A verespataki aranybányászat visszatérő témája a romániai politikai közbeszédnek, ugyanis folyton vannak jelentkezők a környékbeli Érchegységben lévő, nagyjából 330 száz tonna arany és 1600 tonna ezüst kitermelésére. Csakhogy az olcsó, de engedélyezett ciános kitermelési mód elég rossz emlékeket ébreszt a környéken mindenkiben.
A ciános technológiával Nagybánya mellett aranyat bányászó Aurul vállalat tározója 2000. január 30-án átszakadt, majd óriási mennyiségű, százezer köbméternyi ciános szennyvíz zúdult a helyi Lápos folyóba, majd a Szamoson át a Tiszába. Az erősen mérgező cián nyomán több mint 1200 tonna hal pusztult ki rövid idő alatt a Tiszából, az élővilág igen komoly károkat szenvedett Magyarországon, is, de még Belgrádban is pusztultak tőle a halak.
A gondatlan vállalatnak semmilyen kármentő terve nem volt, ahogy biztosítása sem. A kártérítést külön nehezítette volna, hogy minden lehetséges román engedéllyel hiánytalanul rendelkezett. De egyébként is csődbe menekült a cég, ahogy a jogutódja is, így a részükről nem volt kitől behajtani bármit is. Magyarország első körben 29,3 milliárd forint közvetlen anyagi veszteséget jelzett, ennyit biztosan be akartunk volna egyébként hajtani rajtuk.
Verespatakon például idén volt gond, ott a timföldgyártásba csúszott hiba, és az Aranyos folyóba zúdult hatezer köbméter mérgező iszap, de végül nem lett belőle hasonló mértékű katasztrófa.
Az előző román kormány úgy akarta volna megvédeni a környéket a bányászattól, hogy az UNESCO-nál világörökségi helyszínné nyilváníttatta volna Verespatakot és környékét tavaly év elején. Csakhogy idén már nem győzött volna kihátrálni ebből a román vezetés, amiről itt írtunk bővebben.
A román kormány azért szeretné, hogy legyen mégis bányászat, mert egy kanadai cég (Gabriel Resources) román leányvállalatán (Rosia Montana Gold Corporation - RMCG) keresztül hiába vett bányalicencet, 15 éve nem tudja beszerezni a verespataki bányanyitáshoz szükséges engedélyeket. Ezért pedig komoly kártérítésért perelik a román államot, de legjobban abban lennének benne, ha végül megnyithatnák a ciános bányát valahogy.
Persze a román állam is próbált fenyegetőzni a kanadai céggel, de most arról ír a HVG, hogy a román szenátus épp elfogadott egy törvénytervezetet, amivel lehetővé válik a védett természeti területek határainak módosítása, és az azokon belüli bányászat. Mindezt pedig az RMDSZ frakciója is megszavazta, ami kívülről furcsának tűnik.
Az RMDSZ megpróbált valami magyarázatot adni erre, de valahogy úgy sikerült, hogy közben egyszer sem írták le Verespatak nevét. Az érvelésük pedig annyi, hogy nem lesz kevesebb környezetvédelmi terület, mindössze csak
feloldják a védett területi státust a védett terület azon részén, ahol 2007. június 29. előtt engedélyezve volt a bányászat.
Plusz ha valahol lekanyarít egy cég egy adag védett területet valami korábbi bányaengedély miatt, akkor csinálnia kell bárhol máshol egy ugyanakkora területű védett területet, és mehet is a bányászat. Illetve az RMDSZ még hozzáteszi, hogy még nem fogadták el véglegesen a törvényt, még lesz róla vita.
A Declick nevű romnán szervezet már augusztusban riadóztatott, hogy egy oldalra került a román kormány és a ciános bányászcég, mindenki újra bányanyitást akar. A román állam elkerülné a 4,4 milliárd dolláros (a helyi GDP 2 százalékát jelentő) kártérítés kifizetését és egyes politikusok esetleges lebukását, az RMGC pedig a bányanyitás miatt olyan megoldást szeretne, ahol a korrupt politikusok nem buknak le, az állam nem fizet kártérítést, viszont a bányát megnyithatják.