék, rosszabb-e a magyar polcokon azonos márkanéven forgalmazott háztartási vegyi áru, mint a nyugati. Csakhogy a végén született eredményeket (a nagy dobra vert, részben félremagyarázott és utólag elferdített Nébih-teszttel ellentétben) mostanáig nem hozták nyilvánosságra.
A szokatlan csend oka forrásunk szerint az lehet, hogy a végeredmény nem illett az előre kitalált narratívába, amelyben a multik mindenből a silányabb minőségűt hozzák Magyarországra, sőt, több termék esetében éppen a magyar változat javára találtak különbséget.
Az önálló fogyasztóvédelmi hatóság 2016. december 31-én szűnt meg, azóta helyettes államtitkárságként működik az NFM-en belül. Az elsunnyogott eredmények azt jelezhetik, hogy a szervezet beolvasztása a minisztériumba nem bürokratikus vagy szakmai érdekeket szolgált, hanem a politikai kontroll kiterjesztését a területre.
A tisztítószerek és kozmetikumok vizsgálata nagyjából egyszerre zajlott a Nébih átfogó osztrák–magyar élelmiszertesztjével, Kara Ákos infokommunikációért és fogyasztóvédelemért felelős államtitkár legalábbis arról beszélt március közepén, hogy már hetek óta folyamatban van. Az élelmiszerteszthez hasonlóan laboratóriumban megnézték a termékek pontos összetételét, és érzékszervi vizsgálatoknak is alávetették őket, mínusz kóstolás természetesen. Forrásunk szerint az eredmények legkésőbb egy hónappal ezelőtt már rendelkezésre álltak.
Az Indexhez eljutott két összehasonlító táblázatban 16 háztartási vegyi árucikk (többnyire különféle mosó- és mosogatószerek) és 16 kozmetikum (hajápolók, tusfürdők, fogkrémek) található, minden egyes terméket négyféle helyen vásároltak meg a fogyasztóvédők:
Érdekes, hogy a magyar termékmintákat átlagboltok mellett az Ázsia Centerből is beszerezték a teszthez (a Nébih-teszt módszertanánál nem találtunk ilyesmire utaló nyomot), és ez aligha véletlen.
Úgy tudjuk, a vizsgálatokat eredetileg egy budapesti és bécsi üzlet termékválasztékára akarták alapozni, azonban ez nem hozta a „várt eredményt”, így az Ázsia Centerbe mentek, hátha ott találnak gyengébb minőségű, esetleg hamisított termékeket, amivel a gyártók fejére lehet húzni a vizes lepedőt. Mivel az ottani áruknál sem tapasztalták az elvárt különbséget, végül kimentek Németországba termékmintákért, hátha ott jobb minőséget találnak, mint Ausztriában. Az utólag beiktatott beszerzési helyek egyébként állítólag a vizsgálat tervezett időtartamát is kitolták egy-két héttel.
De ez sem jött be, az eredmények alapján nem lehet hangzatos állításokat tenni a multik által másodrendűként kezelt magyar fogyasztókról. Az egyetlen trendszerű eltérés, ami a táblázatokat böngészve felfedezhető, hogy a német és osztrák tisztítószerek, samponok a fogyasztóvédelem véleménye szerint gyakran sűrűbb állagúak, mint a magyarok (ez egyébként érdekes módon az ételeknél is jellemző volt).
A tisztítószerek és kozmetikumok világában azonban ez tényleg huszadrangú szempont, feltételezve, hogy a felhasználók nem azt várják a mosószertől, hogy nagyon sűrű legyen, hanem hogy kiszedje a koszt a ruhából.
Ezen a téren viszont nem úgy tűnik, hogy rosszabbak lennének a Magyarországon beszerzett áruk: a felületaktív anyagtartalom és a szintetikus anionaktív anyagtartalom (ezek a rémisztő szakkifejezések a legfontosabb hatóanyagok arányát jelölik) igen kevés termék esetében múlta alul az osztrák vagy a német mintát, a különbség pedig többnyire tizedszázalékokban volt mérhető.
Bár több terméknél kimondottan a magyar (beleértve az Ázsia Centerben vásárolt mintákat is) nyerte a hatóanyagversenyt, ilyen kicsi eltéréseknél, amiket a vizsgálat kihozott, ez az egész talán nem is érdekes, mélyen a hibahatár alatt mozognak itt is a különbségek. A lényeg pedig amúgy is az, hogy a csomagoláson feltüntetett értékez képest mennyi kerül a termékbe.
A vegyi árukról és kozmetikumokról készült NFM-vizsgálat eredményeit nem hozták nyilvánosságra az elmúlt hetekben, pedig a hatóság honlapján is elolvasható működési szabályzat egyik pontja szerint „az NFH és a fogyasztóvédelmi hatáskörben eljáró fővárosi és megyei kormányhivatalok termék-összehasonlító vizsgálatokat végeznek, illetve végeztetnek, és közzéteszik azok eredményét”.
Felmerül a kérdés, miért nem kommunikálta a minisztérium az eredményeket, miközben a Nébih hasonló vizsgálata körül hatalmas felhajtást csaptak. Elképzelhető az is, hogy mivel ennél a termékcsoportnál az élelmiszerekhez képest sokkal kisebb a szubjektív faktor az értékelésben, az illetékesek belátták, hogy nincs esély tovább fújni a magyar vásárlók trendszerű diszkriminációjának lufiját , és inkább meghagyták az eredményeket a fióknak.
Miután ennek ellenére is megismertük az eredményeket tartalmazó táblázatokat, kérdésekkel fordultunk az NFM-hez a vizsgálattal kapcsolatban. Többek közt arra lettünk volna kíváncsiak, hogy pontosan mikorra lett meg a vizsgálat eredménye, miért nem publikálják azt, és hogy tervezik-e a későbbiekben bemutatni. A levélben azt is leírtuk, hogy a témában szerdán szeretnénk cikket közölni, így csak akkor van lehetőség az álláspontjuk megjelentetésére, ha még kedden válaszolnak.
Válasz ugyan nem érkezett (ezt mostanában már megszoktuk), ellenben az NFM sajtóosztálya merőben szokatlan időpontban, este fél hét után közleményt adott ki a témában az egész sajtónak, miszerint mosószereket, mosogatószereket, öblítőket és fogkrémeket vizsgál a fogyasztóvédelmi hatóság, az eddigi vizsgálatok során a fogkrémeknél találtak szabálytalanságot.
A közlemény többször hangsúlyozza a vizsgálat folyamatosságát, és hogy milyen fontos fogyasztóvédelmi probléma a „kettős minőségű termékek jelenléte a piacon”. Igaz, erre nem igazán tud példát hozni a mostani vizsgálatból, a kifogásolt fogkrémek esetében mind az osztrák, mind a magyar mintákban alulmúlta a fluortartalom a címkén feltüntetett értéket. „Volt olyan fogkrém, amelyben a Magyarországon forgalmazott termékben jelentősen kevesebb volt a fluortartalom” – írják, azt azonban már nem teszik hozzá, hogy itt két eltérő márkát hasonlítottak össze: a birtokunkban levő táblázatból látszik, hogy Ausztriában Mentadent gyerekfogkrémet vásároltak, Magyarországon pedig Signalt. Mindkettő Unilever-gyártmány, de előbbiben a címke szerint is kétszer annyi fluornak kéne lennie, az ára pedig több mint kétszer annyi.
„A fogyasztóvédelmi hatóság a magyar családok és vásárlók érdekeit szem előtt tartva folyamatos termékellenőrzéssel szeretné elérni, hogy a silány és rosszabb minőségű termékek lekerüljenek a polcokról és ne legyen semmiféle különbség a nyugat-európai és a közép-kelet-európai fogyasztóknak árult termékek között” – zárul az NFM közleménye, hogy véletlenül se maradjon kétségünk afelől, politikai bunkósbotot csináltak a fogyasztóvédelemből.