Nem a permanens válsághelyzetben lévő és a tavaly év végén 600 millió forintos állami tőkejuttatással átmenetileg az összeomlástól megmentett Alföldvíz az egyetlen, amely fontolgatja a víziközmű-vagyon térítésmentes állami tulajdonba adását. Igaz, az Alföldvíznél már kapun belül van az állam, lévén 28 százalékos tulajdonrésze van a mintegy félmillió ember ivóvízellátásáért felelős cégben, amely 2020-ban az előző évi, több mint 2 milliárdos veszteség után „csak” 1,372 milliárd forintos mínuszt könyvelt el, és csak a jegyzett tőke leszállításával tudta elérni, hogy megfeleljen a törvényes működés feltételeinek. A cégnél egyébként már 2017-ben tervezték, hogy többségi állami tulajdonba kerüljenek, azonban a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. visszavonta a vállalat 1,7 milliárd forintos tőkeemelési szándékát, így nem változott a tulajdonosi szerkezet. 

Már tavaly ősszel jeleztük a nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter államtitkárának, Juhász Editnek, hogy a Zempléni Vízmű Kft. minden, ellátási kötelezettséggel rendelkező tulajdonos önkormányzata aláírt egy taggyűlési határozatot, amelyben bármilyen állami szerepvállalást támogatnának a társaság működésében

– mondta az Indexnek Lakatos István ügyvezető igazgató. Szavai szerint az államtitkár örömmel vette a felvetést, és el is indult a Zempléni Vízmű mellett az Alföldvíz bevonásával egy pilot projekt, amely egyfajta modellprogramként szolgálhatott volna a pácban lévő szolgáltatók és az állam együttműködésére. Márciusban kellett volna befejezni, azonban hirtelen lezárták, és jött az új, végül a parlamentben megszavazott koncepció – idézte fel a történteket az igazgató. 

Az energetikai és közszolgáltatást érintő törvénycsomagban foglalt változás értelmében a rendszerváltáskor térítésmentesen önkormányzati tulajdonba adott víziközmű-vagyon – úgymint a vezetékhálózat, szennyvíztisztító, egyéb műtárgyak – önkéntes és térítésmentes, államra való visszaruházása esetén mentesülhetnek az ellátási kötelezettség alól az önkormányzatok. Egyúttal azt is rögzíti a módosítás, hogy a jövőben víziközmű-elemeket kizárólag az államnak adhatnának át az helyhatóságok. A fejlesztésre fel nem használt források átszállásával és az érintett üzemeltetési jogviszony megszűnésével összefüggő szabályokat is rögzíti a változtatás. Az átadott vagyonelemek felett a jövőben a Nemzeti Vízművek Zrt. gyakorolhatja a tulajdonjogot – írta az MTI a törvény elfogadását követően. 

A víziközmű-ágazat gondjai sokrétűek. Ezekről itt írt régebben az Index, ahogyan arról is, hogy

Szerepet játszik benne a közműadó, a rezsicsökkentéssel befagyasztott díjak, de sokszor az is, hogy milyen adottságú területen szolgáltat a cég. Míg az olyan gyárak vízigénye, mint a BorsodChem vagy a kecskeméti Mercedes, akár nyereségessé is tud tenni egy-egy szolgáltatót, addig a Zempléni Vízmű ellátási területén van például az ország 10 legszegényebb településéből három is. A nagyobb városok, mint Sátoraljaújhely vagy Sárospatak mellett elöregedő, elnéptelenedő aprófalvak is bőven akadnak. A térség gazdasági helyzete sem túl rózsás, a két legnagyobb tulajdonos, az üzletrészek összesen 70 százalékát birtokló Sárospatak és Sátoraljaújhely mellett a további 54 tulajdonos önkormányzat többsége kistelepülés, falu.

A mérlegadatok szerint 2020-at 1,145 milliárd forintos árbevétellel, 13,2 milliárd forintos kötelezettségállomány mellett 83 millió forintos veszteséggel zárta a Zempléni Vízmű. 

Ez úgy jött össze, hogy az alapellátási kötelezettségen, vagyis az ivóvíz- és szennyvízszolgáltatáson a rezsicsökkentés óta befagyasztott díjszint mellett 200 millió forintos vesztesége volt a cégnek, amit piaci, vállalkozási tevékenységből elért profitból sikerült ennyire letornászni – mondta Lakatos István. Szerinte legkevesebb 15 százalékos díjemeléssel jelentős mértékben ledolgozható lenne a fenti veszteség, de megoldaná a cég gondjait az is, ha a térségbe települne egy nagyobb gyár, amelynek szolgáltathatnának. Az elmúlt évek veszteséges működése miatt folyamatosan csökkent a cég saját tőkéje is, céltartaléka pedig évek óta nincs. 

A kezelt csőrendszer hossza alapján számolt közműadót a bevezetése óta ilyen feltételek mellett mintegy 4,5 milliárd forint értékben fizetett a költségvetésnek a cég, ezt szintén a vállalkozási tevékenységből fedezték. Szavai szerint többnyire környékbeli beruházások, építkezések víziközmű-szolgáltatásainak kiépítéséért sikerült ekkora bevételt elérnie a 145 állandó, illetve nagyjából 30, egyéb formában foglalkoztatott dolgozóval működő vállalkozásnak. Úgy, hogy közben folyamatosan zajlik annak az uniós pályázatnak a kivitelezése is, amellyel Sátoraljaújhely, Cigánd, Sárospatak és Kenézlő térségi szennyvízhálózatát is bővítik és rekonstruálják, egyebek között a két nagyobb város teljesen új szennyvíztisztítót kap a legmodernebb technológiával. A beruházás összértéke az ügyvezető igazgató szerint meghaladja majd a 13 milliárd forintot. 

Márpedig ez nem kis vagyon, amihez az ivóvízhálózat jobb állapotú részei mellett az egymillió lakosegyenértékű vízbázis értéke is hozzáadódik. Még a turisztikailag frekventált csúcsidőszakban is mindössze 180-200 ezer fő vízigényét kell fedezniük ebből a vízbázisból, ráadásul Európa második legjobb minőségű vizével – teszi hozzá az ügyvezető igazgató. 

Sátoraljaújhely korábban virágzó kereskedőváros volt, amelynek előbb volt öntöttvasból készült vezetékes ivóvízhálózata, mint Prágának – eleveníti fel a szebb időket Lakatos István. Mint mondja, most is van olyan része a hálózatnak, ami 128 éves kora ellenére megfelelő minőségű, korróziómentes öntöttvas cső, ami még legalább ennyi ideig szolgálhatja a térség ivóvízellátását. Persze az előző rendszerben építettek be olyan, román gyártmányű azbesztcement csöveket is, amelyeket már erősen cserélni kellene, erre azonban egyelőre nincs forrása a cégnek. 

Mindezek miatt döntött úgy tavaly a tulajdonosi kör, hogy bármilyen állami szerepvállalást szívesen fogad – mondta Lakatos István.  Igaz, azt fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy minden tulajdonos számára kiemelt szempont a feladatellátás biztonsága mellett a munkahelyek megtartása is, ezért ha lesz is bármilyen előrelépés az ügyben, akkor csak olyan megállapodást tartanának elfogadhatónak, amelyben van ezzel kapcsolatos záradék. Lényegében azt szeretnék, hogy a kisebb cég is az állami regionális vízművekéhez hasonló támogatást, bérfeltételeket tudjon biztosítani egy ilyen váltást követően is.

Az ügyvezető szerint ezerféle megoldás elképzelhető, akár a tulajdonátadás is a jó karbantartásért cserébe, de akár az is, hogy az állam üzemelteti a hálózatot, azonban ellátási kötelezettség maradna az önkormányzatoknál. Azt biztosra veszi, hogy az önkormányzati tulajdonú vízműcégek eltérő adottságai, anyagi helyzete miatt a vagyonátadással kapcsolatos törvényi előírások miatt még sok vita lesz az ágazatban. Az Alföldvíz vagyonátadása kapcsán például az egyik legnagyobb tulajdonos, Békéscsaba közgyűlésének szocialista képviselője, Miklós Attila korábban a hvg.hu-nak nyilatkozva úgy vélte, vagyonvesztés nélkül kellene belépnie az államnak. A Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége mindenesetre kezdeményezte a Belügyminisztériumban az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsának összehívását, hogy áttekintsék a törvénymódosítás várható hatásait. Egyes önkormányzati szakértők szerint egyébként ebben a szektorban nem lenne megoldható a hulladékgazdálkodásban bevezetett, majd számos kudarcot produkáló és folyamatos állami tőkeinjekciót igénylő központosítás, amit ráadásul újabb központosítással tervez kezelni az állam.  

Lakatos István szerint azonban már ez a törvény is előrelépés az eddigiekhez képest, és konstruktív tárgyalásokra van szükség ahhoz, hogy mindkét fél elégedett legyen, és a vízszolgáltatás biztonsága se sérüljön. Egy efféle vagyonátadási folyamat vélhetően a mérlegek, a működés áttekintése és a vagyonelemek felértékelése mellett zajlana, ami időigényes folyamat.

Jó lenne tudni, hogy addig is biztosított a működés. Egyelőre várjuk, hogy jelentkezzen az állam képviselője, a Nemzeti Vízművek

– teszi hozzá Lakatos István. 

(Borítókép: Google Streetview)