A Magyar Nemzeti Bank (MNB) kedden tette közzé 50 pontos javaslatcsomagját a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelésére. Az Indexnek nyilatkozó elemzők szerint ezer milliárdokban mérhető terhet róna a költségvetésre, ha mindegyik pont megvalósulna. A javaslatok többsége inkább általánosságban fogalmaz, de azért vannak egészen konkrét tervek is.
Ezek leginkább csak jól megfogalmazott irányvonalak
– összegzett az Indexnek Zsiday Viktor. A befektetési szakember a részletekbe nem akart belemenni – lévén, hogy valóban inkább csak irányvonalakról beszélhetünk –, de annyit azért elmondott, hogy a vannak átfedések a jegybank korábbi, 330 pontos csomagjával, amely távlati célokat (és javaslatokat) tűzött ki 2030-ra vonatkozóan. Azoknak a javaslatoknak alapvetően az volt a célja, hogy Magyarország fejlettsége 2030-ra elérje az osztrák szint „80-90 százalékát”. Zsiday szerint az egy sokkal jobban kibontott, konkrétabb csomag a most bejelentett 50 pontossal szemben – viszont utóbbi azonnali lépéseket sürget. A korábbi, főként a versenyképességre fókuszáló csomagban szereplő pontok jelentős részével a magyar közgazdászok nagy része egyetértett.
A jegybank 50 javaslatot jelentett be kedden a koronavírus-járvány gazdasági hatásainak kezelésére – a javaslatokról részletesen az MNB honlapján informálódhatunk. Az 50 pont összesen kilenc területet érint:
Zsiday Viktor úgy véli, most az a legfontosabb kérdés, hogy a törvényhozói munka ezt hogyan képezi majd le. „Anélkül, hogy belemennék, én azt látom, hogy az MNB-ben jó szakmai munka folyik, egy jó szándékú iránymutatás van, ami időnként el is tér a kormányzati irányvonaltól. Hogy ebből mi lesz, az még nagyon messze van” – fogalmazott a közgazdász.
Virovácz Péter, az ING Bank vezető elemzője szerint rendkívül érdekes, hogy mostanában
mindenkinek van egy jó szava a minisztériumhoz.
Most az MNB fogalmazott meg olyan javaslatokat, amiket nem feltétlenül a jegybanktól vártunk volna. Néhány napja pedig az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke, Domokos László sürgetett adócsökkentéseket – a kormány egyik régi nagy terve az egy számjegyű személyi jövedelemadó. Domokos szerint egy százalék szja-csökkentés 170 milliárd forintba kerül, „azaz nagyjából ezermilliárd forintos adócsökkentésről beszélünk. Ennyi maradna a legálisan munkát vállaló majdnem négy és fél millió embernél.”
Virovácz szerint most azt látni, hogy mindenki bele akar szólni a Pénzügyminisztérium munkájába. Ennek lehet egy olyan olvasata is, hogy
kicsikét lassú a döntéshozatal, a minisztérium nem tűnik egy gyors reagálású egységnek.
Persze kívülről mindig könnyebb beleszólni az elemző szerint, és nagyon egyszerű 50 pontot összerakni egy olyan szervezetnek, amely nem őrködik a költségvetés felett – a minisztériumnak ugyanis azt is figyelembe kell vennie, hogy például ebből az 50 programpontból mi az, ami jelentős mértékben befolyásolná a büdzsé helyzetét.
Abban Németh Dávid, a K&H Bank vezető elemzője is egyetértett, hogy „alapvetően jók az irányok”, de ő is megjegyezte, hogy az MNB-nek nem is ez lenne a feladata. Viszont – a másik oldalról nézve – meg kell lennie a pénzügyi fegyelemnek, a költségvetési fegyelemnek, ugyanis ha az nem lenne, elszállna a hiány, vele együtt az államadósság, az pedig később már visszahat a jegybankra is – nő a nyomás a forint árfolyamán, az árstabilitást pedig a jegybanknak kell megtartania, tehát itt szerinte az együttműködést, a középutat kellene megkeresni.
A jelen helyzetben ugyanakkor el lehetne várni sokkal nagyobb költekezést is a költségvetéstől. Virovácz figyelmeztetett, hogy
ennek hosszú távú költségei is vannak: magasabb hiány és államadósság.
Márpedig, ha most többet költünk, a jövőben az egy megszorítóbb gazdaságpolitikával fog járni. „Tehát amit most adunk, azt a későbbiekben el kell venni, vagyis a hosszú távú növekedésből, gazdasági teljesítményből veszünk el” – fogalmazott a makroelemző, hozzátéve, hogy egy nagyon kényes egyensúlyt kell megtalálni.
Összességében a programpontokban az Index által megkérdezett egyik elemző sem látott óriási meglepetéseket.
A lakáspiacról szóló pontok sem meglepőek, hiszen Matolcsy György jegybankelnök kifejezetten erőteljesen kinyilvánította már az ezzel kapcsolatos véleményét – legutóbb nullaszázalékos zöldlakáshitelről értekezett.
A hitelkönnyítések mellett – amire talán a legnagyobb közvetlen hatása van – természetesen az adócsökkentések is bekerültek a pontok közé. „Magyarországon még mindig magas az adók száma, még mindig bonyolult az adórendszer” – mondta Virovácz. A bürokráciacsökkentés, az adónemek és az adóterheknek a csökkentése folyamatosan mindig porondon van. Az elemző kiemelte, hogy az adóék még mindig magas Magyarországon: a nettó bér és a vállalatok által fizetett szuperbruttó közötti különbözet az elmúlt évek járulékcsökkentése ellenére még mindig Európa középmezőnyébe tartozik, nem mondható, hogy ebben kirívóan jók lennénk.
A beruházásösztönzésről elmondható, hogy a jegybank júniusban – amikor már mindenki GDP-csökkenést várt az idei évre –, még mindig növekedéssel számolt, az inflációs jelentésében pedig ki is hangsúlyozta, hogy ez akkor tartható, ha a beruházások felfutnak, az állami beruházások felpattannak és jelentős mértékben támogatják a növekedést. Ezek elmaradtak. Tehát nem meglepő, hogy egy ilyen általános beruházásösztönzéssel is foglalkozik ez az 50 pont, ami nyilván abból a szempontból is fontos, hogy egy hosszú távú, tartós növekedési potenciált biztosíthat a gazdaságnak, hiszen a beruházások nemcsak az adott év gazdasági teljesítményét növelik, de jó esetben vagy hatékonyságot növelnek – ami technológiai fejlődéssel jár –, vagy munkahelyet teremtenek, ami többletbért jelent, többlet foglalkoztatottságot, ezáltal pedig többletkeresletet a gazdaságban.
Mindhárom elemző hangsúlyozta, hogy sok az átfedés a korábban bejelentett 330 pontos javaslatcsomaggal. Virovácz kiemelte, hogy
a mostani 50 pontban elsősorban azok az ötletek szűrődnek át, amelyek a jelenre vonatkoznak.
Ez az 50 pont ugyanis arról szól, hogy ezeket most és azonnal kellene meglépni ahhoz, hogy a gazdaság teljesítményét élénkíteni lehessen, szemben a versenyképességi csomaggal, amely egy hosszú távú perspektívát jelent.
Itt érdemes is visszakanyarodni a napokban Varga Mihály pénzügyminiszter által bejelentett intézkedésekre: ebben a csomagban – ha egyáltalán tekinthetjük annak – voltak ugyan konkrétumok, de főként a bürokráciacsökkentésre vonatkoztak, és nem valószínű, hogy ezeknek az intézkedéseknek hála jövünk ki a gödörből.
Ezt most úgy adjuk el, mint válságkezelés, de alapvetően ezek versenyképességet javító intézkedések. Olyan csomagok, amelyek nem feltétlenül a mai nap fognak segíteni a gazdaságnak
– hangsúlyozta Virovácz. Szerinte ez is lehetett az egyik mozgatórugója, hogy az MNB most olyan javaslatokkal állt elő, amelyek azonnali hatást tudnának generálni.
Ugyanakkor ezek a javaslatok sem ültethetők át azonnal törvényekbe, rendeletekbe – nyilván ez nem is az MNB feladata –, hiszen többnyire általánosan vannak megfogalmazva. A makroelemző elmondta azt is, hogy éppen emiatt ezek „véleménynek jók”, de nem feltétlenül illeszkednek bele a gazdaságpolitikának a mai fősodrába, azaz a célzott intézkedésekbe. A magyar gazdaságpolitika ugyanis még a válság alatt is folyamatosan célzott intézkedésekkel dolgozott – a hitelmoratóriumtól a taxisokon át a kisadózókat érintő könnyítésekig.
Ezek mind célzott finommechanikai beavatkozások voltak, ehhez képest most a jegybank egy nagyon nagy javaslatcsomagot tett le az asztalra, ami nagyon sok mindent átfog és nyilván nagyon nagy költséggel is járna, amit viszont a költségvetés nem biztos, hogy tud finanszírozni.
„Ezek nagyon jó ötletek, csak a gyakorlatban a mai gazdaságpolitikában nagyon nehezen megvalósíthatóak” – hangsúlyozta Virovácz, hozzátéve, hogy ez vitaindítónak mindenképpen jó, de egyáltalán nem biztos, hogy ebből érdemben bármi is megvalósul majd. Ráadásul a piaci szereplők már nagyon várják az „igazi” bejelentést, és ha tényleg ez a bejelentés volt az, amit Varga a napokban bejelentett, akkor az az elemző szerint nagyon kevés lesz, „azzal a magyar gazdaság nincsen kisegítve”.
A korábban beharangozott, őszre ígért csomaggal kapcsolatban Virovácz elmondta, hogy 500 milliárd forintos programról lehet szó – ennyi mozgástér még lehet a költségvetésben, 7-9 százalékos hiány mellett. Szerinte a jegybanki pontok közül „azért egyet-kettőt bele lehetne szuszakolni ebbe az 500 milliárdos keretbe”. Mert összességében az MNB 50 pontja szerinte több ezer milliárdban mérhető – attól függően, hogy például a beruházások ösztönzésénél hol húzzák meg a határt.
Németh szerint is legalább százmilliárdokban mérhető a javaslatok költségvetési vonzata, de akár az ezer milliárd forintot is elérheti. Az összes pont szerinte is csak akkor lenne megvalósítható, ha korlátlanul állna rendelkezésre forrás, máskülönben ezek közül szemezgetni kell, hogy mi az, ami megvalósítható, mi az, ami a legtöbb hozzáadott értékkel bír, mi az, ami a leginkább segíti a kilábalást.
Meg kell nézni, hogy amit most elköltünk, az mikor térül meg. Ha ez egy egyszeri lökésen kívül nem ad többet a gazdaságnak, akkor annak nincs sok értelme
– fogalmazott az elemző. Viszont ha egy magasabb növekedési pályára, nagyobb hozzáadott értékű pályára tudna állni a gazdaság, akkor azzal vissza lehetne ezeket a kiadásokat hozni, később lehetne majd csökkenteni az államadósságot és így tovább – ezek a háttértanulmány jelenleg gőzerővel készülhetnek. A válságkezelő intézkedésekre jutó forrásokat nagyban befolyásolja az is, hogy meddig engedik el a hiányt és az adósságot idén és jövőre – az ideiről ugye már vannak számok, hiánycélok, de a jövő évre vonatkozóan egyelőre még nem tudni, hogy hol fog megállni a költekezés.
A jegybank javaslatairól kérdeztük a Pénzügyminisztériumot is, amint válaszolnak, cikkünket frissítjük.
(Borítókép: Matolcsy György a Magyar Nemzeti Bank (MNB) elnöke a jegybank épületében 2020. április 16-án.
MTI/Szigetváry Zsolt)