Magyarország január óta egy horvátországi terminálról tud cseppfolyós földgázt vásárolni. Ez csökkenti a vészes oroszfüggőségünket, és a gázellátási verseny fokozásához vezet. Az élesebb versenynek pedig minimum egy következménye mindig van: leviszi az árakat. Elemezzünk!
Diverzifikálás – ez a magyarországi földgázügyletek kulcsszava az utóbbi évtizedekben. Vagyis minél több forrásból és minél változatosabb szállítási útvonalon földgázt hozni az országba, csökkentve ezzel a szovjet időkben betonba öntött gázimportfüggőséget. Ez volt az egyik fő mozgatórugója annak, hogy a Magyar Földgázkereskedő Zrt. (MFGK) horvátországi leányvállalatához megérkezett az első – 143 ezer köbméteres – szállítmány a krki (Omisalj) LNG-terminálra (liquefied natural gas, cseppfolyós földgáz) 2021. január 4-én. A közel 100 millió eurós uniós támogatásból megépült úszó platform évi 2,6 milliárd köbméter kapacitású, és számunkra nemcsak azért fontos, hogy végre csökken a révén az orosz függőségünk, hanem azért is, mert a piaci folyamatok tükrében akár olcsóbban hozzájuthatunk az energiához.
Függetlenül attól, hogy melyik ország felől vásároltunk földgázt, a közelmúltig jórészt biztosan orosz gázmolekulák érkeztek hozzánk, hiszen a Gazprom vezetékei behálózzák Európát. Ha viszont a hozzánk érkező csővezeték vége egy LNG-terminálhoz csatlakozik, oda már bármilyen forrásból érkezhet földgáz a tankereken keresztül, így pedig nem kerülünk bajba, ha Oroszország esetleg gázkrízist él át. Az elmúlt években több próbálkozás is besült, amely révén több forrásból tudtunk volna gázt behozni, ilyen volt a Nabucco is. Az LNG-projekt volt a legkisebb veréb, de ez legalább a miénk
– fejtette ki kérdésünkre Deák András György, az NKE Stratégiai és Védelmi Kutatóintézetének (SVKI) a főmunkatársa. Jelezte, ha akarunk, cseppfolyós földgázt akár orosz forrásból is vehetünk, de nem valószínű, hogy fogunk, hisz az ő termináljaik az északi tengereken találhatóak.
Kaderják Péter más szavakkal, de ugyanúgy az energiafüggőségünk enyhítéséről, a gázellátás nagyobb biztonságáról beszélt az LNG-terminálról vásárolt földgáz kapcsán, amelyek a 2020 elején meghatározott magyar energiastratégia hangsúlyos pontjai. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium nemrégiben távozott energiaügyi és klímaügyi államtitkára megjegyezte, az „energiafogyasztási mixünkben” 30 százalék felett van a földgáz aránya, azonban ennek több mint 80 százalékát külföldről, jórészt Oroszországból kell vásárolnunk.
Tízmilliárd köbméter körül alakul az éves gázfogyasztásunk, ebből 2 milliárdot képes megtermelni Magyarország, a többit importáljuk. Az elmúlt tíz év energiapolitikájának fontos eleme volt, hogy bővítsük és kétirányúvá tegyük a Magyarországot a szomszédainkkal összekötő gázhálózatot, mert ez korábban hiányzott. Ukrajna felől érkezik az orosz szállítás, Szlovákia és Ausztria felől vegyesen nyugat-európai, akár észak-afrikai vagy orosz földgáz, illetve Románia felől is kiépült egy 1,75 milliárd köbméteres éves kapacitású vezeték. A krki terminál révén most öt irányból és négy különböző forrásból jön földgáz az országba, ami azt is eredményezi, hogy az orosz partner korábbi erőfölényes helyzete az árak alakításában jelentősen mérséklődött
– magyarázta Kaderják Péter hozzátéve, a román–magyar vezeték kiépítésének akkor nőtt volna még jelentősebb diverzifikációs hatása a magyar piacra, ha a Fekete-tengeren elkezdte volna a termelést egy új gázmező. Ám a projekt megbicsaklott a román belpolitikai fejlemények miatt, pedig ennek révén is csökkenthettük volna az orosz függőséget.
A horvát terminál azért nagy kincs számunkra, mert ezen keresztül közvetlenül a világpiacról tudunk gázt vásárolni – különböző forrásokból. Ez nagy áttörés az eddigi orosz túlsúly tükrében. A diverzifikációnak máris látszik a haszna, a verseny kiéleződése lenyomja az árakat. A magyar földgáztőzsdén a földgáz ára hónapok óta a bécsi és a holland (TTF) gáztőzsdei ár alatt van, utóbbi meghatározó módon alakítja az európai árakat.
A magyar tőzsdei ár január végén 3 euróval, mintegy 15-20 százalékkal volt a holland alatt, ilyenre az elmúlt években nem volt példa.
Nagyon nem mindegy, hogy honnan jön az energia, ugyanis eddig az említett holland TTF kereskedelmi platform árához igazodott, hogy mennyit kell fizetnünk, az oroszok is ehhez igazították a saját árindexüket. Ehhez képest az amerikai cseppfolyós gáz ára az amerikai Henry Hub platformhoz igazodik, kiegészülve az egyéb díjakkal, szállítási költséggel. Ha a TTF árszabása emelkedik, az nem befolyásolja az amerikai LNG-árakat, ez pedig árstabilitást nyújt Magyarországnak. (A vásárolható földgáz árának változása a múltban teljesen attól függött, hogy merre mozog az olaj ára. Az olajárindex ma egészen kis mértékben épül csak be a gázszerződésekbe).
Ráadásul az USA felől jövő LNG-ár versenyképes az európaival, ami mögött a múltban lezajlott „palagáz-forradalom” áll, és az, hogy a cseppfolyósítási technológia is egyre kevesebbe kerül. Az Egyesült Államoknak annyi földgázt sikerült kitermelnie, hogy alig győzi eladni, ez pedig lenyomta a kezdetben még az európainál is jóval magasabb árat.
Az amerikai szállítmányok egy ideig Ázsiába mentek, ahol sokkal kedvezőbben tudták értékesíteni a gázt. Ám idővel olyan mélyrepülésbe kezdett a cseppfolyósított gáz ára – a koronavírus-válság hatására tavaly az orosz gázár alá is beesett –, hogy ez új piacokat nyitott meg.
Ennek a folyamatnak is köszönhető, hogy ma a krki Omisaljban is működik terminál, és mi innen tudunk vásárolni. A „szabadversenyt” egyébként úgy kell elképzelnünk, hogy Katarból elindítanak egy szállítmányt az Adriára, ám ha jön a hír, hogy Japánban magasabb áron veszik meg a szállítmányt, akkor menet közben megfordítják a hajót, és Japánban adják el a gázt. A magasabb bevételből pedig kifizetik az eredeti megrendelőt.
Deák András György azt jósolja, hogy hosszú távon az LNG ára esetenként „benézhet” az orosz földgázár alá. Az LNG-piac alakulását az fogja meghatározni, hogy Ázsia a mindenkori ár függvényében mennyi cseppfolyósított gázt fog felszippantani a jövőben.
Az SVKI kutatója hozzátette, az LNG árát azért növeli a sima vezetékes gázhoz képest, hogy a beérkezett szállítmány a parton át kell fejteni, és ki kell fizetnünk a horvátoknak a csővezeték használati díját is. „De azért jó, hogy van” – véli Deák András.
Az USA-n kívül számos országból érkezhetnek cseppfolyós gázzal feltöltött tankerek, például az LNG-nagyhatalom Katarból, bár az ázsiai árszabás magasabb, így az övék is az. Szintén exportál kisebb mennyiségű cseppfolyósított gázt Egyiptom, illetve Algéria, ők még lehetnek források.
Lássuk először, hogy érkezik hozzánk az orosz gáz: Nyugat-Szibériában a felszínhez nagyon közel, akár 600 méteres mélységből termelik ki a földgázt, megtisztítják, és vezetéken át hat nap alatt szállítja el a magyar határra a Gazprom energiaóriás, ahonnan a csöveken keresztül a tárolókba kerül, illetve közvetlenül az ipari létesítményekbe vagy a lakásokba. Elenyésző arányban a közlekedésben is hasznosítjuk.
A Katarból vagy az Egyesült Államokból érkező (az USA-ban több ezer méteres mélységből kitermelt) földgázt ugyanúgy megtisztítják az iszaptól, homoktól, szén-dioxidtól, mint az orosz gázt. A mezőkről csővezetéken, kompresszorokon keresztül szállítják el a tengerpartra. A parton vagy bizonyos esetben a tankeren többféleképpen hűtik le mínusz 161 fokosra.
Lassan összenyomják egy speciálisan hőszigetelt acéltárolóban, és gyorsan kitágítják, aminek következtében a hőmérséklete óriásit zuhan, és cseppfolyóssá válik. A másik megoldás a termikus hűtés. A hűtés révén 600 köbméter normál állapotú gázból 1 köbméter cseppfolyós gáz keletkezik.
A tankerek cseppfolyós formában szállítják a krki terminálra a gázt. A visszagázosítást Krken úgy oldották meg, hogy vettek egy tankert, amely a fedélzeten légneművé tudja alakítani a cseppfolyós földgázt. Gyakorlatilag ez a terminál visszagázosító üzeme, a szállítóhajókról ebbe a tankerbe töltik át a szállítmányt. (Egy szárazföldi üzem 4-5-ször nagyobb teljesítményre lenne képes, de ilyen kapacitásra nem volt igény). A légneművé alakított gázt pedig magáról a hajóról lehet beletölteni a tankerbe csatlakoztatott gázcsonkba, ahonnan kompresszorálva juttatják be a horvát–magyar vezetékbe. Innen pedig eljut a hazai tározókba, az ipari létesítményekbe és a lakossághoz.
A Magyar Földgázkereskedő Zrt. és a MET-csoport nagyjából a 2,6 milliárdos kapacitás felét kötötte le a következő hét évre, ami azt jelenti, hogy
mostantól az omisalji LNG-terminálról tudjuk fedezni a magyar gázfogyasztás valamivel több mint 10 százalékát.
A horvátok Kaderják Péter elmondása szerint fontolgatták, hogy építsenek egy közel 6 milliárdos kapacitású szárazföldi terminált is. Ez számunkra azért érdekes, mert a horvát–magyar vezetéken a mostaninál jóval nagyobb mennyiségű gáz is jöhetne hozzánk. Ha a cseppfolyós gáz világpiaci ára kedvezően alakul, akár szóba jöhet a terminálbővítés, és mi is több gázt hozhatunk be dél felől.
Ha a Lengyelországból déli irányba haladó, Szlovákián és hazánkon is keresztülvezető, a krki LNG-terminálnál végződő észak-déli gázfolyosó is kiépül, akkor azt mondhatjuk, hogy kialakulhat egy a mostaninál kiegyensúlyozottabb európai gázpiac, benne Magyarországgal
– fogalmazott Kaderják Péter.
Borítókép: Getty Images Hungary. Fotós: Bloomberg